Református Gimnázium, Kecskemét, 1856
f. Vázlatok a neveléstan fejlődésének történetéből a legrégibb időtől, Verulami Bacoig. „A nevelés célja az emberben minden tökélyt kifejteni, a mire csak fogékonysága van.“ Kant: Korunk a nevelésügy felvirágzásának kora. Népek és fejedelmek versenyezve követik idvezítőnk mondását „Engedjétek a kicsinyeket hozzám lőni.“ Az austriai birodalomban főleg magyar hazánkban oly nagy és hatalmas lendületet kapott az utolsó évtized alatt az emberiségnek ezen legszentebb ügye, milyenről a történet még nem emlékezik. Ezen szép, dicső buzgalom széppé, dicsővé teszi korunkat, halhatlanná az ezt vezető fejedelmet, erőssé, boldoggá népeinek egyetemét.------Szóljunk tehát mi is ezen szent ügyről. Embert nevelni fölséges föladat. Isten munkájának egy részét vállalta magára, ki nevelve tanítja az ifjú nemzedéket. — Mi az ember? Szellemmel bíró testi lény. — Mi a szellem? Öntudatos isteni szikra. A szellemnek ön élete van, tehát fejlődik és hat. A fejlődésnek tüneményei, a hatásnak törvényei vannak, és ezek oly sorral mutatkoznak, amilyen fejlődési és fejtési elemek naponta járulnak hozzá. A fejlődő szellemnek óránként, sőt percenként oly életjelenségei vannak, melyek az előtt nem voltak, ezek kezdetben igen elemszerűek. Mint a csirába induló növénynek az első percben csak egy-két alig észrevehető sejtjei tűnnek föl, úgy a szellemnek is első életre ébredése majdnem észrevehetlen. De minden elemmozzanat erősíti a következőt, és az erősíti az előbbieket mind. A növénymag első csírázásánál nem látjuk a leendő kifejlett növényt, s az első két szikből a legerősb képzelődéssel sem tudjuk kifesteni a százados cserfát. A gyermekszellemnek első mosolyából vagy neszeléséből sem jövendölhetünk egy Feneion, Franklin, Plato, Luther, Verulami Baco, Kant, és Humboldt éles és nagy szellemére. Knnek figyelem tárgya volt a gyermekszellemnek napontai fejlődése a csecsemő kortól, csak addig, míg a gyermek a legelső következtetést önoktából megtette, meggyőződhetett, miszerint lépcsőzetes fejlődése van a gyermek szellemének. Ezen fejlődést soha el nem veszteni szemünk elől, mint Ariadne fonalát, megtanít minket a legélesb figyelmezés és sor szerinti lejegyzése a tüneményeknek. A szellem fejlődése olyan, mint a tűz terjedése. Minden perc és minden parányi gyúanyag neveli az első szikrát, míg füst, láng, meleg és hév fejüik ki.— Ami körül tüneményeket és fokonkénti fejlődést látunk, az tapasztalásunk’ tárgyává válik. Ez ha pontos és folytonos figyelemmel kíséri a tüneményeket, és megjegyzi magának éppen úgy, mint amilyen sorban azok mutatkoztak, akkor fogalmunk lesz a fejlődés egymásutánjáról. Az idősor szerinti jegyzése egy fejlődő szellem minden tüneményeinek adná már ezen szellemnek fejlődési életírását. Szemünk előtt rejlenek a szellemek, és még sem tudjuk a lépcsőzetet. Miért nem? mert figyelmünk nincs folytonosan ráfüggesztve. Pedig míg a szellemfejlődést pontos feljegyzésekkel nem kísérjük, addig csak látjuk a fejlődést, mint a növények növekedését, de nem tudjuk. — Figyelni, tapasztalni, vizsgálni kell a szellemfejlődés egymásutánját. Ez ismertté