Magyar Nemzet, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-01 / 283. szám

Szeri­a, 1065­. december 1­16. Futóhomok — aranyhomok A pátriárka fia A lobogó öregembernek csöndes fia van. Csöndesebb, nyugodtabb, hűvösebb. Arcra, termetre valamit hasonlít a pátriárkára — kék szeme kö­rül ott van ugyanaz a derűs kis fény —, de sokkal tartóz­kodóbb, zártabb, szigorúbb ember. A termelőszövetkezet irodá­jában találom, egy hideg és pipafü­st-szagú teremben. Gyű­lés volt, s az emberek itt még pipáznak, de a falusias pipa­­füst-szagtól sem olyan meghitt a hely, mint öt kilométerre­ odébb, ahol Biró Károly, a hetvenkét esztendős brigádve­zető lobogott: — Gyerekem, gyerekem... Biró Zoltán főagronómus, az apa főnöke, egy, tárgyalás­ból lép ki, amelyet a talajja­vítók fiatal mérnökével folytat a tavaszról, amikor a gépek nekierednek a homoknak, fel­túrják és előkészítik az új sző­lőültetést. Apa és fia között ez az első rokoni vonás: egyik sem hajlandó abbahagyni a homokkal való verejtékes ve­­sződést, de mind a ketten másképpen csinálják. A pátriárka valami ősi, pa­raszti szenvedéllyel, a fia árkus papírokra görnyedve, kissé kiverestett szemhéjak­kal s valami enyhe türelmet­lenséggel. — Az édesapjától jöttem — mondom —, vele már jól ki­beszélgettem magam. — Miről? — A homokról... — Üzent valamit apám? — Az édesapja nem üzent. A mam­a viszont azt üzente, hogy menjen haza, mert kész az ebéd... Leül az asztal mellé s kinéz az ablakon. Odakdrin már alig süt a téli nap, feltámadt a szél s zörgeti a tört kukorica­szárat. A szövetkezeti központ körül néhány kis tanyai épü­let, azon túl kétezerötszáz hold homok, vadvíz, kert és szőlő. — Az ebéd ráér... Beszél­­, írunk a homokról... *" Négyszáz öregember A kétezerötszáz hold — ezt még a pátriárkától tudom — így oszlik meg: ötszáz a szőlő, háromszáz az öntözött kert, a többi szántó, kevés legelő és kaszáló. — Ssz ember? Hivatalos hang, a mondat végén egy kis szemérmes lej­téssel: — A szövetkezetnek ötszáz tagja van. —­ Kétezerötszáz holdra ez nagyon szép. — Lenne... De az ötszáz tagból négyszáz nyugdíjas. Marad száz. Ez a száz ember nem tudna megbirkózni a két­ezerötszáz holddal, ha nem se­gítenének a gépek... De segí­tenek ... És magunk is ipar­kodunk segíteni magunkon. Amint hallotta, éppen a talaj­javítókkal tárgyalunk. Ezt a talajt fenekestül fel kell for­gatni, ha akarunk vele vala­mit kezdeni. A fiú mögött mindegyre ott lobog az apa árnyéka. (Ha beleállt az ember for­gatni a homokot, néha egy­szerűen elnyelte. Még jó vót, ha arra járt valaki s meglátta a meredező ásónyelet, azután kiásta az embert. Ahol domb vót, ott homok vót, ahol lapos, ott meg víz. Alattunk tenger van.) S a fiú most pontosan azt mondja, mint az apja, mintha egy láthatatlan telefonzsinó­ron üzenetet kapott volna, vagy titkos hullámok segítsé­gével: — Alattunk tenger víz tem. — A homokon jó a víz. — Ha föl tudjuk hozni... Emlékszik a »Megszállottak« című filmre? — Emlékszem. — Na, mi ugyanazokkal a csőkutakkal akarjuk öntözni a homokot. Tizenöt méter mély­re se kell lemenni s ott a víz... Ha fölhozzuk. Itt beletúr a hajába. Most látom, hogy a haja pontosan úgy ritkul, mint a pátriárka hófehér, hosszú hajzata, elöl széles karéjban csúszik hátra a koponyatető felé, de a fő­agronómus homlokán még nem érte el az első varrat vo­nalát. A fiú harminckét évvel fiatalabb az apjánál s két ujj­­nyival az apja mögött jár ko­paszodásban. — Az édesapja azt mondta, hogy a szőlőt is öntözni akar­ja. — Fogom... öntözni fo­gom. Kemény, magabiztos hang, merőben más csengése van, mint a pátriárka regényes do­bogásának. Az ökle­­ is ponto­san úgy legyint az­ asztalra: — Persze, a kertészet is van olyan fontos... A fiú eleinte szőlész volt, Budapesten végzett s dolgo­zott Kecskeméttől Egerig több állami és célgazdaságban s akkor jött haza, amikor hív­ták. Itthon aztán, már agronó­­musi beosztásban, elvégezte levelező tagozaton a kertésze­tet is. Tizenkét fiatalember — Melyiket tartja előbbre­­valónak: a szőlőt, vagy a ker­tet? — A szőlő itt fél évszázados hagyomány... A szőlő volt az első kultúrnövény ezen a tájon és a gyümölcsfa. Jó kultúrnövény volt, aki bírta vele a munkát, nem bánta meg. — És a kerti zöldség? — Mi úgy találjuk, hogy ab­ból is lehet annyi hasznot ki­venni, mint a szőlőből. A sző­lő évek alatt fordul termő­re, de akkor azután sokáig bírja. — Meddig él a szőlő? — Ha gondozzák, elél száz évig is... Azután arról beszélünk, hogy az ötszáz hold szőlőből háromszázötven hold régi ül­tetésig, szűk sorközökkel. (Azért jártak benne az ötö­sével egymás elé fogott lovak.) Az új ültetés már széles sor­­távot kapott, ott már eljár a könnyű traktor. A kertet és a kerti veteményt úgy ülteti az ember, ahogyan akarja s itt már úgy akarja, hogy gép­pel lehessen művelni. — Mégis — mondom komo­­kan, mert izgat ennek a negy­venéves főagronómusi rangra emelkedett fiatal homokszeli­­dítőnek rendületlen nyugalma — a kertészetben, akármilyen mértékben gépesítik is, em­berre van szükség. — Ami azt illeti, emberi munkaerőben is gyarapodunk. — Az előbb azt mondta, hogy a szövetkezetben négy­száz nyugdíjas van és mind­össze száz dolgozó. — Azok egy része is öreg... Apám hetvenkét éves. Brigád­vezető. — Hol a gyarapodás? — Van tizenkét fiatal, aki ide kötötte a sorsát. Igaz, na­­gyobbára olyanok, akiknek másutt nem sikerült a beis­kolázás, de fiatalok és ta­nulni akarnak. Bejön a titkárnő — a tanu­lékony falu hamar elleste ezt a városi szokást — és feketét hoz. Nyúlánk, sötétszőke, ha­muszürke pullóverben és kur­taszárú divatos kiscsizmában van. Amikor kimegy és amíg isszuk a kávét, a főagronómus int: — Ez a fiatalasszony is kinn kezdte a kertészetben. Azután férjhez ment s be kel­lett hozni adm­inisztrátornak, nehogy a férje is elmenjen. Sehogy sem akar kikereked­ni bennem a pátriárka fiá­nak szigorú, száraz,­ okoskodó igazsága. Négyszáz nyugdíjas­sal és száz idősödő parasztem­berrel szemben tizenkét fia­tal, Úigy vélem, az arány egye­nest nyomasztó. A főagronómus védőállást vesz fel s kedvvel hadakozik, mint egy jó vívó. — Az a tizenkét fiatalem­ber, aki itt van és itt marad, nagyon sokat tud tenni. Nem kétkezi kerti munkások, lesz­nek, hanem tanult kertészek. Szép szakmát tanulnak, s a szép szakma vonzó ezen a vidéken. Ennek a mesterség­nek itt gyökerei vannak. Gé­pekkel dolgozunk, csőkutakkal öntözünk és elérjük, hogy vi­rágozzék az egész homok. Az egész homok... Valaha élt Cegléden egy em­ber, aki megálmodta a­ homok virágzását, iskolát alapított az álmai megvalósítására s azóta is hány ilyen szigorú, zárt, száraz homoki ember gyötrő­dött evvel a könnyű, szél­fútta arannyal, amelyből olyan nehéz lefejteni az igazit. Egyszerre lezuhan az este. A pátriárka tanyáján, a kony­hában már szikkadt lehet az ebéd, talán robog is valame­lyik nyaktörő úton: a hetven­két éves brigádvezető a Jana nyergében az engedetlen gye­rekért Nagyon hideg van, a pipa­füst már hideg és keserű. — Ha nyáron erre jár — mondja a pátriárka fia — meglátja, mit ér az a tizenkét ember. És mennyivel többen is lesznek... Zörög a száraz, megszedett kukorica. Zeng a fagy. Arra gondolok, amíg csúszkálunk kifelé az útra, hogy a pátriár­ka és kortársai elkezdték meghódítani a homokot. Most a homok kezdi visszahódítani az embert. Szerényen, szívó­san, egy pátriárka fehér lobo­­gásával és egy agronómus akaratával, hitével és bizako­dásával. Baráti Géza Maffis­fípmzrt Több közgazdászt igényel a fejlődő magyar vegyipar A Vegyipari Dolgozók Szak­­szervezete és a Nehézipari Mi­nisztérium, kedden ankéton vi­tatta meg a vegyipar közgaz­dászaival a vegyipari harma­dik ötéves terv céljait, és azo­kat a feladatokat, amelyek a terv teljesítésében a közgazdá­szokra várnak. Lévai Tamás, a miniszté­rium vegyipari beruházási fő­osztályának helyettes vezetője arra hívta fel a közgazdászok figyelmét, hogy a terv célja továbbra is a vegyipar gyorsí­tott ütemű fejlesztése és ezt a következő ötéves időszakban is hatalmas beruházásokkal va­lósítják meg. A harmadik öt­éves tervben azonban csak egy-két helyen nyitnak új te­lephelyet, a tekintélyes beru­házási összegek nagy részét ehelyett a meglevő kombiná­tok, nagyüzemek fejlesztésére, bővítésére fordítják. Ugrásszerűen fejlődik pél­dául Ajka az új timföldgyár beruházásával és Székesfehér­vár a könnyűfémmű szélessza­lag hengerművének felépítésé­vel. A gyógyszeripar jelenleg legkisebb üzeme, az Alkaloida Vegyészeti Termékek Gyára, valamint a második ötéves tervben felépült Szegedi Gu­migyár a következő öt eszten­dőben igazi nagyüzemmé tere­bélyesedik, termelésük meg­sokszorozódik. Márton Géza, a NIM Ipar­­gazdasági és Üzemszervezési Intézet igazgatója rámutatott arra, hogy a feladatok megkö­vetelik a közgazdászok egyete­mi képzésének, továbbképzésé­nek fokozását, munkakörülmé­nyeik, életviszonyaik javítását. Fokozott mértékben kell ellát­ni az iparágakat és a vállalato­kat közgazdász szakemberek­kel Dobi István látogatása Komáromban Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke, Komárom megye országgyűlési képviselője ked­den Komárom városba látoga­tott. Társaságában volt Ne­meslaki Tivadar, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, valamint Roszner László, a megyei tanács vb­­elnöke. A vendégeket a váro­si tanácsnál a járás és a vá­ros vezetői fogadták. Nagy László, a városi tanács vb-el­­nöke beszámolt arról, milyen létesítményekkel gyarapodott a város az utóbbi időben, s hogyan fejlődtek az üzemek. Dobi István ezután — a ven­déglátók társaságában —meg­tekintette az új melegvizű strandfürdőt, a korszerű gim­náziumot. Ellátogatott a helyi vasöntödébe és felkereste a vasútállomást, valamint a fű­tőházat is. Kállai Gyula fogadta az új bolgár nagykövetet Kállai Gyula, a Miniszter­­tanács elnöke kedden bemu­tatkozó látogatáson fogadta Vaszil Bogdanovot, a Bolgár Népköztársaság új magyaror­szági rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetét. Magyarország diplomáciai kapcsolatot létesített Libanonnal A Magyar Népköztársaság és a Libanoni Köztársaság kormánya elhatározta, hogy a két ország között nagyköveti szinten diplomáciai kapcsola­tot létesít. Rendelkezés a bérfizetésekről a karácsonyi és újévi ünnepen A pénzügyminiszter a SZOT-tal egyetértésben utasí­tásban szabályozta a karácso­ny­i és újévi munkaszüneti na­pokra való tekintettel az ese­dékes bérkifizetéseket Az uta­sítás szerint az egyébként de­cember 21., 22. és 23-án ese­dékes munkabéreket december 21-én, a 24-én és 25-én esedé­kes béreket 22-én, a 26-án és 27-én esedékes béreket 23-án, a 29-én és 30-án esedékes bé­reket 29-én, a december 31-én, január 1-, 2- és 3-án esedékes béreket december 30-án fize­tik ki. Az állami és szövetke­zeti építőiparban megállapított december 23-i részfizetési nap változatlan marad. Vízügyi berendezéseket adtunk át Accrában A két ország közötti gazda­sági egyezmény keretében a magyar ipar 25 vízszállító ko­csit és 25 víztisztító berende­zést szállít a Ghánai Köztár­saságnak. Az első tíz magyar tartálykocsi ünnepélyes átadá­sára november 29-én került sor Accrában. A Csepel Autó­gyár termékeit Szigeti Károly, hazánk accrai nagykövete ad­ta át E. K. Bensah ghánai közmunkaügyi miniszternek. Dr. Szendrey Ákos búcsúztatása Kedden a Farkasréti teme­tőben a pályatársak és tiszte­lők nagy részvéte mellett bú­csúztatták dr. Szendrey Ákost, a történettudományok kandi­dátusát, a Néprajzi Múzeum nyugalmazott főigazgató-he­lyettesét, a Magyar Néprajzi Társaság volt elnökét. A ra­vatalnál dr. Bodrogi Tibor, a Néprajzi Múzeum főigazga­tója méltatta az elhunyt ér­demeit. A Magyar Néprajzi Társaság nevében dr. Ortutay Gyula akadémikus, a társa­ság elnöke, a munkatársak nevében dr. K. Kovács Péter, a Néprajzi Múzeum osztály­vezetője mondott búcsúbeszé­det. Az 1966—­67.ÉVi magyar-csehszlovák kulturális munkaterv Kedden délután a Művelő­désügyi Minisztériumban — a november 25-től 30-ig Buda­pesten tartott tárgyalások eredményeképpen — ünnepé­lyesen aláírták a magyar— csehszlovák kulturális csere­­egyezmény 1966—1967. évi munkatervét. Az okmányokat magyar részről Molnár János művelődésügyi miniszterhe­lyettes, csehszlovák részről Frantisek Pisek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság buda­pesti nagykövete írta alá. Javítják — egyebek között — a felsőoktatási intézmények kapcsolatait. A közoktatás te­rületén kölcsönösen segítik a tanítást a szlovákiai magyar nemzetiségi iskolákban, illetve a magyarországi szlovák nem­zetiségi iskolákban. A kulturális és művészeti rendezvények egyik kiemelke­dő eseménye lesz a Cseh Fil­harmonikusok zenekarának fellépése 1966-ba­n, a Budapes­ti Zenei Heteken. A Magyar Állami Operaház együttese 1967-ben részt vesz a Prágai Tavasz műsorában. A X. ma­gyar képzőművészeti kiállítás válogatott anyagát jövőre be­mutatják Prágában és Po­zsonyban, viszonzásképpen ná­lunk Antonin Slavicek cseh festőművész gyűjteményes tár­latát rendezik meg. A munkatervet előkészítő tárgyalásokkal egyidőben ugyancsak Budapesten ülése­zett — ezúttal negyedik alka­lommal — a magyar—cseh­szlovák kulturális munkabi­zottság is. Kedd este Frantisek Pisek, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság budapesti nagykövete a nagykövetségein koktélt, majd Molnár János művelő­désügyi miniszterhelyettes a Gun­del Étteremben vacsorát adott a munkatervi tárgyalá­sokon részt vett magyar, illet­ve csehszlovák kulturális kül­döttségek tiszteletére. Százmillió tonnányi szénvagyon kutatófúrását készítik elő a dél-nógrádi szénmedencében Kedden a nógrádi szénbá­nyászat távlati fejlesztési problémáival, feladataival foglalkoztak a nógrádi képvi­selők. A délelőtti órákban bá­nyászszakemberek kíséreté­ben a medence bányaüzemeit keresték fel, majd délután Salgótarjánban tartották ülé­süket. A Czottner Sándor el­nökletével tartott ülésen Sült Tibor, a tröszt főmérnöke tá­jékoztatta a képviselőket a nógrádi bányászkodás jövőjé­ről. Elmondotta, hogy idén két aknaüzem, jövőre újabb három kisebb régi bánya zár­ja be kapuit, s a termelés is fokozatosan csökken a több mint 100 éves nógrádi szén­medencében. Az »elöregedés­­sel« szemben azonban jelen­tős fejlesztésre kerül sor Nóg­­rádban. A harmadik ötéves tervben több mint félmiliárd forintot költenek majd a nóg­rádi bányászat fejlesztésére. Haracska Imre nehézipari miniszterhelyettes sürgette, hogy a Nógrádi Tröszt geoló­gusainak tervei alapján hala­déktalanul kezdődjék meg a dél-nógrádi bányavidék, a Ká­­nyás-bánya környéki, bökvöl­­gyi és mátraverebélyi terüle­tein a kutatófúrás. Az említett területen mintegy százmillió tonnára becsült széravagyon rejtőzik. Jakab Sándor képviselő, a Nógrád megyei pártbizottság első titkára tájékoztatta kép­viselőtársait, hogy több mint négymilliós költséggel kezdik meg a dél-nógrádi kutatófú­rásokat Felhívta azonban a figyelmet, hogy a nógrádi szénbányászat jelenlegi legna­gyobb problémája a gazdasá­gosságtól való elmaradás. E téren várnak gyorsabb előre­lépést a tröszt és a bányák ve­zetőitől. Az ülés második napirend­jén a képviselőcsoport jövő első fél évi munkaprogramját vitatták meg. (n. r.) ­ Kétszázharminckétezer tonnás vaskohászati termékcsere a jövő év első negyedében Az Intermetall vaskohászati együttműködési szervezetben részt vevő országok tervhivata­lainak, termelő és értékesítő vállalatainak megbízottai ter­mékcsere értekezletet tartottak Budapesten, ahol elhatározták, hogy a jövő év első negyedé­ben is kicserélik hiányzó, il­letve felesleges vaskohászati cikkeiket. A kedden véget ért tanácskozáson összesen 232 000 tonna kohászati cikk cseréjé­ről kötöttek megállapodást, ennek értéke meghaladja a 26 millió rubelt. Magyarország a hosszú lejá­­­ratú megállapodásokon felül a jövő év első negyedében 43 000 tonna kohászati cikket ad át más országoknak, körülbelül ugyanilyen mennyiségű egyéb kohászati termék ellenében. A Szovjetuniótól, Lengyelország­tól és Csehszlovákiától például öntecset, bugát kapunk, s he­lyette középsori termékeket szállítunk. Tovább növekszik a forgalmunk az NDK-val, ahon­nan ugyancsak középsori ter­mékekért csavaracélt vásáro­lunk. A jövő év első negyedé­ben egyébként a Német De­mokratikus Köztársaságból megindul a golyóscsapágyacél próbaszállítása is Magyaror­szágra. A tanácskozáson megállapí­tották, hogy a termékcsere szempontjából is igen sikeres volt az 1965-ös év az Interme­­tallban részt vevő országok szá­mára. Az év folyamán össze­sen 949 000 tonna árut cserél­tek. Megállapodás a magyar és a lengyel újságíró-szövetség között Varsóban kedden a Lengyel Újságíró Szövetség székházá­ban megállapodást írtak alá a magyar és a lengyel újság­író-szövetség együttműködésé­ről. A megállapodás értelmé­ben a két szövetség között az eddiginél szélesebb körű kap­csolat létesül. Az együttműködési megálla­podás előírja, hogy mindkét újságíró-szövetség fokozottab­ban tevékenykedik majd a Nemzetközi Újságírószervezet keretében. 1966-ban a Lengyel Újságíró Szövetség is tevéke­nyen közreműködik a MUOSZ által összehívott »Újságírók feladatai a békés együttélés kérdéseinek népszerűsítésében« címmel* Budapesten tartandó nemzetközi konferencia szer­vezésében. A megállapodást magyar részről Siklósi Norbert a MUOSZ, lengyel részről Ta­­deusz Rojek, a Lengyel Újság­író Szövetség főtitkára írta alá. * Kedden Martin Ferenc, a Magyar Népköztársaság varsói nagykövete a két újságíró­szövetség közötti együttműkö­dés megkötése alkalmából koktélpartit adott. t)j szállítmányok érkeztek St: FED-4 ZORKIJ-6 ZENIT-3M LJUBITELJ KVARZ SPORT-3 és filmfelvevőkből _ . . . , Régi ár: . . . (tokkal) 1680,— Ft 1980,— Ft 585,— Ft 1900,— Ft 1200,— Ft fkától) 1400,—Ft 950,— Ft 1400,—Ft 300,—Ft 1200,—Ft 1­800,— Ft .­ ______ _____ .... _____ .. .. ____ ■ H

Next