Kanadai Magyar Munkás, 1949. január-június (20. évfolyam, 26-51. szám)

1949-01-06 / 26. szám

2. OLDAL VITAEST TORONTO, ONT. A K. M. Munkás lapbizottsága minden péntek este Vitaestet tart a Magyar Otthonban (350 Dundas St. V.) a folyó eseményekről. Mi­nél nagyobb számú érdeklődőt vár a bizottság. WELLAND, ONT. A Munkás és Irodalomterjesztő bizottság rendezésében minden hé­ten pénteken este VITAEST a 30 Park St. alatti Magyar Otthon­ban. Általános világpolitikai esemé­nyek és más aktuális kérdések ké­pezik a vitatárgyat. A magyarság megjelenését kéri a Vitabizottság. * * * BRANTFORD,­ONT. VITAESTE minden héten, szerdán este 7:30 órai kezdettel a 104 W. Colborne St. alatti Magyar Otthonban. A vitaestéken minden­kit szívesen lát a rendezőbizott­­ság. * HI * MONTREAL, QUE. Az Irodalomterjesztő Bizottság minden pénteken este rendszeresen Vitaestét tart a 3501 St. Lawrence Blvd. alatti helyiségben. Minden­­ érdeklődőt szivesen lát a bizott­ság. * * * WINDSOR P­ONT. Az Irodalomterjesztő Bizottság minden szerda este 8 órai kezdet­tel Vitaestét tart a 1042 Langlois Ave. alatti Magyar Otthonban. Minden érdeklődőt szivesen lát a bizottság. * * * NIAGARA FALLS, ONT. Az Irodalomterjesztő Bizottság minden hónap második és negye­dik csütörtök estéjén tartja Vita­estéjét a Magyar Otthonban. Min­denkit szívesen meghívunk és lá­tunk. * * * HAMILTON, ONT. Az Irodalmi és Lapbizottság minden pénteken este 8 órai kez­dettel Vitaestét tart a Magyar Otthonban (242 James St. N.), melyre minden érdeklődőt szivesen lát. * * * ST. CATHARINES, ONT. A vitaest-bizottság rendszeres vitaestéket tart minden pénteken este 8 órai kezdettel a Labor Temple-ben (St. Mary St.), mely­re a st. catharinesi magyarságot szívesen látja a bizottság. KANADAI MAGYAR MUNKÁS 1949 JANUÁR 6, CSÜTÖRTÖK A SPANYOL NÉP HŐSIESEN KÜZD FRANCO ELLEN, DE SEGÍTENIÜK KELL ŐKÉT, MONDJA MACLEOD A DECEMBER elején megtartott Nemzetközi Szabad Spa­nyol Hét alkalmával Párisban összejött 20 ország képvise­lőjének delegációja emlékiratot terjesztett az Egyesült Nemzetek közgyűlése elé, amelyben sürgették azt, hogy gátoljon meg minden olyan törekvést, hogy Franco beke­rüljön az Egyesült Nemzetekbe, továbbá, hogy a Spanyol­­országgal való gazdasági és --------------------------------------­diplomáciai kapcsolat meg­szigorítását tegyék érvé­nyessé és állítsák meg a Franco rezsimet abban,hogy a spanyol nép elleni terror­kampányát és a köztársasá­giak kivégzését tovább foly­tathassa. A nemzetközi delegáció párisi konferenciájáról adott beszámolójában mondotta e­­zeket A. A. MacLeod Onta­­rio tartományi LPP képvise­lő, aki egyik delegátus volt Kanadából Ross Russell-al, aki a villanymunkásunió ve­zetőségi tagja és a spanyol polgárháború veteránja. 267-re emeli az utolsó kilenc hónapban kivégzettek szá­mát. Ezeket a tényeket a Spanyolország belső helyze­téről adott jelentésben ter­jesztették a delegátusok konferenciája elé, mondotta MacLeod. A jelentésben beszámol­tak arról, hogy éhhalál pusz­títja a spanyol népet s száz­ezrekre megy a munkanél­küliek száma. A nép vásár­lóereje a polgárháború előt­tinek 14 százalékára csök­kent. Egy barcelonai orvos jelentése szerint Spanyolor­szágban minden 15 percben egy ember hal meg tüdőbaj­ban; egy madridi népiskola 254 tanulójából 192 tüdőba­jos. A politikai foglyok 70 százaléka szenved tüdőbaj­ban a rosszultápláltság mi­att. Több mint 300.000 száműzött A jelentés kimutatta to­vábbá, mondotta MacLeod, hogy a költségvetés 62,5 szá­zalékát költötték 1948-ban katonaságra és rendőrségre Spanyolországban Franco u­­ralmának fenntartására, míg a közszolgáltatásokra mind­össze 1 és fél százalékot köl­töttek. A Franco-terror által száműzöttek száma több mint 300.000 munkás, tech­nikus és állami alkalmazott, azonkívül van párezer szám­űzött, akik között vannak tanítók, papok, tanárok, or­vosok, művészek, írók, stb. A delegáció emlékiratá­ban arra szólította az Egye­ Franco véres terroruralma Spanyolországban ma több mint 100.000 politikai fogoly ül börtönökben és csak októ­ber és november hónapokban ötvenet végeztek ki, ami sült Nemzetek közgyűlését, hogy a spanyol száműzött köztársasági erőknek adja­nak bátorítást Franco ural­mának megdöntésére és a spanyol menekülteknek nyújtsanak védelmet és tá­mogatást az UN ügynöksé­geken keresztül. A kanadai UN delegáció Francot támogatja A párisi konferencián résztvevő delegátusok mind­egyike interújúra kereste fel a saját országának az UN- ben lévő képviselőit, Mac­Leod a kanadai delegáció helyettes vezetőjét, Norman Robertsont kereste fel és azt a nézetét juttatta kifejezés­re, hogy a kanadai delegá­ció magatartása az NN-ben sok kívánni valót hagy ma­­ga után, mivel Kanada a po­litikai tanácsban amellett szavazott, hogy Spanyolor­szágot felvegyék az UN sta­tisztikai osztályára. Mikor Robertson azt fej­tegette, hogy Kanada állás­pontja nem változott 1946 óta, mikor Franco Spanyol­országának felvétele ellen szavazott, MacLeod azt vá­laszolta, hogy ilyen hajszál­hasogató állásponttal Spa­nyolországot beengedik öt hátsó ajtón és hamarosan az M­ első szobájában lesz. Kanadai segítség kell A szabad spanyolokat tá­mogató delegátusok emlék­irata, amit Trygve Lie-nek, az UN főtitkárának adtak át, kimutatja, hogy­ a té­nyekkel bizonyított szörnyű terror ellenére, ahelyett, hogy Spanyolországot a sa­ját népének kezébe segítet­ték volna vissza, az UN tag­nemzetei még segítették a A BÖRTÖNORSZÁGBÓL szabad országot a spanyol népnek! spanyol fasiszta uralmat, morális és anyagi segítséget adtak Franconak, és határo­zott lépések hiányában báto­rították Francot, hogy a spa­nyol nép elleni terrorural­mát és brutális gyilkosságait kiterjeszthesse. A Francot nyíltan támoga­tó erők száma az egész vilá­gon megszaporodott az u­­tóbbi hat hónap alatt, mu­tatta ki az emlékirat, s már országok támogatásával ké­ ígéretet kapott a delegáció Karácsony előtt kampány indult országszerte a hajó­munkások kiszabadításáért és egy négytagú delegáció: Roebuck szenátor, Percy szítik elő a harmadik világ­háborút. Visszatérte után hangsú­lyozta Mac­rid, hogy leg­sürgősebb feladatunk az, hogy nyomással kényszerít­­sük a kanadai kormányt a Franco-ellenes táborhoz va­ló csatlakozásra. Azonkívül szükséges, hogy Kanadából anyagi támogatás is menjen a menekülteknek, amivel dr. Bethune emlékének fogunk áldozni, mondotta MacLeod. Bengough TLC elnök, Rev. I. G. Perkins és Harry Davies, a hajómunkásunió elnöke je­lentek meg Joseph Jean ko­­ronaügy­ász előtt az ítéletek megváltoztatásának ügyé­ben. A látogatással kapcsola­tos kiadott jelentésében a delegáció azt mondotta,hogy »kedvezően fogadták« őket és ígéretet kaptak arra,hogy minden ügyet »egyenként ér­deme szerint fognak kivizs­gálni.« Előbb a legsúlyosabb büntetéseket, aztán az egé­szen fiatalok ügyét fogják kivizsgálni. Bár ezek az első lépések is jelentenek valamit, de a harc ezzel nincs megnyerve és a munkásság még egysé­gesebb tiltakozására van szükség, hogy a hajómunká­sok szabadságukat vissza­nyerjék. A fiatal, hajómunkás üze­nete : Vigyázzatok: Így kez­dődött Németországban is, kell, hogy ott csengjen min­den demokrata fülében,mert ez nem az egyedüli eset Ka­nadában. A szakszervezeti vezetők és békeszónokok de­portálása, fasiszta DP-k ga­rázdálkodása, a québeci la­kattörvény és más esetek é­­les figyelmeztetések arra, hogy legyünk ébren a fasisz­ta előretöréssel szemben. ERŐSEBB TILTAKOZÓ KAMPÁNYT A HAJÓSOK KISZABADITÁSÁÉRT PÁR HÉTTEL ezelőtt a wellandi börtönből egy hosszú idő­re elítélt fiatal hajómunkás ezt az üzenetet küldte ki: »Vigyázzatok, így kezdődött Németországban is.« A ka­nadai hajómunkás unió tagja ez a fiatalember, akit a nyári hajóssztrájkban való részvétele miatt ítéltek fegy­­házra. Egy ő a több mint 70 elítélt hajómunkás közül, a­­kik a hajóstársulatok, a kor-f--------------------------------------­mány,a rendőrség és sztrájk­törő bérencek brutális ter­rorjával szemben vették fel igazságos sztrájkharcukat, az uniójuk és munkaviszo­nyaik védelméért, a társula­tok és a sztrájktörő huligá­nok törvénytiprása ellen. Koholt vádak és provoká­ciók egész sorát sorakoztat­ták fel a sztrájkban letar­tóztatott munkások ellen és a 300 évvel ezelőtt megírt hírhedt hajózási törvény a­­lapján — amely nem enged döntő bíróságot a tengeré­szeknek — ítélték őket sú­lyos büntetésekre. A fiatal hajómunkások »bűne« az, hogy egy törvé­nyesen elismert unió jogai­val élve pikerelték a kikötő­ket és a sztrájktörőket a munka elfagyására szólítot­ták fel. Több esetben lőfegy­verrel, forró gőzzel és ütle­­gekkel támadták meg őket sztrájktörők és hajóstisztek, de a büntetést a hajómunká­sokra szabták, ami jóideig a legsötétebb szégyenfoltja marad a kanadai »igazság­szolgáltatásnak.« SZTRÁJKSZAVAZATOT VEZETTEK LE A MONTREALI KATOLIKUS TANÍTÓK MONTREAL — Duplessis e­­rőszak uralmával szemben Québec tartomány francia lakosságának minden rétege részéről kezd megnyilvánul­ni az elégedetlenség. A mindjobban összezsugorodó életszínvonaluk miatt a ka­tolikus tanítók arra kény­szerültek, hogy sztrájksza­vazatot vezessenek le, amely el fogja dönteni, hogy sztrájkba lépnek-e azért, hogy kikényszeríthessék kö­vetelésüket a nagyon nélkü­lözött fizetésemelésért. A szavazat eredményét csak jan. 12-én hozzák nyilvános­ságra, amikor a tagság dön­teni fog abban, hogy mi le­gyen a következő lépés. A katolikus tanítók akció­jának jelentőségét mutatja az, hogy az úri társaságból álló iskolaszéket nyomban Duplessis vette a védelme a­lá és mindenféle fenyegeté­­sek­kel próbálja a tanítókat megfélemlíteni. A katolikus tanítók fizeté­se jóval alacsonyabb, mint a protestáns tanítóké Montre­alban vagy Ontarióban, a vi­déki iskolákban nem több, mint évi 504 dollár. A tanítók fellépését úgy tekintik itt szakszervezeti körökben, mint kihívást a Duplessis-kormánnyal szem­ben és harcukban mögöttük áll Quebec dolgozó népe. MEGHÍVÓ HAMILTON P­ONT. A Kossuth Betegsegélyző Egylet (IMBF) hamiltoni fiókjának ifjú­sági csoportja január 9-én, vasár­nap este SOCIAL-t rendez a Ma­gyar Otthonban (242 James Sz. N.).

Next