Gondolatok a hungarológiáról. Előadások a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson. Kolozsvár, 2011. augusztus 22–27. (Budapest, 2012)

Árvay Anett: Közterek külföldi szemmel

Árvay Anett térben, kanonizálódik, és ezáltal formálja a nemzeti mitológi­át és a nemzeti identitást. Egyre több magyarországi telepü­lésen megfigyelhető az 1848-as és 1956-os forradalom em­lékműveinek egymás közelében való elhelyezése, valamint a majdnem minden településen megtalálható első világháborús emlékoszlopok 1990 utáni kibővítése a második világháborús áldozatok neveivel. Első pillantásra talán fel sem tűnik (kü­lönösen külföldi hallgatóinknak nem), hogy köztereinkről hiányoznak a különálló második világháborús emlékművek. E jelenség magyarázata azért fontos, mert közelebb visz az 1945–1989 közötti időszak történelmének megértéséhez. 1945 után Magyarországon nem lehetett emlékművet állítani az elesett magyar katonáknak, hiszen ők a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok ellen harcoltak. Úgynevezett felszabadulási emlékművek születnek az 1960-as évektől, melyek szimbolikájukban sokfélék, a galambot eregető férfias nőalakoktól, a modern művészi formákig. Nemzetközi toposzok és hagyományos magyar szimbólumok A magyar emlékművek stílusjegyei, művészeti koncepciói sok külföldi számára ismertek lehetnek, hiszen az emlékmű­állításnak ókori gyökerű európai hagyományai vannak, mint például az obeliszk, a diadalív vagy az allegorikus alakok al­kalmazása (ld. a Hősök tere millenniumi emlékművének osz­lopcsarnokán látható Béke, Háború, Munka, Dicsőség szob­rok). Mindazonáltal az emlékmű stílusában megjelenhetnek jellegzetes, csak valamely nemzetre jellemző kultúra­specifikus jegyek is, amelyek mindig felkeltik a külföldiek érdeklődését. A sajátosan magyar stílusjegyek közül kiemel­hető a kopjafa, a székely kapu és a turul. 210

Next