Ludas Matyi, 1966 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1966-06-23 / 25. szám
10 LE A BÜROKRÁCIÁVAL ! Szabadtéri kiszolgálás A fenti cím nem holmi zöldvendéglőre vonatkozik, hanem a város szívében levő Marx téri Express Büfé lángosrészlegére. Itt ugyanis a finom meleg káposztás lángost „az utcán át" árusítják. Számtalanszor tanúja voltam már, hogy hosszú és türelmetlen sor áll a pár négyzetméternyi lángoskombinát előtt a járdán. Az ilyesfajta fölösleges tumultus nyilván elkerülhető lenne, ha a kapacitást a csúcsforgalmi időben növelnék. De van még valami, amin szintén üdvös volna változtatni. Jelenleg a forró olajtól csöpögő jókora lángosokhoz csupán egy apró papírdarabkát adnak, amely pillanat alatt átnedvesedik, miáltal a Marx tér kérdéses része állandóan tele van lángost fújó és olajtól csöpögő emberekkel, ami nem a legesztétikusabb látvány. Mellesleg a vendégek a lángos elfogyasztása után a papírfecniket az aszfaltra szokták hajigálni... Szóval ezeket a problémákat kellene megoldani az illetékeseknek, méghozzá úgy, hogy a városkép is jóllakjon és a káposztás lángos is megmaradjon! (drbh) Teljes nyugalom „Napfény-export" címmel közölt cikket nemrégiben a Magyar Nemzet. A cikk így kezdődik: „Boldog ország az, ahol ilyen sok napfény van! - sóhajtott fel a Balaton mellett egy norvég turista ..." A végén pedig ez olvasható: „Igaza volt annak a dán turistának, boldog ország ez a miénk, ahol ilyen sok napfény van." Szegény turista! Úgy megrészegült a mi sok napfényünktől, hogy a végén már azt sem tudta, hogy norvég-e vagy dán ... F. I. Budapest Bulgáriában hallottam ezt a viccet. Az egyik gyár felvételi irodájában munkára jelentkezik egy fiatalember. Azzal utasítják el, hogy: — Mi csak szerencsés embereket veszünk fel — és ha szabadna kérdeznem, ki a szerencsés ember önök szerinti — Az, aki vagy nekem, vagy a felettesemnek barátja, ismerőse vagy rokona! Slyucs Pál Békéscsaba A Népsportban olvastam: „A júliusban sorra kerülő Európa-bajnokság nemcsak a részvevők számára lesz nagy esemény, hanem Szombathelynek is. A város polgármestere fogadást ad ..." Megint polgármestere lenne Szombathelynek? Legutóbb, amikor arra jártam, még a tanács vb-elnöke állott a város közigazgatásának az élén. K. K. Gyöngyös Az Ország-Világban olvashattuk: „Aki a szovjet tudomány és technika újdonságai iránt érdeklődik Rigában nem hagyhatja ki a vagyongyár megtekintését." Hát ilyen is van." Ha magánember is lehet megrendelő, okvetlenül rendelek egy kis vagyont! Persze, csak akkor , ha nem kerül egy vagyonba! Bakta Ferencné Budapest Már évek óta szeretnék szert tenni egy szalmakalapra, de eddig hiábavalónak bizonyult minden igyekezetem. Szalmakalap-utánzat kapható ugyan, de az, sajnos, nem vált be ... Női szalmakalap nagyon sok van, de azt nem merek hordani, mert még félreértenék ... Jó lenne, ha a szalmakalap-fronton is kivívhatnánk már végre a férfiak egyenjogúságát! Farkas Imre, Bp., I., Gellérthegy u. 14. Hallottam egy viccet, megírom, hátha másoknak is tetszik: Rémült arcú férfi fut a sarkon posztoló rendőrhöz: - Rendőr elvtárs, rendőr elvtárs, az éjjel ellopták a Trabantomat.. . Csak a takaróját hagyták meg! Mire a rendőr: Jól kirázta azt a takarót? Hátha benne van! T. J. Budapest Odm&s MupMtlLy Barátommal sétálok a Körúton. Egyszer csak megtorpan egy lámpabolt kirakata előtt. — Nézd csak, pont ilyenre van szükségem! — mutat egy lámpára. Csupa modern formájú, merész vonalú lámpa, lengyel és NDK import. A barátom ízlésének egy lila, nyomott formájú gombára emlékeztető olvasólámpa felel meg, az ára sem magas: egy magyar lilából, mármint egy százasból, még vissza is adnak. — Tudod — folytatja a barátom, amíg befelé igyekszünk —, a házasélet egyik kis próbatétele, ha valamelyikünk tovább szeretne olvasni még, de a másik már aludna. Ez egy olyan lámpának ígérkezik, amelyik csak egy személyre szórja a fényt, így helyreáll a házibéke. Bizakodással eltelve nézegetjük bent az üzletben a polcokra kirakott lámpákat. A lila gomba — más ízlésűek számára — zöldben és sárgában is fellelhető. Kedvtelve forgatjuk, próbálgatjuk, csettintgetjük a gombját, várjuk, hogy jöjjön egy eladó, aki majd rábeszél arra, amit amúgy is meg akarunk venni, esetleg egy másik, még gombább és még lilább lámpát hoz a raktárból, és annak páratlan előnyeit ecseteli. — Ha pár forinttal drágább is ez, uram, de ... — fogja mondani. De nem mondja. Mert nem jön senki. Álldogálunk, beszélgetünk, a téma csapongó, az esti mozi várható esélyeit latolgatjuk, a lámpáról már nem is esik szó. Eladó nem jön. Egy kék köpenyes rendezget valami fontosat az árukiadó részlegben, az előtérben, egy asztal körül, három öblös fotelben civilek ülnek, futballról beszélgetnek. Talán a „Tekintse meg ernyőraktárunkat!” feliratú helyiségben vannak az eladók? Ki tudja. Tizenöt perce vagyunk már az üzletben (ez jóval több, mint egy negyedóra ...), amikor a barátom dönt: menjünk el innen, micsoda üzlet az, ahol ennyi ideig senki nem jön a vevőkhöz vagy az őrizetlenül hagyott lámpákhoz. Nyugodtan berakhattuk volna az aktatáskáinkba a fél üzletet, senki sem futott volna utánunk rendőrért kiáltozva. Ez valóban ideális munkahely. Ideális elsősorban az ott dolgozóknak — embertelen hajszáról igazán nem lehet itt beszélni —, de ideális lehet olyan író részére, aki szereti, ha munka közben emberekkel van körülvéve, de zavarja a kávéház zajos forgataga. Itt leülhet a kényelmes fotelbe, előtte ott az asztal, pincér nem zavarja, ide nem jön be totóárus, nem alkalmatlankodik fölösleges ismerős, az eladók biztosan nem lépnek hozzá. Az üzlet kellemes hűvös nyáron, és télen bizonyára jól temperált. Szürkületkor felgyújthat egy kis lila gombalámpát, és annak szűrt, kellemes, egyszemélyes fénye mellett vígan lehet dolgozni. Minden hasonló környezetre vágyó író kollégámnak melegen ajánlom ezt a boltot. Én is itt írtam ezt a krokit. Tardos Péter