Hölgyfutár, 1850. július-december (1. évfolyam, 1-151. szám)
1850-08-08 / 34. szám
› Szerkesztőségi › szállás, › hatvani utcai Horváth › ~ ház, első udvar, 3-iki › emelet, ‹ hová a kéziratok utasitandók. · Budapest, 1850. 34. Csütörtök, auguszt. 8. ./v'V'V'm 1 Megjelenik, ünnep-s vasárnapot kivevén, s mindennap délután divatképek › s egyéb műmellék- £ letekkel. › HOLIóFUTAR. Köslöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köreitől. Tulajdonos szerkesztő Nagy Ignác. Letűnt az én — Letűnt az én szerencsecsillagom , Megboldogult szép múltamat, Mint kedves kis halottamat Meggyászolom, kesergem, siratom ... Most a jelen a mul fölött vigaszt, Es a jövő reménytelen — Mint eljátszott szivszerelem ; Oh az föl nem derít, nem nyújt vigaszt. Es jaj nekem, ha hozzá gondolom : Hogy még te is szép kedvesem Túladsz rajtam, szerelmemen, Mint meglépett, megunt virágodon ... De angyalom ! nézd kínom tengerét, E tengeren búcsolnakon Evez minden gondolatom Tündéri kikötőbe te feléd, — Tündéri kikötő a kebeled, Fogadd belé kiszenvedett Bucsolnaku szerelmesed, Oh adj nekem hazát, hazám helyett! Vagy mit mondok ? Hazámnak élni kell, Hiszen az ég békét adott, Hogy éljen a kifakadott S halálra vált szív szent szerelmivel II Angyalvári Benő: Ártatlan levelek. IX. Bécs, aug. 4-d. Tegnap és tegnapelőtt délután egész sereg bérlett, meg tulajdon fogatok hajtottak ki a nussdorfi lineánál a gőzhajó-állomásig. Rokonai, barátjai és ismerősei ültek azokban azon egyéneknek, kik az octoberi események miatt egytől tiz évi várfogságra ítéltettek, legújabban pedig szabadságokat visszanyerték. Mindegyik a viszonlátás örömében kívánt részesülni, s első lenni, ki a rég keservesen nélkülözöttet karjai közé szorítsa. Ez óhajtásuk azonban mindeddig még nem teljesült, s a várva várt kedves vendégek hihetőleg más utakon és egyenként fognak hazatérni, nehogy mint hallottam, a mostani viszonyokkal meg nem férő demonstrációkra alkalmat adjanak. — Én is vártam az éjszaki vaspályánál egy igen kedves barátot Ollmützból, de a sors nem akarta, hogy lássuk egymást: ő egyenesen honába sietett, kikerülni óhajtván azon helyet, melly benne újra ismét csak kellemetlen érzéseket kelthetne. Isten védjen téged, kedves Palim, minden utaidon, s tartsa meg eleven emlékedben a távol barátot! Ílik félév. A fünfhauszi színkörben tegnap egy uj darabot adtak. Cime ,a denunciáns, tömérdek embert gyűjtött össze, kik minden politikus célzást élénken megtapsoltak, s majdnem ujjal mutattak némelly egyénekre , kik elég arcátlanok voltak tükörképük megszemlélésére az arénában compareálni. A darab egyébiránt csekély belbeccsel bír, sőt póriasságoktól hemzseg, mégis tárgya olly korszerű, hogy többszöri előadásra bizton számolhat. Ezt az elégtételt pedig csakugyan meg lehet adni a népnek! Baden tegnap késben és gyönyörűségben úszott. Először is, Kálózdy társasága játszott az ottani színházban , s azután gróf Pálffy Ferenc, az ottani fürdősirály, a város legelső vendéglőjének termeiben nagyszerű táncmulatságot adott, melly a haladónak ismert finom tapintatát s valódi magyar mágnási bőkezűségét, újólag fényesen tanúsító. Mintegy kétszáz vendég volt hivatalos; feltűnő szép volt a gazdag hölgykoszoru, mellynek legszebb virágai mindazonáltal a magyar hölgyek voltak, kik még azonfelül büszkélkedtek abban, hogy az isten őket e nemzet leányaivá teremtette, s hazai nyelvünket nemcsak ez estélyben, hanem ezen kívül is e par excellence német városban csakhamar uralkodóvá tették. Isten áldja meg őket e honleányi buzgalmakért! — E táncmulatsággal egyébiránt aligha be nem lesz rekesztve a fürdői saison: a vendégek máris gyérülni kezdenek, s egypár hét múlva ,pusztán áll Baden városa. Nagy részben ezt az idei rendkívüli részidőnek is kell tulajdonítani, melly a természet szabad élvezetét s a betegekre nézve szükséges mozgást meg sem engedé, melly nélkül pedig a fürdőt célszerűen s üdvös sikerrel használni nem lehet.— Múlt héten ment el innen Somssich is a rohicsi fürdőbe. — Annyit beszélnek az ostromállapot megszüntetéséről, hogy végre majd csak lesz belőle valami. Vannak ugyan, kik azt állítják, hogy kissé kora még illyesmit remélni, de úgy hiszem, az cselekszik legokosabban, ki várni tud, és avval biztatja magát, hogy örökké nem tart semmi! Frankenburg Adolf: Nem nyugszik, bár vad óceán S ezer szírt áll előtte még, Csolnakra ül és csolnakán Szerelme szörnyű lábbal ég, S kit eddig sors nem üldözött, Most hányatik hullám között. De végre kívánt partot ér, A partot csókkal hinti el, S föllelve kit höszive kér Leánykáját lángkeblivel. A fájdalom, mit érezett, Lesz most neki két s élvezet. Márki. A vándor. Völgy s bércen túl utazva már Kiállva sok hőt, sok telet, Fáradtan és lihegve jár A vándor tengerpart felett. Aggódva néz mint jusson át; Eped elérni szép honát. Muroki család. Nem messze Nagy-Károlytól, Szatmármegye egyik legnagyobb mezővárosától, iszap és mocsár közé temetve fekszik Dob. Ringy, rongy falu, nyárban bokáig érő porral, télben nyakig érő sárral makadamirozott utcával. Mindezen hátrányok mellett igen sok becsületes ember megfordul Dobon, s meglehetősen időzget Murokiéknál. Lakik pedig Muroki a külfalu legvégső emeletes palotájában, a Muroki család háromszázéves birtokában. Ezen épület az antik iskola maradványa, azon szabály szerint, hogy minden száz évig meszeletlenül maradt épület antik iskolát bizonyít. Bír három udvarral, és két kerttel. Az udvarokon a legszebb kaszálók zöldelnek, és 150 szarvasmarha legel; a két kert ellenben olly sivatag, és puszta, mint a Bucharia Ázsiában. A palotát a legköltőibb rendetlenségben körösfák környezik, május és júniusban olly iszonyú illatgazdagon, hogy valamennyi dobi kutya a szomszéd falvakba megy megveszni, s a birtokosnak a körösbogár-kupecség évenként egypár száz forintot jövedelmez, sőt ez illat az említett két hónapban minden egészségesebb orrú vendéget lehető legkívánatosabb távolságban tart. Az épület maga igen mulatságos alakú, s azon komiko-tragikus epochára emlékeztet, midőn a ház urai messze harcokban kalandozván, az ízlést az architektúrában a benn maradt gubás faktotumok képviselték, s számtalanszor olly épületeket állittatának, mellyeknek midőn az alja sírásra indított, a teteje megnevettetett Ezen épületben 36 szoba van, mind a 36 épen egyforma nagyságban és szélességben. Lakják pedig ez épületet tizenketten. Muroki Demjén a házfő; neje Muroki Hamarka, született Hajdi Hamarka (e név Hamarka sem az ó, sem az új testamentumban nem fordul elő, s ismeretlen a világ valamennyi kalendáriumaiban) ; négy leánya : Fehérke, Piroska, Mari, és Sári. Két fia : Gerváz és Prótáz. Két nő, és két férfi