Hölgyfutár, 1850. július-december (1. évfolyam, 1-151. szám)
1850-10-10 / 84. szám
Megjelenik, ünnep-s va kivévén, mindennap délután! divatképek- › egyéb műmellék- 5 letekkel. › MUTIITM. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Hagy Ignác. · Szerkesztőségi szállás, › hatvani utcai Horváth › ház, első udvar, 3—ike v emelet, ahová a kéziratok Budapest, 1850. 84. Csütörtök, okt. 10. * ulasitandók m. r y\y\/v^Xl S — — — hez. (1850. május 1.) Mint bolygó csillag , mint villám az égen , Zordon pályámon , úgy tűnél föl nekem , S mint alvó világát tünde álom . Akint deritéd föl láthatárom. Sötét volt körülem minden , mint az éj , Légköröm , mint elkárhozott léleké , S te talál a ragyogó jelenet, Ki eloszlatád rémes éjemet. Múltam gyászteljes , jövöm reménytelen , Onsulylyal nehezült reám a jelen , S te levél múltam lelkefolyama , Te levél jövöm reményangyala. És jelenem ? — Oh ! ki — ki mondhatná meg , — Ha lelkünk szent gyönyörárban kéjeleg — Mit teszen az ? — Silly gyönyört lelkembe, Te varázslál, létem jobb szelleme. Letünél! — Le , mint égről bolygó csillag, S veled letűnt napja boldogságomnak , Gitünél, mint éji tünde álom , S — puszta , sötét leve láthatárom._ Éri. Nur Fidel! (Genrekép.) — Hogy van a Hölgyfutár, Náci? — Bizony beteges. — Ejej, tán meghitte magát ? — Az sem volna csoda, mert az előfizetés részéről szokatlan hideg van. — Mindenki zsebébe dugja körmeit. . . — Hogy visszatolja pénzét. — Tehát hideglelős ez a nevelésed alá született hajadon? — Lelibiz az, a hideget is, de az már másodrendű kör, mely egy elsőből származik. — S mi az anyabaj ? — Az, hogy orvosi fegyelem alatt sinlik szegény feje, s minden velő- és szinadeszesebb táp eltiltatik tőle. — Azért hát néha olly könnyű és halovány. . . — Azért rágódik a múltak sovány hulladékán. — ... Vagy tekint a jövőbe ábrándos szemekkel jobbacska koszt után. — Nyújts neki valamit, de saját nevedben. — Éné . . . hiszen mondád hogy velő- és szinadó tápot nem ehetik. — Nyújts a mit bevehet. — De ha üres hab, vagy sületlen léhaság leend adományom, engemet vádolnak. — Csak a könnyelműek, kik a beteg leányt azért hagyják fázni, mivel tulipános N-ik félév, arccal s kihivó szemekkel nem kacérkodhatik bő vérük kedvére. — Mondd el nekik hogy részvét melege nélkül elfagy az árvalyány, ki a közös temetőn átmenni enyelegve segit. — Tudod , óh ember, mit tesz az, táblabirókhoz beszélni ? . . . vagy azt hiszed, miként címeikkel ők is etherizáltattak ? —De mikor úgy haragusznak a nyelvért. — Haragudni, vagy a nyelvet megőrzeni, óh az egészen más ! „ Tartsa fen kétszáz éhes legény, mint eddig felvirágoztató,“ gondolják magukban. — De ha irodalmunk is kihal, honnan tanul gondolkodni, ítélni, érezni, életet ismerni az újabb ivadék? — Felnő az úgyis, mondják ők. — Isten tartsa meg őket fris egészségben ezen nemzeti filozófiáért. — Ismét az Írók árvája jön a nyelv, mint volt néhány tized előtt. — A koldusok leghűbb dajkák szoktak lenni. — Azért fog szavadon a Hölgyfutár. — Sors tépte széphalmunk első leánya? — Molly azonban nem törekszik a tétlen fájdalom gyáva szobra lenni. — Az igaz, a mondott bajok dacára is, legtöbbször víg kedvű, élénk és szeszélyes. — Mert jeligéjét a nyomor szótárából véve : ,, Nur fidel. “ — Advocem „nur fidel,“ valami jutott eszembe. Cici szép leány volt, kivált sötétben. Szájacskája egyre nyitva állt, mert ha nevetni megszűnt, rögtön sohajta. Azonban alsó ajkát soha sem feste jobban ki a felsőnél, s az arcaira pingált dancigi rózsák csak úgy és akkor váltottak tüdőszint, ha a dér megcsípte őket, vagy korom szemöldjéből a jámbor cső valamicskét lemosott. Homloka átlátszott mint a holdvilág, s tömött hajsátra nem is csusszant fel róla , hacsak a tartókapocs füle tövéről le nem fittyent. Egyébiránt gyöngyfogacskái épen olly fehérek valának, mint midőn öt év előtt egy ifjú halott ínyéből a helybeli borbély kiszedte azokat. . . piquant orrocskája pedig olly elmésen szusszantott, mintha titkos találkozás sötétjében pisszegetne a várt kedves után. Karcsú nyakacskája nem teljesded ugyan, de látszik hogy minden inak és porcogók anatómiai rendben állanak , s a domborhiánnyal kacérkodni látszik a természet, mert a pajkos kebelkéknek, pihegés közben, van hova kapaszkodni. Többi tökélyeit elfedő óvatlan szemektől az irigy szabó, egyedül ikráit zsákmányolta ki a művészet, mert Chiballetnő vala . . . Ikra-alakzata olly izomszerű, olly szabályos, hogy annak valóságát csak vetélytársnője rágalmazá, az is csupán azért, mivel egy kacukában, néhány, lábszárain keresztül öltött strick-nadlival táncolt. Lábacskáin bütyök volt ugyan, de nagy, s a mellett a tömpeség körrajzával mértani arányban állt. Dereka vígan hajolt előre hátra, a meddig gyomrocskára engedé s hatrakapott karjai kellemesen illettek a csendes levegőbe, habár kissé szúrós könyökétől a szomszédja mindig tartózkodott. Ilyen volt a szép Cici ! . . Szemben vagy profilban, az vagy hát mögé , az egészen mindegy. Éveivel hiában törődött a furfangos krónika , mert egy zugi színpadon mostani alakjában lépett fel nyolcszáz tizenhatban mint tizenhat esztendős hajadon; tizenhat év óta egyre ott táncolt, s mégis folyvást tizenhat esztendős. Hisz az mitsem tesz. A kellem hatalma nem az idő kerekén folyik le. A hölgy, kit bájolni hivott elő az ég, alkonyatában is ragad és elmerit. Ki az, ki ezt nem tapasztald ? . . Cii az, ki ezt nem tapasztald. Hiába lopd el félénken itt ott, önfeledő szemét, hiába negélylett álmodozó mosolyt; hiába öltözék sikoltó színekbe s akart minden lépten elrepülni, vagy hívta ki, villogó pofával, a bátortalan ujjonc nyiladó szerelmét ; — egy időtől sehogy se ment a vadászat. Pedig már lemondott azon fashionablekről, kik cinoberszin nyakra valókban, körömig eresztett ingujjakkal a zenekar hátamögé ki szoktak feküdni. Nagylelkűen megelégült volna az érettebb Rómeók azon kiadásaival , kik triponi hűséggel lestatnak az ő szertelen commissióikban, kik mosdatlanok ugyan és aludni hagyják őket. . . de bolondul fizetnek. Minden fellépésnél eszélyesen beölté minden zugig éles tekintetét; újra és újra megkisérté beszállásolni szemnyilait s azok nyomán kedves magát a több ízben kőnek tapasztalt, vagy mások által elfoglalt szivekbe, s kikérése hisz pillantása a leghátulsó ágas megül is, ha valami jövevény böjtek mutatkozott. Sirt aztán s mosolygott, szökellt, ágaskodék, ájult, összerogyott, miként a célba vett arc kívánni látszaték. ,Cicike nur fidel!‘ gondold magának ha az ostrom demontiroztatott,s gyöngéd érzelmeit gyakran olly vállalkozólag törekvők kifejezni, hogy tapasztalt szemek a művészetnek ha