Ikarus, 1983 (31. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-20 / 1. szám
„Van tehát értelme : a minkának”!^— (folytatás az 1. oldalról) mértékű műszaki színvonal emelést kell szolgálni. — Szükséges a rugalmas munkaerőgazdálkodás, a munka hatékonyságának növelése, az ösztönzés hatékonyságának fokozása és az átlagkereset növelése. — Kiemelt feladat a készletekkel, a föl nem osztott költségekkel való takarékosság, az önköltség csökkentése különös tekintettel az anyag — ezen belül az import — az energiaköltségekkel való takarékosság. A beszámoló részletesen foglalkozott a vállalat szociális fejlesztési tervével, az üzemi demokráciával, külön elemezte a párttagok, a pártszervezetek, valamint a gazdasági vezetők feladatait. Kovács György beszámolóját hozzászólások követték. A beszámolóhoz tizenhatan szóltak hozzá, mégpedig: Weisz Pál, Benik István, Labricz Lőrinc, Somogyi Gábor, Balla Károly, Katona Sándor, Ördög László, Rónai H. László, Kalotai László, Benke Valéria, Kovács György (vszb), Wester Jánosné, Nagy Gábor, Kelemen Pál, Molnár Ferenc, Pethe Béla. Tekintettel arra, hogy a hozzászólásokra lapzártánk után került sor, most csak Benke Valéria gondolatait vázoljuk. Benke Valéria, a politikai bizottság tagja, először az MSZMP KB üzenetét adta át. Tolmácsolta a párt Ikarus iránti megbecsülését, és azt a várakozását, melyet az ilyen nagy vállalattal szemben támaszt. Ezután az ország helyzetét elemezte. Többek között azt mondta: törekednünk kell arra, hogy teljesítmények nélkül ne nőjjenek a bérek és így ne kelljen a teljesítmény nélkül kiáramló bért áremelkedéssel ellensúlyozni. Vajon tudjuk-e tartani a XII. pártkongresszus céljait. Amikor az emberek erről beszélnek, akkor csak az éle*...—vanajra gondolnak. A kongresszus által kitűzött célok között azonban nem ez szerepel az első helyen, hanem a gazdasági egyensúly. Az életszínvonallal kapcsolatos kérdések a belpolitikai élet lényeges részei és amelyeívonai hélyzetünkkel szoros kapcsolatban vannak. Mik is ezzel kapcsolatban a kilátások? Van-e esélyünk az életszínvonal megőrzésére? 1983-ban csökken. Talán a fogyasztás is. A fogyasztás csekély csökkenését el tudjuk viselni. Azt a célt azonban tartjuk, hogy az életszínvonalat megőrizzük, ha nem is minden időben és minden vonatkozásban. A megőrzés programja megvalósulhat, hiszen az idei lemaradásunkat képesek vagyunk 1985-ig pótolni. A politikusok többféle variáció figyelembevételével dolgoznak, amikor a jövőről van szó. Még ha a rosszabb változat valósul is meg, akkor se engedjük, hogy olyan tényezők romoljanak, amelyek a távlatokat szolgálják. A csökkenést csak olyan fogyasztásban szabad tervezni, amit hat hónapon belül újra pótolni lehet. Amit nem lehet, azt továbbra is az első helyre kell sorolni. Ezek: a lakás, a gyermek- és oktatási intézmények fejlesztése. Amikor az emberek az életszínvonalról beszélnek, igen ritkán értékelik ehhez a nálunk lévő lét- és jövőbiztonságot, és a teljes foglalkoztatottságot. Pedig ezek is ide tartoznak. A teljes foglalkoztatottság mellett gond ugyan a hatékony foglalkoztatás, és van, aki szerint ezen munkanélküliséggel lehet segíteni, de a politika nem ezt vallja. Fönntartja a teljes foglalkoztatottságot Az viszont igaz, hogy a teljes foglalkoztatottság nem a vállalatok feladata. Magyarországon az elosztási rendszernek két ága van, az egyik a munka szerinti, a másik a szociálpolitikai elosztás. Az elsőben a teljesítményekhez kell igazodni, a másodikban a cél nem változott: a gyermekek és az idősek helyzetét folyton javítani kell. Benke Valéria foglalkozott a világ gazdasági válságával és annak hatásával is. A tanulságot ezzel kapcsolatban abban összegezte: a jelenlegi nagyon mély, akut válsághír, aZ is eredmény, hogy talpon maradtunk A párt gazdaságirányító és ellenőrző tevékenységével kapcsolatban két intelmet mondott el: ellenőrzés címén ne rakjanak béklyót a kezdeményezőkre. Vegyék figyelembe, hogy aki a rosszat jóra fordítja, az is zavarokat okoz. Ehhez is türelemre van szükség. A második intelme, hogy támogatás címen ne védjék meg azokat a vezetőket, akiknek irányító munkája már nem elég a mai követelményekhez. Befejezésül szólt a jövőnkről is. Többek között, hogy a népgazdaságnak van lehetősége az adósságok ledolgozására, a további növekedés előkészítésére. A jelenlegi évek semmiképpen sem a kivárás évei. Cselekedni kell. — gerendás — Mi épül a Centenárium ésZáp.d vezér lakótelepen? Küldöttgyáért tartott az elmúlt év végén az „Összefogás" Lakásszövetkezet. A küldöttgyűlés témái közül néhány közvetlenül érinti a budapesti gyár több dolgozóját. Ezért röviden beszámolunk róla. A Centenárium lakótelep I. ütemében a lakások építése befejeződött. Jelenleg az N—1. épület befejező munkái folynak, ahol SZTK rendelő, ABC áruház, biszt«^ és egy álszolgáltató üzem*«' működnek majd. A műszaki ■'*'jal még ez évben megkezdődik^ a8 a belső berendezés és a megnyitás csak jövő év tavaszán várható. Készül ez óvoda és a bölcsöde is. Az óvoda átadását tavaszra, a bölcsődét jövő őszre tervezik, így a jövő év végéig az I. ütem területén minden építkezés befejeződik. Átadtál a IL ütem K—II. épületének lakásait, s a tervek ■ Megtörténik a J—épület műszaki átadása is az idén. A lakásszövetkezet szerint lehetséges, hogy egy vagy két lépcsőház már ebben az évben költözhet. Befejeződött az épület blokkszerelése, de • kapacitáshiány miatt jelentősebb előrehaladás csak akkor várható i|d az n_|_ épület szolgáltató üzletei, valamint a J—II. épület átadása befejeződött. Az F-II. épület folytatásának időpontja még mindig bizonytalan. Ennek oka a kivitelező létszámhiánya, valamint az, hogy még mindig nem készült el a költségvetés. A kivitelezővel történt legutóbbi megbeszélésen elhangzott a javaslat: készítsenek olyan költségvetést, ami lehetővé teszi a befejező munkák — festő, mázoló, burkoló — kisiparosokkal vagy saját erővel történő elvégzését. Az Ond vezér lakótelep III. ütemében a 18—19—20. számú épületek blokkszerelése még ez évben befejeződik, a nyílt—’ beépítése és a belső vél'’--' — *arök Dedia meal-»-- .araiak fölhúzása P8d,fl --‘»odik. A 21. számú épület szerződéskötésével szinté gond van. Itt is olyan költségvetés^ k^r a lakásszövetkezet, ami elő*^'tti a befejező munka elvégzését, » az építkezés megkezdését. Az óvodával szemben felépülő szolgáltató létesítmény ABC, fodrász, patyolat — kiviteli tervei elkészültek. A kijelölt kivitelező azonban a szerződéskötéstől visszalépett. Most új kivitelezőt keresnek. Az építési árak gyors változása, emelkedése miatt egyre nehezebb a fizetőképes tagság biztosítása. Fölmerült egy olyan elképzelés, hogy a további épületeket házgyári építkezéssel kell megoldani. Ez azt jelentené, hogy az árak már a jövő évben 14—15 000 forint/m2 körül alakulnak. A lehetőségeket tárgyalják, de a magasabb árak nem érintik azokat az épületeket, melyek kivitelezését már korábban megrendelték. A boríték tartalma kiengesztelte a feleségeket Robbanásig feszült volt a levegő az üzemvezető irodájában. Decemberben szinte minden reggel egymás torkának ugrottak a fehérvári gyár átadó üzemében. Karácsonykor és a két ünnep között pedig egyszerűen életveszélyes lett volna gyufát gyújtani Simon István szobájában, mert szikrázott a levegő. Januárban, amikor ezekről beszélgettünk ugyanez az iroda már nyugodtabb képet mutatott, kipihentebben, kicsit talán elégedetten is nyilatkoztak a dolgozók, vezetők, szocialista brigádok. A feladat olyan lehetetlennek tűnt, én magam sem gondoltam, hogy sikerülni fog. Sokszor volt úgy, hogy egyszerre ki sem mertem mondani munkatársaim előtt a hátralévő darabszámot, csak típusokat soroltam. Ennyi kocsit, mint az utolsó hónapban még sohasem gyártottunk, decemberre hétszázhatvan jutott. — mondta Simon István, az átadó üzem vezetője. — Az utolsó huszonöt kuvaitival 27-én reggel indultak el az NSZK-beli kikötőbe. Hát ez egy mozgalmas hajnal volt. Elromlott három kocsinak a sebváltója. Az ágyból cincáltuk ki egymást, „mindenki a fedélzetre!" Matern Vilmos és Fülöp Gyula elektromos szerelőknek köszönhető, hogy ezek a kocsik is rendben elindulhattak. — vette át a szót Reppmann István üzemvezető-helyettes. — Ezt az utolsó negyedévet nem szeretném mégegyszer végigcsinálni — szólt közbe Kalmár Ferenc művezető. — Görcsös kapkodás ment és néha úgy tűnt, mintha mi nem akartunk volna beállni a sorba. Pedig, dolgozóink is megértették a rendkívüli helyzetet. Végig velünk dolgoztak. Kényszeríteni nem lehetett volna őket, csak kérhettünk tőlük. Decemberre már amúgy is fáradtak voltak. Novák Tibor a futós csoport dr. Münnich Ferenc Szocialista brigádjának vezetője így fogalmazott: — Meg kellett győzni az embereket, sokszor nyíltan el kellett mondani miről van szó: a tervről, a jövő évi munkánkról, a megrendelésekről, a megélhetésünkről. No meg, a „mundér" becsületét is védeni kellett. Az én brigádom 95%-a állandóan talpon volt. Éjjel futáspróbán, nappal az üzemben. Amikor végeztünk, besegítettünk a végátadásnak. A brigád Terk,c£Kataczer Attila, Kiss Tibor, Guber János, Papp Lajos alkották, de a többiek is nagyon szorgalmasan dolgoztak. A Farkas Gyula vezette Bánki Donát Szocialista Brigád (végátadás) tagjainak 70—80%-a is dolgozott a két ünnep között. — Az utolsó negyedben minden szombat-vasárnap bent voltunk. Elfáradtunk. Sok mérgelődés, bosszankodás. Néha egymást is megsértettük, pedig mindenki egyet akart. Megcsinálni, teljesíteni. A két ünnep között már kínunkban egymáson nevettünk, amikor a konténerekben bújkáltunk, üléseket dugásztunk. A brigádommal meg vagyok elégedve, azt nyújtották, amit várunk tőlük. Ki kell emelni az irodista lányokat, akik segítettek a kárpitozásban, az ablakok tisztításában, a kocsik takarításában. Külön kell említeni Baumann János, Simon János, Kertai István és Boór János munkáját. A tepaszra is állandóan érkezett munkáskéz, a különböző szocialista brigádoktól. Legtöbb segítséget a fényező üzemből kaptuk, ők a két ünnep között is velünk dolgoztak. A beszélgetés végére tréfálkozásra fordult a szó. Elmesélték, hogy az állandóan túlórázók feleségei elválással fenyegetőztek, meg olyan megjegyzéseket tettek, hogy „döntsd el végre az Ikarust, vagy engem vettél feleségül? " Szerencsére ezeket nem gondolták komolyan, és a fizetési borítékok tartalma kiengesztelte a feleségeket is. Annyit tettek még hozzá a beszélgetés végén, hogy ennél is jobban kell a jövőben differenciálni a bérekkel, bár ez a mostani megközelítően jól sikerült. És még valamit: több és még őszintébb tájékoztatást várnak a felsőbb vezetéstől, különösen ilyen rendkívüli helyzetben. Különösen elvárják azok a középvezetők és közösségek, akik már bizonyítottak, akiknek áldozatos munkája kulcs volt a tervteljesítéshez. Kovács Edit Egy bizalmi naplója Szabadságra megy a gyár?! A 18. és a 19. lap következik. Négy hete hagytuk abba. Folytatjuk a naplóírást. Legéndi Istvánné szakszervezeti bizalmi, a szerelő gyáregység szerelő üzemében sorolja. December 15 és január 2 között: — Még gondolatban sem volt kedve lejegyezni e napok eseményeit. Legendinével együtt nagyon sokan szeretnék elfelejteni azt a hajrát, amely december 23-ig tartott: a nyújtott mUSzal«oj«at a di-ilir,-»*' '-’bCu szombatokat. Néha arra sem jutott idő, hogy tisztességesen levegőt vegyenek. December huszonharmadika nevezhető a legcsöndesebb napnak. Kicsit korábban abbahagyták a munkát. Takarítottak, majd következett a munkásgyűlés, amelyből egy szót sem értettek. Bedöglött a mikrofon, de hogy ez csak a „hallgatóság" vette észre, kicsit furcsállották. Ilyesmire még nem volt példa. Január 3. — Kipihenten kezdték az év első munkanapját. Aránylag zökkenők nélkül folyt a szerelés. A nap röpgyűléssel ért véget: bejelentették, hogy megérkeztek az idegen munkaerők, elkezdenek dolgozni. Január 4. — Legéndiné kérte, hogy a csoportja tanulmányozza a külföldi üdülési lehetőségeket. Többen azt mondták, hogy másnap válaszolnak. Senki sem jelentkezett. Néhányan megjegyezték: sok az egyszemélyes beutaló, férj, feleség nélkül nem jó üdülni. Január 5. — Megkapták véleményezésre a budapesti gyár 1983-as tervét. Nem -nagyen tudtak mit hozzá tenni. Csoporton belül úgy vélekednek: a jelenleginél több autóbusz is készíthető, de csak abban az esetben, ha minden anyag rendelkezésre áll. Január 6—7. — A tervezett autóbuszok elkészültek. Mindenki figyeli a vendég munkaerők beilleszkedését. Január 10—11. — Egymástól kérdezgetik: hány nap nyereséget fizet a vállalat? Mikor emelik az órabéreket? Mikor vezetik be a vonalpótlékot? A hivatalos álláspont egyelőre ismeretlen. Bencze Sándor főbizalmi kérésére Legéndiné megkérdezte csoportjától: mit szólnának hozzá, ha július 18-tól kéthetes szabadságra menne a gyár? A fiatalok azért nem újonganak érte, mert elmenne vele az összes szabadságuk, az idősebbek pedig attól — nem mehetni--■ • —. «ártanék, ...unok beutalóval üdülni. — dunajcsiki. — A mi gyári Don Juanunk is szeretnivaló. Azért mert jóképű, azért mert föl kell rá nézni, tehát szép szál fiú. A szeme nevetős, a hangja fülbemászó. Munkahelyén pedig időmilliomos. Elfogyott a munkája, amit még nem vettek észre. És az életben szörnyen csalódott. Elhagyta a felesége. Egyedül él és társat keres. Amerre csak jár, mindenütt keresi Főként facér lányok és elvált asszonyok fölébe súgja: „amióta magát ismerem, nem alszom, ha egy kicsit elszundítok, önről álmodom.” Az ilyen és hasonló mondatoktól nemcsak azok olvadnak el, akikhez szól, hanem azok is, akik távolról hallgatják, látják, ahogyan mondja. Ja, igaz is, a mi Don Juanunk fő vadászterülete az irodákban föllelhető szép, elvált asszonyok, megingatható ifjú asszonyok és lányok. A szóbeszéd szerint ostromlásukra hajlandó heteket is fordítani Aztán, ha továbbra is csak „álmodni kell’ a kiszemelt hölgyről, újabb irodában tűnik föl a gyári Don Juan. Igen, kedves hölgyek. Ti, akik bezártan dolgoztok az irodákban, nem láthatjátok, hogy ez a daliás regény hol jár, amikor ti az önköltség, a takarékosság, és a nyereség számításába mélyedtek. Azt sem tudjátok, hogy nem ti vagytok az egyetlenek, akikre igézően néz, a fölébe súgja: „megtanulnék még fényképezni is, hogy szépségét megörökítsem..." -d.i- Ál#*/*#!" Kanadai miniszterek a budapesti gyárban Kanadai miniszteri küldöttség látogatott a budapesti gyárba január elején. G. Regan külkereskedelmi miniszter és C. Charland külkereskedelmi miniszterhelyettes T. Arcand kanadai budapesti nagykövet társaságában érkezett. A küldöttséget Ardó Pál, a Mogürt vezérigazgató-helyettese kísérte. A budapesti gyárban Nagy Gábor vezérigazgató, Kalotai László termelési és kereskedelmi igazgató, Horváth Béla műszaki igazgató és Rácz András, a gyártmányfejlesztési főosztály vezetője fogadta a küldöttséget. Egy kis félreértés — Hol a Micike? — kérdezte egy este játék közben kétéves lányom. Ki lehet az a Micike? — töprengtem magamban, de sürgette a választ. — Ő is otthon van az anyukájával. — Micsinál? — hangzott az újabb kiváncsi kérdés. — Biztosan játszik a babáival, mint te. — Micike beteg — közölte komolyan — megütötte a lábát. Ismeretlenül is nagyon sajnáltam Micikét. Csak arra nem tudtam sehogy rájönni, melyik kislányt becézik így a bölcsődében. A rejtély két nap múlva megoldódott. Sietősen vetkőztettem a bölcsőde átadó helyiségében, amikor nyílt az ajtó. Lányom örömmel fölkiáltott: — Itt a Micike — s egy pufók barna kisfiúra mutatott. (A kisfiút Misikének hívják). — b —