Kassai Hirlap, 1921. január-június (18. évfolyam, 2-135. szám)

1921-01-22 / 17. szám

XVII. KifoliMi Koiki twi. frjt Január ; 3 Waitrwp__________________17. cim. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kosice, Fő­ utca 60. sz. felelős szerkesztő : Előfizetési árak: Egész évre 216 K, félévre 108 ft, negyed-Telefonszám: 184. Megjelenik naponta d. o. 4 órakor. LÁSZLÓ BÉLA. évre 54 K, egy hóra 18 K. Egyes szám­ára 1 korona. Saját erőnkből kell feltámadni! Hegedűs magyar pénzügyminiszter a valutahullámzásról, a magyar­­ korona emelkedéséről és Oroszországról. Budapest, január 20. (A KS­H­ tudó­sítójának távirati jelentése.) Hegedűs pénzügyminiszter előadást tartott a há­borús viszonyok folytán beállott pénz­ügyi problémáról. A valuta hullám­zása jellemzi a világ gazdasági hely­zetét. Az amerikai pénz jelezte külön­válása által, hogy az európai államoktól politikájával is különválik-Sikerült Amerikának tönkretenni nem­­ i­s csak ellenségeit, hanem barátait is. Anglia politikáját vallom , s a magunk erejéből kell feltámadni. Egy hónap alatt negyven százalékkal sikerült a magyar koronának megjavul­­­­nia az osztrák koronával szemben-Európa térképe még nincs befejezve, s ha be lenne fejezve, a pénz mozgása megállott volna. Amíg Oroszországban a belső tűz ki , nem ég, általános nyugalom nem lesz- i Nehézségek merülnek föl úgy Magyarországon, mint itt, Szlovenszkón is, a liberális pártala­kulás terén. Még mindnyájunknak élénk emlékezetében él, hogy a régi magyar politikai élet korrupciója egybeesik a liberális párt uralomra jutásával. Harminc esztendőn át más sem hangzott el a ma­gyar ellenzék ajkairól, mint az, hogy a korrupciót a liberális irányzat teremtette meg, hogy liberalizmus és korrupció tulajdonképen anya és gyermeke. Meg­vádolták a liberálisokat azzal, hogy a magyar nemzet érdekeit zsákmányul dob­ják oda Ausztriának, hogy vallásellenesek, hogy . . . minden, csak jó nem. A libe­ralizmus tette főkortes eszközzé a hivatali terrort és pálinkát — szólt tovább a vád ; — s ezért az országgyűlés nem volt hű tükre a választók akaratának. Az ellenzéknek eme vádjai a legna­gyobb mértékben fedték a valóságot és ha vizsgáljuk azokat az akadályokat, amelyek a liberális pártnak megszületését gátolják, ott találjuk azokat a bűnöket, amelyeknek elkövetésében a régi magyar liberálisok excelláltak. E bűnök váltották ki a reakciót, melynek termékeny talaja van most Magyarországon és a még nemrégiben odatartozott Szlovenszkón. Szlovenszkó népe politikai fölfogás tekin­tetében ma is teljesen egyezik a magyar néppel. Vagy reakciós, vagy átcsap a másik szélsőségbe. Míg azonban Magyar­­országon ez a másik szélsőség — leg­alább egyelőre — tehetetlen, addig Szlo­venszkón az szabadon dühöng s így itt megvan a két szélsőség és köztük az áthidalhatatlan nagy űr. Mindkét irányza­ton nagy a feszültség, a párthívek leg­nagyobb része szeretne menekülni a sülyedő hajókról, de nem látják a mentő­csónakot, amelyen biztos révbe evezhet­nének. A liberális irányzat kínálkoznék erre a célra a legalkalmasabbnak, már csak azért is, mert a lakosság átlagos intelligenciája ezt követelné; ámde a régi bűnök, a régi vádak még nem törlődtek ki az emlékezetből. S ezek­­ között nem mosódott el különösen a korrupció és terror emléke, ami­­ óriási akadály, mert hiszen ma is kisértenek és a mai ellen­zéki pártok is folytonosan panaszkodnak e két tényezőnek grasszálása miatt. Az intelligens elemek javarészét ez tartja távol az új alakulástól, míg a kevésbé intelligensek már természetüknél fogva a szélsőségek felé hajlanak. Ha ennek a két elemnek közeledése megtörténhetnék, amihez elsősorban is megértésre és köl­csönös bizalomra van szükség, úgy akkor egy-kettőre menne a pártalakulás. De amíg ez meg nem történik, addig semmi sem lehet belőle, vagy legfölebb csak „ridiculus mus.“ A liberális eszmék nem csapnak szél­sőségekbe, azoknak harcosai nem hódít­hatnak frázisokkal, paradicsomi állapoto­kat nem helyezhetnek kilátásba, mert számolnak mindenféle körülménnyel, leg­­kiváltkép pedig azzal, hogy emberek va­gyunk, akik nem élhetünk örökös ellen­ségeskedésben , azért nem hajtanak azok még ki, azért nem képesek a liberális gondolkodásúak egy tekintélyes blokkot alkotni. Nincs is ezen csudálkozni való. Ma még forradalmi időket élünk, amikor a szélsőségek uralkodnak, amikor a nép még akkor sem hajlandó arany középutat keresni, ha a legnagyobb veszedelem fe­nyegeti is. És föltétlenül összelapítják azt, aki a mérsékletesség útjára lép. A csatakiáltások és fegyverzörgések­­ zajában nem hallatszanak a csillapító hangok. Elnyeli azokat az ágyúdörej. Aki a duhajkodók közé vegyül, hogy­­ azokat szétválassza, az kapja a legtöbb ütleget, mert hiszen mindkét felet megakadályozza­­ abban, hogy bosszúját a másikon kitölt­hesse. Meg kell tehát várni, amig a har­coló felek végkimerülés következtében beszüntetik a harcot s arra további haj­landóságot nem is mutatnak. Az arany középutat kereső liberális elemek tehát ma célt alig érhetnek. Mindenesetre he­lyes dolog fölkészülni a jövőre s amikor annak az ideje elérkezik, kibontani a zászlót, hogy más ne vehesse át a tere­pet, így, de csakis így számíthat ered­ményekre a liberális irányzat. Mihelyt azonban a dühös harcoló felek közé lép, elveszti a pártit, mert két erős és dühös ellenségnek megfékezésére, kibékítésére, sőt magához láncolására nem bizonyul elég erősnek. Szervezkedni kell, de harcba szállani csak a győzelem reményében szabad. Nyolc hónapos szlovák színházi idény Nyugatszlovenszkó fővárosában* Bratiszlavából (Pozsony) jelentik: Micsura Márton dr. szlovenszkói telj­hatalmú miniszterhez Srobár nemzet­gyűlési képviselő egy küldöttséget veze­tett s kérte, hogy már az idén hosszabbítsák meg a szlo­vák játékidényt nyolc hónapra, mivel a szlovák nemzeti színtársulatnak nincsen játékhelye, ahol időközben tár­sulatát foglalkoztathatná- Micsura Márton dr. miniszter ekként válaszolt: — Amit eddig a szlovák nemzeti színház kulturális tekintetben nyújtott és elért, megbecsülendő teljesítmény, amire büszkék lehetünk. Amit önök­­ követelnek, teljesen jogos és méltá­nyos A nemzeti színház ügyét egész­­ Szlovenszkó szempontjából kell tekin­­­­tetbe vennünk és pedig a szlovákok­­­­nak a többi nemzetiségekkel szem­­­­ben képviselt számbeli túlsúlya figye­­­­lembe vételével- Szlovenszkónak fő­városa Bratiszlava. Az önök kíván­sága az egész szlovák nép óhaja s azon leszek, hogy érdekében teljes befolyásomat érvényesítsem- Lovászy Márton az Lovászy Márton a bratiszlavai Magyar Újság bécsi tudósítója előtt az alábbi nyilatkozatot tette: * — Magyarországot azért hagytam oda, mert a mai viszonyok között ott eredményes politikai működést kifejteni nem lehetett Pedig Magyarországnak nagy szüksége volna arra, hogy az ed­digitől eltérő, teljesen demokratikus po­litika inauguráltassék, amely a produk­tív munka megindulását és a szomszé­dos államokkal való árucserét lehetővé tenné. Magyarország ma kétségbeejtő helyzetben van­ A szó szoros értelmé­ben ki van közösítve a művelt államok társaságából és gazdasági életéből. A nagy forgalmi utak mellette és körülötte bontakoznak ki, úgy, hogy az ország ma mint egy sziklazátony fekszik a for­galom tengerének közepén, amelyet a hajósok kénytelenek elkerülni. Hogy ez gazdaságilag milyen visszaesést jelent, azt talán mondani is felesleges. Ha a mostani magyar politika másfél évi mérlegét lezárjuk, az eredmény:­­ teljes sikertelenség. Egyetlenegy kérdés­ben sem sikerült a váltakozó magyar kormányoknak a magyar álláspontot csak megközelítőleg is érvényre juttatni, s kudarc kudarc után érte a magyar kor­mányokat és éri a mostanit is. És az a csodálatos makacsság, amellyel a ma­gyar politika vezetői elzárkóznak a kon­zekvenciák levonása elől, attól tartok, új magyar politikáról, még nagyon sok kárt fog okozni, ennek a szerencsétlen országnak. Szerintem a kibontakozás alapja külpolitikailag a trianoni békeszerződés becsületes és gyors végrehajtása és a szomszédos államokkal való jó­viszony és kereskedelmi forgalom meg­teremtése, belpolitikailag pedig a társa­dalmi béke és egyensúly létrehozása. Csak ezzel fegyverezhetjük le a Magyar­­ország iránt majdnem világszerte ural­kodó bizalmatlanságot és ellenszenvet s bizalommá és rokonszenvvé csak így változtathatjuk. Ez által nemcsak a mostani Magyarország, de az elszakadt részek magyarsá­gának helyzete is megjavulna — Bécsbe azért jöttem, hogy tájé­kozódjam, mit lehetne tenni egy új magyar politika érdekében. Ez az új magyar politika össze akarja foglalni a társadalom ös­­­szes dolgozó elemeit: a polgárságot, a munkásságot és a földmivelő népet, amelyeket az otthoni magyar politika egymással szembeállít- Meg kell keresni s azt hiszem, meg is fogjuk találni kö­zöttük az érintkező pontokat, ha e dol­gozó rétegek mindegyike levonja a le­zajlott szerencsétlen események konzek­ venciáit és minden túlzás mellőzésével őszintén törekszik a többi rétegekkel való megértésre és együttműködésre. Ebben az irányban szándékozom itt dolgozni és hiszem azt, hogy ez a törekvés Magyarország dolgozó társa­dalmában visszhangra fog találni. Ennek a célnak szolgálatában fog állani az a sajtóorgánum is, amelyet politikai barátaimmal itt Bécsben megindítunk. — Én azt hiszem — folytatta Lovászy — hogy ez a politika, ha érvényesülni tud, az elszakadt részek magyarságának is javára fog szolgálni. Ez a magyarság arra törekszik, hogy megnyerje mindazokat a jogokat, amelye­ket a békeszerződés a nemzeti kisebbsé­geknek biztosít és amelyek az elszakadt magyarság kulturális és gazdasági fejlő­dését az ország határain belül biztosítják és lehetővé teszik szellemi és erkölcsi kapcsolatát a mai Magyarországgal. De mindez csak olyan atmoszférában lehetsé­ges, amelyből a gyanú, a bizalmatlanság, a gyűlölködés el vannak távolítva s amely­ben az egymás mellett élő nemzetek tu­datában vannak egymásrautaltságuknak. Kérem, tolmácsolja a szlovenszkói magyar­ságnak forró üdvözletemet. Lindner ezreden is társai pere. Hivatalos kommüniké, Kosice (Kassa), január 20 A helybeli csehszlovák sajtóiroda az alábbi hiva­talos jelentést adta ki a Lindner ezre­des és társai elleni bűnper tárgyalásá­ról, amelyről a cenzúra különben nem enged részleteket közölni: A Lindner és társai elleni bűnperben újabb tanúk kihallgatására került a sor, akiknek vallomása a vádlottak terhére történt. A tanúk szavahihetőségét a vádlottak védői kétségbe vonni igyekeztek. Kelemen dr- vádlott figyelmeztette a bíróságot, hogy a tárgyalási terem láto­gatói között van egy tanú, akinek eltá­volítását kívánja. A védők a javaslat mellett foglaltak állást. A katonai ügyész azonban tiltakozott ez ellen és rámu­tatott, hogy a tanút már kihallgatták és így joga van a tárgyalóteremben jelen lenni. Erre a védők a javaslattól el­­állottak. Egy további tanú vázolta a vádlottak tervét s azt,­ hogy milyen tervekkel fog­lalkozott a magyar propaganda a cseh­szlovák köztársaság ellen. Szlovenszkón forradalmat akartak előidézni, amelytől a magyarok a kül­föld előtt nagy erkölcsi eredményt vár­tak, minthogy ezzel akarták beigazolni, hogy a szlovákok elégedetlenek a cseh­szlovák köztársaságban. A magyarok azt remélték, hogy a csehszlovák köztársaság ellen katonai­lag is felléphetnek. Másik tervük az volt, hogy először a Horthy-hadsereg törjön be Szlovenszkóba s eközben idézzenek elő forradalmat. A magyar agitátorok ily célból agitáltak főleg a vidéki lakosság körében. Azt híresz­­­­telték, hogy a csehek el akarják venni szlovákok templomait és azokat mozgószínházakká alakítják át. Szigorú rekvirálások hírét terjesztették, beszél­tek, továbbá a papírpénz újra való lebélyegzéséről stb. A magyar agitátorok felfegyverzett gárdákat is akartak szervezni Szlo­­venszkóban a lakosságból volt katona­tisztek vezetése alatt. Ilyen szervezetek

Next