Magyar Nemzet, 1984. november (47. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-03 / 259. szám
r »' \ mn: 1,80 forintMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szamhat 1014. november 31.VII. évfolyam 259. szám Stílus A minisztériumi osztályvezető mutatóujjával kitartóan masszírozta a halántékát. Mintha valamiféle feszítő nyomást akart volna szétoszlatni, ujjhegyével koncentrikus köröket rótt a járomcsontja fölé. Aztán, meditálón, mintegy maga elé ejtette a szavakat: „Mostanában nem tudom, cserélne-e velem bárki is helyet a vállalatoktól?”Nem ő az egyetlen, aki ez időtájt az ágazati minisztériumokban töprengve várja a holnapot. A gazdaságirányítás továbbfejlesztéséről szóló hírek ugyanis már korábban kiszivárogtak, a rendelkezések pedig a héten részben napvilágot láttak. A jogszabályok egyebek között új vállalati vezetési formákról szólnak, s januártól igazgatótanácsok, közgyűlések által irányított vállalatok képét villantják föl. E szervezeti változás, a gazdálkodói önállóság növekedése a másik oldalon törvényszerűen együttjár az ágazati minisztériumok közvetlen irányítási hatáskörének drasztikus csökkentésével. Egy vállalati főkönyvelő baráti körben a változást így interpretálta: „Túlhordott magzatként leszakadnak a vállalatok az amúgy is összegabalyodott minisztériumi köldökzsinórról. .. ” Elintézhető lenne a változás azzal, hogy az államigazgatási szerepkör ésszerű korszerűsítésének, a gazdaság önállósodásának demokratizálódásának rég kijelölt stációjához érkeztünk el. Csakhát az efféle összegzés önmagában nem sokat mond, és semmiféleképpen sem ad választ a tárcáknál dolgozók „hogyan tovább?” kérdésére. A felelet megfogalmazása előtt azonban nem árt felidézni az 1977-es vállalati törvényt, hangsúlyozva: éppen a hét év előtti jogi rendelkezések tapasztalatai intenek a mostani — esetenként túlzó — várakozásoktól. Alátámasztásul hosszan idézhetnék kommentárokat, véleményeket, amelyek az akkori új törvényt gazdasági életünk „mérföldköveként”, általános gyógyírjaként üdvözölték. S valóban, mai szemmel olvasva is: az állami vállalatokról megfogalmazott paragrafusok a minisztériumok ezerágú jogait már akkor csak a vállalati felügyeletre korlátozták. Visszatekintve mégsem állítható, hogy a törvény alapvetően megváltoztatta volna a gazdaságirányítás és a vállalatok viszonyát. Bár az arra hivatottaknak nem árt részleteiben boncolgatni a továbblépést késleltető sikertelenség okait, ezúttal mégis elégedjünk meg néhány összetevő számbavételével. Elég utalni arra, hogy az életben maradt alsóbbrendű jogszabályok továbbra is gúzsba kötötték a vállalkozókat. Vagy arra, hogy utasításaikkal a törvényen túllépőkkel szemben a gazdálkodók nem kapták meg a jogvédelmet. Végül, de nem utolsósorban — a jövőbeni lehetőségek reális felméréséhez is — tanulságos visszaidézni Sárközy Tamás egyetemi tanár gondolatát: „Az ágazati minisztériumok apparátusa tradícióinál és szakképzettségénél fogva is inkább operatív termelésirányításra, mint gazdasági hatósági államigazgatásra képes. Ez az apparátus — különösen a vállalati vezetőkkel szembeni munkáltatói jogait felhasználva — részben a korábban beidegződött munkastílus, részben ugyancsak a hagyományokból származó ,felső elvárások’ alapján, informálisan sokszor az üzemeltetéssel együttjáró döntéseket is átveszi, gazdálkodási, termelési, értékesítési részdöntéseket hoz, illetve ilyenekre kényszeríti a vállalatokat.” S ehhez az értékeléshez feltétlen érdemes annyit hozzátenni, hogy mindezt, nem régesrégen, hanem egy 1983-ban közzétett tanulmányban olvashattuk. Józanul senki sem várta és várja, hogy a jövő évi változásokkal az utasítások teljesen kivesszenek a gazdasági életből. Belátható ugyanis: a külgazdasági kötelezettségektől a védelmi megfontolásokon át a közellátásig a „parancs” a jövőben is megkerülhetetlen lesz. Ugyanakkor az 1985-ös módosítások nyomán a sok esetben tényleg kényszerfüggésbe hajtó munkáltatói jog a minisztériumoktól döntően a vállalati testületek, az igazgatótanácsok, a küldöttgyűlések kezébe kerül. Sőt, januártól a hátrányos „felsőbb” beavatkozással szemben igazukat védve pert is indíthatnak a bíróságoknál. A pénzügyi szakemberek ehhez hozzáteszik: a szervezeti változásokat gazdaságilag megalapozzák, hitelesítik a vállalati jövedelemszabályozás most szentesített, ugyancsak jövőre életbelépő új rendelkezései. Mindez együttesen valós alapot, biztatást adhat az időszerűségéből mit sem veszítő vállalati törvény minél teljesebb valóraváltásához. Ami pedig következtetni enged az ágazati minisztériumok munkastílusának, módszerének szükséges módosítására. Arra, amit már több magasszintű párthatározat is megfogalmazott. Ezek szerint az e tárcáknál dolgozóknak minőségileg kell váltaniuk. A gazdaságpolitika alakításában, a szabályozásban és a fejlesztésben, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok továbbépítésében szükséges az ágazati — szakmai megfontolásokat érvényesíteniük. Ez tényleg valami mást, valami újat jelent a funkcionális irányító szervekkel való együttműködésben és a vállalati kapcsolatokban egyaránt. Minden arra utal, hogy a szervezeti rendszer megújulásában egy fejlődési folyamat elején tartunk. S vállalhatjuk azt, amit szintén a már idézett tanszékvezető egyetemi tanár a napokban bemutatott Reformgondolatok című filmben is hosszan kifejt, többek között így: „Az 1980-as évek közepén alapfeladatunk a paternalisztikus államigazgatás fokozatos leépítése a gazdaságban.” Ám ez a leépítés nem a rombolás, hanem a fejlődés ígéretét hordozza magában. Mélykúti Attila Vezető államférfiak jelenlétében ■na temetik Indira bánd Elit Az új kormánykV) felhívása az indiai néphez A külpolitikai helyzet SZÉLESÍTENI AKARJA a vegyi hadviseléssel foglalkozó kutatásait az amerikai hadsereg, mégpedig úgy, hogy elkerülje a törvényhozási vitát. A The New York Times adta hírül, hogy a Utah államban e célra létrehozott laboratóriumot kétszázötvenmilió dolláros költséggel kívánják fejleszteni az elkövetkező években. Az ehhez szükséges anyagi fedezetet a Pentagon a megtakarított összegek átcsoportosításával szeretné biztosítaai, ezzel elkerülhető volna a törvényhozásban a felhasznált pénzről való részletes elszámolás. Az amerikai hadügyminisztérium megítélése szerint így könnyebben elérhetik a céljukat, mintha pótköltségvetést szavaztatnának meg a vegyi hadviselésre a képviselőházzal, illetve a szenátussal. Jim Sasser demokratapárti szenátor azonban máris közölte az illetékes albizottság nevében, nem járul hozzá az átcsoportosításhoz, s ellenzi e kutatások ilyen irányú fejlesztését. A Scientific American című folyóirat legújabb számában négy vezető tudós tényekkel támasztotta alá az űrfegyverkezés programjának a veszélyét. A cikk szerzői között van a Nobeldíjas Hans Bethe professzor, aki a második világháború idején Los Alamosban az amerikai atombomba előállításán dolgozott. A másik véleménynyilvánító, Richard Garwin később szintén részt vett a nukleáris programban, és egy időben tagja voltak elnök tudományos tanácsadó csoportjának. A legtöbb következtetésük az, hogy Reagan elnök űrfegyverkezési terve nem nyújthat teljes védelmet az Egyesült Államoknak egy esetleges nukleáris háború ellen, de hatalmas mértékben fokozhatja az ilyen eszközök előállítására kezdett versenyt. A világűrbeli fegyverkezéstől óvta a bonni kormányt a Német Szociáldemokrata Párt. Az SPD bizonyos mértékig bírálta Helmut Kohlnak és Mitterrand elnöknek azt a közelmúltbeli megállapodását is, hogy a két ország mérlegeli a katonai célokra is felhasználható hiűhold kifejlesztését. A nyugatnémet szociáldemokraták úgy vélekednek, nem Franciaországnak és az NSZK-nak, hanem a Közös Piacnak együttesen kellene gyártania felderítő eszközt, mert csak így volna biztosítható, hogy a műholdat ne használják fel más hadászati célra is. A VÁLASZTÁSI ELŐKÉSZÜLETEKET lezáró beszédében Dániel Ortega, a nicaraguai kormányzótanács tagja Managuában megállapította, továbbra is fennáll az amerikai katonai támadás közvetlen veszélye. A sandinista politikus kifejtette, hogy a november hatodikai amerikai szavazások után — Ronald Reagan elnök újraválasztása esetén — országának bármely pillanatban számolnia leheta beavatkozással. A Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front kampányát lezáró nagygyűlésen Ortega kijelentette, a rendkívüli nehéz helyzet és a jobboldal manőverei ellenére Nicaragua népe november 4-én megválasztja az ország államfőjét, alelnökét és a kilencventagú nemzetgyűlés képviselőit. Ugyanakkor emlékeztetett rá, hogy teljesen új politikai körülmények között rendezik meg a szavazásokat, hiszen Nicaragua történelmében első alkalommal vesz részt a pártok többsége — köztük a legkülönbözőbb irányvonalat képviselő csoportosulások — a választásokon. A távolmaradó jobboldal pártjai viszont azért nem indulnak, mert taktikájuk az Egyesült Államok Nicaragua elleni politikájának a részét alkotja. Az intervenció veszélyének az árnyékában — mondotta Ortega — bármely pártra adják is voksukat a szavazók, a béke, a nicaraguai szuverenitás melletti kiállást és az agresszió elutasítását jelenti. Részvétlátogatás a budapesti nagykövetségen Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke elhunyta alkalmából pénteken magyar, párt- és állami vezetők keresték fel India budapesti nagykövetségét. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, az MSZMP Központi Bizottsága nevében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára ésNagy Gábor külügyminiszter-helyettes fejezte ki részvétét Aravinda Ramachandra Deo nagykövetnek. Magas szintű küldöttségek Új-Delhiben Új-Delhiből jelenti az AFP. Már ötszáz körül van az Indiában kiújult vallási villongások halálos áldozatainak száma. Egy Új-Delhi melletti településen a rendőrség lőfegyverét használta a közelharcba keveredett hindu és szikh tömegek szétválasztására. A szembenálló felek gyakran lőfegyverrel támadnak egymásra. A főváros egyik legnagyobb szikh templomában mintegy háromszáz hívő került valósággal fogságba, mert a hatóságok — testi épségük biztosítása érdekében — nem engedik őket távozni az épületből. Hinduk tömege előzőleg botokkal támadt a templomban levő szikhekre. Radzsiv Gandhi, a meggyilkolt indiai miniszterelnök fia és utódja pénteki rádióbeszédében újólag nyugalomra intette az ország népét. Felszólította honfitársait, hogy azonnal vessenek véget az erőszakos cselekményeknek, mert ezekkel csak a felforgató erőket segítik céljuk elérésében, a nemzet megosztásában. A kormány biztosítani fogja minden állampolgár élet- és vagyonbiztonságát, kasztjára, világnézetére, vallására való tekintet nélkül — hangoztatta Radzsiv Gandija. A Times of India című lap értesülése szerint Radzsiv Gandhi és a kormányzó Kongresszus Párt szűk körű vezetősége úgy döntött, hogy a terveknek megfelelően megtartják a közeljövőben esedékes parlamenti választásokat. Egy angol nyelvű indiai na pilap, az új-delhi Statesmari pénteken közölte annak a merénylőnek a tanúvallomását, akit közvetlenül a gyilkosság után fogtak el. A másik két merénylőt a helyszínen agyonlőtték. A lap közlése szerint Szatvant Szingh, Indira Gandhi biztonsági szolgálatának tagja kórházi ágyán lett vallomásában közölte, egy szikh tábornok volt az Indira Gandhi elleni merénylet értelmi szerzője. A tábornok nevét a merénylő nem közölte. Állítólag az indiai hadsereg egyik vezérőrnagyáról van szó, aki Csandigarban (a főként szikhek lakta Pandzsáb és Harijana államok fővárosában) teljesített szolgálatot. Szatvant Szingh elmondta, hogy az Indira Gandhi elleni merénylet végrehajtására egy Új-Delhiben levő szikh templomban hárman tettek fogadalmat. Beismerte továbbá, hogy Zail Szingh államfő és Radzsiv Gandhi meggyilkolását is tervezték. Elmondta, az Indira Gandhi elleni merényletet eredetileg október 13-ra tervezték, de akkor a kiszemelt merénylőnek, név szerint Beant Szinghnek nem sikerült a nála levő kézigránátot időben elhajítania. Beant Szingh volt Indira Gandhi egyik gyilkosa. Őt, egy másik merényllővel együtt, közvetlenül a merénylet elkövetése után, a biztonsági szolgálat emberei agyonlőtték. Szatvant Szinghet a merénylet után sebesítették meg. Pénteken megérkeztek Új- Delhibe az Indira Gandhi szombati temetésén részt vevő első külföldi küldöttségek. Pénteken este az indiai fővárosba érkezett a Magyar Népköztársaság párt- és állami küldöttsége. Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága, tagjának, az Elnöki Tanács helyettes elnökének vezetésével. A delegáció tagja dr. Várkonyi Péter, a Központi Bizottság tagja, külügyminiszter és dr. Túri Ferenc nagykövet. A magyar küldöttség, a péntek esti órákban, nem sokkal Indiába érkezése után, koszorút helyezett el Gandhi aszszony ravatalánál, így tisztelegve a merénylet áldozatául esett kormányfő emléke előtt. Új-Delhiben van a Nyikolaj Tyihonov vezette szovjet küldöttség. Nyikolaj Tyihonov pénteken találkozott Radzsiv Gandhival. A TASZSZ jelentése szerint a megbeszélésen Tyihonov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió vezetése nagy jelentőséget tulajdonít a két, hagyományosan baráti ország közötti kapcsolatok további erősítésének. Radzsiv Gandhi is kifejtette, hogy India nagyra értékeli a két ország közötti baráti viszonyt, melynek további javítását támogatják India politikai erői és a lakosság. Jelen van a Sri Lanka-i és az ugandai elnök, valamint a portugál és az ír kormányfő. Megérkezett a nicaraguai, a vietnami, a kambodzsai és a laoszi delegáció is, s ugyancsak ott tartózkodik már a brit kormányfő, a japán miniszterelnök és az amerikai külügyminiszter. Egy ismeretlen telefonáló a szikh szélsőségesek nevében azzal fenyegetőzött, hogy merényletet követnek el a temetésen részt vevő külföldi vezetők ellen. A telefonáló az egyik nyugati hírügynökség irodáját hívta fel Bombayben. A szombati napot a világ több országában gyásznappá nyilvánították II. János Pál pápa részvéttéviratot intézett az indiai államfőhöz Indira Gandhi halála alkalmából. Andrej Chromiko méltatta Moszkva és Párizs kapcsolatát Moszkvából jelenti az MTI. A Szovjetunió és Franciaország hatalmas tapasztalatot halmozott fel a békés egymás mellett élés elvei alapján nyugvó kapcsolatok kialakításában, s ezt fel kell használni arra, hogy elősegítsék a nemzetközi kapcsolatoknak az enyhülés medrébe történő visszatérését — mondotta Andrej Gromiko azon a fogadáson, amit ■ pénteken adott Claude Arnaud, Franciaország moszkvai nagykövete részére a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 60. évfordulója alkalmából. Idézve Konsztantyin Csernyenkót, a szovjet külügyminiszter megállapította, hogy a Szovjetunió és Franciaország kapcsolatainak egészét a konstruktivitás jellemzi, különösen hosszabb távot figyelembe véve. Pohárköszöntőjében mindkét politikus hangsúlyozta: a szovjet—francia kapcsolatok 60 éves története azt bizonyítja, hogy a társadalmi rend és az ideológia különbözőségei ellenére a két ország tud közösen munkálkodni a béke megerősítése, az államok közötti együttműködés fejlesztése érdekében. A hat évtized alatt a szovjet—francia kapcsolatok nem alakultak egyenletesen, voltak megtorpanások, sőt visszalépések is. A kölcsönök vonzerő azonban mindig felülkerekedett. A Szovjetunió és Franciaország is tagja a Biztonsági Tanácsnak, és mindkét ország különös felelősséget visel a háború utáni Európa kialakításáért, a béke sorsáért földünkön. A jelenlegi világhelyzetnek arra kell ösztönözniea két országot, hogy aktivizálják együttműködésüket — mutatott rá Gromiko. Blorisz Ponomarjov elemzése a moszkvai VIT előkészítő ülésén Moszkvából jelenti az MTI. A XII. VIT nemzetközi előkészítő bizottságának harmadik ülésszakán pénteken mondott beszédében Borisz Ponomarjon, az SZKP KB PB póttagja, az SZKP KB titkára felhívta a figyelmet arra, hogy a tények tanúsága szerint a világban veszélyes mértékben kiéleződött feszültségért a NATO-tagállamok legagresszívabb köreit terheli a felelősség. A kialakult helyzet arra kényszeríti a Szovjetunió és szövetségeseit, hogy gondoskodjanak védelmi képességük szükséges szintentartásáról. A Szovjetuniónak nincs szüksége katonai fölényre, s nem is törekszik annak elérésére. Ugyanakkor senkinek sem engedi meg, hogy az erő pozíciójából tárgyaljanak vele. Utalva a Szovjetunió békekezdeményezéseire, Ponomar-