Magyar Nemzet, 1906. szeptember (25. évfolyam, 206-230. szám)
1906-09-01 / 206. szám
1906. szeptember 1. MAGYAR NEMZET. segély megállapodás szerint 20.000 koronás* részletekben törlesztettük, egy részt ugyanis már ki is fizettünk. Minthogy azonban a szerzetnek szüksége volt a pénzre — mert hisz épitkezési czélra kapták — azzal a kéréssel fordultak a hazai takarékhoz, hogy számítolja be a követelést. A takarék természetesen mielőtt ezt megtette volna hozzánk fordult felvilágosításért, hogy t, beleegyezünk-e a dologba. Mi azt feleltük, hogy egyáltalán semmi kifogásunk ellene, mert az tökéletesen mindegy, hogy a rendnek, vagy pedig a takaréknak fizetjük évente a 20.000 koronát. A takarék azonban ekkor azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy a feltételt, amitől a segély kiutalványozását függővé tették ejtsük el, mert különben esetleg a jövőben bekövetkezendő feltételtől függő ügyletbe ő bele nem mehet. Ez a körülmény adott okot a félreértésre s ennek kapcsán kerültek a lapokba a legnagyobbrészt a valóságnak meg nem felelő közlemény. A tanács tudniillik a takarék átiratát a következő határozattal vette tudomásul: »Csak az esetben utaltatik ki a takaréknak az esedékes évi részlet, ha a közgyűlési határozatban kikötött feltételek teljesíthetnek. Itt van az anomália. A főváros ugyanis azt a feltételt, hogy a hitszónoklatok, közimák s a hívekhez intézett egyéb beszédek, nemkülönben a zárdában esetleg felállítandó iskolákban az előadások kizárólag magyar nyelven tartassanak, képtelen előbb ellenőrizni, mint a templom, illetőleg az iskola felépítése és használatba hozatala után. A pénz pedig a felépítésre szükséges. Ennek figyelembe vételével változtatta meg a legutóbbi határozatát a tanács úgy, hogy a takarék a pénzt minden feltételtől függetlenül kifizetheti, ellenben ugyanezen alkalommal annak is kifejezést adott, hogy a lehető legnagyobb mértékben a renddel szemben továbbra is fentartja azon kikötést sértetlenül, hogy a templom és az iskola nyelve csak is magyar lehet. — Nem gondolja tanácsos úr, hogy az áltaj, hogy a pénz hiánytalanul a rend birtokába jut s elesik a főváros ellenőrzési hatalma, tudniillik azután már csak olyan mértékben respektálják majd a fővárost, amennyiben éppen akarják? — Erről kérem szó sincs, a rend erkölcsileg kötelezte magát erre, az a feltétel, amelytől a forma kedvéért éppen az ő érdekükben elállottunk, semmi befolyással nem lesz a lényegében továbbra is fenálló kötelező feltételre. Különben is a rend élén álló férfiak nekünk e legteljesebb mértékben garanciát nyújtanak arra nézve, hogy a feltételt betartják, illetőikig hogy úgy a templom, mint az iskola előadási nyelve a magyar lesz. Az ügy ezzel koránt sincsen tisztázva. A tény tény marad. A főváros felfüggesztette azt a feltételt, hogy a franczia szerzetesek iskolájában magyarul tanítsanak. Felfüggesztette és megadta ezzel a lehetőségét annak, hogy az iskola felépüljön, mint olyan iskola, amelyben nem kell magyarul tanítani. Ezt f elcsavarni semmiféle hozzáfűzéssel és talmudi magyarázatokkal nem lehet. A faktum ez: A takarék nem eszkomptálta volna a főváros hozzájárulását, ha a magyar nyelv kikötése benne lett volna, mert a takarék nagyon jól tudta, hogy a francziák nem fognak magyarul tanítani, tehát a főváros kénytelen lesz megvonni tőlük a segélyt. Most nem vonhatja meg, most már kifizette, most a francziák fütyülnek ránk és — ígéret ide, ígéret oda — úgy tanítanak, ahogy nekik tetszik. De a minisztériumnak még van beleszólása az ügybe s reméljük odafenn nem szankczionálják a magyar nyelv gúzsbakötését. Ipariskolai uj szabályzat. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter a budapesti és kassai állami felső ipariskolák, úgyszintén a budapesti állami felső építőipariskola részére új felvételi szabályzatot adott ki,amely hivatva van arra, hogy az iskolák tanulóinak gyakorlati érvényesülését lényegesen megkönnyítse. Az új szabályzat a fa-, fém- és gépipari szakon legalább egy évi előzetes műhely-gyakorlatot ír elő a felvétel felvétele gyanánt s úgy az említett iparágakban, mint pedig a felső építőipariskolán egy-két napra terjedő gyakorlati felvételi vizsgálatot rendszeresít. Ezenkívül a felső építő ipariskolán valamenynyi tanuló részére a szabadkézi rajzból is előírja a felvételi vizsgát. Az új szabályzat az 1907 /8-iki tanévvel lép életbe, hogy az illető tanulók már most gondoskodhassanak a kellő előzetes gyakorlatról. A részletes rendelkezések megtudakolhatók az illető iskolai igazgatóságoknál. Itt említjük meg, hogy a miniszter a budapesti állami felső ipariskolai eddig fennállott előkészítőosztályt már az 1906/7-iki tanévvel beszünteti, ellenben a múlt tanévvel életbe lépett párhuzamos osztályt a gépészeti szakosztályon egyelőre addig, míg az ország egyik nagyobb városában egy újabb felsőipariskola szerveztetik, állandósítja, úgy hogy ezzel teljesen megszűnnek azon nehézségek, melyek ez iskolában a beiratkozások alkalmával mutatkoztak, sápadozott. Milyen nyomorult, milyen rut, hitvány vázalak ilyenkor az ember! . . . Nem mernék tükörbe nézni, mert tudom, hogy ebben a pillanatban én is ilyen szánalmas, rongyos alak vagyok ... Ez az érzés gyakran felülkerekedik bensőmben, de csak egy pillanatra . . . — Pinczér! Még egyet! . . . . . A mámor orgiákat ül ereim fölött. Az, hogy lohasztja le bennem a melegséget. A szaladgáló vértestecskék összesürüsödnek és megállnak keringő ujjuk közepén. Jobb karom az asztalon, a bal a szék támláján, két lábam egymáson pihen ernyedt mozdulatlanságban. Nem tudnám megmozdítani egyik tagomat se, de így jó, így kellemes, így édes. Fejem bágyadtan hanyatlik a mellemre, a szemhéjak izmai megjegesedtek. Szemeim előtt az emberek mint elmosódó árnyak mozognak, lebegnek, beszédjüket nem értem. Csak a szájuk mozog, gépiesen, hangtalanul . . . Olyan furcsa, olyan komikus mindez. Mintha zsinóron rángatnák ezeket a figurákat gyermekek előtt. Játékszer az egész világ . .. Csak ezek a pislogó mécsszerű villamos szikrák ne rontanák látóidegeimet. Valami misztikus félhomályban szeretnék most ülni, azaz feküdni hanyatt. És úgy nézni ezeket a felszálló füstkarikákat lomhán, bután. Gondolkodni és mozogni képtelen, szólni rest vagyok és mégis, ha lecsukom pilláimat, egy végtelen panoptikum mozog előttem színes, fényszóró csoportozataival. És az asztalok és székek tánczolnak és a föld forog . . . * ... Gyomrom émelyeg, de az ajkam vonaglik. Csak a nyelvem hegyét kellene folytonosan öblögetnem az illatos, erős itallal és nem merem, mert félek, hogy egy csöpp véletlenül leszalad a torkomon. Pedig akkor talán meghalnék. Olyan elég volt . . . Talán ez is kár volt . . . Már nem elégít ki semennyi sem és már nem bírom tovább . . . Le kell feküdnöm . . . Csak el tudnék hamarosan aludni, vagy legalább meghalnék. De attól félek, hogy reszkető lábam egyszer éppen az utczán mondja fel a szolgálatot és én ott fogok összeesni és elpusztulni az aszfalton, valamelyik ház sarkában. ... A nyelvem és a torkom olyan, mint egy kiszáradt pusztai kút. A mellem horpadt és fáj. A fejem is fáj. És a tagjaimban is fájdalom váltja fel a zsibbadást. Az agyam és az idegeim a végtelenségig kimerültek. Mintha az égboltozat leesne rám ... És a nyakszirtem, óh! . .. Atlasz vagyok, a ki vállaimon a földgömböt czipelem. Ez a nagy súly összezúz ... A hátamban sorvadnak a csontok ... A fejemből kipárolog az agyvelő . . . Össze vagyok omolva, mint valami homoképület . . . Mégis csak kár volt . . . Nem iszom többet. .. Oh, ha valaki új életre tudna támasztani ! . .. Roskadok . . . roskadok . .. végem! Érzem, mint rombolja belsőmet a gyilkos ital . . . Kifosztott minden életerőmből ... És megmérgezett . . . megmérgezett. . . . Eh, mit! Ki vagyok én ? Mi vagyok én? Hát nem bírok talán magammal? . . . Nem. Sorvadok . . . sorvadok . . . * . . . Elég . . . Bolond vagyok-e, hogy így filozofálok? . . . Elég a töprengésből . . . Ha élek, élek; ha pedig meg kell halnom, hát . .. — Pinczér! . . . Egy . . . egy . . » abszintét. Reggelizés előtt félpohár SCHWEIDTHAUER-féle rádió activ kaserímz az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbe hozza Használata valódi áldás gyomorbajosoknak és székszorulásban szenvedettnek. Kútkezelőig Komáromban. Kapható mindenütt kis és nagy üvegben 3 Óriási botrány spruméban. .............—1— O ............................ A Gotterhalte mellett. Azután ellene. Az angol admirális zenekara. — Saját tudósitónktól. — Fiume, augusztus 30. A magyar kikötőváros szerdán este olyan szégyenletes botrány színhelye volt, amelynek kvalifikálására az első pillanatban nem is találunk szavakat. Egy politikai érdekcsoport, az úgynevezett autonóm klikk, amelynek fő-fő mozgatója Zanella, felhasználta azt az alkalmat, hogy az angol hajóraj Fiuméban időzik, arra, hogy galád tüntetést rendezzen Magyarország ellen, Ausztria mellett. Az ellentüntetés nem maradt el. De a fiumei hazafias lakosság ezzel nem elégszik meg, hanem elvárja a kormányzótól, hogy erélyes kezekkel fogjon hozzá a magyarellenes tüntetőbanda szétrobbantásához. A botrány részleteiről a következőket kell följegyeznünk : A megtévedt angol zenekar, Beresford lord, az angol hajóraj admirálisa szerdán este kiküldte a hajóraj katonai zenekarát, hogy az Adamich-téren zeneestélyt adjon Magyarország és Fiume város tiszteletére. Erre az alkalomra Fiume lakossága és a városban tartózkodó idegenek nagy érdeklődéssel, tömegesen vonultak föl az Adamich-térre, ahol a zenészek felálltak. A megjelenteket azonban mindjárt az első pillanatban kínos meglepetés érte. A legelső akkordok ugyanis, amelyek a zenekar hangszerein fölhangzottak, a Gotterhalte akkordjai voltak. A magyarok az első pillanat lesújtó hatása alatt némán néztek össze. De a következő perczben már éles füttyök hangzottak fel a tömegből. Az angolok mindamellett nyugodtak fejezték be a gyűlölt császári nótát s utána nyomban a magyar Himnuszt kezdték játszani. Ez némileg megvigasztalta a magyar érzelmű fiumei közönséget. Nyilvánvaló volt mindenki előtt az angol