Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

3. szám - Lotz Károly: Koszorúzás Vásárhelyi Pál emlékművénél (Tiszadob, 1996. augusztus 31-én)

130 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996. 76. ÉVI I. 3. SZ.: Tisztelt Emlékezők! Nagy örömömre szolgál, hogy a vízügyi szolgálat ve­zetőjeként leróhatom tiszteletemet Vásárhelyi Pál előtt, elhelyezve a minisztérium koszorúját. . A Tisza-szabályozás megkezdésének 150. évforduló­ját is ünnepelve, a magyar mérnök-társadalom - ezen be­lül a vízügyi szakma - olyan képviselőjéről emlékezhe­tünk meg halálának 150. évfordulóján, aki tetteivel ö­rökre beírta nevét a magyar nemzet emlékezetébe. Vásárhelyi Pál minden szakmai vita és gáncsoskodás ellenére korlátlan szaktekintélynek számított a vízügy­ben. A több, mit másfél évtizedig általa is végzett és ve­zetett Tisza-, illetve Duna-felmérési munkák hatalmas tapasztalatot jelentettek számára a magyarországi folyók természetének kiismerésében. Azok közé a mérnökök közé tartozott, akik felismerték, hogy a folyók is élnek, egyéniségük, természetük és lelkük van, lefelé folynak, és közben munkát végeznek. Vásárhelyi nemcsak a fo­lyókat, hanem a magyar földet is jól ismerte. Bár a messzi felvidéken egy szlovák kisvárosban látta meg a napvilágot, ezernyi szállal kötődött hazájához. Nem vé­letlen, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a magyar nyelv és literatúra népszerűsítésében szerzett érdemeit hálálta meg 1835-ben levelező tagsággal, s csak a há­rom évvel későbbi rendes taggá nyilvánításakor hivatko­zik az indokolás tudományos tevékenységére. Magas szakmai polcra kerülését Vásárhelyi az egy emberben kivételesen összegződő tudományos irányult­ságának és gyakorlati mérnöki érzékének köszönhette. Ifjú mérnökként előbb a Körösök, majd a Duna mappá­ciójához került. Ismerve az akkori viszonyokat, az ilyen munkát csak fiatal, de ambiciózus mérnökök vállalhat­tak, hiszen a szabad ég alatt végzett vízrajzi felmérések nem sokban különböztek az ismeretlen tájakat bejáró 19. századi felfedezők kalandos útjaitól. Amikor a hideg időjárás miatt abba kellett hagyni a vízméréseket, következett az adatok feldolgozása, a ke­reszt- és hosszszelvények elkészítése, a vízemésztések kiszámolása. Fáradságos, időt rabló tevékenység volt ez, de kiváló iskola a későbbi vízszabályozási tervek elkészí­téséhez és a vízi munkák irányításához. Vásárhelyi Pál és társai szerencsés korban éltek Számukra adatott meg a lehetőség, hogy a "vadvíz or­szágból" civilizálódó országot teremtsenek, tudásuk leg­javát nyújtva. A magyar reformkor ugyanúgy az Európa nyugati feléhez történő felzárkózás kora volt, mint a mi ezredvégünk kora. Ebben is méltán tekinthetjük példa­képünknek. Vásárhelyi Pálnak és mérnök társainak az emléke tisztán áll a magyar nép, s kivált az Alföld népe előtt Tisztán áll még akkor is, ha az utóbbi években elszige­telt kísérletek történtek az egész Tisza-szabályozás értel­mének megkérdőjelezésére. Indokolatlan és igazságtalan számon kérni a Tisza-szabályozás művén mindazt a tu­dást és tapasztalatot, amelyet a vízmérnöki szakma a ter­mészet- és társadalomtudósokkal karöltve az elmúlt másfél évszázad alatt felhalmozott. Vásárhelyi tragikusan rövidre szabott pályafutása el­lenére nem véletlenül lett a magyar reformkor mérnökei közül a leghíresebb, talán jelképszerű műszaki alkotója. Emlékét öregbíti az a történelmi dicsfény, amely az e­gész 19. századi reformkorszakot körülöleli a magyar történetírásban. Az egész vízügyi társadalom elismerését jelzi, hogy ma a vízügyi szolgálat legmagasabb szakmai kitüntetése Vásárhelyi Pál nevét viseli. Szeretném e helyen felidézni azokat a sorokat, ame­lyekkel a hű barát, Vörösmarty Mihály 150 évvel eze­lőtt búcsúztatta a reformkor legnevesebb mérnökét: Mértem az országot, vizeinek kisérve futását, És utat a csüggő sziklafalakba lőjék. Elfeledem, hogy utam bizonyos, s hogy amennyi nekem kell, Amint megszületem, mérve jön a kicsi föld. Hallom-e még zúgásaidat, Tisza féktelen árja. Látom-e zöld koszorús róna, virányaidat? Eljön-e a délibáb tündér palotáival álmom képeihez­, szebbnek festeni a honi tért? Oh siket és vak föld. De ha nemzetem egykor idézné Hű nevemet, lelkem hallja s megérti e szót. Vásárhelyi Pál! Utódaid és követőid most e helyen is idézik nevedet, és reméljük. Te hallod a szót! Koszorúzás Vásárhelyi Pál emlékművénél (Tiszadob, 1996. augusztus 31-én) Lotz Károly Közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter Szerkesztői jegyzet: A Magyar Hidrológiai Társaság - együttműködve a Közlekedési-, Hírközlési- és Vízügyi Minisztériummal, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Műszaki Főiskolai Karával, a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Akadémiai Bi­zottságával, továbbá a Tiszántúli Vízügyi Igazgatósággal - a millecentenáriumi ünnepségekhez csatlakozva 1996 augusztus 29-én és 30-án "A Tisza-szabályozás 150. évfordulója és annak eredményei" címmel Debrecenben tudományos konferen­ciát rendezett, amelyet követően 1996. augusztus 31-én Tiszadobon , a Tisza-szabályozás munkáinak megkezdése helyszí­nén lévő emlékműveket ünnepélyesen megkoszorúzták. Kulcsszavak: vízügyi történelem, Tisza-szabályozás, Vásárhelyi Pál.

Next