Munkás, 1935 (28. évfolyam, 2-25. szám)
1935-01-13 / 2. szám
sak a komunisták bolsevik pártja vezeti a dolgozónál a nyomorúságból a szabad, boldog Cicile! A KCNP szlovenszkói kerületi konferenciájáról. December 30-án hosszabb idő óta újból összegyűlt a kommunista párt szlovenszkói kerületi konferenciája. A rendkívüli viszonyok, a párt s minden kommunista előtt álló nagy feladatok adták meg a konferencia sajátos jellegét. Szlovenszkó minden vidékéről jöttek össze a több száz gyűlésen választott kiküldöttek és funkcionáriusok, hogy kölcsönösen beszámoljanak végzett munkájukról, elért sikereikről és kitűzzék a politikai harcok további mérföldköveit. Miután a jelenlevők mély megilletődése közepette megemlékeztek Kirov és lelenceik elvtársak haláláról, elsőnek V. elvtárs tartott részletes beszámolót. Beszédében alapos elemzés alá vette a kül- és belpolitikai helyzetet. Rámutatott arra, hogy mily helyesen becsülte fel a KIVB Xlll-ik plénuma és a KCIP végrehajtó bizottságának IX-ik és X-ik plénuma az események fejlődését Különösen kiemelte a fasiszta veszedelmet, melyet elnyomott népek úri pártjai (a Szentivány-Szállő, Himka-Rázus-Micura pártok) forralnak Szlovenszkó dolgozó népe ellen. Felhozta többek között a következő példákat: 1930 óta Szlovenszkón a dolgozó munkások száma 33%-kal, a ledolgozott órák száma 37%-kal esett! Csehországban a munkanélküliség csak 12%-kal, Szlovenszkón 25%-kal emelkedett. A történelmi országokban (Cseh- és Morvaország, Szilézia) az átlagos évi munkásbére 5300 Kg, Szlovenszkón csak 4707 kg, tehát 25%-kal kevesebb. Az évi zsírfogyasztásból Csehországban egy személyre 3.60 kg esik, Szlovenszkón csak 1.58 kg. Az ember végül azt gondolná, hogy a szegény lakosság a hús és más élelmiszerek hiányán fokozott kenyérfogyasztással segíti túl magát. Ám a tények azt bizonyítják, hogy a kenyérnek, ennek a legfontosabb tápláléknak a fogyasztása is rohamosan sülyed. 1908-ban egy személy Szlovenszkón átlag 1150 kg kenyeret fogyasztott évente, 1928-ban már csak 112 kg-ot, ami 1933-ban egyenesen 100 kg-ra sülyedt! V. elvtárs rámutatott a dolgozó nép növekvő elégedetlenségére, mely a helyes kutat keresi, s a fasiszta pártokra, melyek, különösen a falvakban, a lakosság egy részét befolyásuk alatt tartják. Ezek a pártok demagógikus agitációt folytatnak a magyar és a szlovák nép felszabadításáért vívott állítólagos harcukkal, valójában azonban hűségesen szolgálják a cseh burzsoáziát. A fasiszta pártok fokozott támadását elsősorban a »szocialista« pártoknak az agrárburzsoáziával kötött koalíciója teszi lehetővé. Ezért a dolgozóknak a fasizmus gazdaságpolitikai támadása elleni harca egyszersmind a mai koalíció ellen is kell hogy irányuljon. A dolgozó nép ellentámadásának alapját az egységfront, a szocialista harci közösség képezi. Azonban az egységfrontnak nem szabad a kommunistákat forradalmi irányvonaluk elkenéséhez, a kommunisták és szocialisták között az egységfront ellenére is fennálló ideológiai ellentétek elleplezéséhez vezetnie. A kommunistáknak az egységfront szerveiben is és mindenütt félreérthetetlen világossággal és őszinteséggel kell hirdetniük, hogy az egyetlen proletár kiút csak a forradalmi ütl Utána S. elvtáre fejtegette a KP szlovenszkói organizatórikus feladatait. A forradalmi verseny alapján leszögezte, hogy ezek az eredmények a hallatlan lehetőségekhez és a ránk váró nagy feladatokhoz mérten csöppet sem kielégítők. A KCsP szlovenszkói kerülete feladatául tűzte ki, hogy valamennyi tagját mozgósítani fogja a párt szervezeti kiépítése, nagyobbítása és megszilárdítása érdekében. S. elvtárs különösen kihangsúlyozta a forradalmi sajtó nagy fontosságát az osztályharcban és a szocialista harci közösség megteremtésében. Minden szervezetnek kötelességévé kell tenni, hogy a sajtóterjesztést, mint igen fontos politikai tevékenységet, ellenőrizze és a párt tagságának s a forradalmi szervezeteknek feladatává tegyék. (Folytatás a köv. számban.) Ki sajátítja ki a kisiparosokat? A Mm adóliMi újévi mereperese Párkánynána, január. (Iparoslevél.) Szép újévi ajándékkal lepte meg az adóhivatal a tönkrement párkányi kisiparosokat és kiskereskedőket. Szilveszter éjjelén egy marcona rendőr járta sorba a párkányi vendéglőket . Összeszedett egy csomó csődbe jutott kisiparost, elszegényedett kiskereskedőt, akik pár koronás vinkó mellett temették az óesztendőt, mely csak szép kormányigéreteket, de semmi komoly segítséget, csak helyzetük még nagyobb romlását hozta. Az így összefogdosott embereket aztán kint, a vendéglő ajtaja előtt átadta három adóvégrehajtónak, akik aztán alaposan végeztek velük. Elszedték minden szegényes holmijukat: pár ócska nikelórát, töltőtollat, tárcát, gyűrűt, szóval az állam részére csupa felbecsülhetetlen értéktárgyat. Állítólag még pénzt is találtak: 35 koronát! Újesztendő reggelén a kisbíró nem kevesebb mint 300 végrehajtási kérvényt kézbesített ki! Az elproletarizálódott kisiparosok és kiskereskedők is be fognak állni oda, ahol a helyük: a proletariátus osztályharcos egységfrontjába! Harcot a végrehajtások, az árverések beszüntetéséért! Követeljétek a kisegzisztenciák adójának eltörlését! Harcot a tőkés rendszer ellen! A szocializmusért! A szovjetkereskedelem nagy sikere. A szabad kenyérárusítás fényes szervezése. Moszkva. —■ Január 1-én vette kezdetét az egész országban a jegynélküli kenyérárusítás. A Szovjetunió minden részéből befutó jelentésekből kitűnik, hogy a kenyéreladás már az első napon kitűnően meg volt szervezve s így egész normálisan folyt le. Sehol sem kellett a kenyérért sorbaállni. A kenyérárudák tiszták, rendesek voltak s mindenütt többféle minőségű, ízletes és jó kenyeret lehetett kapni. Majd mindenütt erős kereslet mutatkozott a buzakenyér iránt. A népbiztosok tanácsának rendeletét, mely szerint január 1-ig a kenyérárudák számát 10.300-zal kell emelni, túlhaladták, mert január 1-ig 15.982 új áruda nyílt meg. A kenyérgyárak és sütödék napi teljesítményét egyszerre 11.944 tonnával elítelték. Ezek a pompás eredmények kétségtelenül bizonyítják, hogy a szovjetkereskedelem nagyszerű szervezőerővel bír! ■■ VÖRÖS SAJTÓFRONT Előfizetőinkhez! Mai lapunkhoz csekket mellékelünk és kérjük hátralékban levő előfizetőinket, hogy tartozásaikat rendezzék. Azokat az előfizetőket pedig, akiknek előfizetésük a mai év végéig rendezve van, kérjük, hogy a negyedévi előfizetési díjat küldjék be postafordultával. Mindazoknak, akik hátralékaikat nem rendezik, vagy nem küldik be az előfizetési díjat legkésőbb január 20-ig, le fogják állítani a lapot. A kerületi konferencia határozata értelmében előre a vörös sajtófronton! A januárban megtartott kerületi konferencia által kitűzött főfeladatok egyikét a forradalmi sajtó terjesztésének tömegalapon való megszervezése és a legszélesebb rétegek közé való bevitele képezi. Minden párttagot, a tömegszervezetek és forradalmi ellenzék legjobbjait be kell vonni a »Munkás« terjesztőinek hálózatába. Ezeket 2—3 emberből álló sajtó-agitációs csoportokba kell beosztani a házi és a Falusi sajtó-agitációnak rendszeres és állandó vezetésére. A területi és körzeti vezetőségek irányítása és ellenőrzése mellett minden szervezet megszervezi a »vörös vasárnapokat« és »vörös heteket«, hogy ezeken a sajtó-agitációs Csoportok az előre elkészített terv alapján meglátogassák a nekik kiosztott utcákban, utcarészletekben és falvakban a dolgozókat és megnyerjék őket a »Munkás« állandó vásárlóinak. Különös figyelmet kell szentelni a reformista munkásoknak és a sajtónknak azokban a falvakban való terjesztésére, ahol már van egy előfizetőnk. Január havában a proletariátus nagy vezetőinek, Lenin, Liebknecht és Luxemburg kegyeletének azzal adózunk forradalmi módon, ha tanításaikat sajtónk útján megismertetjük a legszélesebb dolgozó tömegekkel. Felszólítjuk a »Munkás« rohamszervezeteit, hogy álljanak a sajókampány élére, munkájukkal mutassanak példát a többieknek. Rohamszervezeteink nyomdokában halad Guta, mely 15 darabról már 60-ra emelte a terjesztést. Nagykér, mely előbb 10 darabot sem tudott eladni, ma pontosan elszámol és 40 darabot terjeszt. Királyhelmec megszakítás nélkül eredményesen dolgozik a sajtófronton. Ugyanígy az összes pozsonyi szervezetek, élükön a városi szezonmunkásokkal. Várjuk a további szervezetek tömeges jelentkezését. Forradalmi sajtónk tömeges terjesztésével az üzemekben és falvakban vessünk gátat a polgári és fasiszta sajtó népbutító garázdálkodásainak! Január végén újra ellenőrzést tartunk és a legjobb eredményeket felmutató szervezeteket besorozzuk a rohamszervezetek sorába. * Rendeljétek meg azonnal a »Munkás« Leninszámát, amely január 19-én fog megjelenni ! Az emberi élet szentsége? Az emberiség jobb jövőjének ellenségeit el kell tiporni! Nikolajevet és 13 társát a moszkvai legfelsőbb bíróság golyó általi halálra ítélte. Az ítéletet végrehajtották. A világ proletariátusa a hírt azzal az érzéssel nyugtázza, hogy a Szovjetunió biztonsága, aproletárhaza védelme jó kezekben van, mely, ha szükséges, kérlelhetetlen szigorral sújt le arra, aki 160 millió dolgozó épülő jóléte, szabadsága, verőfényes jövője ellen tör. Nem így azonban a csehszlovákiai »szovjetbarát« burzsoázia lapjai! A Kirov aljas gyilkosait s a véres tettekre szövetkező terrorista bandát ért büntetésből újból ürügyet kovácsolnak maguknak arra, hogy a leghallatlanabb uszításokba kezdjenek a Szovjetunió ellen. Újra felvonultatják a hazugság és rágalom nagyágyúit s véres lázadásokról kiirtott falvakról, az egész országot megrázó belső válságokról regélnek s közben ájtatosan ismételgetik a Kautskytól topott hazug frázist: »Hiába, a diktatúra csak diktatúra marad. Mi különbség Hitler és Sztálin, a III. Birodalom és a Szovjetunió között? Itt is, ott is tömeges kivégzések vannak!« A proletárolvasó, ha kezébe veszi ezeket a polgári förmedvényeket, nem tudja, hogy nevessen-e, vagy boszankodjék. Nevessen-e a polgári sajtó korlátoltságán, mely újból és megint feltálalja a régi rémmeséket — hiszen ha csak a fele igaz lett volna annak a sok »vérbefojtott lázadásnak«, amit a polgári sajtó azelőtt minden hónapban bejelentett, akkor a Szovjetunióban ma már egyetlen ember sem élnél Vagy pedig boszankodjék azon a szemérmetlen álszenteskedésen, mellyel a polgári firkászok »elítélik« Kirov gyilkosainak kivégzését! Ugyanazok a tintabulik merik mocskolni a Szovjetuniót egy szigorú, de igazságos ítélet miatt, akiknek soha egyetlen tiltakozó szavuk sincs az ellen. Azzal a gyalázatos hazugsággal pedig egyszer s mindenkorra számoljunk le, hogy Hitler vérengzései s a Szovjetunióban történt kivégzések között »semmi különbség sincs«! Csak a polgári sajtócsapások perverz agyában »nincs különbség« aközött, mikor Hitler barna bandája ezerszámra gyilkolja le azokat a hős proletárokat, akik az emberiség jobb jövőjéért, a békéért, a szocializmusért harcolnak s mikor a szovjetbíróságok mondanak halálos ítéletet azok fölött, akik a háborúra készülő, milliókat a pusztulásba, éhhalálba, nyomorúságos kizsákmányolásba taszító ellenforradalom ügynökei voltak! Hitlerék a nyomort termő kapitalizmus, a könyvégető barbárság, a világmészárlásra készülő imperializmus nevében s védelmére gyilkolnak — a szovjetbíróságok a világbékét, jólétet adó szocializmust, egy új, addig soha nem látott tömegkultúrát, a világbékét védik, mikor lesújtanak néhány elvetemült terroristára. A Szovjetunió humánus jogszolgáltatását, mely nem »bünteti« (azaz kínozza), hanem gyógyítja a bűnözőt, az egész világ haladó gondolkozású jogászai és pszichológusai csodálják. A Szovjetunió valóban megbecsüli az emberi életet úgy a bűnözőben, mint munkásaiban s a kisdedekben: a szovjet nagyszerű munkásszanatóriumai, gyermekkertjei páratlanok az egész világon. De épp mert megbecsüli az emberi életet, a tömegek, a proletariátus emberi életét, épp ezért egy percig sem fog habozni, hogy a fasizmus vezette kórokozó csirák nyomán támadt gennyes kelevényt azonnal és kérlelhetetlenül ki ne operálja! A Szovjetunió sohasem lesz annyira »demokrata«, hogy tétlenül engedje elharapózni a fasiszta pénzzel, fasiszta szóval beoltott ellenforradalmat! Minden gondolkozó munkás és paraszt jól tudja, hogy azoktól a polgári csábosoktól, akik most a »humanizmus« nevében uszítanak (s ha a burzsoázia úgy parancsolja, akár háborúra is uszítanak) a szovjetek ellen, semmi sem áll olyan távol, mint az igazi humanitás, az igazi emberiesség. És ha a polgári sajtó firkászai nem tudnák, hogy mi a különbség Hitlerék gyilkosságai s a Kirov gyilkosok kivégzése között, bármelyik munkás megmondja: Ugyanaz, mint egy szadista rablógyilkos gaztettes egy, családját, gyermekeit féltő, bátor férfi jogos önvédelme között! 3. oldal. Maradékok egy évben egyszer áruházam összes földszinti asztalain gyapjúszövetek, selymek, mosóanyagok hatalmas választék csodálatos olcsó árak mindenki számára illő kis és nagy maradékok ternh -nél BRATISLAVA, UHORRSKÁ 4. Ami csak a Szovjetunióban lehetséges ... Míg a »demokratikus« és fasiszta országokban a dolgozó parasztság helyzete napról napra romlik, a Szovjetunió kollektív parasztjai a győzelmes proletariátus s a kommunista párt vezetése mellett általános jólétet, kultúrát, boldogságot építenek maguknak. A fasiszták egyetlen országban sem tudták beváltani hangzatos ígéreteiket, melyekkel hatalomra jutásuk érdekében a parasztokat magukhoz édesgették. Ma a teljes ősöd szélén álló fasiszták nem tudnak jobbat tanácsolni, mint hogy munkások is, parasztok ishúzzák szorosabbra a nadrágszijjat«! Ezzel szemben a Szovjetunió munkás- és parasztkormánya fáradhatatlanul dolgozik a mezőgazdaság szocialista alakításán s a parasztságot rendszeresen a legmesszebbmenő támogatásban részesíti. Több százezer mezőgazdasági gép, műtrágya, tudományosan képzett agronómok hada, kutatóintézetek, hatalmas öntözőcsatornák stb. stb. szolgálják a szovjet- és kollektívgazdaságok haladását. S az eredmények kézzelfoghatók: a Szovjetunió a példátlan felvirágzás és gyors növekedés eddig soha nem látott processzusát éli. A szovjet kormány és a kommunista párt legújabb határozata, mely eltörli a kollektívgazdaságoknak 1933 január 1-e előtt felvett mezőgazdasági kölcsönökből származó adósságait, újabb bizonyítéka annak, hogy a szovjethatalom politikája változatlanul a kollektív gazdaságok segítését, támogatását tartja szem előtt. Van még olyan kormány a világon, mely képes lenne arra, hogy eltörölje a parasztok adósságait, s hozzá ily hatalmas — majd egy fél milliárd rubelt (közel 9 milliárd hét) kitevő — összegben? Nem, mert a tőkés országok kormányai a bank és finánctőke szolgái s épp az a feladatuk, hogy segítsék, előmozdítsák a tőkét a dolgozó parasztság minél alaposabb kizsákmányolásában! A válságban vergődő tőkés osztály kormányai a válság minden terhét a dolgozók vállára igyekeznek hárítani s minden, a »kisgazdák érdekében« hozott intézkedésüknek csak a banktőke, vagy a nagybirtokosok látják hasznát. Ám a Szovjetunióban a bankok a dogozók tulajdonában vannak s a szovjetbankok a munkásosztály és a dolgozó parasztság hitel és pénzügyi politikáját hajtják végre. Van a világon még egy olyan kormánypárt, mely saját kezdeményezéséből segítené a dolgozókat, erősítené hatalmukat, növelné jólétüket? Nincs, mert a tőkés országok pártjai— a kommunista pártok kivételével — mind az uralkodó osztályt szolgálják, s gazdájuk, a tőke, semmi olyan intézkedést nem enged meg, ami profitját, osztalékait csak kis mértékben is csökkentené. Mennyire más a Szovjetunió kollektív parasztjainak az élete, mint a tőkés világ dolgozó földművelőséi A szovjetparaszt tudja, hogy minél többet, minél sikeresebben termel, annál nagyobb jólét vár rá; tudja, hogy nincs kiszolgáltatva az elemek, az időjárás szeszélyeinek,mertha jég vagy aszály el is pusztítaná az aratását, egy hatalmas, 160 milliós nép nyújtja oda segítő kezét s állítja talpra. Ám a tőkés országok parasztjai és farmerei hiába dolgoznak, hiába kínlódnak a földdel: ha bő a termés, el kell égetni, tengerbe kell vetni, nehogy az árak még lejjebb essenek — ha rossz a termés, legfeljebb a gabonaspekulánsok örülnek az emelkedő áraknak: a parasztra a roskadásig telt raktárok mellett is lassú éhhalál vár. A világ dolgozói közül egyre többen látják ezt az ellentétet s egyre többen megértik, hogy a Szovjetunió csodálatos felvirágzása nem valamicsodákból fakad, hanem a győzelmes proletariátus s a Szovjetunió kommunista pártjának, a kommunisták nagy vezérének, Sztálin elvtársnak a műve! Egyre hatalmasabb munkás- és paraszttömegek látják, hogy a tőkés világ nyomorúságából egyetlen kiút van csak, amelyet a Szovjetunió ragyogó példája mutat s egyre hatalmasabb tömegek készülnek rá, hogy ők is kövessék ezt a példát. PROLETÁRSPORT Pozsonyi munkássíelők! A Vörös Barátság, síszakosztálya vasárnap, e hó 13-án reggel fél 9 órakor az YMCA mögötti alagútnál találkozik egésznapos túrára. Vendégeket szívesen lát a szakosztály.