Kecskemét, 1904. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1904-07-03 / 27. szám

A KECSKEMÉT 1904.­­ 27. sz. felső-, mint az alsópályaudvaron fel- vagy leadott szállít­mányokra nézve a városi közönség által ez ideig is gya­korolt kövezetvámszedési jog a m. kir. kereskedelmügyi miniszter úrnak 1904. évi május hó 14-én 26390/1. szám alatt kelt rendeletével újabbi 10 évre meghosszabított, illetőleg a rendelet foganatba vétele napjától számítandó további 10 évre újra engedélyeztetett. A város törvényhatósági bizottságának f. évi május 27-ik napján 160. kgy. szám alatt hozott határozata szerint a fenti rendelet foganatba vételének napja a­z. évi julius 1-ére tűzetett ki, amidőn is az alább következő „Engedély­­okiratban“ körülirt újabb vámszedési jog életbelép, s e szerint a régebbi vámszedési jogra vonatkozó rendeletek ugyanakkor hatályukat vesztik. Ennélfogva az új „Engedélyokirat“ az 1890. évi I. törvénycikk 86. §-a értelmében azon hozzáadással hirdet­­tetik ki, hogy az annak megfelelően kiállított új vámsza­bályzat a városi tanács által egyidejűleg kiadatott és a vámszedés helyein kellő számú példányokban kifüggesz­­tetett, Kecskeméten, 1904. évi junius hó 9-én tartott tanács­ülésből. Dr. Dömötör Lajos Bagi László jegyző. *­h. polgármester. 26390/1. sz. Magyar Királyi Kereskedelemügyi Miniszter. Engedélyokirat. A közutak és vámokról szóló 1890. évi I. törvénycikk 81. és 86. §-ai alapján kiállított ezen Engedélyokirat szerint Kecskemét törvényhatósági joggal felruházott város közön­sége részére, a város belterületén fekvő azon utak, utcák és terek fenntartása, kezelése és esetleges útból való felépítése címén felmerülő költségek fedezhetése céljából, amely utak, utcák és terek a csatolt helyszínrajzon, az ott közölt jel­­magyarázatnak megfelelő színezéssel meg vannak jelölve és az ugyancsak csatolt műszaki leírásban részletesen körül vannak írva és amelyeknek összes hossza 11,732 fut., a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök úrral egyetértőleg, az 1893. évi december hó 8-án 80,433 szám alatt kelt rendelettel kiadott „Engedélyokirat“-tal a kecskeméti vasúti állomáson (beleértve a sertéshizlaló tele­pet is) fel- és leadott áruk után engedélyezett, valamint az 1897. évi december 21-én 78428. szám alatt kelt itteni rendelettel kiadott „Függelék“-kel a kecskemét-fülöpszál­­lási és kecskemét-tiszaughi h. é. vasutakon érkezett, a kecskeméti vasúti állomáson vagy a Kecskemét-alsópálya­­udvar nevű állomáson fel- vagy leadott áruk után engedé­lyezett kövezetvámszedési jogot meghosszabbítom, illetve újból engedélyezem és azt, valamint annak gyakorolhatá­­sát a következő feltételekhez kötöm: I. Feljogosítom Kecskemét törvényhatósági joggal fel­ruházott város közönségét, hogy az 1890. évi I. törvény-­­ cikk 93. §-a értelmében annak a jelen Engedélyokirat­­ alapján való tényleges foganatba vétele napjától számí­tandó további egymás után következő tíz (10) éven át a fentebb megnevezett vasúti állomásokon kövezetvámsze­­dési jogot gyakorolhasson és annak érvényesítésénél az­­ ugyanazon állomásokon fel- és leadott áruk (szállítmányok) után, melyek a vámtárgy igénybevételével szállíttatnak a vasúti állomásokhoz, vagy a vasúti állomásoktól, a következő vámdíjakat szedhesse: Vámdíjak : 1. Bármiféle istálló- vagy műtrágya után, ha a város határához tartozó földre használtatik fel, métermázsánként 1 fillér. 2. Bor, burgonya, gabona, köles, kavics, kő, szén, koksz, épületfa, tűzifa, tetőcserép, tégla, hulladék, mész, cement, széna, szalma és egyéb takarmányneműek után métermázsánként 2 fillér. 3. Minden itt fel nem sorolt cikk után métermázsán­­ként 4 fillér. 4. Sovány sertés után darabonként egy métermázsáig 2 fillér. 5. Kövér sertés után darabonként egy métermázsán felül 6 fillér. Vámtulajdonosnak a vámszedési jog gyakorolhatásá­­val járó felelősségeket, kötelességeket és feladatokat a kö­vetkezőkben határozom meg: 1. A vámtulajdonos az 1890. évi I. törvénycikkben foglalt határozatok szerint és büntetések terhe alatt sen­kitől és semmi oly dologért, akire és amelyre a vámdijak fentebbi jegyzékében kötelezettséget nem állapítottam meg, úgyszintén azoktól sem, akik az alábbi pont szerint vám­mentesek, sem pénzt, sem pénzértéket nem követelhet és nem fogadhat el. 2. Az 1890. évi I. törvénycikk értelmében köteles a vámtulajdonos a vámtárgyat állandóan jó karban tartani, szükség esetén felépíteni; ellenkező esetben ellene az idézett törvény határozatai fognak alkalmaztatni. 3. Minthogy a vámszedést a közforgalom érdekéből engedélyezem, feladatává teszem a vámtulajdonosnak, hogy a vámtárgy fenntartása által ezt az érdeket szolgálja, e végből kötelessége lesz: a) a közforgalom akadálytalan gyakorolhatása cél­jából a vámtárgyat mindig kifogástalan jó és forgalomképes állapotban tartani; b) a közbiztonság szempontjából mindenkor a szüksé­ges intézkedéseket megtenni. 4. A befolyó vámjövedelem másra, mint a fentebb részletesen körülírt vámtárgy fenntartására és helyreállí­tására, vagy esetleges újból való felépítésének költségeire nem fordítható, azért a vámbevételekről és kiadásokról vezetett előző évi zárszámadás minden év elején törvény­szerű tárgyalás végett a törvényhatóság közgyűlésének bemutatandó és a határozat kapcsán a város házi pénztá­ráról szerkesztett előirányzattal és okmányolt számadással együtt a belügyminisztériumhoz felterjesztendő, fennma­radván az 1890. évi I. törvénycikk 102. §-ában megjelölt hatóságoknak azon joga, hogy a vámjövedelemnek hova­­fordítása tekintetében ellenőrzést gyakorolhassanak s szük­ség esetén a vámdijtételek leszállítása érdekében a kellő lépéseket megtehessék. III. Az engedélyezett vámszedés érvényesítésével a vám­mentességet az 1890. évi I. t.-c. 99. §-a alapján következő­leg állapítom meg: A vámdijak fizetése alól mentesek: 1. A kir. uralkodóház minden tagjának és udvartar­tásaik szállítmányai; 2. a kir. udvarhoz, annak közvetlen kíséretéhez tar­tozó szállítmányok; 3. az idegen hatalmasságok követeinek, képviselőinek szállítmányai; 4. a fegyveres erő szükségletére, valamint hadi és hon­védelmi célokra szolgáló összes szállítmányok. Ha a szál­lítmányok katonai minősége, illetve vámmentes jellege külsőleg felismerhető nem lenne, megfelelő hatósági bizo­nyítvánnyal kell bírniok; 5. az állami javak általában, só, dohány stb.; 6. a m­. kir. posta, távirda (távbeszélő) összes szállít­mányai ; 7. az állami vasutak, állami, törvényhatósági, vasúti állomáshoz vezető, községi közlekedési vagy községi (köz­dűlő) közutak és azokon lévő műtárgyak építésére és fenn­tartására, továbbá az árvédelem biztosítására, nemkülönben az állami épületek építésére, helyreállítására szükséges anya­gok, szállítmányok; 8. a templom, iskola és paplak építésére, helyreállítá­sára szükséges anyagok, szállítmányok; 9. közveszély (hófúvás, árvíz, tűz stb.) esetében az elöljáróság által az 1886. évi XXII. t.-cikk 136. §-a alapján kirendelt közerő­, tűzvész, árvíz vagy háború idején a mentők, tűzoltók, menekülők szállítmányai; 10. a vaspályának saját szükségleteire szolgáló szállít­mányai ; 11. emberi hullák; 12. átviteli szállítmányok; 13. azon lovak és hordállatok, melyek katonai szolgá­latra való besorozás vagy az 1873. évi XX. t.-cikk értel­mében osztályozás végett az állítási helyre és onnan vissza­szállitatnak; továbbá a fegyveres erő élelmezése céljából beszerzett marhák, melyekre nézve a hajtóknak katonai hatóság által kiállított igazolványt kell felmutatniok; 14. a vámtulajdonos által önként vámmenteseknek el­fogadott szállítmányok, ide értve mindazon vámmentessé­geket is, melyek magánjogi szerződéseken vagy egyezsé­geken alapulnak. Mindazon szállítmányoknak, melyek a fentebbi pontok szerint vámmentesek, amennyiben azoknak vámmentes jel­lege különben megállapítható nem volna, megfelelő ható­sági igazolvánnyal kell birniok, mellyel a vámmentességi igény beigazoltatik. A vámdijtételek minden kártérítés nélkül leszállíthatók, ha a jövedelem az 1890. évi I. t.-cikk 85. §-a értelmében több, mint amennyi szükséges. II. IV.

Next