Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1959. 47. évfolyam
Vita - Péter László: Tömörkény Meránban? 57–58. p.
tatkozik meg őszinte, baráti érzése. Petőfi pedig éppen azt viseli el nehezen, hogy a „szakítás" után kétszer is üzent Jókainak, hogy fontos ügyben keresse fel őt, s „egyetlen barátja" ennek ellenére nem ment el hozzá.14 Mindez azt bizonyítja, hogy Petőfi a nyilatkozatok, tehát Jókai házassága után sem kívánta megszakítani kettejük kapcsolatait. Éppen ezért az asszonyi intrikával és félreértésekkel teli szakasz részletes boncolgatása helyett a kutatásnak arra kell törekednie, hogy a baráti viszony felbomlását ne a határidőhöz kötött szemlélet, hanem a történelmi fejlődés szempontjából vizsgálja meg. Petőfi és Jókai barátságát a politikai és személyes problémák szorosan összefűződő szövevénye zavarja meg. Mindkettejük házastársa politikai tényező is, hiszen Szendrey Júlia forradalmár, Laborfalvy Rózának pedig mágnás és békepárti kapcsolatai vannak. Az egyes öszszetűzések, kis haragok boncolgatása helyett — amely rendesen Jókai elítélésével szokott járni az eddigi kutatásban — a két barát szemléletének különbségét kell figyelembe vennünk, mert csak ez magyarázza meg az összes súrlódásokat. Petőfi forradalmi elszántságát Jókai csak olykor fogadja el, és a szuggesztív hatás alól szabadulva újra meg újra visszatér alapvető felfogásához, a liberális nemesi szemlélethez. Ennek a sokszor párhuzamos, máskor ellentétes felfogásnak alakulásáról helyes képet fest Szekeres tanulmánya. De nem foglalkozva Jókai pályafutásának későbbi szakaszával, nem veheti figyelembe a békepárti korszakot, amelyben teljes ellentét mutatkozik az egykori barátok politikai pártállása között. Az igazi szakítás minden írásbeli dokumentum nélkül akkor jött létre, amikor Jókai Debrecenben a békepárt politikáját kezdte szolgálni. Petőfi nem tarthatott sokáig haragot barátjával azért, mert az Laborfalvi Rózát vette feleségül, de nem is bocsáthatta meg neki a márciusi eszmék megtagadását. Ha az összetűzést személyes jellegűnek tartanák, akkor Mikszáth véleményét fogadhatnánk el : ugyan mi köze Petőfinek Jókai szívügyéhez? De minthogy a barátság megszűnését elsősorban elvi, politikai okra vezetjük vissza, ezért a forradalmár költő haragját és Jókai mentegetőzését teljesen megértjük. PÉTER LÁSZLÓ TÖMÖRKÉNY MERÁNBAN? D. Szemző Piroska tanulmányáról (Adatok Tömörkény István életéhez, Irodalomtörténet, 1958. 108—113.1.) 1956. febr. 9-i lektori véleményemben már kifejtettem, hogy téves következtetésekre jutott. Mivel írása mégis megjelent, kénytelen vagyok cáfoló adataimat röviden a nyilvánosság elé bocsátani. Mivel próbálja igazolni állítását? Első érve, hogy Tömörkény Kötsönös Rókus képében írt. Másik, hogy a Hüvelyk Matyi 1890. okt. 19-i számának címlapján levő karikatúrában Tömörkényt véli fölismerni ; a rajz a Meránba távozó munkatársat ábrázolja. Harmadik, hogy a Szegedi Napló 1890. nov. 30-i száma „Meránban időző munkatársa" tudósítását közli a Kochféle gyógymód bevezetéséről. Az elsőhöz idézzük föl, amit D. Szemző Piroska Szeged monográfiájából idevágóan citál. (Ez az eredeti dolgozatában nem szerepelt, figyelmét én hívtam föl rá ; eredetileg mint új kutatási eredményt szándékozta előadni a Kötsönös Rókusz Tömörkény azonosítást.) Itt a szegedi szerző ( valószínűleg Sz. Szigethy Vilmos) annyit mond, hogy Tömörkény a Hüvelyk Matyiban a lap „egész sor maradandó alakjának adott derűs és hosszú életet". Ez nem jelent többet, csak azt, hogy Tömörkény is írt a Hüvelyk Matyi—Tömörkény előtt megteremtett — figuráiról s ezzel hozzájárult „életük" meghosszabbításához, alakjuk közkedveltté, maradandóvá 14 Az Est Hármaskönyve, 1925. 137. 1. idézi Szekeres, Irodalomtörténet, 1957/4. 433. 1.