Kultúra és Közösség, 1977 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1977 / 2. szám - AMATŐR SZÍNJÁTSZÁS - Bicskei Gábor: Hogyan mozog egy mozgalom? : Amatőr színjátszásunk néhány adat tükrében

BICSKEI G.: HOGYAN MOZOG EGY MOZGALOM? /61 Annak érdekében, hogy a kisebb csoportoknak a legjobbak teljesítménye ne vegye el a kedvét a versengéstől, a korábbi évek teljesítménye alapján ún. „kiemelt” kate­góriába helyeztük a legjobbakat. (Ha ui. például 1974-ben a Tatabányai Bányász Színpad együtt lépett volna fel bármelyik Komárom megyei csoporttal, s a tatabányaiak „arany” fokozatot érnek el, mellettük a legjobbaknak sem lett volna reménye — objektív meg­ítéléssel — talán még a „bronz” fokozatra sem.) A többieknek első fázisban megyei alapminősítésen kellett részt venni, ahol vagy „dicséretben részesült”, vagy „kiválóan minősült” fokozatot érhettek el. A „kiválóan minősültek” vehettek részt az országos minősítő találkozókon. Ezeket úgy rendeztük meg, hogy csak az azonos feltételek kö­zött dolgozó csoportok versenghettek egymással az „arany”, „ezüst” vagy „bronz” fo­kozatért. Más-más találkozón mérettek meg a falusi együttesek („Justh Zsigmond” ka­tegória), a közép- és főiskolák, valamint a szakmunkástanuló-intézetek csoportjai („Ke­lemen László” kategória), a fegyveres testületek csoportjai (,Zrínyi Miklós” kategória), és a városi, illetve a munkás színjátszó csoportok („Hevesi Sándor” kategória). A kép, amelyet az 1974-ben és 1976-ban lezajlott minősítések adatai alapján ka­punk, talán illúzióromboló, de mint ilyen, meg is jelöli további feladatainkat. RENDSZERESSÉG ÉS ESETLEGESSÉG A művelődés-statisztikai adatok szerint 1975-ben 1563 színjátszó csoport működött, 24 985 taggal. A szám még akkor is imponáló, ha az adatok évek óta jelentős csökkenést mutatnak: 1968 óta több mint 1700 csoporttal csökkent az együttesek száma. Ennek okát csak egy teljes művelődéstörténeti elemzéssel lehetne kimutatni. Az iménti adatok nem tartalmazzák sem a középiskolás, sem az egyetemi csopor­tokat, sem azokat az együtteseket, amelyek fegyveres testületek (honvédség, határőrség) keretein belül működnek. A statisztika tehát erősen torzít, hiszen — mint azt pl. Szász János felméréseiből is tudjuk — a mozgalom szempontjából legaktívabb korosztály (a 16-24 évesek) zöme éppen a mozgalmi rétegekben található. Hogy másfelől milyen módon torzít a statisztika, azt éppen a minősítés adatai mutatják, ugyanis 1974-ben (a kiemelt együtteseken kívül) összesen 152, 1976-ban pedig 203 csoport kérte a mi­nősítését, a középiskolai, ipari tanintézeti és egyetemi csoportokkal együtt. Globálisan tehát azt mondhatjuk, hogy a nyilvántartott csoportoknak mintegy tizede dolgozik fo­lyamatosan, a többi olyan alkalmi társulás, amelynek egyetlen funkciója van: évente egyszer-kétszer fellépni a község vagy az üzem társadalmi ünnepén. E fellépések után a csoport feloszlottnak tekinthető, de mert egyszer volt, bekerül a statisztikába mint az év folyamán létezett együttes. A feloszlások és újjászerveződések mozgására még visszatérünk. MI VAN A CSÚCSOKON? Mint jeleztem, az 1973-ig mutatott teljesítmények alapján a mozgalom élgárdáját „ki­emelt” kategóriába helyeztük. Ezt a címet eddig a következő csoportok kapták meg: Budapesti „Csili” Sós Imre Színpada, Budapesti Pinceszínház, Budapesti Műszaki Egyetem „Szkéné” Színpada,

Next