Magyar Állatorvosok Lapja, 1951 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1951 / 8. szám - Abonyi Lajos - Balázs Tibor - Geörch Ferenc: Glyceria aquatica okozta ciánmérgezés szarvasmarhában

MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA ki. Ugyancsak vizsgálat tárgyává tettük az ország, négy különböző helyéről gyűjtött olyan Glyceriákat is, ami­lyeneket a Somogy megyei állami gazdaság erdős le­gelőjén, ú. n. mételysásos területen túl­álltunk. Gyűjtöt­­tünik továbbá a Velencei-tó Pákozd felé eső­­részéről, az Ecsedi láp környékéről, valamint a Szatmár megyei császlói legelőről is. A ciánhidrogén-tartalom meghatározását a követ­kezőképen végezzük. A 2—5—10 g súlyú mintákat fel­daraboljuk s hasadék nélkül a Schulek-féle desztilláló lombikba szórjuk. Ezután 20—30 ml. desztillált vizet öntünk rá, majd késhegynyi kristályos borkősavat szó­runk bele. A desztillálást a nagyfokú habzás miatt óva­tosan kell végeznünk. A párlatot ü­vegdugós Erlenmayer­­lombikba fogjuk fel, amelybe előzőleg 3 ml. vizet és egy rotula nátrium hidroxidot teszünk. Kb. 20 ml. párlat vétele után a desztilláló csapos tölcséren­­keresztül újabb 20 ml. vizet csepegtetünk a lombikba és tovább foly­tatjuk a desztillálást. Azt tapasztaltuk, hogy 80 ml-nyi párlatban a cianhidrogén egész mennyisége benne van.­­ A cianhidrogent mennyiségileg a Schulek-féle bromcianos módszerrel határoztuk meg. Vizsgálati eredményeinket elkövetkező táblázat foglalja magában: A táblázat adataiból kitűnik, hogy a ciántartalom az állott, fonnyadt növényben csökken. Az öt hétig száraz helyen tartott növény ciánhidrogén tartalma magasnak látszik, de a valóságban mégis V«—Vs-ére való csökkenést mutat, mert­ a növény a száradás kö­vetkeztében eredeti súlyának Vio—V» részére száradt be. Arra a kérdésre, hogy a ciánhidrogén milyen kö­tésben lehet jelen a növényben, pontosan válaszolni még nem tudunk. Feltételezzük, hogy a növény azt glyko­­sidikus kötésben tartalmazza. A növényvilágban ugyanis így fordul elő. A cseresznye, szilva, barack, mandula stb. magvában és számos hazai takarmánynövény fiatal haj­tásában is ilyen kötésben fordul elő. Megtalálható a cianogen glykosida az alföldi szikesen és tőzeges ré­tegen tenyésző­ Hutsza-félékben, (Triglochin), valamint egyes Sorghum-fajtákban (seprőcirok, szudánafű, méz­­nádcirok) A Glyceria aquatica ciántartalmának idő­szakonkénti változására még nincs elég adatunk. A Sorghum-fajt­ák glykosida-tartalma az időjárás és a talajviszonyoktól, valamint a növény fejlődési fokától függ. Száraz években, kedvezőtlen talajban és a fiatal hajtásokban nagyobb mennyiségben mutatható ki, úgy­szintén a fejlődésben visszamaradt példányokban. A glykosida az elhaló növényben (szárításnál, sava­nyításnál) elbomlik, elillan vagy nem mérgező termé­kekké alakul át. A cianogen glykosidát tartalmazó friss sarjú el­fogyasztása többször okozott mérgezést, így Bulgáriá­ban Ivanov írt le tömeges mérgezéseket, de hazánkban is több mérgezési esettel kapcsolatban az 1940-es évek elején Hatos és Surányi hívták fel a figyelmet a méz­­nádcirok cián-glykosidájának toxicitására. Vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a fel­sorolt cián-glykosidát tartalmazó növények sorában or­szágos elterjedése miatt, (különösen száraz esztendők­ben, amikor állataink a különben nedves legelőhöz job­ban hozzáférnek, s minthogy ilyenkor a fentiek alapján feltételezhetően a ciántartalom is növekszik) a Glyceria aquatica mérgezési szempontból igen jelentős. Ismeretes, hogy a ciánhidrogén a legmérgezőbb vegyületek egyiike. Szájon 1—2 mg./kg a legkisebb mér­gező adagja, így szarvasmarhákra kb 30 kg Glyceria már mérgező. Minthogy a csádének nevezett széna, amit nedves réteken kaszálnak nemcsak sásfélékből eredhet, de Glyceriát is tartalmazhat,­ a csádé etetésekor indo­kolt annak cianhidrogénre történő vizsgálata is, külö­nösen ha azt az állatok frissen fogyasztják. A Glyceria aquatica mérgező hatásának vizsgálatát házilegyen, kis akváriumi halakon és fehérpatkányokon végeztük. Az arthropodák cianhidrogénra ígér, érzé­kenyek. Ha a fel­aprított friss növényt üvegdugós üvegbe helyezzük, majd ebbe néhány házilegyet teszünk, a le­gyek pillanatok alatt elhullanak. A három napig állott, fonnyadt növény ilyen körülmények között csak 1—2 perc alatt ölte meg a legyeket. Ez a próba alkalmas a Glyceria cianhidrogen tartalmának egyszerű és gyakor­lati kimutatására. A kis akváriumi halakon végzett toxicitási vizsgá­lat alkalmas volt annak eldöntésére,­hogy a növény a ciánon kívül más mérgező anyagokat, (esetleg nitrogen­­m­entes glykosidákat) tartalmaz-e. A halak (Lebistes reticulatus) a Glyceria l°/év­es vizes­­kivonatában 3 per­cen belül izgalmi tüneteket árulnak el, mely a halak élénk cikázásában nyilvánult, majd kb. 5 perc múlva légszomjat árultak el, mely abban nyilvánult, hogy a víz felszínére jöttek »pipálni«. Röviddel később úszásuk bizonytalanná vált, majd mozgásképtelenség követke­zett be. A hal az edény alján féloldalt feküdt, uszonyai elernyedtek. Amikor már ilyen tünetek voltak észlel­hetők, a halakat ugyanolyan összetételű és hőmérsékletű tiszta vízbe tettük, miközben sok levegőt átbuborékol­­tattunk a vizen. Kb. 10 perc leforgása alatt a halak normálisan kezdtek mozogni és rövidesen magukhoz térve, egészségesnek látszottak. A folyamat (mérgezés) tehát reverzibilisnek bizonyult. A kísérleti fehér patkánynak ad libitum friss zöld Glyceriát adtunk, mit azok lassan, de csak részben fo­gyasztottak el. 2—3 óra múlva légzésük szaporább lett, reflex ingerlékenységük fokozódott, s kb. 6 óra múlva öt közül kettő merevgörcsök között elhullott. A többi bé­nultam feküdt egy kivételével, s kb. 10 óra rituilva ezek is elhullottak. A boncoláskor a bél nyálkahártyája ere­­zetesen belövelt, a tüdő bővérű, a vér élénkpiros színű volt. A kórszövettani vizsgálattal a májban és a tü­dőben vérzések voltak megállapíthatók. A­­kórkép a cianhidrogén mérgezés elnyújtott alakjának felel meg, mely esetben a két stádium a dispnoes görcsös, illetve a bénulásos szak elkülönül. A cián nagyobb adagjánál ez a két szak nem következik be, mert ilyenkor a légző­központ hirtelen fokozott izgalma folytán fulladásos görcsök észlelhetők, a légzőközpont hamarosan kimerül és fulladás áll be. A ciánhidrogén támadáspontja ket­tős: egyrészt mint fermentumméreg a légzőfermentum fekötése folytán histotoxikus anoxiát (szövetmérgezés folytán előálló légtelenséget) okoz, másrészt a légző­­központra hat, melyet előbb izgat, majd bénít. A légző- HCN tartalom 5 hetes állás után A Glyceria származása . Gyűjtés ideje­­­s ,5­ ° ~ g-1­­napos növényben •/o-ben teljesen száraz növényben szabadon tartott nedves nö­vényben Velencei-tó 1950. okt. 6 0.152 0.093 Császló 1950. okt. 10 0.165 0.097 0.262 nyo­mokban Ecsedi láp körzetében 1950. okt. 10 0.092 0.061—­0 Somogy (száraz helyről) 1950. okt. 19 0.114 0.084 0.2330 Somogy (nedves helyről) 1950. okt. 19 0.088 0.065 0 2 239 Fontos figyelmeztetés ! Felhívjuk előfizetőink figyelmét, hogy az előfizetési díjakat kizárólag 936.042 számú csekken fizessék be. Más lap, vagy vállalat csekkszámlájára befizetett összegeiéért nem vállalunk felelősséget, tehát lapot sem küldünk a téves helyre fizetett összegért.

Next