Kisalföld, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-22 / 118. szám

4 Hamisított „Pumák” Hatezer darab ha­mis Puma márkajelű szabadidőruhát fog­lalt le a rendőrség az utóbbi hetekben. A vizsgálat még nem zárult le, de az máris bizonyos, hogy a ter­mékeket két magyar vállalat importálta a dél-koreai Kolon, ille­tőleg az indonéziai Nuage cégtől. A Pu­mának nevezett ter­mékeket 81 magyar boltban foglalták le. E cikkeket a már emlí­tett két távol-keleti cég gyártotta. A ha­mis Puma rendkívüli hasonlóságot mutat az eredetivel. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a dél-kore­ai és az indonéziai cég valóban szállít a Pumának alapanya­got és készterméket, s az eredeti műszaki leírás, illetőleg a gyár­tástechnológia ily módon rendelkezé­sükre áll. A Puma Rudolf Dassler Sport AG. és a magyar Marie-Modell Kereskedelmi és Ru­haipari Kisszövetke­zet tavaly június 15- én kötött egymással szerződést. Ennek értelmében a Marie- Modell nemcsak ha­zánkban, hanem töb­bek között az egész szovjet piacon jogo­sult a Puma sport- és szabadidőruházati termékek gyártására, gyártatására és for­g­almazására. A már­ozott termékeken egyébként 17 meg­különböztető jegyet helyeznek el. A Marie- Modell évi 84 millió forint értékű márkát fizet a magyarországi forgalmazás licenc­­díjaként, a gyártott mennyiségtől függet­lenül. A Marie-Modell a Pumával kötött szer­ződés alapján decem­ber óta havonta 32 millió forint értékben gyárt, gyártat és for­galmaz mintegy 60 féle Puma modellt. A mostani Puma hami­sítási ügy különösen kellemetlen, és gaz­daságilag is káros a Marie-Modellnek, mert finanszírozói - a FER és az Intertriál - visszavonták aján­lataikat. Figyelnek ránk kell a jó információ A hölgy jól beszélt néme­tül, szerbül, olaszul és ma­gyarul. Egy itáliai, szakmai tanácskozáson szinkrontol­­mácskodott. Bevallom, iri­gyeltem a nyelvtudását, amellyel nagy biztonsággal mozgott a magyar nyelv nehezen járható ösvényein is. Az egyik szünetben, mivel nem hagyott nyugodni az újságíró ösztön, megszólítot­tam a kevéske nyugalmat békésen élvező assszonyt. Talán öt percig ha beszélget­tünk, de sok érdekes tapasz­talattal gazdagodtam. Mert gondolná-e Ön, kedves olva­só, hogy valaki, aki négy nyelvet perfekt beszél, ami­att bánkódik, hogy nem tanult már meg egy ötödiket. A hölgy ugyanis ezt tette. “ Nézze, - mondta - ha tudnék valamilyen afrikai, vagy tá­volkeleti nyelvet, az lenne az igazi. Abból még meg is le­hetne élni.” Talán érthető, hogy kissé furcsálkodva, kissé irigyked­ve hallottam a fenti monda­tokat, tudatában annak, hogy cseréptetős hazámban négy nyelv alapos ismereté­vel már jóformán csoda­számba megy az emberfia. Kiderült, hogy a hölgy Jugo­szláviában született, s ott mintegy szórakozásból ta­nulta meg az említett nyelve­ket. Végül Itáliába került férjhez és már ott is él hosz­­szú esztendők óta. - Örülök annak, ha ilyen lehetőségem adódik, mint a mostani -jegyezte meg. - A családnak jól jön a kis mel­lékkereset, nekem meg a kikapcsolódás. Mert higgye el, a háziasszonyok sorsa nem is igazán kényelmes, nem is irigylésre méltó! Először nem akartam hin­ni a fülemnek, de néhány mondat után bebizonyoso­dott: a négy nelven beszélő hölgy valóban háziasszony­­kodik. - Itt Olaszországban nem vesznek fel azért dolgozni egy tolmácsot, mert évente tíz, húsz alkalommal szük­ség van a nyelvtudására - magyarázta. - Inkább ha munka akad hívnak. Ameny­­nyiben nemet mondok, azonnal van a helyemre két, három másik jelentkező. Szerencsére néha egy-egy kis cég információgyűjtéssel, fordítással is megbíz. Nem értettem a fenti mondatot. De némi beszél­getés után kiderült, hogy Olaszországban több olyan cég is tevékenykedik, ame­lyik külföldi országok gazda­sági információgyűjtését tekinti feladatának. Mielőtt valamelyik nagyobb olasz vállalat üzletet köt, tájékozó­dik az adott országban lévő gazdasági folyamatokról és esetleg információkat szerez egy-egy cég működéséről is. Ezek birtokában azután sokkal egyszerűbb és hatékonyabb a tárgyalás, biztonságosabb az üzletkö­tés. Hogy miért jutott eszembe mindez? Nemrégiben egy magyar kisvállalatnál jár­tam, ahol éppen külföldi érdeklődők tartózkodtak. A vállalat vezetője egy szerény képességű tolmács segítsé­gével próbálta meggyőzni leendő partnerét. Ám jópár­­szor kínos értetlenségbe ful­ladt a beszélgetés. A tárgya­lás végén csöndben megkér­deztem a magyar cég vezető­jét, mit tud külföldi partne­réről, illetve az adott ország gazdasági viszonyairól. Ki­derült, majdnem semmit. De ő megbízik a külföldi érdek­lődőben. És ez szép dolog. Ám jó lenne tudni, mennyi­be került országunknak ez a fajta bizalom és mennyibe fog kerülni a jövőben is a jelenleg még meglevő infor­mációhiány. Most, amikor egyre-másra alakulnak a különféle magánvállalkozá­sok, valószínű elkelne és jól megélne nálunk néhány olyan cég is, amelyik az olasz modellhez hasonlóan külföl­di információszerzéssel fog­lalkozik. Még akkor is, ha hazánkban ritkán vannak alkalmi fordításokat is szíve­sen vállaló, négy nyelven beszélő háziasszonyok. Németh Endre i­MLPÖLD 1990. május 22., kedd Mire való egy hétvégi ház? Pihenésre. És mire való a vendég- illetve csónakház? Felüdülésre. De van-e még ilyen lehetőség? Egyáltalán mire használják ezeket a nem kis pénzből fenntar­tott, általában vállalatok tulajdonát képező létesít­ményeket? Egyik szép, másik csúf... Dunaparti csónakházak Körsétámat a győri, Káló­­czy tér felöli oldalon, az 1956-ban épült Lenszövő csónakházban kezdtem, amelybe már a Rekord is betársult. Cseh Béláné megbízott gondnok seprűvel kezében sürgött-forgott, a nyárfapi­­héket kergette le a teraszról. Tőle tudom, hogy a viszony­lag kis alapterületű, mind­össze futballpálya nagyságú területen lévő épületben nagyterem, pihenőhelyiség, zuhanyzók és büfé, kint láb­teniszpálya, asztalitenisz- és rexasztal található. A létesít­mény idényjelleggel tart nyit­va. Hétvégeken a vállalati dolgozók nagy számban és szívesen keresik fel a kikap­csolódásnak ezt a formáját választva. Az épületet egyéb­ként nem vállalati dolgozók is látogathatják, legalábbis a büfét. Tovább sétálva a gyalog­htdon, a szigeti oldalon talál­ható az Allegro Szolgáltató Kft. vendégháza. Az épület­nek a közelmúltban fejező­dött be a rekonstrukciója, gázfűtésre tértek át az eddi­gi termálvizes helyett. A fel­újítás során kicserélték a cső- és villanyvezetékeket és belülről teljesen tatarozták. A munkák után a KÖJÁL konyha működését is enge­délyezte. Jelenleg 4 szobá­ban panziószerűen tudnak szállást is nyújtani az ezt keresőknek. Egy átlagos kánikulai hétvégén 300-350 ember egyszerre történő be­fogadására alkalmas a 2000 négyzetméteres terület és a rajta lévő helyiségek (egy 90 személyes nagyterem, egy 50 fős kisterem, a mellékhelyi­ségek, a raktárak, a büfé). A létesítmény egész évben lá­togatható, de természetesen a nyári csúcsra készülnek itt is. Június elsejétől gyermek­­étkeztetést vállalnak felügye­lettel, iskolai napközit indí­tanak. Lehetőség van a sa­ját úszómedence haszná­latára és vízi kirándulást is szerveznek a saját kikötőből, saját hajóval. Ezeket Olajos István gondnoktól tudtam meg. A Győr Városi Tanács csónakházában (a volt ETO II vízitelep) sokáig a vagon­gyári természetjárók tanyáz­tak. A telepet és az épületeit a gyár 30 évig használta és csak a legszükségesebb ja­vítgatásokat végeztette el. Tanácsi kezelésbe 1988 év végén került. A felújítása most van folyamatban, az épület földszinti belső része már teljesen kész. Tavaly bevezették a termálvizet és rendbehozták a csónaktáro­lót is. A rissz-rossz faépüle­tet majd lebontják, a meden­cét megtisztítják és már ter­málvízzel töltik fel - mondot­ta Gauzer Miklós gondnok. (Az igazsághoz tartozik, hogy lehangolóan csúnya látványt mutat a többi mel­lett ez az elhanyagolt, le­pusztult külsejű építmény.) E csúfság ellentéte a mel­­lette lévő Rábatext csónak­ház. Az épületet 5-6 éve újí­tották fel teljesen és ekkor bővítették. A kétszintes léte­sítményben a két helyiség az emeleten (tanácsterem és klubszoba), a földszinten büfé, zuhanyzók, öltözők találhatók. A csónakház a vállalati dolgozók felüdülését hivatott szolgáini, azonban nem zárkózik el a családta­goktól és vendégeiktől sem. Megtudtam Molnár Béla gondnoktól, hogy a Rába­­textben történt átszer­vezések nem érintették a csónakház tulajdonjogát. Nem cserélt gazdát, tovább­ra is maradt vállalati ke­zelésben, de úgy, hogy a leányvállalat és a kft.-k is hozzájárulnak a fenntartás­hoz. A körülbelül 3000 négy­zetméternyi területen egy­­egy forró nyári napon 400- 500 ember fordul meg, hét­végeken még több. A szépen gondozott parkban termálvi­zes medence, gyerekmeden­ce, mászóka, hinta, homoko­zó várj­a a nebulókat. Körsétám utolsó állomása a Richards vízitelepe volt. Ennek környékén kaotikus állapotok uralkodnak, töl­tésépítés címén. A volt Richards-sportegyesületek már régen kiköltöztek az épületből. Este 10 óra tájt énekszó és Érsek Béla üzletvezető foga­dott. Elmondta, hogy a léte­sítményben italmérés műkö­dik, betéti társulás formá­jában üzemel most a csónakház. A sport- és a klubélet teljesen megszűnt. A 250 négyzetméteres épü­letben két nagyon szépen rendbehozott terem, söntés, iroda, raktár, konyha és a Mosoni-Dunára néző terasz található. A konyha jelenleg nem készít ételeket, strandot nem lehet kialakítani, mert a víz mélysége ezt nem teszi lehetővé, itt található ugyan­is a hajózóút. Zs. D. GoldStar AKCIÓ ! GOLDSTAR elektronikai termékek bemutatója és ÁRENGEDMÉNYES VÁSÁRA május 22-től 31-ig, a PETŐFI SÁNDOR MŰVELŐDÉSI KÖZPONTBAN (Győr, Árpád út 44.) Nyitva: naponta 9-18 óráig, szombaton és vasárnap 8-12 óráig. AJÁNLATUNK: Színes televízió (51 cm-es képátmérővel, távirányítóval) 31.500,- Ft,­­ Színes televízió (36 cm-es képátmérővel, távirányítóval) 23.500,- Ft, Video képmagnetofon (távirányítóval) 29.900,- Ft, Video lejátszó (távirányítóval) 22.500,- Ft, Video lejátszó (távirányító nélkül) 19.900,- Ft, Mikrohullámú sütő (28 l-es forgótányéros) 26.900,- Ft, Egy- és kétkazettás sztereo rádiósmagnó 500-1.500,- Ft-os árengedménnyel! Magnó és videokazetták reklámáron! ÖNT IS AJÁNDÉKKAL VÁRJUK, HA NÁLUNK VÁSÁROL! Pagoda Kereskedelmi Kft. Győr Kiszolgáltatva Az ember hívja a szerelőt és vár. No, nem azon­nal, előbb kivárja a megjelölt napot. Bámulja a sötét képernyőt, s azon elmélkedik, hogy nem is hiányzik igazán a televízió. S azon, hogy miért Győrött kellett mosonmagyaróvári létére bejelen­teni színes Videoton készülékét. Dél körül már kissé ideges, telefon után nyúl, de foglalt a szám. Aztán megnyugszik. Hiszen a szabadság neki is pénz. A vonal végén megnyugtatják, jöttek volna ők, csak nincs fölírva a cím. A név és város meg ugye nem elegendő. Az ember ezt belátja, s azt is, hogy majd egy újabb hét múlva. De akkor aztán jönnek! Az ember későn érő fajtából való, csak harmadnap jut eszébe, hogy az újabb nap szabad­ság. És megnézeti a készüléket egyik ismerősével. No persze jól tudja, ezzel elveszítheti a garanciát. De pár perc, s a tévé működik. Újabb telefon, megköszönik, hogy lemondta a munkát, s fölvilá­gosítják, jól tudja, garanciális készüléke így már nem az. Várni kellett volna. Türelmesen. A szol­gáltatásra. De az ember már megtanulta az igekö­tő használatát, s jól tudja, a szolgáltatás és a ki­szolgáltatottság között nagy a különbség. Ahogyan az utca nyelve mondja: zongorázni lehetne. (Böröndi)

Next