A Jövő Mérnöke, 1977 (24. évfolyam, 1-39. szám)
1977-01-22 / 1. szám
VIZSGÁZNAK A TANÁROK Ez a vizsgaidőszak nemcsak a diákok szerint telik a vizsgadrukk jegyében, hanem az oktatók számára is. Ugyanis ezekben a napokban ők is átülnek az asztal másik oldalára, és vizsgáznak. A tantárgy neve munkavédelem, vagy biztonságtechnika, ahogy tetszik. A tananyag — egyformán kötelező vezetőkre, oktatókra, egyetemi dolgozókra — a vonatkozó szabályzatok, szakmai óvórendszabályok előírásait tartalmazza. Tulajdonképpen nincsen ebben semmi különös. Ha valaki belép egy új munkahelyre, kioktatják a biztonságtechnikai előírásokból, így van ez minden vállalatnál, üzemnél, szövetkezetnél, egyszóval minden munkahelyen. Ez a biztonságtechnikai vizsga nem azonos az újként belépő dolgozók kötelezően előírt oktatásával, több annál. Melynek rendjét a Mt. 52. §, MtV. 78. § (2), a 6/1967. (X. 8.) SZOT-szabályzat 12. § (1) (2) bekezdése szabályozza. Háromévenként meg kell ismételni, de az intézmény, ill. az egyetem vezetője — balesetek alakulásától függően — az évenkénti vizsgát is elrendelheti. (EMSZ. 3. 6.) Azelőtt tehát nem volt kötelező ez a vizsga, de a legcsendesebb, legnyugodtabb könyvtárban is le lehet esni a létráról, a laboratóriumokban is egyre több a veszélyes anyag, a könnyen balesetet okozó műszer, gép. Nem értelmetlen dolog az ott dolgozókat is megismertetni a munkavédelmi előírásokkal, szabályokkal. Bizonyságul néhány adat az egyetem baleseti statisztikájából : 1976-ban 54 dolgozói balesetet jelentettek a dékáni hivatalok. Egy hallgatót halálos baleset ért, 16 diákot ért három napon túl gyógyuló sérülést okozó baleset. Az emiatt kiesett tanítási órák száma 142. A balesetek oka leggyakrabban a munkavédelmi előírások be nem tartása. ★ A 6/1967. SZOT sz. szabályzat és a 102/1968. OM. számú miniszteri utasítás értelmében egyetemi munkavédelmi szabályzatot kell készíteni, melyet minden tanszéken egy, a helyi adottságoknak megfelelő munkavédelmi utasítással kell kiegészíteni, s a kettő együtt érvényes, és kötelező az egyetemen mindenkire, aki munkavédelmi vagy műszaki tantárgyat oktat, illetve laboratóriumban dolgozik. A szabályzatok és utasítások tehát 1968 óta érvényben vannak. Végrehajtóként azonban csak 1974-ben került az egyetemi központi biztonsági megbízott munkakörbe Somogyvári Istvánné, miután az egyetem munkavédelmi főelőadója 1973-ban kilépett. Somogyvári Istvánnét bízták meg a munkavédelmi csoport vezetésével. Ő dolgozta ki az egyetemi munkavédelmi szabályzatot, mely 1975-ben került kiadásra. Az EMSZ-t a tanszékek és más önálló egyetemi egységek vezetői a területükre érvényes munkavédelmi utasításokkal egészítették ki, és az EMSZ mellékletét képezik, s azzal együtt érvényesek. 1976 tavaszán a biztonságtechnikai vizsgák előkészítésére 16 órás tanfolyamot indított a munkavédelmi csoport. A tanfolyam előadói munkavédelmi szakemberek, orvos és ügyész voltak. Ezt követően a központi biztonsági megbízott a karok munkavédelmi felelőseivel együtt kidolgozta az adott területekre vonatkozóan az ÁBEC (Általános Balesetelhárító és Egészségvédő Óvórendszabály) figyelembevételével a vizsgakérdéseket. A tanszékek és más egységek munkavédelmi megbízottjai a munkavédelmi csoporttal vállvetve segítették a minél jobb felkészülést a vizsgákra. Egyre ritkábban hangzott el a kétkedő mondat, minek ez, mire jó az oktatókat oktatni, vizsgáztatni azokat, akik esetleg évtizedek óta dolgoznak munkahelyükön vizsga nélkül, de mindeddig hibátlanul, balesetmentesen. A vizsgaanyagot nézegetve, rájöttek, hogy ez nem is olyan kézenfekvő, más a tapasztalat, a rutin — és más a szabályzat. Január első hetében a közlekedésmérnöki karon vizsgáztak az oktatók. A vizsgabizottság tagjai: elnök dr. Orosz Zoltán, a munkavédelem vezetője; a központi munkavédelmi megbízott — Somogyvári Istvánné, a munkavédelmi csoport vezetője; a Pedagógusok Szakszervezetének egy képviselője, szakképviseletként meghívott minisztériumi, üzemi szakemberek, és nem utolsósorban a kari megbízott képviselők. . . Január 6-án, délután 13 órakor huszonhatan jelentek meg a vizsgabizottság előtt, a Kinizsi utcai épület olvasótermében. — Izgulnak? — Ugyan, dehogy! — Ó, nagyon... — Nehéz volt a felkészülés? — Két esténk ment rá. — Mennyi újat tudtak meg ezekből a jegyzetekből? — Bizony, elég sokat. Pontosabban, így összeszedve, rendszerezve jelentett újat, mert jó néhány részletét azért ismertük már. Mindenképpen szemléletváltozást hozott. — Hasznosnak érzik ezt a vizsgáztatást? — Hát, ha magát a vizsgát szívesen nélkülöznénk is, a tanulás feltétlenül hasznos volt.★ A vizsgázók négy kérdést húznak. Míg egyikük felel, hárman felkészülnek. A bizottság nem könyörtelen, a feleletek hiányait kiegészítve hívja fel a vizsgázók, felelők figyelmét a szabályok, előírások betartására, felemlítve a következményeket. A vizsgázók készültek, ez kiderül abból, hogy a beszélgetés nem egyoldalú. Majdnem mindenki megfelel.★ Dr. Veszsik György is megfelelt a vizsgán. — Nehéz volt? — Nem volt nehéz, bár sok új dolog is szerepelt a vizsgaanyagban. Néhány órás felkészülés azért elég volt. — Milyen érzés egy oktatónak az asztal másik oldalán ülni egy vizsgán? — Hogy is mondjam, furcsa dolog ez. Utoljára hat éve vizsgáztam. Amikor nemrég megkaptam a vizsgára való felhívást, én magam is éppen vizsgáztattam, így egyszerre kétféleképpen kellett vizsgára készülnöm. — Mi a véleménye a vizsgabizottság munkájáról? — A vizsgáztatók rutinos oktatók, szerintem nagyszerűen értik a dolgukat. — Hasznosnak érzi ezt a vizsgát, látja értelmét ennek a mozgalomnak? — Hogyne, feltétlenül, de ez nem mozgalom, hanem törvényes kötelezettség. Van egy régi közmondás, miszerint jobb félni, mint megijedni. Egy esetleges baleset alkalmával úgysem tudja senki, mit kellene csinálni. Pánik tör ki, fejetlenség. Ez a vizsga pedig pontosan az ébrenlétet kényszeríti ránk, s ez nagyon értékes szempont. Komoly dolog ez, bár reméljük, nem kell sokszor igazolnunk, hogy letettük ezt a vizsgát, mert az balesetet jelentene. ★ Hát igen, egy vizsgával még nem lehet elhárítani a balesetet, de az itt hallottak és tanultak felhasználásával könynyebb a megelőzés, s ez mindennél fontosabb. Mert felelősek vagyunk a hallgatók, az oktatók-dolgozók, önmagunk egészségéért, testi épségéért, s hogy ezt belássuk, nem is kell hozzá doktorátus... Bertalaniy Judit Pogány Frigyes Nem beszéltem olyan építésszel, aki nem a legszebben szólt volna róla. Előadásain mind a bölcsészkaron, mind a képzőművészeti főiskolán vagy itt az egyetemen, telt ház volt. Sokszor és sokan panaszkodnak arról, hogy az egyetemi hallgatók közönyösek az előadások iránt, nem járnak órákra, mert unalmasnak ítélik az előadó mondanivalóját. Pogány Frigyes professzornak az órái cáfolták ezt. Öt hallgatni, élmény volt. Egy humanista ember, egy nagy hírű és nagy tudású építész-esztéta és egy közvetlen stílusú, lenyűgöző beszélgetőpartner ötvöződött személyében öszsze, aki olyan egyszerűen tudott beszélni a bonyolult építészet—ember kapcsolatról, hogy mindenki megértette őt. Az Iparművészeti Főiskolán, aminek rektora volt, sietett megvalósítani azokat az elképzeléseket, amelyek a jó műhelymunkát, az egységes, egészséges szemléletet eredményezték. Minden alkalmat megragadott, hogy érvényt szerezzen az iparművészek egyre fontosabbá és nélkülözhetetlenné váló ízlésformáló munkájának. Pár évvel ezelőtt, amikor abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy egy teljes délutánt tölthettem a társaságában, sok mindenről beszélgettünk: irodalomról, zenéről, képzőművészetekről, a természet és társadalom kölcsönhatásáról és természetesen az építészetről, az építészek elkötelezettségéről. Ekkor mondta: — Hiszem, hogy a tehetség, a képességekkel, az őszinteséggel és az igazságérzettel, a küzdőszellemmel párosulva, ebben a társadalomban érvényesül. Olyan viszonylatrendszer létrehozása, ahol dolgok, emberek, tárgyak együtteséből ki lehet bontani az egyén érzelmeit, vágyait, az politika, az elkötelezettség a társadalomhoz. Építésznek vallotta elsősorban magát és mintegy ötezer előadásával, könyveiben, tanulmányaiban tett hitet az építészet emberformáló, környezetformáló hatása mellett. Pogány Frigyes mögött egy fantasztikusan gazdag életút állt. Tizenkét éves, amikor Hollandiába kerül, ott ismerkedik meg közelebbről az épületekkel, a múzeumokkal, a festészet és az építészet varázsával. Olaszországba utazva megérik benne az elhatározás, hogy építész lesz. Tanulmányainak befejezése után díszlettervezőként dolgozik, ahol sokat foglalkozik a fény, a tér és a szín egységes kompozíciójával. 1935-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsához kerül, ahol konkrét formában ismerkedik az építészet anyagi, technológiai oldalával. A felszabadulás után a BUVÁTI városesztétikai és műemléki osztályának művezetője lett. Munkatársaival, Dercsényi Dezsővel és Gerevich Lászlóval sokat tettek azért, hogy a Várnegyedet megmentsék az oktalan bontásoktól és purista rekonstrukcióktól. Óbuda rendezésekor is sikerült elérnie, hogy a római emlékek helyükön maradva hirdessék a város akkori arculatát. Könyvei, városelemző tanulmányai, mint a Róma, Párizs, vagy Firenze nem az utazni vágyók fantáziájának íródtak — nem — a komplex elemzések egészen sajátos látásmóddal gazdagítják a nézőt. Meghalt. Elkoptatott jelző, hogy hihetetlen a hír. Hiszen csak fel kell lapozni a barokkról szóló munkáját, csak vissza kell gondolni a Capitólium lépcsőinek ritmikus tagolódására, és a Szomorú tűnődést a kíméletlen halál felett, felváltja a bizonyosság: Miért lenne halott az, aki többet tud adni magából, mint bármelyik élő. (ESA) AZ EGYETEM HIVATALOS KÖZLEMÉNYEI sokat minél előbb hajtsák végre a felsőbb évfolyamokon is; szükséges továbbá, hogy a kar lépéseket tegyen a műteremrendszerű oktatás hatékonyságának növelése és az új laboratóriumok optimális kihasználása érdekében. A tanács a jelentés összeállításáért ♦köszönetét fejezte ki. Harmadik napirendi pontként a tanács megtárgyalta az egyetem 1977. évi költségvetési, beruházási és korszerűsítési tervére, valamint a KK- alapok felosztásának tervére készített javaslatot. E napirendi ponttal kapcsolatban a tanács határozatilag a következőket mondta ki: — A tervezett előirányzatok alkalmasak az oktató-nevelő és tudományos feladatok alapvető személyi és tárgyi feltételeinek biztosítására, azonban továbbra is törekedni kell a takarékos és célirányos gazdálkodásra. — A takarékosságnak 1977- ben is gazdálkodásunk alapvető elemévé kell válnia, ezért javítanunk kell a munkaerő-gazdálkodást; az újonnan beszerzett gépeket, műszereket azonnal üzembe kell helyezni és a már meglevőket jól ki kell használni. A tanács az 1977. évi tervjavaslatot az elhangzottak figyelembevételével elfogadta és elismerését fejezte ki az előterjesztés összeállításáért a Gazdasági és Műszaki Főigazgatóságnak. Az egyetemi tanács előtt negyedik napirendi pontként az egyetem V. ötéves fejlesztési tervének véglegesítésére tett javaslat szerepelt. A javaslat az elhangzott kiegészítésekkel elfogadást nyert. Az OM állásfoglalásától függően a beruházási fedezet módosítása esetén új terv készítendő. Ugyancsak az OM állásfoglalása után ki kell egészíteni az ötéves tervet a vízgazdálkodási főiskolai karra vonatkozó tervvel. A tanács elfogadta a fejlesztési keretek koncentrálására irányuló törekvést. Kimondta azt is, hogy meg kell határozni a tantermek korszerűsítésének sorrendjét. A tanács végül köszönetét fejezte ki az előterjesztés elkészítéséért a Gazdasági és Műszaki Főigazgatóságnak, a véleményezésért pedig a tanács három bizottságának. Az ötödik és egyben utolsó napirendi pontként a tanács megtárgyalta a BME könyvtári hálózatának szervezeti és működési szabályzatát és azt az elhangzott kiegészítésekkel jóváhagyta. Az egyetem tanácsa december 20-án tartotta negyedik ülését e tanévben. A napirend első pontjaként a tanács megtárgyalta az 1977 februárjában induló új szakmérnöki szakok tantervére vonatkozó javaslatot és a tanfolyamok pénzügyi helyzetéről szóló jelentést. A tantervek néhány szak nevének módosításával elfogadást nyertek. A napirend második pontját az építészmérnöki kar munkáját ismertető beszámoló képezte. A tanács a kar tevékenységének fő irányaival és céljával egyetértett; eredményesnek ítélte az ágazati képzés bevezetését, az I. évesek egyhetes előkészítését, a tanulmányi rend szabályozását, a társadalomtudományi tanszékekkel való szervezeti kapcsolat kiépítését és a pedagógiai tanfolyam megindítását; tudomásul vette, hogy a kar a tapasztalatok alapján módosított tantervet 1978 márciusában terjeszti elő; kívánatosnak tartja, hogy a módosítás ÜGYEK Ismét jelentkezik a pb információs munkabizottsága az egyetemen feltett közérdekű kérdésekre kapott válaszokkal. A december 18-i tavalyi utolsó lapot lekésték az információk, így csak most adhatjuk közre az alábbiakat. Mi az oka annak a rendelkezésnek, amely szerint egyetemünk nem vehet zsebkalkulátort a Bizományi Áruháztól? Az egyetem korábban zsebkalkulátort és egyéb műszert is gyakran vásárolt a Bizományi Áruháztól. A Bizományi Áruháznál napvilágra került visszaélések következtében rendőrségi vizsgálat indult, melynek lezárásáig az egyetem vezetése szüneteltette a Bizományi Áruházból történő vásárlások engedélyezését. Jelenleg ismét van lehetőség a Bizományi Áruházból való vásárlásra. Annak érdekében, hogy a tanszékek kizárólag megfelelő specifikációjú és megfelelő áron ajánlott zsebkalkulátorokat vásároljanak, a további vásárlások dékáni láttamozás után rektorhelyettesi engedélyhez vannak kötve. A tudományos rektorhelyettes az igen széles körben jelentkező igények elbírálására szakértői bizottság véleményezése alapján hoz döntést. Dr. Szabó Imre tudományos rektorhelyettes ★ Miért nem üzemel az aulai lift 15 óra után? A felvonó kezelő nélkül nem működtethető, mivel a menzai felvonónál bebizonyosodik, hogy ellenőrzés nélkül túlterhelik és rongálják. A BAJOK két darab felvonó közül szükséges, hogy az igényesebb helyen biztonságos legyen az üzemelés. Felvonókezelői álláshely hiányában 15 óra után nem üzemeltetünk, mert megállapítás szerint minimális az igény is. Miért nem kötelezik a Pest- Budai Vendéglátó Vállalatot a rendszeres féregirtásra? A KÖJÁL előírása szerint minden negyedévben féregirtást végeztetnek, de csak az egész épületben egyidőben végzett irtásnak lenne értelme, amit lebonyolítani nem lehet. A szeptemberi hideg napokban a Távfűtő Művek fűtött, az egyetem — legalábbis az „F” épület — hideg maradt. Mi ennek az oka? Szeptember 27-től volt a próbafűtés az egész egyetemi területen, az „F” épületben is. Lehetséges, hogy valamelyik strangon hibát észlelt a hőközpont és annak javítása miatt az le volt zárva. Hozzánk panaszbejelentés nem érkezett. A Münnich Kollégiumot most festik. Arra a területre, ahol az V. évesek laknak, akkor érnek el, amikor mindenki vizsgázik és a diplomamunkáját készíti. Hogyan lehetséges ez? A kollégium festési munkáit a kollégium vezetőségével egyeztettük, mert egy év az időtartama. Február elején a festési munkákat az I. emeleten kezdi a kivitelező, vállalat, ahol 70 fő ötödéves hallgató lakik. A többi utolsó éves a kollégium többi szintjein szétosztva lakik. Sem a félévi, sem az év végi vizsgák idejében nem fognak szobát festeni az ütemterv szerint. Szabó György műsz. főigazgatóhelyettes II. Újévre elkészült Metróállomás (Fotó: Horváth Gábor) ki Pályázati felhívás A Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöksége és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága pályázatot hirdet az újságíráshoz tehetséget és kedvet érző, tizennyolc és harminc év közötti — nem újságíró munkakörben dolgozó — fiatalok számára. Pályázni lehet aktuális társadalmi, ifjúságpolitikai, gazdasági és kulturális témájú, az újság műfajok sajátosságainak (riport, cikk, interjú stb.) megfelelő írásokkal. A pályázók figyelmébe ajánljuk a KISZ IX. kongresszusának kérdéseit, az ifjúsági szövetség időszerű feladatait is. Egy pályázó legfeljebb három — egyenként öt-hat gépelt oldalnál nem hosszabb — írással pályázhat. A pályamunkákat gépelve, három példányban — részletes önéletrajzzal együtt — kell beküldeni. Pályadíjak: 2 db I. díj 3000—3000 Ft, 4 db II. díj, egyenként 2000 Ft, 6 db III. díj, egyenként 1000 Ft. A KISZ Központi Bizottságának különdíja 2000 Ft. A MUOSZ elnökségének különdíja 2000 Ft. A pályadíjakon kívül a kiemelkedő pályamunkákat a bíráló bizottság elismerő oklevéllel jutalmazza. Ezenkívül a díjnyertes és oklevéllel jutalmazott pályázók az 1977. szeptemberében induló újságíró stúdióra felvételt nyernek A díjnyertes pályamunkák közzétételéről a pályázat meghirdetői gondoskodnak. A pályamunkák beküldési határideje: 1977. február 15. Eredményhirdetés: 1977. március 21. Cím: 1368 Budapest, Népköztársaság útja 10. (MUOSZ Oktatási Igazgatóság.)