Igaz Szó, 1975. január-június (20. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
1943. január 8-án, a szovjet hadsereg parancsnoksága a további vérontás elkerülése végett ultimátumot juttatott el a Sztálingrádnál gyűrűbe zárt hitlerista csapatok parancsnokának. A fasiszta hadvezetés nem tagadta meg önmagát. Az ultimátumot elutasította. A harc tovább folyt Sztálingrádért. VOLGOGRAD A VÁROS ELŐTT A sztálingrádi harcokat az elmúlt évtizedek alatt sokan, sokoldalúan megírták. Hadvezérek, barátok, ellenfelek, írók. Lehet-e ezt a gigászi küzdelmet a maga valóságában, bonyolultságában megfesteni ? Lehet értékelni aprólékosan a hadtörténész szemével, villanthat fel író megrázó emberi sorsokat, felsorolhatók a hőstettek. De vajon teljes lesz-e a kép? Ha a túlélők már nem lesznek, ki lesz képes felidézni az emlékező szenvedélyével azt a pokolot, melynek tüzében a tömeges hősiesség soha nem látott példái születtek? Ilyen és hasonló gondolatok jártak a fejemben, miközben figyeltem az elsuhanó tájat, hiányos orosz tudásommal betűztem az elmaradt települések neveit. Megkíséreltem feleleveníteni az 1942-es évben az újságból olvasottak, s a felnőtt fejjel szerzett ismereteim alapján azt, amit a városról tudok. De eleget tudok-e? — tettem fel magamnak a kérdést. S eleget tudnak-e a mai magyar fiatalok? Megértették-e fiatal honfitársaim Sztálingrád történelmi jelentőségét? A VÁROSBAN A kedvesen mosolygó idegenvezetőnk barátságosan üdvözölt, majd a program ismertetése után elindultunk. A kíváncsiság, az elfogódottság, a tisztelet furcsán keveredő érzése töltött el. Hasonlót érezhettek elvtársaim is, miközben tolmácsunk szavait hallgattuk, a lassú séta közben: ... eddig jutottak el a fasiszták, ... ott áll az az áruház, melynek pincéjéből előbújt Paulus vezértábor- f