Magyar Nemzet, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-01 / 77. szám
Csütörtök, 1982. április 1 Magyar Nemzet Ezüstkor? NEM ÜNNEPELTEK túl hangosan az Európai Gazdasági Közösség vezetői kedden véget ért brüsszeli csúcsértekezletükön. Holott lényegesnek látszó évfordulóról emlékeztek meg: negyedszázaddal ezelőtt, 1957. március 25-én írták alá az olasz fővárosban az úgynevezett Római Szerződést, amely mindmáig a nyugat-európai integráció alapkönyve, útmutatója, jogszabálygyűjteménye. Az EGK „fővárosában”, Brüsszelben nem fújták túlzottan sokáig az ünnepi harsonákat. A megemlékezés egyetlen kézzelfogható politikai aktusaként életre hívták az úgynevezett „európai alapítványt”, amelynek az a célja, hogy a ma már tíz országból álló közösség kulturális, szellemi együttműködését fokozza, az „európai gondolat” térhódítását ösztönözze. Az ötletet Tindemans belga külügyminiszter vetette föl a hetvenes évtized közepén, akkor Franciaország és Dánia utasította el. Ennek is tulajdoníthatóan az egyezmény nem valamiféle nemzetek fölötti intézményt hoz létre, hanem az államközi megállapodások szokásos elemeit tartalmazza. Az alapítvány székhelye Párizsban lesz, a költségeket a Közös Piac kasszáiból fedezik. A szervezet jellege módot nyújt a visszatekintésre az integráció negyedszázados jubileumán. Nem a Római Szerződés rendszere bővült, hanem államközi egyezményt írtak alá a külügyminiszterek: ez a tény önmagában is jelképes érvényű, és érzékelteti, hogy a gazdasági közösség elkanyarodott az alapító atyák elképzeléseitől. Egyikőjük éppen a jubileumi ülés napján hunyt el. Walter Hallstein nevét valószínűleg nem a rossz emlékű doktrína őrzi meg, hanem hozzájárulása a nyugat-európai épület megalapozásához. Vele együtt a túlnyomórészt kereszténydemokrata, a középtől jobbra álló politikusok az ötvenes évtized közepetáján úgy gondolták, hogy a Római Szerződés egy szép napon az egyesült Nyugat-Európa alkotmánya lehet, a gazdaságilag fokozatosan összeolvadó tagországok a politikában is egyre szorosabban fogják majd egymás kezét. Az unió gondolatát többször megújították, sőt 1972-ben célul tűzték ki, hogy 1980-ig létrehozzák a szoros gazdasági és pénzügyi szövetséget. ILLÚZIÓNAK bizonyult ez, a tervek füstbe mentek, és az integráció ma sokszor szinte belefullad a vitákba. Legalábbis a látszat szerint: semmi sem volna ugyanis helytelenebb annál, mint hogy a Közös Piac „állagát” csupán a napi nézeteltérések alapján ítéljük meg. Ha elkanyarodott is az eredeti céloktól, az EGK — úgy tűnik ma már — lényeges és visszafordíthatatlan folyamatokat indított el, vagy erősített föl. A mezőgazdasági árakról és a brit költségvetési hozzájárulásról folyó vég nélküli viták elfödik, hogy az integráció előmozdította a (nyugat) német—francia közeledést, hozzásegített a háborús sebek begyógyításához földrészünk nyugati felén. Ez az alapvetően politikai indíték mind a mai napig érvényes, persze, módosult formában. Bonn és Párizs kompromisszuma mostanság is magva az EGK-nak, e köré csoportosulnak a centrumtól távolabb álló országok. A nyugatnémet nagyipar és a francia mezőgazdaság érdekeit szolgáló egyesülés a hatvanas évtizedben megvalósította a vámuniót, amely fölgyorsította a tagországok gazdasági növekedését. Látványos eredmények sora született ebben az évtizedben, s ehhez a vámfalak lebontása nem kis mértékben járult hozzá. Akár aranykornak is nevezhetnénk ezt az időszakot, amikor is a gyakorlatba átültették a mezőgazdasági szabályozókat. Minden súlyos hibája ellenére kétségtelen, hogy a Közös Piac agrárrendszere a fogyasztók igényeit magas színvonalon élesíti ki. A világgazdaság felszálló ágában érte el ezeket a nem lebecsülendő és máig ható eredményeket a közösség. Vonzereje elég nagy volt ahhoz, hogy a hetvenes évtized elején magához ölelje Nagy- Britanniát, Dániát és Írországot, a közelmúltban Görögországot. A termelés lendületét 1973-ban azonban megtörte az olajválság, és a közösség kénytelen volt szembenézni a nagy dilemmával: a drága nyersanyagok okozta megtorpanást miként könnyebb átvészelni, egyedül vagy együttesen? Másképpen fogalmazva: képes-e ■közös válaszra az EGK? — ez volt a kérdés és az integráció nem tudott egységes feleletet adni, bebizonyosodott, hogy a tagországok a saját érdekeiket nézik, amit a nemzetekfölöttiség lelkes hívei „nemzeti önzésnek” neveztek. Ezekben az években derült ki az is, hogy atagállamok, szövetsége már olyan pontra ért el, ahonnan nincs visszatérés: az integráció minden gondja ellenére nem bomlott föl, és ezt tudomásul kellett venniük a középtől balra álló erőknek, amelyek nemegyszer közelinek tartották a szétesés időpontját. az Átértékelés időszakában született meg az olasz kommunisták elgondolása, a „demokratikus alternatíváról”, vagyis arról, hogy az EGK intézményei egy alapvetően szociális ihletésű, a tőke szempontjai mellett a munkavállalók érdekeit érvényesíteni képes gazdasági fejlődés keretéül is szolgálhatnak. A hangsúlyváltás mind a mai napig érződik, ami elválaszthatatlanul összefügg a szociáldemokraták térnyerésével és a nyugat-európai konzervatív pártok hanyatlásával — az ötvenes-hatvanas évtized fordulójához képest. A megváltozott világgazdasági és nemzetközi politikai közegben az integráció mozdonya lelassult, a szuverén nemzetek gazdaságpolitikájának döntő elemeiről továbbra is a fővárosokban határoznak, a költségvetés vagy az adók összehangolását nem engedték át a brüsszeli nemzetek feletti testületeknek. A tagállamok megőrizték hagyományos jogkörüket, ami nemcsal az ünnepen is sokszor fölemlegetett politikai akarat hiányának tulajdonítható, hanem annak is, hogy a kereskedelem összefonódását nem követte a termelési ágazatok, a tőke egybeolvadása. A gazdasági vágányokon lassító vagy éppen veszteglő mozdony így kanyarodott vissza az eredeti célok egyikéhez, a politikai együttműködéshez. A nemzetközi küzdőtéren néhány kérdésben összehangolt álláspontra törekszik az EGK, s a csúcstalálkozók állandósult rendszerének egyik legszámottevőbb mozzanata mindig is a számvetés „kandalló mellett” a nagy világpolitikai kérdésekről. BRÜSSZELBEN is így volt most, újból bebizonyosodott, hogy kikristályosodott egyfajta sajátos nyugat-európai felfogás, amely nem mindig vág egybe az amerikai nézetekkel, persze, nem eleve ellentétes velük. A Közel-Keleten és Közép-Amerikában nem teljesen úgy látják a helyzetet a nyugat-európai közösség vezetői, mint az óceán túlsó oldalán és a kelet-nyugati együttműködésről is fenntartják Washingtontól eltérő véleményüket. A belső vitákat a belga fővárosban csaknem zárójelbe tették, a költségvetésről, a mezőgazdasági árakról szakminiszterek vitatkoznak majd tovább. Az iránytű most Versailles felé mutat: a vezető tőkés országok júniusi csúcsértekezlete előtt a Közös Piac szeretne valamennyire is egységes álláspontot kialakítani. Ez bizonnyal úgy megy majd, mint az eddigiek folyamán: kölcsönös engedményekkel, bonyolult alkudozásokkal. Az integráció aligha mélyül, inkább szélesedik, a szövetségi állam egykori álma helyébe már régen az államszövetség realitása lépett: hiába, az aranykor elmúlt, egyre kevesebb a színesfém, s még jó, ha olykorolykor ezüstös fény ragyogja be a bronzkort. A brüsszeli ünneplők ezt pontosan tudják. Martin József Faluvégi Lajos brazíliai látogatása A Brazil Szövetségi Köztársaság kormányának meghívására Faluvégi Lajos, a Magyar Népköztársaság miniszterelnökének helyettese kormányküldöttség élén 1982. március 28— 30. között hivatalos látogatást tett Brazíliában. A magyar miniszterelnökhelyettes megbeszéléseket folytatott Antonio Aureliano Chaves de Mendoncával, a Brazil Szövetségi Köztársaság alelnökével a két ország kapcsolatairól és a nemzetközi feszültség csökkenésének lehetőségeiről. Faluvégi Lajos tárgyalásokat folytatott Antonio Delfim Netto tervezésügyi miniszterrel, Eliseu Resende közlekedésügyi miniszterrel, Amaury Stabilé mezőgazdasági miniszterrel, Waldyr Arcoverde közegészségügyi miniszterrel, Mario Andreazza belső fejlesztésügyi miniszterrel, valamint Baena Soares megbízott külügyminiszterrel is. A magyar küldöttség tagjai közül Rabi Béla iparügyi államtitkár, Garai Róbert külügyminiszter-helyettes és Herkner Ottó külkereskedelmi miniszterhelyettes is több tárgyalást folytatott vendéglátóival. A felek megelégedéssel hangsúlyozták, hogy az utóbbi években aláírt okmányok szellemében a két ország közötti gazdasági és kereskedelmi vállalkozások jól fejlődtek. Megvizsgálták a pénzügyi és gazdasági együttműködést, továbbá az árucsere-forgalom távlatait. A magyar küldöttség bejelentette: 1982 őszén Sao Paulóban kiállítást kívánnak rendezni, hogy elősegítsék a magyar termékek brazíliai népszerűsítését. Április 3-tól tavaszi szünet az iskolákban Az általános és a középiskolákban az idén április 3-án, szombaton kezdődik és április 13-án, kedden fejeződik be a tavaszi szünet. A vakáció előtti utolsó tanítási nap tehát pénteken lesz, a szünet után pedig április 14-én, szerdán ülnek ismét padba a diákok. Azokban az iskolákban, amelyek már ebben a tanévben áttértek az ötnapos tanítási hétre, egy nappal rövidebb lesz a tanítási szünet. Ezek az intézmények, választásuk szerint, vagy április 13-án már tanítanak, vagy pedig április 17-én, szombaton tartanak tanítási napot. A tavaszi szünet idején is várják a napközi otthonok a diákokat. Június 12-én lesz az utolsó tanítási nap az alsófokú nevelési-oktatási intézményekben, a középiskolák I—III. osztályaiban, valamint az egészségügyi szakiskolák I—II. osztályaiban. A heti ötnapos munkarendben dolgozó iskolások nyári vakációja némileg megrövidül: június 18-án fejezik be a tanévet. Május 8-án tartják az utolsó órákat a középiskolák IV., továbbá az egészségügyi szakiskolák III. osztályos tanulói számára; ők május 17-től kezdődően vesznek részt az érettségi írásbeli vizsgákon. A nemzetiségi gimnáziumokban valamivel korábban — május 14-én — kezdődik az érettségi, a gimnáziumok és a szakközépiskolák esti, illetve levelező tagozatán pedig május 31-e az írásbeli vizsga kezdő napja. Faritkaságok a Velencei-tónál Terjeszkedik a Velencei-tó északi partján évek óta alakuló arborétum: az idei telepítéssel együtt már hetven hektárt foglal el a Pákozd környéki dombokon az oktatási, kísérleti és vízminőség-védelmi célokat is szolgáló, tájszépítő, fagyűjtemény. A százhektárosra tervezett fagyűjteményt ritka lombos és tűlevelű fákból, cserjékből állították, illetve állítják össze. A környéken eddig ismeretlen fajokat telepítettek be azzal a céllal, hogy megfigyeljék, hogyan tűrik a klímát, érdemes-e nagyobb területen is próbálkozni a meghonosításukkal. Kiválóan érzi magát új élőhelyén például a vörösfenyő. Új nyugdíjasház létesítése és építésrendészeti ügyek a fővárosi tanács vb ülésén Az V. kerületi Vadász utcában létesítendő új nyugdíjasház beruházási programját hagyta jóvá szerdai ülésén a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága, majd tájékoztató jelentést hallgatott meg a budapesti engedély nélküli építkezések helyzetéről. Az V. kerületben mintegy ötvenezren élnek, közülük több mint 16 ezer az idős korú. Ők többnyire nagyméretű lakásokban laknak és szívesen költöznének olyan nyugdíjasházba, ahol ellátásukról szervezetten gondoskodnak, ugyanakkor önállóan, függetlenül élhetnek. Az új otthont a Vadász utca 11—13. szám alatti foghíjtelken kívánják fölépíteni. Az épületben 124 úgynevezett lakóegységet alakítanak ki. Bennük — bútorozástól függően — egy, illetve két személy találhat otthont. A lakók ellátását háromszáz adagos melegítő konyha, orvosi szoba, nővérszoba, étterem és több közösségi helyiség szolgálja majd. A belvárosi nyugdíjasház — melyben egyébként még egy negyvenszemélyes öregek napközi otthona is helyet kap — műszaki átadására 1984 végén kerül sor. A fővárosi tanács végrehajtó bizottsága 1975-ben kiadott utasítása alapján számos intézkedés született a „vadépítkezések” megakadályozására, ám az úgynevezett építésrendészeti ügyek száma még mindig jelentős. 1981-ben 1652 ilyen ügyet zártak le, azóta újabb 1507 építésrendészeti ügy „keletkezett”, ezek közül 23-at még vizsgálnak, 280 esetben a kiadott határozat még nem emelkedett jogerőre, fennmaradási engedélyt adnak 402 épületnél és várhatóan bontás lesz a vége 802 ügynek. Tavaly 5 és fél millió forint építésrendészeti bírságot szabtak ki. Remélhető, hogy a nagyobb összegű, szigorúbb építésrendészeti bírság visszatartó, elriasztó hatása a jövőben még fokozottabban érvényesül. Az európai ENSZ-társaságok regionális konferenciája Budapesten Az ENSZ Társaságok Világszövetsége (WFUNA) végrehajtó bizottságának március 27—28-i genfi ülésén hozott határozat szerint ez év november 9-e és 12-e között Budapesten tartják a világszövetség európai regionális konferenciáját. Az ülésen nyolc ország képviselőiből álló szervező bizottság nevében Gömbös Ervin, a Magyar ENSZ Társaság főtitkára terjesztette elő a konferencia programjára vonatkozó javaslatot. Hazaérkezése után elmondotta: az elfogadott javaslat szerint a konferencia középpontjában a helsinki záróokmány szellemében az együttműködés fokozásának fő feladatai és az ENSZ-társaságok szerepe áll. A budapesti konferencián megfigyelőként Európán kívüli országok képviselői, valamint a világszövetség vezető tisztségviselői is részt vesznek. A végrehajtó bizottság soron következő ülését szintén Budapesten, a konferenciát követően tartják. Népfronttanácskozás a társközségek helyzetéről Szerdán Budapesten tartotta ülését a Hazafias Népfront településpolitikai munkabizottsága. A részvevők egy tavalyi vizsgálat tapasztalatait vitatták meg, melynek során a Minisztertanács Tanácsi Hivatala a népfrontmozgalommal közösen csaknem száz társközségben mérte fel az alapellátás színvonalát, a helyi közéleti fórumok működését, a tanácsi munka eredményességét. Az adatok egyértelműen jelezték, hogy kisközségeink fejlődése, gyarapodása számottevően elmaradt az elmúlt évtizedekben a településhálózat egészétől, s egyes területek, körzetek között is lényeges különbségek alakultak ki. Az aprófalvak némelyike valóban fejlődésképtelenné vált, mesterséges „életben tartásukra” nincs elég pénz, de ez nem is lenne célszerű. Ahol azonban lehet, ott nagyobb segítséget szükséges nyújtani a kistelepüléseknek népességmegtartó képességük erősítéséhez. Számos jó kezdeményezés jelzi e szándék erősödését. Sok helyütt a kisebb falvakra is figyelve, bővítik a kereskedelmi hálózatot, másutt felvevőhelyek kijelölésével oldják meg egy-egy körzet szolgáltatóipari igényeit, vagy a termelőszövetkezeti buszok igénybevételével teremtenek közvetlenebb kapcsolatot a városokkal. A népképviseleti, igazgatási szervezet ésszerűsítése elkerülhetetlen lépés volt, hiszen az anyagi és szellemi erők egyesítése jelentősen bővítette a fejlesztés helyi lehetőségeit. A szervezeti lépések azonban csak akkor lehetnek eredményesek, ha a társadalom támogatása kíséri azokat. Fontos, hogy ezeken a településeken élénk, cselekvő közélet bontakozzék ki, amely alapot adhat e közösségek önfejlesztő képességének megszilárdításához. Agrokémiai napok Pécsett Agrárgazdaságunk egyik fő törekvése a termőföld eltartó képességének fokozása. A Pécsett szerdán kezdődött XX. agrokémiai és növényvédelmi napokon Nagy Bálint, a MÉM főosztályvezetője emlékeztetett arra, hogy 1960 és 1980 között hat százalékkal csökkent a termőterület, ám ami ennél is aggasztóbb: a szántóterület tizenegy százalékkal fogyatkozott meg. Azaz két megyényi terület esett ki az agrártermelésből. A mezőgazdasági üzemekben tehát meg kell változtatni az eddigi agrokémiai gyakorlatot — hangoztatták a pécsi tanácskozáson. A fő feladat: a talaj termőerejének megjavítása, az elhanyagolt földek rendbehozása. A népgazdaság szinte erején felül támogatja a talajjavító meliorációs munkákat, sok gazdaság viszont még mindig elkótyavetyéli a talaj számára elengedhetetlenül szükséges szerves anyagokat. Nyaranta például országszerte lángolnak a gabonatarlók, ahelyett, hogy visszadnák az értékes tápanyagot a földnek. Az ipari hulladékok megsemmisítése Az ipari hulladékok biztonságos elhelyezéséről, környezetszennyező hatásainak kiküszöböléséről tanácskoztak a szakemberek szerdán a Kémikusok Egyesületében. Az ipar és a környezetvédelem közös gondja, hogy az évi mintegy háromszázezer tonna, emberre, állatra és növényzetre káros, mérgező hulladékot megsemmisítsék, ártalmatlanná tegyék, illetve újra felhasználják. A Környezetvédelmi Intézet munkatársai ismertették a veszélyes ipari hulladékkezelő hálózat létrehozásának koncepcióját, amelynek alapján 1995-ig az országban 5 komplex — laboratóriummal, égető- és lerakóhellyel ellátott — hulladékmegsemmisítő, illetve -tárolótelepet létesítenek, Budapest, majd Pápa, Pécs, Hódmezővásárhely és Leninváros környékén. A beruházás tervezett költsége 3,2 milliárd forint. Egyetemi, főiskolai párttitkárok értekezlete Szerdán a KISZ KB székházában országos egyetemi, főiskolai párttitkári értekezletet rendezett az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztálya és a KISZ KB egyetemi és főiskolai tanácsa. A részvevők meghallgatták Kornidesz Mihálynak, az MSZMP KB osztályvezetőjének időszerű kulturális, ideológiai kérdésekről adott tájékoztatóját, majd Nagy Sándornak, a KISZ KB titkárának bevezetőjét követően megvitatták az egyetemi, főiskolai KISZ-munka fejlesztésének irányairól kiadott vitaanyagot. MSZMP-küldöttség Sri Lankában Az MSZMP küldöttsége, amely Várkonyi Péternek, a Központi Bizottság tagjának vezetésével részt vett az Indiai Kommunista Párt XII. kongresszusán, Delhiből tovább utazott a Sri Lanka-i Demokratikus Szocialista Köztársaságba, ahol a Sri Lanka-i Kommunista Párt meghívásának tesz eleget Szolidaritás a salvadori néppel Hazaérkezett a Magyar Szolidaritási Bizottság küldöttsége, amely március 26—28-a között Mexikóvárosban részt vett a salvadori nép melletti szolidaritás jegyében rendezett nemzetközi fórumon. Az értekezleten 28 országból mintegy 85 különböző politikai párt, szervezet és mozgalom képviselője nyilvánította ki szolidaritását a salvadori nép — a Farabundo Marti nemzeti felszabadítási front és a forradalmi demokratikus front vezette — hősies harcával. Létrehozták a salvadori néppel vállalt szolidaritási világfrontot és a front mexikóvárosi szerénelyű állandó irodáját, amelynek fő feladata a fórumon elfogadott akcióprogram nemzetközi összehangolása. A Központi Sajtószolgálat új vezetője Dr. Lökös Zoltán Rózsa Ferenc-díjas újságírót, a Magyar Nemzet helyettes főszerkesztőjét e beosztásából felmentették és kinevezték, egyben beiktatták a Központi Sajtószolgálat főszerkesztőjévé. Hamburgi magyar hét Három nap után már megállapítható: a hamburgi magyar hét más, mint volt az előző öt NSZK-ban rendezett magyar gazdasági bemutató. Az ipari szövetkezetek ilyen nagyságban még soha nem mutatkoztak be önállóan külföldön. A kiállítás a magyar gazdaság bemutatása mellett jó szószólója a magyar idegenforgalomnak is. A Pannónia Vendéglátó Vállalat éppen a vásár ideje alatt kötött szerződést a Neckermann utazási irodával. Tavaszi szakkiállítások Három hét múlva négy nemzetközi szakkiállítással kezdődik a Hungexpo idei vásárprogramja a kőbányai vásárvárosban. A Construma építőipari és klímatechnikai kiállításra kétszáz magyar és külföldi vállalat hozza termékeit. Az Autoservice gépjárműfenntartó és javítóipari szakkiállításnak különös jelentőséget ad, hogy hazánkban több mint egymillió személygépkocsi közlekedik útjainkon. Első ízben szerveznek Budapesten nemzetközi tömítéstechnikai kiállítást. Az első innovációs kiállítás pedig a NOVEX szervezésében hosszabb ideig tart majd, április 20-tól 27-ig. Ezen a bemutatón 30 magyar és 14 külföldi vállalat állít ki ötvenféle új technológiát, illetve terméket.