Magyar Hírlap, 2008. május (41. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-30 / 125. szám

. A kopasz, BMW-s srác nyilván siet. Valami fontos dolga lehet így reggel hét tájban, amikor mások dolgozni men­nek. Végigszáguld a piros jelzőlámpa és lezárt félsorompó előtt várakozó autók mellett, ám már nem sikerül átjutnia, a HÉV-szerelvény gyorsan közeledik, vezetője hosszú kürtöléssel ad hangot nemtetszésének. A kocsi pár centivel a sínektől megáll, a fiatalember heve­sen gesztikulálva fejti ki véleményét a szélvédőn keresztül a vonatvezetőnek. A szerelvény indul tovább, ám olyan lassan, hogy egy totyogó gyermek is könnyedén utolérhetné. A percek múl­nak, a vonat méterről méterre araszol előre, a várakozással büntetett BMW-s őrjöng. A jobb sávban pedig egyre hosz­­szabb a kocsisor. Penitencia minden­kinek. Ez lenne a kollektív felelősség elve? Jól indul a nap... (KCS) 2 BELFOL A főváros nagy túlélője a turul folytatás az 1. oldalról Fennmaradási engedélyt kér az il­letékes hatóságtól a hegyvidéki ön­­kormányzat a második világháború áldozatai előtt tisztelgő turulszoborra -jelentette be a Fővárosi Közgyűlés fe­lemás döntését követően Pokorni Zol­tán polgármester. A képviselő-testület a liberális Bőhm András és John Eme­se javaslatára arról határozott, hogy a közgyűlésnek nincs joga és hatásköre a március 4-i közigazgatási perben hozott elsőfokú ítélet felülbírálatára. Ez rendelkezett a szobor elbontásáról, amellyel kapcsolatban a határozat ki­mondja: az ítéletet mindenki elismeri, s annak végrehajtásához a fővárosi közgyűlés állásfoglalása nem szük­séges. Pokorni Zoltán értelmezése szerint ez olyan új körülmény, amelynek alap­ján a kulturális örökség védelméről szóló törvény lehetőséget ad a határozat felfüggesztésére és új fennmaradási el­járás indítására. A XII. kerületi polgár­­mester most már bízik benne, hogy le tudják zárni a három éve húzódó ügyet, és a politikai viták helyett a kerületiek végre saját igényeiknek megfelelően tudnak majd emlékezni hozzátartozó­ikra. A közgyűlés támogatta a fideszes politikus előterjesztését az Alkotás utca-Csörsz utca-Győri út által hatá­rolt területen létesítendő emlékműről, amely majd a kerület polgári áldozatai előtt tiszteleg. Pokorni szerint az év végén felavathatják a szobrot, a pénz ugyanis rendelkezésre áll, a győztes pályaművet pedig már kiválasztották. Átadása után a turulszobor kizárólag a világháború katonai áldozatainak em­lékhelyéül szolgál majd. Magukra maradtak a szocialisták a távfűtés díjának csökkentésére vo­natkozó fideszes előterjesztés vitájá­nak első felvonásában. György Ist­ván és Tarlós István a 25­ százalékos áfatartalom öt százalékra mérséklését javasolta. György István a csökkentés­ben érdekelt 1,6 millió állampolgárra hivatkozott, illetve arra, hogy annak költségvetési kihatása nem borítaná fel a konvergenciaprogramot. Steiner Az év végén felavathatják a másik szobrot, a pénz megvan, a győztes pálya­művet már kiválasztották. Pál MSZP-frakcióvezető a döntés el­halasztását kérte, mondván, a kor­mány még nem dolgozta ki álláspont­ját. A szabad demokraták azonban - az ellenzékkel együtt - a vita folytatá­sára voksoltak, ami után a szocialista frakcióvezető sürgős telefonálgatásba kezdett. A képviselők végül hosszas vita után arról döntöttek, határozat­ban kérik a kormányt: vagy csökkent­se a távfűtés áfáját, vagy dolgozzon ki új kompenzációs rendszert. A közgyűlés jóváhagyta a Margit híd felújításának részletes tervét, a megvalósításhoz a főváros szintén az Európai Unió segítségét kéri. Hatmilli­­árd forintot igényel majd a Strukturá­lis Alapból, saját hozzájárulása hétmil­­liárd forint lesz. Természetesen csak abban az eset­ben, ha az uniós szakértők, a Szabad­ság hídhoz hasonlóan, itt is kevesebb támogatást javasolnak. Döntés decem­berre várható. Tarlós István szerint mindenki tisztában van azzal, hogy a 4-es metró építését nem lehet leállítani fotó horváthpétergyula 9 . 2008. MÁJUS 30., PÉNTEK | MAGYAR HÍRLAP vezető szerkesztő: Petán Péter, e-mail: petan.peter@magyarhirlap.hu A vízművek milliárdos hasznából Budapest is szeretne részesedni a Demszky-féle könnyelmű kótyavetye után folytatás az 1. oldalról Ezek a menedzsmentjogok teszik le­hetővé a befektetőnek, hogy legális módon kikosarazza a haszonból a többségi tulajdonost - amit egyébként előre lehetett látni. A befektető akkor 16­ milliárd forintot fizetett a fővá­rosnak, és cserébe 25 évre bebetonoz­hatta magát a Fővárosi Vízművekbe. A város a cégért kapott 16 milliárd forintból finanszírozta a Nagykörút rekonstrukcióját, amely annak idején PR-szereplések sorát tette lehetővé a főpolgármesternek. A privatizációs ügylet hátrányos voltát ma már aligha tudja tagadni a városvezetőség, főleg miután tárgya­lásokat kezdeményezett a francia­német tulajdonostárssal a szerződés megváltoztatás céljából. Információnk szerint egy ügyvédi irodát bíztak meg a tárgyalás lefolytatásával. A kérdés az, vajon milyen érvvel tudják rávenni a befektetőket arra, hogy mondjanak le a nekik aranybányának bizonyult konstrukcióról. (A 2007-es eredmény alapján 3,3 milliárd forint ütné a be­fektető markát.) Szerettünk volna erről többet tud­ni, ezért megkerestük a fővárosi tulaj­donosi jogokat gyakorló gazdasági bi­zottság tagját, Bagdy Gábort (KDNP). Bagdy elmondta, hogy neki is korláto­zottak az értesülései az egy éve folyó tárgyalásokról, mert hiába kért több­ször is a bizottság hivatalos tájékozta­tást, eddig nem kapott. Annyit azért lehet tudni, hogy a főváros el szeretné érni, a tulajdonosok ezentúl osztalék formájában osztozzanak a hasznon. A kisebbségi tulajdonosok egykori befektetése már bőven megtérült a bu­dapesti cégből, és a szerződésből még hátravan tizennégy év. Bagdy szerint ebben a látszólag igen hátrányos alku­pozícióban is vannak a többségi tulaj­donosnak erős kártyái. Őt elsősorban az aggasztja, hogy május 30-án elfo­gadott mérleggel kellene rendelkeznie a Fővárosi Vízműveknek, ellenkező esetben törvénysértést követ el. Az elfogadott mérleghez szükséges lett volna a gazdasági bizottság jóváha­gyása is, ám a testület a szóba jöhető utolsó, keddi ülésére nem kapta meg a 2007-ről szóló beszámolót. A történetet színesíti az a körül­mény, hogy a menedzserjogokkal rendelkező külföldi partner megvonta bizalmát Haranghy Csaba vezérigaz­gatótól. A cégvezetőnek elvitathatat­lan érdemei vannak abban, hogy a mérleg pozitívba fordult, és számos műszaki fejlesztés, gazdasági éssze­rűsítés valósult meg működése során. Eközben Demszky deklarálta, hogy Haranghy változatlanul élvezi a bi­zalmát, a franciáknak nincs joguk a főváros hozzájárulásai nélkül kimon­dani a végső szót. Haranghy vélhetően ,,tisztáldozat” a tulajdonosok közötti pénzvitában, ugyanakkor lebegtetett elmozdításá­nak tényleges okai nem ismertek. A cégvezető egy nyilatkozata szerint az a „bűne”, hogy jelezte a tulajdonosok­nak: „valami nem stimmel a cég gaz­dasági mérlegével”, hiányzik kétmil­liárd forint. Felhívta a tulajdonosok figyelmét bizonyos kockázatokra, s ezt a külföldiek nem vették jó néven Megkérdezett szakértőnk szerint a kisebbségi és többségi tulajdonos kö­zötti, 2002-ben kötött - nem publikus - szerződések lehetőséget biztosíta­nak menedzserdíj kifizetésére, mely­nek mértéke is e megállapodásokban rögzített. Ezért tehát jogszerűen és szabályozottan állít ki „tevékenysé­géért” számlát a befektető, ami szám­viteli szempontból támadhatatlan. A számla teljesítését a vízművek igazolja. Ezzel a társaság költsége növekszik, azaz az üzleti eredménye csökken. Ebből következően a nyere­ség mértékével arányosan az osztalék mértéke, valamint az adóalap is csök­ken. Összefoglalva tehát a 2002-es szerződés eredményeként csak"a* be­fektető jár jól, miközben milliárdos léptékben esik el a főváros fejlesztési lehetőségtől, az állam pedig adóbevé­teltől.­ *" ­ Nem értékelték a tanácskozás vendégeit Nem adott pénzt a kisebbségi prog­ramokat támogató közalapítvány a Raduly József fémjelezte cigány ér­telmiségi tanácskozásra, amelyet áprilisban rendezett meg az általa elnökölt alapítvány rangos előadók részvételével, az MTA dísztermében. Az egykori zenész arculcsapásként értékeli a döntést, mivel úgy látja, a Sólyom László védnökségével ren­dezett konferencia kiemelkedőnek tekinthető a roma társadalom szem­pontjából, és a feltételül szabott tudo­mányos jelleg sem hiányzott belőle. KACSÓH DÁNIEL Arculcsapásként értékelte Raduly Jó­zsef az állami pénzeket osztó Magyar­­országi Nemzeti és Etnikai Kisebbsé­gekért Közalapítvány kuratóriumának döntését. A testület többsége ugyanis csütörtöki ülésén elvetette a Művésze­ti Oktatási Kulturális Közéleti Alapít­vány elnökeként benyújtott pályáza­tát, amelyben egy áprilisban, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében általa szervezett tanácskozáshoz kért anyagi támogatást. Raduly a tudo­mányos rendezvény megrendezése kategóriában nyújtotta be pályázatát, és a döntést előkészítő szakbizottság elutasította. Hátravolt még a kisebbsé­gi szervezetek által delegált tagokból álló kuratórium szavazása az ügyben. Mivel a Cigány értelmiségiek országos tanácskozása elnevezésű rendezvény már lezajlott, a grémium elé pedig most kerültek a támogatási kérelmek, csak utólagos finanszírozás jöhetett szóba. Ám Raduly József hiába bizakodott pá­lyázatának sikerében. Mint lapunknak elmondta, sike­rült rangos tudományos tanácskozást szerveznie a cigány értelmiségnek, s a visszhang jelentős volt. A rendezvényt Vizi E. Szilveszter, az Akadémia akko­ri elnök vezette le, fővédnöke pedig az államfő, Sólyom László volt. „Számos nagynevű előadó mellett Kállai Ernő kisebbségi ombudsman is felszólalt a cigányság helyzetét elemezve. Rossz üzenete van, ha egy ilyen, a roma tár­sadalom szempontjából kiemelt jelen­tőségű programot nem ítél támogatás­ra méltónak egy állami pénzeket osztó grémium, miközben a szavak szintjén dübörög a propaganda a legnagyobb lélekszámú kisebbség elfogadása mel­lett - mondta Raduly. - Nyilván az volt a döntéshozók kifogása, hogy Orbán Viktor is megjelent a tanácskozáson. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a Fi­­desz-elnök mellett a kormányoldalról meghívtuk Juhász Ferencet, ő azon­ban nem jött el.”­s. Kevesebbel is beérik? Az ellenzék tartózkodásával, a szocia­lista és szabad demokrata képviselők szavazataival elfogadta a Fővárosi Közgyűlés a Fővárosi Önkormányzat és a Hungáriavíz Zrt. és részvényesei közötti megállapodást. Ennek értel­mében a befektetők végleg lemon­danak a 2006-2007-ban felhalmozó­dott halasztott, vagyis ki nem fizetett­­ menedzsmentdíj összegéről: 2,285 milliárd forintról. A főváros 2008-ra másfél milliárd forint osztalékelőleget utal a társaságnak, a menedzsment­­díjat pedig 2,5 milliárd forint plusz áfa értékben maximalizálja. Emlékez­tetőül: 2006-ban nettó 3,2 milliárd, 2007-ben nettó 2,6 milliárd forint volt a menedzsmentdíj. A megállapodás rögzíti, hogy a felek tárgyalásokat kezdeményeznek a menedzsmentdíj megszüntetéséről, viszonzásul a be­fektetők a részvényeik után járó osz­taléknál többek vehetnek majd fel. Stratégiai kincs „A világ legtöbb országában az édes­víz mennyisége folyamatosan apad, minősége megállíthatatlanul romlik - ezzel szemben itthon még jelentős és kiváló készletekkel rendelkezünk. Azaz középtávon bizonyosan rend­kívüli mértékben felértékelődik ez a kincsünk" - mondta lapunknak Mayer István. A Környezetvédelmi és Vízgaz­dálkodási Kutatóintézet Kht. igazga­tója úgy véli, a Földön­ számos konf­liktust okoz majd az édesvíz birtoklása - azaz ezért a nyersanyagért, s nem az olajért vívhatják a jövő háborúit. Itthon fájdalmasan nagyvonalúan bánunk e forrással: mosdók öblítésé­re, kocsimosásra és a mosógépekben is első osztályú ivóvizet használunk, eszünkbe sem jut, hogy e célra ke­véssé tisztított vagy újrahasznosított víz is megfelelne. Fia nem következik be gyors szemléletváltás, a pazarlás előbb-utóbb megbosszulja magát. J . Elhibázott politika után szabad rablás „A rendszerváltáskor azt hittük, vég­re mindent helyre lehet tenni. Ma úgy tűnik, ekkora káosz még ’89-ben sem volt” - jelentette ki Varga László, a dunamelléki református egyházkerü­let lelkészi főjegyzője az Elárvult sza­badság című kötet bemutatóján. Mint mondta, valamit nagyon elrontottunk az elmúlt tizennyolc évben, a magyar történelem legnagyobb tragédiája, hogy semmit sem akkor teszünk, ami­kor kellene. A kérdés nyilván az, hogy ma minek van itt az ideje. A könyvben olyan ismert személyiségek írták le vé­leményüket a rendszerváltásról, mint Szörényi Levente, Kun Miklós, Csoóri Sándor, Széles Gábor vagy Gyarmati Dezső. Gyarmati szerint sohasem vol­tunk jól politizáló nemzet, és e rossz tulajdonságunk mára lehetővé tette az ország vezetőinek a szabad rablást. KD

Next