Kárpáti Igaz Szó, 1995. január-március (76. évfolyam, 1-35. szám)

1995-01-05 / 1. szám

4. »Zárszámadó« a farmereknél Partner kerestetik Mintegy félszáz résztvevője volt annak a tisztújító tanács­kozásnak, melyen a beregszászi járás farmerei értékelték az 1994. év teljesítményét. A járási szövetségnél immár 1­50 bejegyzett tagról tudnak. A farmerek 1020 hektárnyi szántón gazdálkodnak és idén 769 tonna gabonát, 15 tonna zöldséget, 3 tonna burgonyát adtak el az állami felvásárló szervezeteknek (a dohány el­adásáról még nincsenek megbízható adatok). Az idei aszályos időjárás ellenére a farmergazdák ősziekből hektáronként 35—40 mázsa termést takarítottak be, s ez az ellentétes híresztelésekkel szemben nem rosszabb teljesít­mény, mint a kollektív gazdaságok által elért idei mutatók. Ám a gazdálkodók maguk mutattak rá egy igen veszélyes tendenciára: mivel az állam voltaképpen csak a kenyérgabo­náért fizet normális árat, s ami még legalább ilyen fontos, erre ad előleget gázolajból, benzinből — a farmerek többsége, vállalva a vetésforgó megsértésével járó kockázatot — mind nagyobb területet vet be őszi kalászosokkal. Holott jól tudják, hogy a »monokultúraként« termesztett búza esetében a ho­zamok 25—30 százalékos csökkenésével kell számolni. — Az államnak mindinkább partnerként kell viselkedni a farmerekkel szemben — hangsúlyozta a beszámolót tartó Bogdán Fedenko. — Nem normális állapot az, amikor a fel­vásárló, illetve a feldolgozó szervezet nem azonnal és nem készpénzzel fizet. Hanem a farmer által leadott terméket adja vissza feldolgozott formában. (A gabonáért liszttel, a dohányért cigarettával, a gyapjúért szövettel stb. számol el.) Még ha tisztességes is a cserearány — bár ez általában nem így van —, a termelőt akkor is tetemes kár éri, hisz míg túlad ezeken a portékákon, addig az infláció elviszi a várt hasznot. — Az előttünk álló évben teljesen új alapokra kell helyezni a kapcsolatokat — hangsúlyozta Nagy Gyula beregi farmer. — Ha nem előlegezik meg a központi erőforrásokból a ga­bona mellett a zöldség, a dohány, a burgonya termesztéséhez szükséges pénzeszközöknek legalább egy részét, akkor to­vábbra is óriási hiány mutatkozik majd az alapvető élelmi­szerek­­­ől. (A tanácskozáson hangzott el például az is, hogy az egy hektárra szánt burgonya szaporítóanyaga közel 1 milliárd karbovanecbe kerül.) A teljes káoszt és zűrzavart jelzi az a tény, hogy a piacon háromszor annyit adnak egy törzskönyvezett fajkutyáért, mint amennyiért egy ilszó elkelne. Hogyan lehet akkor az állattenyésztés fejlesztéséről beszélni?! A farmerek — ezt bizonyította a megalakulás óta eltelt két esztendő — elsősorban önmagukra számíthatnak. Az már az indulásnál is úgy volt, hogy a szomszéd táblán gazdálko­dók, a jó ismerősök segítették egymást. (Mezőgazdasági gé­pekkel, ármunkával.) Most ezt az alkalmi segélyzó formát kell rendszeresíteni. A legsürgősebb feladat az, hogy a járási Mezőkémia bázisán 2—3 javítóműhelyt kell szervezni. Ehhez a járási tanács jelen levő képviselői is segítséget ígértek. Mivel a gépek és a mezőgazdasági eszközök ára az utóbbi időben igencsak megemelkedett, néhány géptípus (például kombájn) közös megvásárlását nem lehet tovább halogatni. Az infláció kivédésére a beregvidéki farmerek valutaszámlát kívánnak nyitni. Ugyancsak a kiszolgáltatott helyzet ellen kívánnak védekezni azzal, hogy a piacon hamarosan üzletet nyitnak, ahol a farmerek által megtermelt árut forgalmazzák majd. Cseh József jánosi farmer a megyei farmerszövetség mun­kájában tapasztalható hiányosságokra hívta fel a figyelmet. Idén a szeregszászi járás gazdálkodói a megyének adott mil­­liárdokb­ól alig részesültek. A kedvezményes kölcsön formá­jában folyósított összegből csak oly hosszú, bürokratikus úton lehetett hozzájutni, hogy az igénylés pillanatában megrendelt vontató ára például a pénz kézhezvételekor már meghárom­szorozódott. Nem tekinti igazi partnernek a farmert a helyi feldolgozóipar mellett az agrárellátó sem, így Tihor László beregújfalusi farmer hiába kilincselt, káposztáját jutányos áron sem vették át tőle. Ugyancsak ő sérelmezte, hogy ve­tőmaghoz, műtrágyához, netán üzemanyaghoz vagy alkat­részhez jutni — állami cégeken keresztül — a farmernek ma szinte lehetetlen. A közeljövő feladata éppen ezért a saját javítóműhely mel­lett egy önálló feldolgozó hálózat — hús- és tejfeldolgozás — kiépítése kell hogy legyen. Akkor talán már igazi farme­reknek tekinthetik magukat a Beregszász környéki gazdál­kodók. (Különben a járásban bejegyzett 150 farmer közül csak 15 százalékuk rendelkezik 5—22 hektárnyi földterü­lettel, a többiek csupán 2 hektáron gazdálkodnak.) Vaszil Stefanyuk, a beregszászi járási farmerszövetség újonnan megválasztott elnöke a problémák ellenére­ optimista a jövőt illetően. Székfoglalójának lényege: azokra az önállóan gazdálkodó földművesekre, akik az eddig eltelt időszak mos­toha áldatlan körülményei között talpon tudtak maradni, a jövőben is lehet építeni. Kovács Elemér Nem egyszer történt meg már velem, hogy napi munkától fárad­tan, a megoldatlan problémáktól felzaklatva térek haza, ahol ma­­gamba roskadva emberi és nevelői töprengéssel az emberiség jövőjébe igyekszem betekintést nyerni. Nem is olyan könnyű egy szebb s bol­dogabb jövőbe vetett hitbe meg­inogva, értékvilágunknak romjai közül megpróbálni a jövőbe tekin­teni, az emberség jelentésén gon­dolkodni és azon, hogyan lehetne megszabadulni a nemzedékünk éle­tére nehezedő gonosztól, kiemelni a sárból az odataposott emberi ér­tékeket. Nem könnyű, de mégis megpróbálkozom vele. Újravizsgálom emberi hivatásunk alapjait tudomány és lélek szerint. Miért oly kevés olykor bennünk a jó, s hogyan erősödik bennünk a gonosz? Hogyan jutott az em­beriség, az egyes emberek és né­pek abba a nyomorult állapotba , gazdasági nyomorúságba és em­bertelen kiszolgáltatottságba­n, amelyben élnek, amelyben élünk. Hogyan került egy haladó esz­méket magának valló és az em­beriség ragyogó jövőjének megala­pozásán fáradozó állam a példátlan anyagi és szellemi elnyomorodás állapotába? Miért erőtlenedett el jogérzékünk, és sorvadt el az igaz­ságba, a becsületességbe vetett hi­tünk is? Miért oly tehetetlenek az emberek és a népek, hogy ezen nem tudtak változtatni? Áldás vagy átok? Tallózom gondolataimban, kere­sem a választ a sok »raiért«-re. Szelektálom tapasztalataimat, meg­győződéseimet. Egyesek az átérté­kelés sorsára jutnak. Segítségül hí­vom gondolatban Magyarország nemrég vidékünkön járt kimagasló egyéniségét, dr. Rókusfalvy Pál pszichológust, még egyszer átolva­som beszélgetésünk során készült feljegyzéseimet, újra és újra meg­hallgatom a vele készített interjút. Belelapozom a közismert magyar pedagógus-pszichológus, dr. Kozéki Béla tudományos munkáiba. Itt az új esztendő. De lesz-e új, hoz-e számunkra valami jót, vagy tovább éljük zaklatott, emberpró­báló napjainkat? Vajon tűzhetünk­­e az új esztendőben magunk elé nemes, tiszta, szép célokat? Olvasom feljegyzéseimet. Nem valami kellemes kép tárul elém. Az 1994-es esztendő egyike a leg­nehezebb esztendőnek. Ezt a kö­vetkeztetést nem az anyagiak hi­ányából, a nincstelenségből, a csil­lagászati árakból, a sztrájkok so­kaságából vontam le. Valami más­ból... Olvasom: a Földön az élet mi­nősége az ember minőségétől függ. Mintha ez a megállapítás rádöb­bentett volna az igazságra. Leg­alább is közelebb vitt hozzá. De figyeljünk csak jól! Az ember szá­mára a legnagyobb áldás és a leg­nagyobb átok: a másik ember. A minket körülvevő, még ma is szép természeti világban boldogságunk egyik legfőbb forrása a másik em­ber, az édesanya, a család, a jó barát, a hűséges szerelmes, a meg­bízható munkatárs szeretete. Ugyanakkor minden szenvedésünk forrása is embertársaink — a hi­vatásához éretlen édesanya, a szét­eső család, a hűtlenné vált barát és szerető, a megbízhatatlan mun­katárs, az emberségében elsiváro­­sodott ember — szeretethiánya, esetleg kifejezett gyűlölete. A kap­csolat kölcsönös, mivel egyidejűleg a többi ember számára mi va­­gyunk »a másik ember«. Egyéni sorsalakulásunk rengete­gében boldogságra vágyva értel­münkkel faggatjuk az életet: va­lóban tőlünk függ, hogy életünk égboltján emelkedik-e még valaha egyre magasabbra az emberi érté­kek csillaga? Bekövetkezik-e ér­zelmi, értelmi és morális megúju­lásunk? Lesz-e nemes tetteinknek valaha is méltósága?­­ Várhatunk-e valamely intéz­ménytől erkölcsi értékeket sugárzó üzenetet? És egymástól? De hát most miért csalódunk oly sokat egymásban: testvérben, gyermek­ben, barátban, munkatársban? Le­het, hogy azért, mert megfeledke­zünk arról, hogy erkölcsi maga­tartásunk mindig olyan, amilyen az emberképünk, az emberről, benne önmagunkról alkotott ké­pünk? Tehát magatartásunk felté­telezi emberismeretünket, önisme­retünket — azért, hogy tudjunk hatni másokra, tudjunk változtatni önmagunkon. A legfőbb ének Emberismeret, önismeret, ember­­nevelés. Mindezt az alapoknál kell kezdeni: a családban és az isko­lában. Nem véletlenül nevezik a családot, az iskolát a gyermekne­velés két legalapvetőbb intézmé­nyének. Első kívánságunk az új eszten­dőben az, hogy a két intézmény­nek sikerüljön megbirkóznia alap­vető feladatával. Az egészséges társadalom alapja és biztosítéka az erős és rendezett életű teljes család, s benne legfőbb érték a szeretettel várt és felne­velt gyermek. Sikerüljön kialakítani gyerme­keinkben az együttérzés örömét, hogy tudjon igazán örülni akkor, ha segített, ha másoknak adott, s szégyenkezni, ha kellemetlenséget, fájdalmat okozott másnak; felkel­teni bennük a más érzelmei iránti érdeklődést. Tóth Árpádnak a fiatalokhoz in­tézett szavai jutnak eszembe: »Fény vagy te is, lobogj hát, Melegíts és égess, Hinned kell, hogy a világ neveled is ékes!« De hogy minden gyermek mele­gíthessen, loboghasson, ékesíthesse a világot, kívánjuk elérni azt, hogy minden gyermek vágyjék er­re, kívánja és akarja ezt. Legyen a családi nevelési hagyo­mány a gyermek jellemfejlesztésé­­nek csodálatos kincsestára. Kapja meg minden gyermek a hagyomá­nyos családi élet keretein belül azt a három alapvető dolgot, amire a legnagyobb szüksége van: a felté­tel nélküli szeretetet, a szülőkkel való sok együttes tevékenységet és a következetes ellenőrzést. Ezek hiányában elfogadhatatlan az oko­kat a nehéz körülményekben, a szülők túlhajszoltságában, a pénz­telenségben keresni. A gyermeket megölelni, megsimogatni, igazán szeretni fáradtan is lehet. Vacsora egy tálból Kívánjuk, hogy legyen a család lényege az összetartozás. Tudjanak kialakítani a családban olyan hely­zeteket, amikor mindannyian együtt vannak bizonyos megszo­kott módon. Tudjuk, hogy nem minden családban­­­ldható meg, hogy a nap nyugodt, együttes reg­gelivel kezdődjön, de akkor leg­alább este legyen nyugodtan együt­tes vacsora vagy hétvégeken. Összetartó, összekovácsoló ereje az ilyen, szinte »egy tálból való« va­csoráknak, hétvégi együttétkezé­­seknek, ünnepi ebédeknek felmér­hetetlen. Ilyenkor a család tagjai tekintetbe veszik egymást, örül­nek, hogy összetartoznak és hogy egymáshoz figyelmesek lehetnek. Borzasztó tapasztalni egyes csa­ládtagok értékromboló magatartá­sát, életvitelét. Az egyik fiatal az­zal dicsekszik, hogy élete nagyobb részét »még kereken« tölti, ugyan­is munkahelye a magyarországi »M­ 4-es út«. Egy másik fiatal pe­dig szinte dicsőségnek veszi, hogy a múlt hónapban csak kétszer aludt együtt családjával, hogy szü­lei és testvérei ritka találkozásuk miatt már szinte idegenek számá­ra. De az együtt eltöltött idő, együt­tes vacsoraidő ne arra legyen fel­használva, hogy ki-ki saját mérgét kitöltse, vagy a munkahelyi bajo­kat az asztalhoz hozza, vagy a szülők ideges számonkéréssé ala­kítsák át. Legyen időnk vacsora után még egy kicsit együttmaradni, elbeszél­getni vagy játszani gyerme­­­einkkel. Legyen türelmünk érdek­lődő arccal, értékelő közbevágások nélkül végighallgatni gyerme­künket, aki nyugodtan megoszthatja velünk és testvéreivel problémáit, elmondhatja, ami a szívét nyomja. Ne csattanjon fel az édesanya, hogy még mosogatni is kell, ne keverje fel lelki harmóniáját az­zal, hogy még oly sok ma este a tennivalója. Itt csak perceket veszít az ember, de évekkel felére hasznot hoz, hogy gyermekének oly sokat adott! Maradjon meg a család az em­beri kapcsolatok, az erkölcsi érté­kek alapvető letéteményesének és alakítójának, pótolhatatlan egyéni­sége a társadalomnak, műhelye a nevelésnek! Boldogság és szeretet Zaklatott, nehéz időnkben nem könnyű boldog családi életet te­remteni, de ne felejtsük el, ez a gyermek boldogságának és értékes jellemének alapja. Egyik szép versében így ír a mi Adynk: »Boldogok a gyerekek, mert tudják, mi a szeretet.« Cso­dálatos felfedezése ez a költőnek, hogy összefüggést talált a boldog­ság és a szeretet között. Tudnunk kell tehát, hogy a szeretet­ a bol­dogság ígérete. Charlotte Brontë kitágítja a gyermekvilágot a fel­nőttek világára: »Nincs nagyobb boldogság, mintha szeretnek ben­nünket embertársaink, és úgy ta­láljuk: jelenlétünk hozzájárul ah­hoz, hogy jól érezzék magukat.« EGYMÁST MEGBECSÜLVE. KÁRPÁTI ~~ 1 íjJV/ ^/6 1995. január 5., csütörtök Kiváló minőségű áruk, színvonalas szolgáltatások Egyre több magánüzlet nyílik, nő azoknak a vállalkozóknak a száma, akik mernek kockáztatni, kis tőkéjüket keres­kedelmi tevékenységbe fektetni. Sajnos azonban ezekb­en az üzletekben túlnyo­mó részt Kaiser meg Rasputyin vodkát, külföldről, főleg Magyarországról és Szlovákiából beszerzett méregdrága ita­lokat, édességeket, kozmetikai cikkeket, illatszereket árulnak, de áruválasztékkal nem rendelkeznek. Ezért az ilyen üzle­tek megnyitásáról nem nagyon szoktunk írni lapunk hasábjain. Úgy érzem azonban, hogy ezúttal el kell tekintenem ettől a szokástól. A Be­regszászon a karácsonyi ünnepek előes­téjén megnyílt JU­EK Kereskedelmi­ Szolgáltató Központ ugyanis úgy áruvá­lasztékával, mint szolgáltatásai magas színvonalával kimagaslik az eddig meg­nyílt magánüzletek közül. Olyasmivel kereskedik, olyan szolgáltatásokat kínál, amilyeneket eddig senki a városban! A JUNEK Kereskedelmi­ Szolgáltató Központ az ukrán—magyar—holland VIZHIBU vállalat, a JUNEK KFT, a Szi­­nevir­bank és a szeregszászi virágkerté­szet összefogásából született. De meg­nyitásának ötlete kétségtelenül Jurij Heckótól, a VIZHIBA Vállalat megala­pítójától ered, az ő tervei, javaslatai alap­ján rendezték be az üzletet, mégpedig gyönyörűen és nagyon ízlésesen. Öt el­árusítója Juhász Anikó üzletvezető irá­nyításával egyforma szép sárga pulóver­ben, ugyanilyen színű sapkában, szolgál­ják ki a vevőket, megrendelőket, előzé­kenyen, szívélyesen. Mi kapható az üzletben, milyen szol­gáltatásokat kínál? Beregszászon és vidékén sok tehetsé­ges, közismert művész él. Festményeiket, szobraikat, kisplasztikáikat, akárcsak a messze földön híres beregi szőtteseket eddig csak azok tudták megvenni, akik ismerték alkotóikat vagy ismerőseiken keresztül jutottak el hozzájuk. A JU­EK Kereskedelmi­ Szolgáltató Központban bárki megtekintheti és megveheti Hor­váth Anna kisplasztikáit, Kádas Katalin festményeit, Prófusz Marianna bercei szőtteseit, Ortutay Zsuzsanna vázáit, György Árpád intarziás faliképeknek más neves művészünk alkotásait. Az üz­let kapcsolatot teremtett Bogdán Halajko jaremcsai népművésszel, fafaragványai, bőrdíszművei nagy érdeklődést keltettek a vásárlók között. A beregszászi virágkertészet csodála­tosan szép, ízléses ikebanákat kínál a ve­vőknek, a hozzájuk szükséges kerámia­edényeket a Beregszászi Majolikagyár szállítja. Az első napokban talán ezek az ikebanák voltak a legkeresettebbek, bi­zonyára sok szilveszteri asztalt díszí­tettek az új évet váró éjszakán. Eddig gond volt a névjegykártyák el­készítésével, a beregszászi nyomda vál­lalta ugyan azokat, de természetesen nem éppen a legelegánsabb kivitelben. Az üzlet a legigényesebb követelmé­nyeknek is eleget tud tenni ezen a téren, több színben is vállalja névjegykártyák elkészítését, a megrendelő katalógust, válog­­hatja ki a neki legjobban megf­lelő formát és kivitelt. A névjegykártyák az üzlet számítógépes központjában ké­szülnek, mégpedig azonnal és kiváló mi­nőségben. Ugyanitt színes fénymásola­tok, reklám szórólapok, cégjelzéses bo­rítékok készítését is vállalják. Ha a meg­rendelő igényli, ezeket átlátszó fóliával szorítják. Brossúrák elkészítését is vállal­ják.

Next