Kis Ujság, 1927. január (40. évfolyam, 6-24. szám)

1927-01-09 / 6. szám

1927 január 9 KIS UJSAG Andrássy Gyu­la gróf elbukott a felsőházitól A Minemesség Andrássy ellen A mai napnak óriási szenzációja, hogy gróf Andrássy Gyula, aki évtizedek óta egyik vezére volt a magyar politikai életnek és aki tehetsége és tudása szerint egyike a legképzettebb államférfiak­nak, a mai felsőházi választáson váratlanul kibu­kott, holott mind a két listán rajta volt. Azt min­denki biztosra vette, hogy Pallavicini György ki­marad, kit a listára se vettek föl. De hogy Andrássyt is kihagyják maguk a mágnások, az olyan országra­­szóló dolog, hogy annak nagy következményei lesznek. Andrássy eddig úgy szerepelt, mint a királyhű arisztokrácia feje. Most összeült 151 főúr és titkos szavazással kibuktatták a törvényhozásból­ a legi­timizmus, a harcos legitimista csoport vezérét. Egé­szen biztos, hogy a főrendek között nincs szabad­­királyválasztó. A kibuktatás oka tehát egyedül az lehet, hogy a magyar mágnások elítélik Andrássy Gyula grófnak a kormány ellen tanúsított radikális harcmodorát. Bethlen István grófnak ez nagy győzelme. Andrássy grófnak pedig olyan csapás, hogy alig marad számára más megoldás, mint az önkéntes visszavonulás. Az ország azonban csak veszít azzal, hogy egyik olyan kiváló fia, mint Andrássy Gyula, aki hivatva lett volna nagyot alkotni nemzete érdeké­ben és egy életet töltött el közéleti munkában, immár meddő kritizálásban a törvényhozás sorompóin kívül lesz kénytelen értékesíteni élete tapasztalatait. Mindenki azt hitte, hogy a főrendek kiköszörü­lik azt a csorbát, hogy a képviselőválasztáson is megbukott Andrássy. Ehelyett még rádupláztak és a mágnások is leszavazták. A főnemességnek ez az állásfoglalása higgadtságra és mérsékletre kell, hogy intsen mindenkit, aki a közéletben a gyűlölségtől hagyja magát vezetni. A Nemzeti Kaszinóban, az Országos Kaszinó­ban és Budapest számottevő köreiben ma este más­ról sem beszéltek, mint Andrássy Gyula gróf buká­sáról. Beavatott helyről értesül a Kis Újság, hogy Andrássy Gyula gróf kibukásának okozója tulajdon­képen Pallavicini György őrgróf volt, aki külön listát állított össze. Ezen a listán szerepelt Andrássy Géza gróf is és Andrássy Gyula is. Miután az Andrássy-család Géza gróf által már képviselve volt, a kormányhoz húzó mágnások közös megállapodásuk értelmében Andrássy Gyula grófot törölték a listából. Andrássy Gyula összesen csak hatvan szavazatot kapott száz­ötvene­gyből. »/WWWWVlAV‘»VVIi**A*',fcl‘^<>^‘*'*"***l'*l>***'***^**'**‘<>*'ll**^"‘>*******Jh*^*^a^**i1*^ Kegyelmet Nádosy és társainak Hétfőn viszik a kérvényt a kormányzó elé A Kúria ítéletével elhangzott a végső, jogerős­­ ítélet a frankper ügyében. Ezzel befejeződött a hosszú időn át tartott büntetőjogi eljárás s érvé­nyesülhet a kegyelem gondolata. Alapja ennek a gondolatnak, hogy bár a frankper résztvevői hely­telen eszközhöz nyúltak, nem magukért cseleked­tek A Kúria ítélete is leszögezi ugyan, hogy olyas­mit követtek el, ami tiltva van, de egyetlen szóval nem bizonyítja rájuk, hogy a rugója ennek az egyéni érdek. Senkinek a kezéhez köztük nem tapad az egyéni haszonra, önző érdekre tekintő bűn szennye. Ami összehozta őket: az összetört Ma­gyarország. A cél, amit szolgálni akartak : hazájuk java. Látva az indító okot, meggyőződve céljuk ön­zetlenségéről, a magyar társadalom most megmoz­dult, hogy kegyelmet kérjen Nádosy és társai szá­mára. A kegyelemadás az ország kormányzójának, Horthy Miklósnak kezében van. Neki adják át hétfőn azt a hozzá címzett kérvényt, amelynek benyújtója a Társadalmi Egyesületek Szövetsége és a magyar nemzeti társadalom nevében háromszáz­­ezer aláíró, a legmagasabb rangot viselőktől a leg­egyszerűbb kisemberig. Tőle függ az a szó, amely Nádosynak és társainak visszaadja azt, ami a leg­drágább s amit meg is érdemelnek : a szabadságot. A Főméltóságú Kormányzó Ur! Legkegyel­­mesebb Urunk ! — megszólítással kezdődő kérvény végső szakasza így hangzik : — A magyar társadalom nem mehet el szótlanul mellettünk és nem láthatja a kötelességét teljesítettnek azzal, hogy a nevében is ítélkező bíró a maga utolsó sza­vát kimondotta. Csak akkor tehetné meg, ha a mérlege­lésének eredménye a cselekmény indító okaiból a tár­sadalmi kiközösítéshez vezetett volna. Minthogy e mér­legelés az ellenkező megállapításhoz jutott, egyenes kötelessége, hogy a kétségbeesés örvényébe a mentő­kötelet utánuk dobja. Amint a bírói ítéletekkel nem száll­hatunk perbe, úgy nem vizsgálhatjuk az okokat és körül­ményeket, amelyek Főméltóságod magas elhatározása előtt mérlegre kerülnek. Jól ismerjük a helyzetet, amely kényes körültekintést követel, de az a meggyőződésünk, hogy bennünket senki sem illethet az elhamarkodottság vagy elvakultság vádjával, amikor a kérésünket elő­terjesztjük. Nem azt hangoztatjuk, hogy más nemzet gazdasági érdekeit prédául szabad dobni, hanem azt erősítgetjük, hogy a kétségbeesés okait még annak is meg kell érteni, aki talán a kitörésének veszedelmét közelről érezte. Magyarország e per folyamán fényesen igazolta, hogy a nemzetek társaságában helyt tud állni és e társa­ságban őt megillető helyet olyan becsben tartja, hogy ezért még önmagát is le tudja győzni. A polgáraiból itt-ott kitörhet a leszorított indulat, de a nemzet összessége erőt tud magán venni. Amikor erről kétségtelen bizo­nyítékot szolgáltatott, akkor senki sem gáncsolhatja, ha a megtévedt polgár homlokán gyöngyöző halálos verí­téket a megbocsátás szeretetével letörli. E felfogásunk helyességének átérzése bátorít ben­nünket arra, hogy Főméltóságod magas színe elé járul­junk és a frankhamisítási per elítéltjeivel szemben a kegyelmi jogának gyakorlásáért esedezzünk. NÁDOSY SÚLYOSAN MEGBETEGEDETT Nádosy Imre volt országos főkapitány a Kúria tegnapi ítélethirdetésén még jókedvűen, egészsége­sen jelent meg. Ma akarták Nádosyt Hartára szállítani, de hirtelen gyötrő fájdalmak lepték meg. Az orvos zsábát állapított meg rajta és intézkedett, hogy egyelőre a Markó­ utcai fogházban hagyják. Az M­ostogú főrendek A felsőház legújabb tagjai Az ország házának abban a részében, ahol a régi jó világban a méltóságos és kegyelmes főren­dek üléseztek, ma szokatlan sürgés-forgás volt. A mágnások, — összesen 170 főrend, — azért gyülekeztek össze, hogy megválasszák maguk közül azokat, akik tagjai lesznek a törvényhozásnak. Régen a király, által hercegeknek, grófoknak és báróknak kinevezett felnőtt mágnások mind szüle­tett törvényhozók voltak. Most demokratikusabb lesz a felsőház. Nem lehet csak úgy beleszületni a parlamentbe. Még a mágnások közül is, akik örökölt jogon bírnak kiváltságokat, csak a legérde­mesebbek és a legtapasztaltabbak kerülnek be a felsőházba. A múltból is meg van mentve minden, ami igazi érték volt, de a demokrácia követelmé­nyeinek is elég van téve. A felsőházi tagok egy­ötödét választják a régi főrendek, így össze van kapcsolva a múlt a jövővel. Wlassics Gyula báró, a közigazgatási bíróság elnöke vezette a választást. Két lista volt. Az egyik a kormánypárti, a másik az ellenzéki. Összesen 146 főrend adta le személyesen a szavazatát. Sza­vazott Apponyi Albert gróf is, aki gyöngélkedéséből már fölépült. Hét órakor véget ért a szavazás. Eszerint felsőházi tagokká a következőket választották meg : herceg Batthyány-Strattmann László (150 szavazat), gróf Almássy Dénes (144), gróf Andrássy Géza (121), gróf Batthyány Lajos (136), gróf Bethlen Pál (116), gróf Cziráky József (146), gróf Eddsheim-Gyulay Lipót idősb (117). gróf Erdődy Sándor (137), gróf Eszterházy László idősb (147), gróf Eszterházy Pál (140), gróf Festetics Vilmos (108), gróf Hadik- Barkóczy Endre (99), gróf Hadik János (122), gróf Hunyady József (147), gróf Károlyi Gyula (146), gróf Khuen- Héderváry Károly (149), gróf Mailáth Géza (122), gróf Semsey László (140), gróf Somssich László (150), gróf Szapáry György (146), gróf Széchenyi Bertalan (143), gróf Széchenyi Aladár (95), gróf Szirmay Sándor (121), gróf Teleki József idősb (126), gróf Tisza Lajos (146), gróf Vay Tibor (126), g­róf Wenckheim Dénes (121), gróf Wenckheim­ászló (106), gróf Zselénszky Róbert (148), gróf Zichy Aladár (150), gróf Zichy Géza Lipót (70), báró Fiáth Pál (139), báró Harkányi János (100), báró Inkey József (140), báró Jeszenszky Sándor (116), báró Kende Zsigmond (100), báró Prónay Dezső (146) és báró Vécsey Miklós (141). A válasz­tás során összesen 151 szavazatot adtak le. A pót­tagokra esett szavazatok összeszámlálása folya­matban van. A TÖBBI VÁLASZTÁS A kereskedelmi és iparkamarák választása nagy meglepetéssel végződött. Rendes tagok: Pálffy Dániel, Stetina Jenő, Belatiny Artúr, Székács Antal, Chorin Ferenc és Fellner Henrik. Póttagok lettek: Bittner János, Jungfer József, Budai Gold­­berger Leó, Herdrichler Károly, Forbath Arnold és Neumann Adolf. A Pázmány-egyetem Nagy Ferencet választotta. Póttag: Tomcsányi Móric. Az Állatorvosi főiskola Hutyra Ferenc dr. rektort választotta. Póttag : Marék József. Az Országos Képzőművészeti Főiskola tanár­testülete az országgyűlés felsőházi tagságába ren­des tagul Lyka Károly rendes tanárt, póttagul pedig Réthy István rendes tanárt választotta meg. Az ország ügyvédi kara egyhangúlag ejtette meg a felsőházba kiküldendő tagok választását. Rendes tagok : Papp József dr. (Budapest) és Szuly Lajos dr. (Pécs). Póttagok: Kövess Béla és Széll Gyula lettek. Debrecen város Kun Béla egyetemi tanárt vá­lasztotta és póttagnak Nagy József volt pénzügy­igazgatót. Hajdú vármegye Rásó Istvánt küldte ki. Pót­tag : Ludány Miklós. VILÁG FOLYÁSA Negyedik internacionálé alakul. Eddig a III. internacionálé volt a világforradalmárok szervezete. Ezt Lenin teremtette meg még a háború alatt 1916-ban Zimmerwaldban, Svájcban. Ez volt az a titkos összeesküvő társaság, amely azóta szünte­lenül nyugtalanítja az emberiséget. Politikai gyil­kosságot rendez és egymásután lazítja föl a világ munkásnépeit. Ennek a veszedelmes bandának a fejei Lenin, Radek, Zinovjev és Trocki voltak. Ők voltak Oroszország véreskezű zsarnokai is. Az orosz állam pénzével csinálták a világfölfor­­dulást. Beszélni mindig az orosz munkásság nevé­ben beszéltek, de alapjában néhány véresszájú és romlottlelkű gonosztevő kalandor titkos társasága dirigálta csak a vörös mozgalmat. Most az orosz szovjethatalom birtokosai kidobták hivatalaikból azokat, akik folyton világforradalmat csinálnak és a parasztság segítségével jobbra akarnak kanyarodni az orosz belpolitikában. A ravasz Trocki ennek ellen­súlyozására most azon fáradozik, hogy megalakítja a IV. Internacionálét, amely független volna a megalkuvás útjára lépett moszkvai szovjet kor­­mánytól. London és Moszkva párbaja folyik a kínai csatamezőkön. A lapokban olvasható ázsiai hírek nem tárják föl egész híven azt a kimondhatatlan horderejű és beláthatatlan következményű mozgal­mat, amely a Napkelet országban végbe megy. Azok az utcai tüntetések, kegyetlenkedések és azok a rombolások, amelyekről hírt kapunk, csak tünetei egy óriási történelmi átalakulásnak, amely Ázsia belsejében végbemegy. A tengerparti kikötők és fo­lyók mentén lévő városokban letelepedett európaiak rettegve gondolnak a jövőre. A moszkvai Kreml palotában székelő népbiztosok az orosz imperializ­mus végrehajtói lettek és az orosz befolyást ki akarják terjeszteni egész Ázsiára. A kínaiak láza­dása Anglia ellen csak ürügy. Nem igazi kínai nemzeti forradalom van ott, hanem a kommunizmus üzent hadat az angol imperializmusnak és ugyan­akkor Indiában is pokoli eszközökkel dolgozik a szovjetdiplomácia. A Jangcse folyó völgyében megkezdődő hadműveletek a polgári Európa és a moszkvai bolsevizmus sorsdöntő összecsapása lesz.

Next