Magyar Nemzet, 1906. szeptember (25. évfolyam, 206-230. szám)

1906-09-01 / 206. szám

1906. szeptember 1. MAGYAR NEMZET. segély megállapodás szerint 20.000 koronás* részletekben törlesztettük, egy részt ugyanis már ki is fizettünk. Minthogy azonban a szerzetnek szüksége volt a pénzre — mert hisz épitkezési czélra kapták — azzal a kérés­sel fordultak a hazai takarékhoz, hogy számítolja be a­ követelést. A takarék ter­mészetesen mielőtt ezt megtette volna hozzánk fordult felvilágosításért, hogy t­­­, beleegyezünk-e a dologba. Mi azt feleltük, hogy egyáltalán semmi kifogásunk ellene, mert az tökéletesen mindegy, hogy a rendnek, vagy pedig a takaréknak fizetjük évente a 20.000 koronát. A takarék azonban ekkor azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy a feltételt, a­mitől a segély kiutalványozását függővé tették ejtsük el, mert különben esetleg a jövőben bekövetkezendő feltétel­től függő ügyletbe ő bele nem mehet. Ez a körülmény adott okot a félre­értésre s ennek kapcsán kerültek a lapokba a legnagyobbrészt a valóságnak meg nem felelő közlemény. A tanács tudniillik a takarék átiratát a következő határozattal vette tudomásul: »Csak az esetben utalt­atik ki a takaréknak az esedékes évi részlet, ha a közgyűlési határozatban kikötött feltételek teljesíthetnek. Itt van az anomália. A főváros ugyanis azt a feltételt, hogy a hitszónoklatok, köz­imák s a hívekhez intézett egyéb beszédek, nemkülönben a zárdában esetleg felállítandó iskolákban az előadások kizárólag magyar nyelven tartassanak, képtelen előbb ellen­őrizni, mint a templom, illetőleg az is­kola felépítése és használatba hozatala után. A pénz pedig a felépítésre szük­séges. Ennek figyelembe vételével változtatta meg a legutóbbi határozatát a tanács úgy, hogy a takarék a pénzt minden feltételtől függetlenül kifizetheti, ellenben ugyanezen alkalommal annak is kifejezést adott, hogy a lehető legnagyobb mértékben a renddel szemben továbbra is fentartja azon kikö­tést sértetlenül, hogy a templom és az is­kola nyelve csak is magyar lehet. — Nem gondolja tanácsos úr, hogy az áltaj, hogy a pénz hiánytalanul a rend birtokába jut s elesik a főváros ellenőrzési hatalma, tudniillik azután már csak olyan mértékben respektálják majd a fővárost, a­mennyiben éppen akarják? — Erről kérem szó sincs, a rend erköl­csileg kötelezte magát erre, az a feltétel,­­ a­melytől a forma kedvéért éppen az ő érdekükben elállottunk, semmi befolyás­sal nem lesz a lényegében továbbra is fenálló kötelező feltételre. Különben is a rend élén álló férfiak nekünk e legteljesebb mértékben garanc­iát nyújtanak arra nézve, hogy a feltételt betartják, illetőikig hogy úgy a templom, mint az iskola előadási nyelve a magyar lesz. Az ügy ezzel koránt sincsen tisztázva. A tény tény marad. A főváros felfüggesztette azt a feltételt, hogy a franczia szerzetesek is­kolájában magyarul tanítsanak. Felfüggesz­tette és megadta ezzel a lehetőségét annak, hogy az iskola felépüljön, mint olyan iskola, a­melyben nem kell magyarul tanítani. Ezt f elcsavarni semmiféle hozzáfűzéssel és talmudi magyarázatokkal nem lehet. A faktum ez: A takarék nem eszkomptálta volna a fő­város hozzájárulását, ha a magyar nyelv ki­kötése benne lett volna, mert a takarék na­gyon jól tudta, hogy a francziák nem fognak magyarul tanítani, tehát a főváros kénytelen lesz megvonni tőlük a segélyt. Most nem vonhatja meg, most már ki­fizette, most a francziák fütyülnek ránk és — ígéret ide, ígéret oda — úgy tanítanak, a­hogy nekik tetszik. De a minisztériumnak még van beleszó­lása az ügybe s reméljük odafenn nem szank­­czionálják a magyar nyelv gúzsbakötését.­­ Ipariskolai uj szabályzat. Kossuth Fe­­rencz kereskedelemügyi miniszter a budapesti és kassai állami felső ipariskolák, úgyszintén a buda­pesti állami felső építőipariskola részére új felvé­teli szabályzatot adott ki,a­mely hivatva van arra, hogy az iskolák tanulóinak gyakorlati érvényesü­lését lényegesen megkönnyítse. Az új szabályzat a fa-, fém- és gépipari szakon legalább egy évi előzetes műhely-gyakorlatot ír elő a felvétel fel­vétele gyanánt s úgy az említett iparágakban, mint pedig a felső építőipariskolán egy-két napra terjedő gyakorlati felvételi vizsgálatot rendszere­sít. Ezenkívül a felső építő ipariskolán valameny­­nyi tanuló részére a szabadkézi rajzból is előírja a felvételi vizsgát. Az új szabályzat az 1907 /8-iki tanévvel lép életbe, hogy az illető tanulók már most gondos­kodhassanak a kellő előzetes gyakorlatról. A rész­letes rendelkezések megtudakolhatók az illető iskolai igazgatóságoknál. Itt említjük meg, hogy a miniszter a budapesti állami felső ipariskolai eddig fennállott előkészítő­­osztályt már az 1906/7-iki tanévvel beszünteti, ellenben a múlt tanévvel életbe lépett pár­huzamos osztályt a gépészeti szakosztályon egyelőre addig, míg az ország egyik nagyobb városában egy újabb felsőipariskola szerveztetik, állandósítja, úgy hogy ezzel teljesen megszűnnek azon nehézségek, melyek ez iskolában a beiratko­zások alkalmával mutatkoztak, sápadozott. Milyen nyomorult, milyen rut, hitvány vázalak ilyenkor az ember! . . . Nem mernék tü­körbe nézni, mert tudom, hogy ebben a pillanat­ban én is ilyen szánalmas, rongyos alak va­gyok ... Ez az érzés gyakran felülkerekedik ben­sőmben, de csak egy pillanatra . . . — Pinczér! Még egyet! . . . . . A mámor orgiákat ül ereim fölött. Az, hogy lohasztja le bennem a melegséget. A szalad­gáló vértestecskék összesürüsödnek és megállnak keringő ujjuk közepén. Jobb karom az asztalon, a bal a szék támláján, két lábam egymáson pihen ernyedt mozdulatlanságban. Nem tudnám megmoz­dítani egyik tagomat se, de így jó, így kellemes, így édes. Fejem bágyadtan hanyatlik a mellemre, a szemhéjak izmai megjegesedtek. Szemeim előtt az emberek mint elmosódó árnyak mozognak, lebegnek, beszédjüket nem értem. Csak a szájuk mozog, gépiesen, hangtalanul . . . Olyan furcsa, olyan komikus mindez. Mintha zsinóron rángat­nák ezeket a figurákat gyermekek előtt. Játék­szer az egész világ . .. Csak ezek a pislogó mécsszerű villamos szik­rák ne rontanák látóidegeimet. Valami misztikus félhomályban szeretnék most ülni, azaz feküdni hanyatt. És úgy nézni ezeket a felszálló füst­karikákat lomhán, bután. Gondolkodni és mozogni képtelen, szólni rest vagyok és mégis, ha lecsukom pilláimat, egy végtelen panoptikum mozog előttem színes, fényszóró csoportozataival. És az asztalok és székek tánczolnak és a föld forog . . . * ... Gyomrom émelyeg, de az ajkam vonaglik. Csak a nyelvem hegyét kellene folytonosan öblö­getnem az illatos, erős itallal és nem merem, mert félek, hogy egy csöpp véletlenül leszalad a torkomon. Pedig akkor talán meghalnék. Olyan elég volt . . . Talán ez is kár volt . . . Már nem elégít ki semennyi sem és már nem bírom tovább . . . Le kell feküdnöm . . . Csak el tudnék ha­marosan aludni, vagy legalább meghalnék. De at­tól félek, hogy reszkető lábam egyszer éppen az utczán mondja fel a szolgálatot és én ott fogok összeesni és elpusztulni az aszfalton, valamelyik ház sarkában. ... A nyelvem és a torkom olyan, mint egy ki­száradt pusztai kút. A mellem horpadt és fáj. A fejem is fáj. És a tagjaimban is fájdalom váltja fel a zsibbadást. Az agyam és az idegeim a vég­telenségig kimerültek. Mintha az égboltozat leesne rám ... És a nyakszirtem, óh! . .. Atlasz va­gyok, a ki vállaimon a földgömböt czipelem. Ez a nagy súly összezúz ... A hátamban sorvadnak a csontok ... A fejemből kipárolog az agyvelő . . . Össze vagyok omolva, mint valami homok­épület . . . Mégis csak kár volt . . . Nem iszom többet. .. Oh, ha valaki új életre tudna támasz­tani ! . .. Roskadok . . . roskadok . .. végem! Érzem, mint rombolja belsőmet a gyilkos ital . . . Kifosztott minden életerőmből ... És megmérgezett . . . megmérgezett. . . . Eh, mit! Ki vagyok én ? Mi vagyok én? Hát nem bírok talán magammal? . . . Nem. Sorvadok . . . sorvadok . . . * . . . Elég . . . Bolond vagyok-e, hogy így filozofálok? . . . Elég a töprengésből . . . Ha élek, élek; ha pedig meg kell halnom, hát . .. — Pin­czér! . . . Egy . . . egy . . » ab­szin­tét. Reggelizés előtt félpohár SCHWEIDTHAU­ER-féle rádió activ kaserím­­z az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbe hozza Használata valódi áldás gyomorbajosoknak és székszorulásban szenvedett­nek. Kútkezelőig Komáromban. Kapható mindenütt kis és nagy üvegben 3 Óriási botrány sprum­éban. .............—1— O ............................ A Gotterhalte mellett.­­ Azután ellene. Az angol admirális zenekara. — Saját tudósitónktól. — Fiume, augusztus 30. A magyar kikötőváros szerdán este olyan szégyenletes botrány színhelye volt, a­melynek kvalifikálására az első pillanatban nem is talá­lunk szavakat. Egy politikai érdekcsoport, az úgynevezett autonóm­ klikk, a­melynek fő-fő mozgatója Zanella, felhasználta azt az al­kalmat, hogy az angol hajóraj Fiuméban időzik, arra, hogy galád tüntetést rendez­zen Magyarország ellen, Ausztria mellett. Az ellentüntetés nem maradt el. De a fiumei hazafias lakosság ezzel nem elégszik meg, hanem elvárja a kormányzótól, hogy erélyes kezekkel fogjon hozzá a magyarellenes tüntetőbanda szétrobbantásához. A botrány részleteiről a következőket kell följe­gyeznünk : A megtévedt angol zenekar, Beresford lord, az angol hajóraj admirálisa szerdán este kiküldte a hajóraj katonai zene­karát, hogy az Adamich-téren zeneestélyt adjon Magyarország és Fiume város tiszteletére. Erre az alkalomra Fiume lakossága és a városban tar­tózkodó idegenek nagy érdeklődéssel, tömegesen vonultak föl az Adamich-térre, a­hol a zenészek felálltak. A megjelenteket azonban mindjárt az első pillanatban kínos meglepetés érte. A legelső akkor­dok ugyanis, a­melyek a zenekar hangszerein fölhangzottak, a Gotterhalte akkordjai voltak. A magyarok az első pillanat lesújtó hatása alatt némán néztek össze. De a következő perczben már éles füttyök hangzottak fel a tömegből. Az­ ango­lok mindamellett nyugodtak fejezték be a gyű­lölt császári nótát s utána nyomban a magyar Himnuszt kezdték játszani. Ez némileg megvigasz­talta a magyar érzelmű fiumei közönséget. Nyilvánvaló volt mindenki előtt az angol

Next