Honművész, 1836. július-december (4. évfolyam, 53-104. szám)
1836-10-06 / 80. szám
nai betűket hozathatnak, egy sajtót állitand fel azon hajók egyikén, mellyek a’ lintini dugáros-állványnál feküsznek. Azonban az illy nem Chinában metszett betűknek az a’ rész oldala van, hogy legelső tekintetre idegeneknek, az az Barbariaknak ismertetvén, megvettetnek, ’s igy a’ könyv nem terjesztethetik. A’ másik nehézség, melylyet a’ társaság történeti és földleirási dolgozatainál tapasztal, az európai neveknek chinai betűkkel leírásában fekszik. A’ társaság t. i. egy szókönyvön dolgozik, de a’dolog nem olly könnyű; mert mivel minden chinai hangot számos jegyekkel lehet leírni, a’ választás ezek köztt csak hamar nehézzé lesz, mivel mindegyiknek meg van a’ maga értelme, mire az átírásnál vigyázni kell, nehogy valami hamis vagy nevetséges állittassék. E’ három elkezdett munkának még ezen év folytában kell elkészülni. Követendik azokat részletes történetek angol ’s franczia országról, Amerikáról ’s a’ t. Nehéz lesz a’ Chinaiakban ezek iránt érdeket gerjeszteni, mivel egyikben sincs legkisebb is, mi az ő történetükkel kapcsolatba hozathatnék, ’s ők még nem eléggé világpolgárok, hogy az iránt érdekkel viseltessenek, mi nem őket tárgyazza. A’ társaság tagjai még egy más tervet is tettek közhírré, melly az európai tudósokat talán jobban érdeklendi. Egy biztosságot akarnak t. i. képezni, melly egy chinai lexiconra megkivántató minden nemű anyagok összegyűjtésével foglalatoskodjék. Ők ezen szótárba nemcsak mind azon szót, és szólásmódokat, mellyek a’ chinai classical szókönyvekben találtatnak , hanem minden nemű tudományos , technikai és poétai hitéleket is összekeresni, közmondási virágokat megmagyarázni, szóval minden segéd eszközöket kimutatni fognak, mellyek a’ nyelvnek tökélyes megértésére szükségesek. A’ chinai nyelv az illy virágos szóllásmódokban talán minden nyelv között leggazdagabb, ’s éppen azért kell erre legnagyobb figyelmet fordítani, nehogy a’ zavar annál nagyobb legyen. SZOBRÁSZAT. Válasz a’ Rajzolatok jelen félévi számába közlött nyílt levélre. Mennyiben a’ nyílt levél bizonyos kitétele (mint erről ezen lapok érdemes szerkesztőjéhez intézett soraink is bizonyíthatják) egyenesen minket illet, kik érdeme után buzgón tisztelt honi költőnk Csokonai Vitéz Mihály emlékének tárgya iránt már a" múlt félévi Honművész 1-fő számában tudósításunkat megkezdettük, nehogy e’tárgyban még eddig nem tett ’s most már óhajtott további tudósításunk halasztásával az érdem iránti hidegségre, magyarázható lelkűek hibájában lélekzőknek és késedelmezésünkkel azon üldöztetéseket, melly-