Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
D - Domokos Márton - Domony Móric - Donászy Ferenc - Donát Gyula - Donát János - Donáth Ede - Donáth György - Donáth Gyula
390 Domokos Márton (Debrecen, ? —Debrecen, 1764. ápr. 3.), debreceni főbíró. Mint művelt, nyelvismerettel bíró polgár szülővárosában nagy tekintélynek örvendett. Gondnoka volt a debreceni ref. egyháznak. Irodalmi munkássága felvilágosult szemléletét tükrözi. — F. m. A keresztyének között ez idő szerint uralkodó romlottságnak kútfejeiről... (Osterwald után, Debrecen, 1745); A keresztyén etnikának. . .rövid summája (La Placette után, Debrecen, 1750). — Irod. Zoltai Lajos: D. M. debreceni főbíró és kora (Debreceni Képes Kalendárium, 1909). Domony Móric (Bp., 1872. febr. 13.— Bp., 1944), a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. (MFTR) vezérigazgatója. Jogi tanulmányainak elvégzése után, 1896-ban a kereskedelemügyi min.-ban kezdte pályáját. 1903-ban a MFTR vezértitkára, 1904-től ügyvezető ig.-ja, 1921-től 1939-ig vezérig.ja. A Magyar Általános Hitelbank igazgatóságának tagja, a Brassói Cellulesegyár elnöke. 1944-ben a nyilasok kivégezték. — F. m. Hajózás (Bp., 1931). Donászy Ferenc (Zalaegerszeg, 1858. márc. 16.—Bp., 1923. nov. 10.): ifjúsági író. 1883-ban a bp.-i egy.-en gyógyszerészi oklevelet szerzett. Később az Athenaeum kiadóvállalat munkatársa, majd 1894-től a Magy. Kir. Államnyomdánál dolgozott. Legtöbb művét idealista és nacionalista szellem jellemzi. Ifjúsági regényei népszerűek voltak; egy részük a szerző halála után is több kiadást ért meg. — F. m. Egy magyar diák élete Mátyás király korában (Bp., 1892); Tholdi Miklós (r., Bp., 1893); Őserdőkön, tengereken (Kozma Andor előszavával Bp., 1894); Buda hőse (Bp., 1895); Életünket és vérünket (Bp., 1898); Az aztékok kincse (r., Bp., 1900); Donát Gyula (Pest, 1850. márc. 13. —Bp., 1909. szept. 27.): szobrász. Klasszicista, akadémikus stílusban különösen síremlék-plasztikával foglalkozott. 1880-tól dolgozott Bp.en. Ő mintázta a lebontott Werbőczi-szobrot. Donát János (Klosterneuzell, 1744. dec. 21.—Pest, 1830. máj. 11.): festő. Prágában és Bécsben tanult, mesterei M. Meytens, V. Fischer és Lambach voltak. Kezdetben Bécsben élt, arcképeket festett. 1810-ben költözött Pestre. Klasszicista stílusú arcképei jelentősek: Kazinczy Ferenc (1812, MNG); Virág Benedek (1815, Tört. Képcsarnok). Arcképeinél gyengébben sikerültek nagyobbrészt angol rézmetszetek nyomán keletkezett mitológiai kompozíciói (Pihenő Venus, Orfeusz és Euridiké, Proserpina, valamint néhány vidéki templom oltárképe. — Irod. Genthon István: Az új magyar festőművészet története (Bp., 1935)Donáth Ede (Besztercebánya, 1865 — 1945) karmester, zeneszerző. Zenei tanulmányait a bécsi konzervatóriumban végezte. Előbb Pozsonyban orgonista, majd az óbudai Kisfaludy Színház, 1910-től a városligeti Föld Színház karmestere, 1925-től haláláig a Dohány utcai templom karvezetője volt. 1911-ben K-iutazást tett, az arab, perzsa, héber és őskeresztény dallamokat, dalokat tanulmányozta és gyűjtötte. Kéziratait az OSZK zenei osztálya őrzi. Több színpadi műhöz írt kísérőzenét. Legnagyobb sikere a Goldfaden művéből átdolgozott Szulamit c. operettjével (1899) volt, melyet közel ötszázszor adtak elő. — Irod. t. zs.: Száz éve született D. E. a Szulamit szerzője (Új Élet, 1965. dec.). Donáth György (Kecskemét, 1912. nov. 11. —Goncsarovka, 1943. febr.): újságíró, pszichológus. Pesten a jogi karon folytatta tanulmányait; tevékenyen részt vett a baloldali diákmozgalomban, majd a KMP körül csoportosult értelmiség munkájában. 1934-től a KMP tagja. Munkaszolgálatosként pusztult el. Társadalomlélektannal foglalkozott; témája: a társadalmi formák és viszonylatok tudatalakító szerepe. — F. m. A mágikus és logikus világkép társadalmi alapjai (Bp., 1940); A kígyó és babonás jelentősége a Szentírásban (Bp., 1942). — Irod. Tóth László: D. Gy. emlékezete (Népkutató füz., 1. 1960). Donáth Gyula (Baja, 1849. dec. 29.— Bp., 1944. ápr. 11.): ideggyógyász. Bécsben és Innsbruckban végezte tanulmányait. 1871-től tanársegéd Innsbruckban, majd a bécsi egy.-en. 1878 —83-ban Baján működött. Utána évekig külföldön élt, főleg Bécsben és Párizsban. Dolgozott Virchow mellett is. 1885-ben Bp.-en telepedett le, ahol ideg-és elmeorvosi gyakorlatot folytatott. 1902-től az István Kórházban főorvos, 1903-ban egy.-i magántanár. 1908-ban az ideggyógyászat rk. tanára. 1914-től 1918-ig az Auguszta Kórház idegosztályát, a Tanácsköztársaság idején az English medico-psychological Laboratory néven működő bp.-i laboratóriumot és tanintézetet vezette. Főszerk.-je volt a nemzetközi Epilepsia c. folyóiratnak. Jelentősek az epilepsziával kapcsolatos kutatásai. Munkássága kiterjedt a kémiára, gyógyszertanra, szemészetre és bakteriológiára is. Tanulmányainak száma meghaladja a 300-at. Vezető szerepet töltött be az alkoholellenes mozgalomban. — F. m. Bestrebungen und Fortschritte in der Behandlung der Epilepsie (Halle, 1900); Alkohol és munka (Bp., 1913); A homlokagy szerepe a magasabb lelki működésekben (Bp.,