Ipargazdaság, 1967 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

IPARGAZDASÁG * 3 Ennek a felmérésnek a kapcsán sajnos fény derült a fiatalok egy részének saját sorsuk iránti csekély érdeklődésére is, hiszen a kiküldött 1500 kérdőívből mindössze 242 feldolgozásra alkalmas válasz érkezett be. Ezek száma azonban ahhoz elég­séges, hogy a kérdésekre adott válaszokból az ural­kodó tendenciát leszűrjük és megállapíthassuk, hogy hol szorít nagyon is fájóan a cipő. Elemezve és értékelve a kérdésekre adott vá­laszokat, kitűnik, hogy a fiatalok elenyésző része szerzett egyetemi tanulmányain felüli képesítést. Tudományos címmel a fiataloknak csak mintegy 12%-a rendelkezik, és ha ezt a rendkívül alacsony számot összevetjük a „pályázik-e valamilyen tudo­mányos fokozat elérésére” kérdésre adott döntően negatív válaszokkal, akkor megállapíthatjuk, hogy nagyon kevés fiatal kíván tudományos fokozatot elérni. Fiataljaink nagy része a kérdőívek tanúsága szerint olvas, ír ugyan valamilyen idegen nyelven (döntő többségük oroszul), de a nyelvvizsgával ren­delkezők aránya itt is 5% alatt marad, ami élesen rávilágít fiatal közgazdász generációnk nem kielé­gítő mértékű nyelvtudására. Feltétlenül ki kell emelnünk Kommunista If­júsági Szövetségünk, döntő szerepét fiatal közgazdá­szaink életében. A fiatalok nagy többsége a kérdő­ívek tanulsága szerint KISZ-tag, mégis a KISZ ál­tal rendezett FMKT, Kiváló Ifjú Közgazdász moz­galmakban résztvevők száma rendkívül alacsony. Pedig ezeknek a mozgalmaknak nagy politikai és szakmailag aktivizáló hatásuk van. A fiatalok anyagi, erkölcsi megbecsülését vizs­gálva leszűrhetjük, hogy bár többségük képzettsé­gének megfelelő munkakörben és ennek megfelelő bérért dolgozik, de az is előfordul (sajnos elég gyak­ran, s ezt februári felmérésünk is megmutatta), hogy technikumot végzettek fizikai dolgozóként, hivatalsegédként, vagy gyors- és gépíróként dolgoz­nak. Azt hiszem, hogy azok a gazdasági vezetőink, akik a kvalifikált dolgozókat ilyen munkakörökben foglalkoztatják, rosszul sáfárkodnak a rendelkezé­sükre álló szellemi alappal. Rendkívül elszomorító a kép, ha a szakmai to­vábbképzésre vonatkozó válaszokat vizsgáljuk. A fiataloknak mindössze 10%-a tagja az MTESZ-hez tartozó szakmai egyesületeknek, és ez a szám sajnos nem írható egyértelműen az érdeklődés hiányának rovására. Ugyanis a fiatalok nagy része a kérdő­­ívekhez mellékelt ismertetőből értesült arról, hogy létezik szakmai tudományos egyesület. Úgy látszik, a fiatalok aktivizálásában súlyos elmaradás van. Pe­dig a fiatalok adják az egyesület utánpótlását, nekik kell a stafétabotot átvenni az idősebb szakemberek kezéből. Azokra a kérdésekre, hogy „részt vettek-e már szakmai tapasztalatcserén”, „látogat-e szakmai továbbképző jellegű előadásokat”, „látogat-e vala­milyen szakmai tanfolyamot”, „tartott-e már szak­mai jellegű előadást”, „írt-e már szakcikket, szak-­­ könyvet”, „olvas-e rendszeresen szakkönyveket”,­­ szinte egyértelműen nemleges a válasz. Szakfolyó­iratokat gyakrabban olvasnak fiataljaink, elsősor­ban a Figyelőt, a Közgazdasági Szemlét és az Ipar­­gazdaságot, de szakmai folyóiratot a legritkább esetben. Az előbbiekben felsorolt problémák már szin­te eleve meghatározzák azokat a feladatokat, ame­lyeket az FKB-nak kell ellátnia.­ Elsődlegesen be kívánjuk vonni a fiatal szak­embereket az MTESZ tagegyesületeiben folyó tudo­mányos munkába. Nem az a célunk, hogy a fiatalo­kat külön szervezetbe tömörítsük, hanem az, hogy erőinket koncentráljuk a tagegyesületben folyó tu­dományos munkára. Ezért az FKB nem különálló szakosztályként vagy egyesületként működik, ha­nem mint széleskörű koordinatív munkabizottság, melynek tömegbázisát éppen az egyesületek adják. Aktívahálózatunkat kiépítjük a tagegyesületeken belül a célból, hogy a különböző szakosztályokban tevékenykedő fiatalok munkáját a tagegyesületek előtt álló feladatok megoldására mozgósítsuk. Az FKB központi koordináló jellege lehetővé teszi a rendelkezésre álló szellemi kapacitás össz­pontosítását több iparágat, vagy népgazdasági ágat érintő közös probléma megoldására. A fiatal köz­gazdászokkal való foglalkozás kezdeti jelei néhány tudományos egyesületben már megmutatkoznak. A Magyar Élelmiszeripari Tudományos Egyesület ösz­­szehívta a fiatal közgazdászokat, érdeklődik problé­máik iránt, segítséget, útmutatást nyújt munkájuk­hoz. A Textilipari Tudományos Egyesületben jól működő FKB van, amely gyümölcsöző tapasztalat­csere-látogatásokat rendez, és az egyes szakterüle­teken előadások, konzultációk megrendezésével se­gíti elő a fiatalok képzését. A Méréstechnikai és Automatizálási Tudomá­nyos Egyesület, az Építőipari Tudományos Egyesü­let, a Szilikátipari Tudományos Egyesület és a Gép­ipari Tudományos Egyesület szintén foglalkozik a fiatalok problémáival és megad minden segítséget és lehetőséget, hogy tudásukat az egyesület keretein belül továbbfejlesszék. Szeretnénk olyan pezsgő életet létrehozni, ahol az azonos végzettségű, érdeklődési körű fiatal szak­emberek megtalálják az őket érintő kérdésekre a választ, előadásokat hallgatnak és tartanak a közö­sen érdeklő témákról, ezeket megvitatják. Előadás­­sorozatot hirdettünk meg, melynek első előadását Frank Tibor, az Ipargazdasági Bizottság titkára tar­totta „A közgazdászok feladatai az új gazdaságirá­nyítási rendszerben” címmel —, nagy érdeklődés és siker kíséretében. Meghirdettük az ifjú közgazdász klubnapokat. Klubnapjainkon fórumot kívánunk teremteni vala­mennyi fiatal közgazdásznak nézetei kifejtésére és baráti körben való megvitatására. Alkalmakként egy-egy — kb. fél órás időtartamú — előadás meg­tartását tervezzük, melyet rövid, kötetlen beszélge­tés követ. Pályázatot írtunk ki, amelynek célja a fiatalok aktivizálásán túlmenően azoknak az értékes gondo­latoknak, javaslatoknak formába öntése és a válla­latok érdekében való felhasználása, amelyek fiatal­jainkban felmerülnek. A pályázat témája: A gazdaságosság felismerésének és érvényesí­tésének tapasztalatai, országos nagyvállalati, tröszti, iparági szinten. A pályázóknak a gazdaságossággal összefüg­gésben fel kell tárni a termelékenység-emelési mód-t

Next