Kassai Ujság, 1921. április-június (83. évfolyam, 74-145. szám)
1921-06-10 / 129. szám
nyolcvanharmadik évfolyam, 129 szám kínwrífc.'f/. >» tiimíí'fewo?««. KcÍm-í, SkMafcc* mim, 'iyÍFÁvxzi- (Nw.urti irmliáii&al ucailwi.) 'i't!. •\e.-r rjtíte ■ 15.5. iAajijLirtó- *<íc# ki-xMeiéwl rója<ri. o«o torKsST ' t v&tij. .v. A-wSai5&g2S reiBLős sztkkesztŐ: D®- KÖVES ILLÉS E5$fi*el|í*í diiffís b&iyfces t* riá&ktstá: E*? cjfen éam-f SIS konc«», fcíéwc 10S Wom, mtyyrí!é.it-e Ibnrvcu; egr iu&aaprs US toron*. — Ügyes raéui úm I iunak A francia ratifikálás utóhangjai Szemelvények a franca lapokból. Tudatlanság a középeurópai helyzettel szemben. Pátis, jun. 9 (Budapesti tudósítónk távirata.) A francia lapok részletesen foglalkoznak a trianoni szerződés ratifikálásával. Az Ouvre kiemeli azt, hogy a via fából kiemelkedett, milyen ingatag talajon él azon épület, melyet Középeurópában emeltek. Csak egy igazi népszövetség köthetne szoros köteléket az utódállamok közé, amelyeket elválasztottak egymástól, de egymás nélkül nem tudnak élni. A Temps kijelenti, hogy a trianoni szerződés és kisebbségek védelméről alkotott törvény között olyan ellentét van, amelyt nem lehet letagadni. Óva int attól, hogy Magyarországot odakényszerítsék Ausztriához és azt mondja, hogy Franciaországnak Középeurópában Olaszország és a kisantánt számára kell átengednie az első helyet. Az Eclairben Revideáljuk-e a trianoni békeszerződést? címmel ezt írják: — A revízió e pillanatban lehetetlen, de már más gondoskodni kell a tartós béke érdekeiről. Szükséges ezért, hogy a kamarának pontos értesülése legyen a magyarországi helyzetről. Középeurópa felvagdosása ellenkezik az etnikai és gazdasági gazságokkal. Mértékadó köröknek a középeurópai helyzettel szembeni botrányos tudatlansága beható tanulmányozásokat követel. Bainville a Libertáben tiltakozik Nyugatmagyarországnak Ausztriához csatolása ellen. A csehszlovák állam és Magyarország Gratz Gusztáv dr., volt külügyminiszter cikke. Gratz Gusztáv dr. volt magyar külügyminiszter, aki annak idején már vezette a brucki tárgyalásokat, a Prager Tagblatt részére fenti címen cikket irt. A közérdeklődés felkeltésére alkalmas cikkből az alábbiakat közöljük: “ A f. év elején a csehszlovák állam és Magyarország közötti közeledés előmozdítására tett lépések annyira mindkét állam érdekében állanak, hogy biztosan eredményre kell vezetniük. Ha ez a sikerük meglesz, akkor eminens békeművet fognak jelenteni. Akinek semmi oka sincs, hogy a legutóbbi évek változásaitól el legyen ragadtatva, még annak is utat kell keresni arra, hogy a jelenlegi szomszédokkal ismét normális és békés összeköttetésbe lépjen. Lassanként érvényesül már az a felfogás, hogy lehetőlen politikailag és gazdaságilag méltó emberi életet folytatni, amíg az embert mindenünnen rosszakaró ellenségek környezik. A csehszlovák állam erős ipara is alkalmatlanná válhatik, ha nem bír a szükséges piaccal és e tekintetben Magyarország jön nagyon erős számításba. Viszont Magyarországban már ezer év óta inkább a nyugat, mint a kelet felé való orientálódás tendenciája uralkodik. Így tehát a két állam között a fennálló és a legutóbbi idők által megokolt éles ellentétek ellenére is több affinitás forog fenn, mint azt a felületes szemlélő gondolná és bizonyára több, mint amennyi a két állam és keleti szomszédaik között fennáll. A tárgyalások alapelvének kell lenni nézetem szerint , hogy a lehető leggyorsabban és legalaposabban eldöntsék azt a kínai falat, amellyel egyes államok az átalakulás óta körülveszik magukat. A rövidlátó gazdasági politika legtöbbnyire a szétválasztó gazdasági érdeket hangsúlyozza, a távolba tekintő az egyesítő és kiegyesítő momentumokat akarja érvényre juttatni. A háború és utóhatásai az európai gazdasági fejlődés alapvető irányait ideiglenesen talán hatálytalanokká tették, de tartósan bizonyára meg nem változtatták őket. A nagy gazdasági területek után való törekvés annyira megokolt, különösen az ipari államoknál, hogy gazdasági széttagolás és a kis államok rendszere tartósnak ,vagy ideálisnak nem tekinhető. Ez az a sarkpont, amelyen a létfeltételek megjavítása múlik. Nézetem szerint lehetséges politikailag önállóan szuverén államokat gazdaságilag szorosabban összefűzni. Hogy ez lehetséges, arra példa Ausztria-Magyarországnak és Németországnak a háború folyamán követett eljárása. Én vezettem Ausztria-Magyarország részéről az erre vonatkozó tárgyalásokat, amelyek már majdnem teljes erdményre vezettek, de a közbejött események miatt meg nem valósulhattak és ismeretesekké sem válhattak. A tárgyalásoknak teoretikus és a jövőre hasznos értékük mégis volt és a számtalan formulából és javaslatból egyik-másik az államokkal szemben épügy, sőt valószínüleg még könnyebben is lesz alkalmazható, mint az Ausztria-Magyarország és Németország közötti viszonyban. Ha a kérdés technikailag megoldható, csak a megfelelő légkörre van szükség, hogy oda jusson. Bizonyos fokig ez a légkör mindenesetre a politikai hangulatoktól is függ. Sohasem osztottam Bismarcknak azt a nézetét, hogy egyik állam a másikkal politikailag barátságban, gazdaságilag pedig ellentétben lehet, ehez a mi időnk politikai és gazdasági érdekei túlságosan össze vannak nőve egymással. És ezért azt a nézetet sem oszthatom, hogy gazdasági barátság és gazdasági együttműködés összeegyeztethető politikai ellenségeskedéssel. Bizonyos fokig tehát a politikai és gazdasági közeledési kísérletek mindig össze kell, hogy függjenek. Ez csak akkor hátrányos, ha a meglévő ellentéteket egyik téren a közeledés meggátlására, a másikon pedig kihasználásra igyekeznek fordítani. Ellenben előnyössé válik akkor, ha az igyekezet arra irányul, hogy az egyik kérdésben fennforgó közeledési készség révén az ellenfél részére egy más krdőben is megegyezésre vezető utat találjanak. Sohasem tartoztam azokhoz, kik azon a véleményen vannak, hogy olyan eseményeket, mint amilyenek a legutóbbi években lejátszódtak és amelyek legélesebb kifejezésüket a békeszerződésekben nyerik, egyszerűen meg nem történtekké lehet tenni. Akár akarják, akár nem, ezek mindenesetre mély nyomokat fognak hagyni a jövendő történelmi fejlődésben. Másrészt azonban sohasem voltam azon a nézeten sem, hogy a párisi békeművet a történelem kimondotta a legutolsó szót és hogy most minden további fejlődés meg fog állani. A politikai művészetnek a feladata kell, hogy legyen, megakadályozni mindkét részen a politikai törekvéseknek merev jelszavakban való azt a megrögzítését, mely úgy a régi, a fejlődés következtében meghaladott viszonyok visszaállítása iránti igyekezetét, mint a békeszerződés tartalmának nemcsak lényeges vagy lényegtelen részeihez való hajthatatlan ragaszkodást vonná maga után. Az e kérdésről folytatott megbeszélések révén az egyes államok között ma még fennálló ellentétek lassanként részben lecsiszolódnak, részben pedig legalább áthidalhatók lesznek. Ehez csak bizonyos jóakarat és bizonyos ügyesség kell. Szerencsére a csehszlovák köztársaság vezető államférfiak és mindkettőt nagy mértékben lehet föltételezni. Bontson-e zászlót a Kisgazda- és Kisiparospárt Kosicén ? A Kassai Napló és Esti Újság egymást nagyon szépen és megértő támadás a Kassai Újság ellen. oo A „Kassai Napló“ ma érdekes meglepetéssel szolgált olvasóinak. Különösen a kisgazdapárti olvasóinak. „Fogadatlan j korteskedés a Kisgazdapártnak” című c cikkében ugyanis egyenesen nekiront a kisgazdapártnak, amelynek meg akarja tiltani, hogy Kassán zászlót bontson. Meg kell vallanunk őszintén, hogy ez a teljesen indokolatlan kirohanása a kisgazdapárt ellen, nemcsak a kisgazdapárt híveit fogja kellemetlenül érinteni, hanem a leghatározottabban bennünket is meglepett, mert hiszen mi úgy láttuk, valahányszor a „Kassai Napló“ nívóját emelni törekszik és ünnepi számot akar csinálni, mindannyiszor megszólaltatja a kisgazdapárti nevesebb vezető politikusokat, akiktől a cikkek hosszú sorát közti, nem egyet: a vezetőhelyen. S most egyszerre cserbenhagyja kisgazdapárti híveit és felcsap a „Jogpárt“ védőjének, igazán fogadatlanul, mert a „Jogpárt“ erre annál kevésbbé kérhette fel, mert Szlovenszkón „Jogpárt“ még egyáltalában nincs. Azaz: rosszul fejeztük ki magunkat. Kassai Napló sohasem volt kisgazdapárti, hanem össze-vissza párti. Közölt ő mindenkitől, a legellentétesebb párti politikusoktól is cikkeket, csak az a fő, hogy cikk legyen. És éppen az fáj neki, hogy körülötte laptársai, közöttük elsősorban a Kassai Újság elveket hirdet és ez elvekhez ragaszkodik, harcol érettük és ez elvektől rém tántorodik el. Ezen elveinkhez való hű ragaszkodásunkban kijelentjük, hogy mi még ma is szilárdan kitartunk az „egységes magyar párt“ eszméje mellett. És éppen azért mert arra törekszünk, hogy a meglévő pártok, számát ujjal ne ■ «■ [UNK] [UNK]MaHKtEgWHSIS ■*«■ [UNK] [UNK]«■!■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] ■ [UNK] [UNK] [UNK]*■ ■ [UNK] [UNK] [UNK] Tőzsde-Deviza. Prágai deviza központ | Zürichi valutapiac junius • Bankjegyek Junius 9. Amsterdam . —'— Milano. . . 34I"— Berlin . . . 103— PSris ... 56850 Bukarest . . 11250 London . . 269*— Szófia . . . —•— Bécs ... 1067 Zürich . . . Pétervár . —•— Belgrád . . 201— New York. 71*25 7050 Stockholm . —*— Brüsszel . . —.— Junius 9. Román . . 11025 Márka . . 106*— Belgrád . . 19750 Bolgár . . — Svéd ... —— Svájc . . . —— Francia . ■ 565 50 Dán . . . —*— Amerikai . 70—69 — Olasz . . . 341'— Lengyel . . 510 Angol . 267*— 266’— Osztr bélyegz. 1067 Budapest . 28Ve'— Berlin ... 875 New York . 590 — Bécs ... 130 London . . —’— Prága ... 825 Páris . . . —— Milano . . .•— Budapest . . 240 Bukarest . . 950 Oszrt. bélyegzett — 97 Budapesti valutapiac Junius 9. Ld. . . -395- Dollár . 250-Márka . 370- Lira ... . 1210-Frank 1970— Rubel . . . —— Bécs .... 40— Soho! . — — 350— Bécsi valutapiac Junius 9 Márka . . . 955— Dollár . . . 625 — Sokol . . . 891.50 Angolfont . . 2350— Lei .... 100250 Budapest 25850 Pénteki, 1921 Junius 10 j szaporítsuk, szeretnők, ha az Országos Kisgazda, Faidmíves és Kisipiros párt városunkban zászlót bontana. Ez a párt annyira liberális, annyira demokratikus, annyira a kis exisztenciák pártja, hogy ott elhelyezkedhenk minden magyar, aki nem reakcionárius és nem kommunista. Ez nem elvfeladás, ez nem elvmegtagadás, hanem ellenkezőleg egy politikai elvnek valóra váltása, kiépítése és a cél tudatos testté öltése. Ezt a Kassai Napl ő nem érti. Nem is értheti, mert eddig nem tudott mást, mint rombolni, a politikai szálakat összekuszálni s az összes magyar, néha Hlinka pártja után szaladgálni, hátha valamelyik felveszi. A „Jogpárt”túl talán szerencséje lesz, feltéve, ha a raa, egazaág szerencsétlenségére és újabb szét Iforgácsolására mégis megalakul. És ha az a bizonyos „egységes magyar párt eszméje“ talán naiv is, mégis csak szép. Annyira szép, hogy a Kassai Napló sem tudott csábító mosolyának ellentállani. Éppen három nappal ezelőtt a Kassai Napló azt írta magáról, hogy állandóm és kezdettől fogva az egységes magyar frontért harcolt. S ezt dicsekedve állítja magáról. Vagy ezt a cikket nem ő írta, hanem olyan politikussal íratta, aki az egységes párt híve? Ilyen politikust is meg akart szólaltatni hasábjain ? De akkor minek dicsekszik vele? S ha egyszer dicsekszik, miért gyalázza másnap? S ha már gyalázza, miért gyalázza olyan éllel, amely a kisgazdapárt ellen irányul? S ha a kisgazdapárt ellen harcol, akkor miért ad helyet a kisgazdapárti politikusok cikkeinek? S ha már ezen cikkeknek helyet ad lapjában, miért nem olvassa el őket? Mert ha elolvasnák ezeket a cikkeket, akkor tudnák, vagy legalábbis tudniuk illenék, hogy éppen a Kassai Naplóban írt Telek A. Sándor talpraesett, kitűnő cikket, ámebben a kisiparosok vezéregyénisége azt vitatta, hogy igenis módot és alkalmat kell adni a kisgazda - és kispiros pártnak arra, hogy a városokban is gyökeret verjen, mert a kisiparosoknak egyedül ebben a pártban van helyük. Amikor a „Kassai Napló“ hasábjain ír erről a zászlóbontásról a kisiparosok pártjának egyik tekintélye, addig helyes, nagyszerű dolog, amikor azonban mi eddig vallott elveinkhez híven, önzetlen meggyőződésből hirdetjük, sőt követeljük ugyanazt, akkor rögtön „rosszakaratú” házi zsurnál érdekké devalválja. Ezt a képességet a hirtelen frontváltozásra határozottan irigyeljük a „Kassai Naplótól”, mi megvalljuk, erre nem vagyunk képesek, de nem is vagyunk kaphatóak, és ezt a többi között annak is tulajdonítjuk, hogy a Kassai Naplónak nincs vezetőcsillaga, nincs vezérelve. Mert ha nem ötletszerűen vágná ki a magas „cé“-ket, akkor arról is volna tudomása, hogy mi nem egyszer, hárem többször adtunk ama kívánságunknak kifejezést, ha a Kisgazda és Kisiparos párt vezetősége a programját vegye revízió alá. Tágítsa ki és evvel a kitágítással csináljon olyan alapot, amely teljesen alkalmassá tegye őt arra, hogy minden igaz és becsületes magyart magában foglalhasson. Mert csak ujból hangoztatjuk és