Kisalföld, 1964. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-01 / 230. szám

1964. október­ig csütörtök Régi sláger — új szöveg KIMÖTTE A TELEPET Területi gondokkal küzd az É. M. Építőipari Szállítá­si Vállalatának győri üzem­egysége. A Fehérvári út 10. szám alatti központi telep már kicsi, nagyon kicsi. Né­meth Antal igazgató szerint: — Különösen a hét végi parkírozások alkalmával fő a fejünk, és már nem tu­dunk semmiféle megoldást találni, amelyik az előírá­soknak, a tűzrendészet­ és a baleset elleni védekezés sza­bályainak megfelel. Tehát: nem tudjuk tartani a rendes parkírozási alakzatot... — Mi ennek az oka? — A hirtelen bekövetke­zett járműszaporodás. Ter­mészetesen ez nagyon jó do­log, hiszen minél több a gép­kocsi, a szállítóeszköz az építkezéseken, annál gyor­sabban halad a munka. Jó az, ha a gyerek növekedik, de gond ruhát varrni neki. A mi esetünkben is növeke­dett a „gyerek”, felnőtté vált, hiszen néhány hónap alatt több mint hatvan új gépkocsit kapott üzemegysé­günk, és szombatonként csu­pán Győrött 150 autót, von­tatót kell elhelyeznünk egy kis forgalmi telepen. — Milyen új kocsikat kap­tak mostanában? — Leginkább nagy telje­sítményű, speciális gépkocsik jöttek. Az ömlesztett cement szállításához, a nagy pane­lok fuvarozására, a födém­­szerkezetek mozgatásához nyerges vontatókat kaptunk. Skoda-gépkocsiparkunk két­szeresére nőtt. — Nagy változások men­tek végbe a rakodás gépesí­tésében is. Tavaly ilyenkor még csak négy öreg rakodó­gépünk volt. Ma nyolc van, egy-egy markolásra fél köb­méter földet, kavicsot, ho­mokot emelnek... — Az ömlesztett cement a tavasszal az „ÉPFU-sok slá­gere” volt. És most? — A slágert még most is fütyüljük — mondta az igaz­gató. — Azaz: április óta, amikor a budapesti üzem­egységtől a lábatlani kiren­deltséget átvettük, több mint hatvanezer tonna cementet szállítottunk szerte Győr- Sopron, Komárom és Veszp­rém megyében. Az év végéig százezer tonnát fogunk az építkezésekre szállítani. A napokban várható egy újabb fogyasztó bekapcsolása: a bodaj­ki Betonelemgyárat is a győri üzemegység látja el ömlesztett cementtel. Egyéb­ként az idén még tíz-tizen­­két új cemen­tszállító ko­csit kapunk... — Az imént a hely­gondok­ról volt szó. Milyen lehető­ségük van a bővülésre, a terjeszkedésre? — A központi telepet bő­víteni nem tudjuk, mivel a vasút, az országút és a szem­ben lévő gyár közrefogja. Szombaton a városi­­tanács vezetőivel tárgyaltunk, és eszerint Jancsifaluban, nem messze a központtól jelölik ki az új forgalmi telepet. — Mik­orra készül el? — Számolva a nagy győri építkezésekkel, azzal, hogy csupán Győrött kétszáz ko­csi fog dolgozni jövőre, leg­később június végére meg kell építeni az új telepet. — Minden kocsit odavisz­nek? — Igen. A Fehérvári úton csak a karbantartó műhelyek maradnak. — A kocsipark fejlődésé­vel együttjár a létszám nö­vekedése is. Van-e elég em­berük? Megkapják-e a szük­séges létszám- és bérkere­tet? — Ember és pénz van elég. Csupán szakmunkások hiányzanak. Ezen úgy próbá­lunk segíteni, hogy az idén 43 fiatalt vettünk fel ipari tanulónak, autó-villamossá­gi szerelőnek, Diesel-szerelő­nek és autókarosszéria-laka­­tosnak. Ezzel újabb gondot vettünk a nyakunkba, egye­lőre még nem tudjuk, hol adunk majd a fiúknak mun­kapadot. Kevés a műhely, és kicsi már a tavaly épült öl­töző és fürdő is. Kétszer ak­korára lenne szükség ... — Lépést tud-e tartani jö­vőre az ÉPFÜ a nagy épít­kezésekkel? — Az idei tervet alapul véve, jövőre mintegy ötmil­lió tonna lesz a szállítási tervünk. Gép és ember van a fuvarozáshoz, ezért miat­tunk a környéken nem fog­nak döcögni az építkezések. Csupán egyet kérünk az épí­tőktől: mint eddig, ezután is idejében­­ értesítsenek ben­nünket a soron következő munkáikról, terveikről — fe­jezte be nyilatkozatát Né­meth Antal, az É. M. Épí­tőipari Szállítási Vállalat üzemegységének igazgatója. —Kulcsár— Szalagon A Baromfiipari Vállalat győri gyáregységében nagy­részt szalagon végzik a mun­kát. A szalagrendszer a lá­dák fertőtlenítésénél kezdő­dik, ugyanis a túrára induló autókra csak fertőtlenített ládákat rakhatnak. E Egyes szerkezet segíti, hogy a fer­tőtlenített ládák a többivel ne keveredjenek össze. Egy hosszú folyosón halad végig a lába s folyik rá a fertőt­lenítő oldat. (Jobb oldali ké­pünk.) Lent: A kövér libák is sza­lagon érkeznek az osztályo­­zóba. Most van a libaidény. Ügyes asszonyok osztályoz­zák a kövér állatokat a hű­tött teremben. (Nagy Éva felv.) KI­S­A ti­ó­t­ő Százezer A Magyar Sajtó Házában szerdán Csillik András, a­ KISZ KB. építőtáborok bi­zottságának vezetője az ifjú társadalmi munkások idei mérlegéről tájékoztatta az újságírókat. Egyebeik között elmondotta, hogy a KISZ 35 nyári építőtáborát 24 461 fia­tal népesítette be az idén, s ezzel az ifjúsági szövetség legutóbbi kongresszusán vál­lalt öt év helyett négy év alatt elérte a százezret a sá­torvárosok lakóinak száma. A 35 nyári építőtábor la­kói csaknem 10 százalékkal több munkát végeztek, mint amennyire a tervek összeál­lításakor számítottak. Elké­szítettek 26,2 kilométer csa­tornát — ehhez 91 530 köb­méter földet mozgattak meg — 2,9 kilométer töltést emeltek, s az új balatoni múút három kilométeres sza­kaszán elvégezték a föld­munka nagy részét A lány­tábor lakói 101 723 mázsa gyümölcsöt és zöldséget szed­tek. 1632 holdon felkötözték a szőlőt, s ezen kívül mint­egy 140 000 óra időbéres munkát végeztek a növény­­termesztésben. a szénbányászok erőfeszítése sikeres volt A szeptemberi vasúti for­galom erősen nehezítette a szénbányászok munkáját. A MÁV a nagy őszi szállítások miatt ezúttal kevesebb va­gont tudott a bányák ren­delkezésére bocsátani, mint az előző hónapokban. Szep­tember folyamán a szénosz­tályozók több mint 780 órát álltak vagonhiány miatt. A rakodási nehézségek követ­keztében körülbelül 50 000 tonna szén esett ki a ter­melésből. Súlyosan éreztet­ték hatásukat az utóbbi idő­ben bekövetkezett vízbetöré­sek, robbanások is. A bányászok erőfeszítése ilyen körülmények között is sikeres volt. Amint a Nehéz­ipari Minisztérium bányá­szati műszaki főosztálya szer­dán jelentette, előzetes szá­mítások szerint a szénbá­nyászat a hónap utolsó nap­ján teljesítette szeptemberi termelési tervét. A harma­dik negyedévet az előzőleg szerzett előnnyel — mintegy húszezer tonnával — túltel­jesítették a bányák, így az év elejétől eddig elért túl­teljesítés mintegy 200 000 tonna. Télre készülnek az építők A nyári tikkasztó hőség­ben, amikor ingujjra vetkőz­ve is patakzott rólunk az iz­zadtság, hányszor felsóhaj­tottunk, de jó lenne ebből a melegből egy keveset elraktá­rozni a téli hónapokra! Meg­mosolyogtuk teljesíthetetlen kívánságunkat, és elmentünk a TÜZÉP-be, hogy megvásá­roljuk téli tüzelőnket. Nem kis gondot, nem kevés anyagi áldozatot jelent ez minden családnak (ahol nincs köz­ponti fűtés) mégis meghoz­zuk ezt az áldozatot minden esztendőben, hogy ne jégvirá­gos ablak fogadjon bennün­ket otthonunkban. Sokan vannak olyanok, akiknek e gond mellé még egy másik is társul: hogyan teremtsék meg munkahelyü­kön a szükséges meleget. Az építőkről van szó elsősorban, akikre tréfásan azt szokták mondani, hogy a fecskékkel egyidőben ők is elrepülnek az építkezésről, és elmennek madarászni, ha nem akarnak tétlenkedni. Ez a megállapítás már ré­gen idejét múlta, mert évről évre tapasztalhatjuk, hogy az építők télen sem pihennek. Igaz, csak ott nem, ahol idő­ben gondoskodnak arról, hogy megfelelő, úgynevezett télie­sített munkahelyet adjanak a kőműveseknek, festőknek, szerelőknek. A múlt esztendőben öröm­mel újságoltuk, hogy az épí­tőipari munkásoknál Győr- Sopron megyében nem volt fagyszabadságolás. Az építő­iparban egyik évben több, a másik évben kevesebb a munka megkezdéséhez előké­szített épület. Tavaly, ha mű­anyagfóliákkal vagy nád­pallókkal eltakart ablaknyí­lásokkal is, de szinte vala­mennyi építkezésen egész té­len dolgozhattak az építők. Tagadhatatlan, hogy ehhez a jó felkészülés is hozzájárult, azonban nem csupán ennek volt köszönhető. A félbema­radt építkezéseknek körülbe­lül 80 százaléka olyan ké­szültségi fokon volt, hogy té­len is lehetett bennük dol­gozni. Építőiparunk 1962-ben el­maradt a tervteljesítéssel, és ez azt jelentette, hogy sok épület maradt a tél előtt olyan állapotban, hogy köny­­nyen lehetett teljesíteni. Az idén azonban kevés ilyen ma­radt, és habár így is lesz 8— 10 olyan épület, amelynek be­fejezését a következő évre kell halasztani, ez mégsem hasonlítható össze a tavalyi helyzettel. Az év végére ma­radó építkezések fele előre­láthatólag olyan kezdetleges fokon lesz majd, hogy ott nagy erőfeszítéssel lehet télie­­síteni. Kevés azonban a gőzkazán és az egyéb hőtermelő beren­dezés. Még az úgynevezett Thermo 50. típusú hőlégfúvó berendezésből — melyet Győr-Sopron megyei szakem­berek terveztek — sem jut elegendő az építkezésekre, pedig jó lenne belőlük né­hány. A berendezés módosí­tott változatának gyártását vállalta a Soproni Finom­mechanikai Vállalat. Sokan azt mondják, hogy a sopro­niak az idén már nem tud­nak elegendő hőlégfúvó be­rendezést gyártani, ebben az esetben az építők maguk akarják házilag elkészíteni. A Győr-Sopron megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalatnál rosszabb a helyzet, hiszen már hónapok óta anyaghiány­nyal küszködnek, és emiatt elmaradtak a tervteljesítés­sel. Fontos lenne építkezé­seikhez a födémbéléstest, azonban éppen a napokban kapták meg az értesítést, a Cementipari Tröszttől, hogy a negyedik negyedévben 5000 födémbéléstesttel kevesebbet szállít a tervezettnél. Enélkül pedig nem tudják tető alá hozni a megkezdett hét tár­sasházat, pedig ezeknél al­kalmasabbat elképzelni sem lehetett a téliesítésre. Azokon az építkezéseken, ahol belső munkákat lehetne végezni a téli időszakban, ott sem látszik biztosítottnak az anyagellátás. Hiányzik az etemitcső, ami miatt a szere­lők tétlenségre vannak ítélve. Úgy látszik tehát, hogy sok nehézséggel kell szembenéz­niük építőmunkásainknak. Az eddigi intézkedésekből mégis az látszik, hogy mind az ÉM., mind a tanácsi építők meg­próbálnak mindent, hogy té­len se álljon a munka az építkezéseken. Ütemtervet dolgoztak ki a téliesítésre, fi­gyelembe vettek minden le­hetőséget, hogy az idén se kelljen fagyszabadságra kül­deni az építőmunkásokat. Az ÉM­ Győr-Sopron megyei Építőipari Vállalat vezetői úgy vélik, hogy mínusz 5—10 fokos hőmérsékletnél is lehet dolgozni az építkezéseken, ha megfelelően előkészítik őket. A Bartók Béla úti építkezé­sen például négy épületet ké­szítenek elő téliesítésre, a győri Wilhelm Pieck Jármű­ipari Műveknél pedig úgy szervezik meg a munkát, hogy a motorgyáregységben és a pótalkatrész-üzemben is dolgozhassanak az építők. A mosonmagyaróvári építkezé­seken szintén úgy irányítják a munkát, hogy például a tanügyi építkezésen 40—60 munkás dolgozhat egész té­len át. Az építők hosszú őszre szá­mítanak, s ez lehetővé teszi terveik megvalósítását. Az idei télre való előkészületek, erőfeszítések mégis figyel­meztetnek. Jövőre nagyobb gondot kell fordítani a beru­házási program egyeztetésé­re, a pénzügyi tervezésnek pedig jobban összhangban kell lennie a műszaki kivite­lezéssel. A beruházónak nem szabad csak a pénzügyi ter­vét néznie, hanem arra is gondolnál kell — még akkor is, ha az épületet esetleg a következő évben lehet csak befejezni —, hogy az építők­től is tervteljesítést kíván­nak. Márpedig ez csak úgy lehetséges, ha télen is zavar­talanul dolgozhatnak. Az elő­relátás, a megértés és az együttműködés sok felesleges gondtól szabadítja meg a tél küszöbén a beruházót és a ki­vitelezőt egyaránt. — Kristóf — ri Őszi kertek őrzője A VÁROSSZÉLI szőlők­­ben kora nyártól szedtük a jézsmát. Hol a félig érett­­seresznyét, hol a még zöld törtét, lecskáltunk még szü­net után is. Júniustól októ­berig riadt, kapkodó tolvaj­­l­ások adták a kalandot. C­yors lábú gyerekek, mesél­­etek-e dicsekedve a fogva­­cogtató lapulásola­t, a fán kiszakadt nadrágokat? A csősz hangjára feleltek-e még ijedt álmotokban: ,Nem én voltam, csősz bá­csi! Én sohasem veszem el­­ másét!” Jó néhány évvel később is ezzel az ösztönös félelemmel kapom el kezemet a kék­­frankos fürtjéről, amint rám köszön Balogh Péter, a fer­­eszéplaki csősz. Széttárnám a k­a­rjaimat, lássa, egy sze­net sem dugtam el, suty­­yomban tán még a számat s megtörölném, mint aki tüntettem el a kék nyomo­­­cat. — Jövőre nézze majd meg, micsoda termés lesz itt! Két­es hároméves telepítés! Fogja meg a vesszejét, mit szól hozzá ? BARNA fénnyel kapaszko­­dok a vessző a karóhoz, már centis vastagságú lehet. — Szép — bólintok rá. — Kóstolta már? Zamata van ennek, pedig még be sem érett egészen. — A csősz kínálja, amit őriznie kéne? — Ne féljen, őrzöm én a közös vagyonát! Már-már megsértődik. Kes­­keny arcán szigorú ráncaik­ mélyülnek. A mondat köz­hely, a szeme villanása, az indulata még heveseké. — Tudom. Mondták, ho­gyan szalad Péter bácsi füttyögve a tolvaj után. — És azt is mondták, hány éves lábakkal szaladok? Azt kellett volna! ötven évesek­nél futok gyorsabban, het­venöt évesen. Nyugdíjasan is én tartom el az asszonyt. Pedig nincsen másom, csak a kétszázhatvan forint nyug­díj, meg a földjáradék a hét hold után és az egészségem. — Mennyi lesz a munka­egység? KIHÚZZA magát, a lég­puska csöve kibukkan a de­reka mögül. — A „lesz”-ről nem szó­lok. Kétszáz van idáig. Ha hiszi, ha nem, még kaszál­tam is, olyan sűrű, árok menti gazt, hogy elakadt benne a kasza. Most meg a szőlőt és a gyümölcsöst vi­gyázom. Ezzel — simogatja a puska csövét —, meg a hangommal. Jó torkú va­gyok még, meghallja a ki­áltásomat a lapuló gyerek. — És lőtt-e már tolvajra? Érthetetlenül csóválja a fejét. — Nem arra való az, ha­nem ijesztőnek. Nem elve­temült itt senki, csak bele­kóstolna a közösbe, csak egy kicsivel csípne többet magának... GYORS LÁBÚ gyerekek, mesélitek-e dicsekednie a fogvacogtató lapulásokat, a fán kiszakadt nadrágokat? (Maros) s

Next