Magyar Nemzet, 1985. július (48. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-01 / 152. szám

Hétfő, 1985. július 1. Portugál plüss egy A TALÁLGATÁSOK lázá­ban él egy hónapja Portugá­lia, hogy Ramalho Eanes ál­lamfő a lehetséges változatok közül melyiket is részesíti előnyben a kormányválság megoldására. Most csütörtökön este végre megszületett a dön­tés: feloszlatják a parlamentet és előrehozott választásokat rendeznek. Az időpontot az el­nök ugyan nem jelölte meg, de több-kevesebb valószínű­séggel következtetni lehet rá. Banes világossá tette, hogy a közös piaci csatlakozás június 12-én aláírt dokumentumának két hét múlva esedékes tör­vényhozási ratifikációs vitá­jáig a nemzetgyűlés megmarad jelenlegi összetételében. Az államfőnek ezt követően még négy nap áll a rendelkezésére, hogy éljen alkotmányos jog­körével, és elrendelje a ház fel­oszlatását. Az elnöknek im­már második mandátuma az év végén lejár, s azt megelőzően, pontosan július 14-ét követően ilyen­­ horderejű kérdésekben már nem léphet. Minthogy vi­szont kilencven napon belül a választásokat meg kell tarta­ni, október dereka lenne a vég­ső dátum, amíg az urnák elé hívhatják az állampolgárokat. Azért kell feltételezésekbe bocsátkozni az időpontot ille­tően, mert az említettekből ki­derül, hogy Portugáliában az idén elnökválasztást (sőt hely­­hatósági választásokat) is ren­deznek. Az államfőnek tehát nem ok nélkül fájt a feje a ki­robbant kormányválság miatt, s kereste kitartóan június ele­je óta a lehetőséget, miként mentesíthetné az országot „a plusz egy” erőpróba terhétől. A többszörös politikai küzdelem túlságosan is leköti az ener­giákat olyan kritikus időpont­ban, amikor pedig a közös pia­ci belépés gazdasági felkészü­lésére kellene összpontosítani. Működőképes kormányzás híján Lisszabon fontos hóna­pokat veszteget el, márpedig január elsejétől a szélesre zá­ruló­­ nyugat-európai keretek nem csupán előnyöket kínál­nak majd. Portugália az EGK „szegény­­gyermekének­” számít, hiszen az egy főre jutó évi két­ezer dollárnyi nemzeti termék (GDP) a tízek átlagának a ne­gyedét sem éri el. Számítások szerint az első öt évben az Ibé­riai-félsziget kisebbik országa a közösségtől csaknem egy­­milliárd dollár támogatást kap ugyan, de a teljes jogú tagság 1990-től súlyos kihívás elé ál­lítja a versenyképtelen agrár­­termelést, az utóbbi­­ évtized­ben felduzzasztott állami szek­tort. KÉRDÉSESSÉ válik a tíz­ezreknek megélhetési lehető­séget biztosító halászat jövő­je a közös­ piaci felségvizek összevonásával; a kis bárkák aligha tudnak majd,versenyre kelni a korszerű óriáshajók halfogásával a védővámok le­építését követően. Az EGK ma­gasabb árszínvonala ugyancsak fenyegető veszély az élelmi­szerbehozatalra szoruló ország szempontjából. A The Econo­­mist becslése szerint az átlag portugál jövedelmének mintegy a felét költi az étkezésre, mi­közben a tízek lakosai csak az egyötödét. A tízmilliós lélek­számú ország külső tartozása meghaladja a 15 milliárd dol­lárt, s az állami költségvetés a most lelépő Soares-kormány erőfeszítése ellenére az idén is deficites lesz. Fizetésemelés­re ezért aligha kínálkozik mód, legalábbis semmiképpen olyan mértékben, hogy a lakosság nyugodtan várhassa a „felzár­kózást” a közös­ piaci árakhoz. Korszerűsíteni kell a gazda­ságot, ebben mindenki egyet­ért. De hogy milyen úton és mi­lyen áron — ez a vita tárgya tulajdonképpen az 1974-es áp­rilisi szegfűs forradalom óta, s ez okozza a lisszaboni kor­mányzatok állandósult inga­tagságát, magyarázza a mosta­ni újabb koalíciós válságot is. A diktatúra megdöntését kö­vető változások szele jelentős államosításokat, földreformot hozott magával, s rövid ideig a politikai inga balra lendült. Azóta viszont a centrum felé tendál, a politikai irányválto­zás a gazdaságban a magán­kezdeményezésnek kedvez. A forradalom több vívmányát már semmivé tették, s most az EGK-tagság küszöbén az út­választás, az irányzatok harca újabb indítékot kapott. Az ellentmondás abból fa­kad, hogy közben a választó­­polgárok véleménye alig mó­dosul, leszámítva persze egy értelemszerű ingatag rétegét. A kommunista párt vezette bal­oldal megőrizte a voksoknak nagyjából az egyötödét. Mario Soares szocialistái miközben a balközép felől a centrum irá­nyába haladtak, veszítettek ugyan a szavazótáborukból, de még mindig a legerősebb párt­nak számítanak. A centrum bizalmáért vetekszik a fokoza­tosan jobbra tartó, magát szo­ciáldemokratának nevező, ám inkább liberálisnak minősülő PSD is, míg a keresztényde­mokrata CDS egyértelműen a jobbszárny érdekeit képviseli. Az eltelt egy évtized tanúsítot­ta, hogy a kialakult pártviszo­nyok közepette egyetlen erő sem tud egymagában kormá­nyozni. Lisszabon immár kimerítet­te az összes változatot, egy ki­vétellel: a kommunistákat egyetlen esetben sem vonták be a kormányzásba. A vázolt párt­szerkezetben a PSD töltötte be az inga szerepét: 1979 és 1983 között jobboldali nagykoalí­ció, 1983-tól pedig a szocialis­tákkal kötött centrista kabinet részvevőjeként. ELMÉLETBEN megvolt a lehetősége a stabil kormány­zásnak; Soares kormányfő és Mota Pinto pontokba rögzítet­te a teendőket, ami fokozatos jobbratolódást vetített előre. A két párt nézeteltérései azon­ban abban jelentkeztek, hogy milyen ütemben haladjanak a reprivatizálások útján. Soares taktikázásra kényszerült, nem leplezett vágya ugyanis, hogy örökölje Eanestől az elnöki tisztséget. Ezért tekintettel kel­lett lennie azokra a választók­ra is, akiknek a sorsa az álla­mi szektorban vagy a földre­form révén a forradalom vív­­mányaihoz kötődik. A PSD viszont a közös­ piaci tagság időszakára összponto­sítva, úgy ítélte meg a hely­zetet, hogy­ a változások­ a jobb­oldalnak kedveznek , majd. Ezért még időben távozásra szánta el magát a koalíciótól. A szociáldemokraták májusi kongresszusán Cavaco e Silvát, a megelőző jobboldali nagykoa­líció volt pénzügyminiszterét választották új pártvezérré, aki állítólag egy nyolcperces ultimátumjellegű beszélgetésen közölte Soares kormányfővel, hogy kiválnak a kormányból. A döntést gazdasági megfonto­lásokkal indokolta, s az­ igazi kegyelemdöfést azzal kívánta megadni a miniszterelnöknek, hogy az év végén esedékes el­nökválasztáson nem a szocia­listák, hanem a keresztényde­mokraták jelöltjét .­fogják tá­mogatni. Az alkotmány iránti hűség, illetve az ország előtt álló prob­lémák alapos mérlegelése kész­tette elsődlegesen Eanes elnö­köt arra, hogy a június elején kirobbant válságot lehetőleg új választások nélkül próbál­ja áthidalni. Soares azonnal felkínálta ugyan a lemondását, de, a portugál politikai élet két nagy riválisa, az államfő és a kormány ezúttal egyetértett abban a tekintetben, hogy a közös piaci csatlakozás köve­telményeinek az elsődlegessége miatt meg kellene kímélni a lakosságot az erőpróbától. A KOMPROMISSZUMOS kí­sérletek azonban nem leltek támogatásra a többi pártnál. Eanes döntését bonyolította, hogy az elnököt támogató moz­galom időközben párttá for­málódott: a februárban alakult Demokratikus Megújulás Párt­ja (PRD) június közepén meg­tartotta első kongresszusát, s bejelentette, kész indulni az esetlegesen előrehozott válasz­tásokon. A megfigyelők nem tartják kizártnak, hogy a kö­zépbal erőkre számító új párt a voksok akár húsz százalé­kának az elhódításával lénye­gesen módosíthatja az eddigi papírformát. Ma még nem vi­lágos, hogy Eanes vállal-e sze­repet az új pártban, hiszen az időtényezőket aligha tudja ösz­­szeegyeztetni, ha az elnökvá­lasztásokat megelőzően kell az urnákhoz szólítani a lakossá­got a képviselői mandátumok eldöntésére. A csütörtök esti­bejelentés ellenére ezért a ta­lálgatások aligha csitulnak el, a pontos időpontok közlése még várat magára. Ortutay L. Gyula Ma£w­pnts or Budapesten folytatódott a nukleáris háborúellenes nemzetközi orvoskongresszus KÖZÉLETI HÍR Losoniczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Kanada nem­zeti ünnepe alkalmából, táv­­iratban üdvözölte Jeanne Sauvé főkormányzót, szaporodik az atomfegyverek száma — hangoztatták a fel­szólalók —, úgy nő a valószí­nűsége annak, hogy a helyi há­borúkban is szerephez juthat­nak. , Jelenleg a kölcsönös pusztu­lás bzeszélye kellő biztosíték ar­ra nézve, hogy egyetlen atom­hatalom sem kezd nukleáris háborúba. Egyesek azonban azt akarják elérni, hogy egy tömegpusztító eszközökkel ren­delkező nagyhatalom meglepe­tésszerűen megindíthassa, és meg is nyerhesse az atomhá­borút. Ezért el kell érni, hogy valamennyi atomhatalom mondjon le az első csapás mé­résére alkalmas atomfegyverek gyártásáról, ne helyezzenek el szövetségeseik területén tö­megpusztító eszközöket, s tár­gyaljanak az újabb fegyver­rendszerek hadrendbe állításá­nak megakadályozásáról — hangoztatták a felszólalók. A fegyverkezéssel kapcsola­tos pazarlással összefüggés­ben elhangzott: a­ harmadik világ számos állama hatalmas összegeket fordít a nemzet jö­vedelemből fegyverkezésre; ezeket az anyagi eszközöket az oktatástól és az egészségügyi ellátástól vonják el. A közvé­leménynek fel kell emelnie a szavát az erkölcstelen fegyver­kereskedelem, a hagyományos fegyverek gyártása ellen is — vélekedtek a vitában felszóla­lók. A kongresszus hétfőn az esz­mecserék eredményeit összeg­ző jelentések előterjesztésével, s dokumentumok elfogadásá­val fejezi be munkáját. Világvisszhang A világ hírügynökségei ter­jedelmes tudósításokban szá­moltak be a budapesti tanács­kozás eseményeiről. A szocia­lista hírügynökségek ismertet­ték Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának az Elnö­ki Tanács tagjának a megnyi­tón elhangzott üdvözlő beszé­dét. A nyugati hírügynökségek a tanácskozás jelentőségét hangsúlyozva kiemelték, hogy az MSZMP főtitkára részt vett és üdvözlő beszédet mondott a mozgalom budapesti kongresz­­szusának nyitónapján, vala­mint Brúnó Kreisky volt oszt­rák és Willy Brandt volt nyu­gatnémet kancellár is jelen van. Két kiállítás Gyógyíthatatlan bajon csak egyetlen orvosi és társadalmi stratégia segíthet: a megelő­zés. — Bernard Loion pro­fesszor, a szervezet társelnö­ke fogalmazott így, s ehhez a nagyon is átgondolt stratégiá­hoz tartozik az a két kiállí­tás, amit a Hilton Hotelben és az MTA Zenetudományi Intézetének udvarán rendez­tek meg gyermekrajzokból, il­letve plakátokból. Azok a gyerekek, akik­ tíz­­tizenkét éves korukban erős érzelmi töltésű, tiszta szándé­kú festett, rajzolt, aplikált ké­peikkel ilyen szépen, tudásuk legjavát adva szólnak a béké­ért, talán felnőtt korukban is megtesznek majd minden tő­lük telhetőt a háború ellen. Aki olyan boldog szánkózókat tud festeni, mint az egyik ma­gyar kisgyerek, akinek rajzá­ból sugárzik a békés gyerek­kor, nem bólinthat rá felnőtt fejjel egyetlen támadó tervre, fegyverkezési programra sem. Ö, ők valóban megelőzhetik a pusztítást. A másik tárlat már érett grafikusművészek munkáit mu­tatja be, akik pontosan tudják, hogy mi ellen emelik fel sza­vukat. Nemzetközi pályázat alapján született meg ez a ki­állítás is. Az IPPNW az idén Magyarországon, a rendező or­szágban a Rézkarcoló Művé­szek Alkotóközösségét kérte fel, hogy az általuk megadott zöld alapszínű plakáton lévő fehér körbe rajzolják bele til­takozásukat. Tizenhárom mű­vész vállalkozott a feladatra, saját eszközeivel, a művészet agitatív erejével protestálva, a béke mellett, a háború ellen. Az ő alkotásaikat a bejárati szinten, egy csokorban szem­lélhetik meg a látogatók a Vár­ban, a Táncsics utca 7-ben. A korábbi pályázatokra be­küldött és a zsűri által bemu­tatásra érdemesnek tartott külföldi művészek plakátjai az alagsorban és az emeleten lát­hatók. Ezek közé került most négy magyar is, Kiss János, Gross Arnold, Rékassy Csaba, Szemethy Imre és Varga Imre egy-egy műve is, amelyek a kiállítás százhatvan darabjá­val együtt Európában, Ázsiá­ban és Észak-Ameri­kában tesz­nek körutazást 1987.­­ köze­péig — és remélhetőleg mind több embert sikerül meg­győzniük arról, hogy a­ Fól­áét meg kell védenünk, hogy egy nukleáris háborúban mind­annyian elpusztulunk i­ d.­é. Willy Brandt elutazott hazánkból Szombaton délelőtt elutazott Budapestről Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt és a­­Szocialista Internacionálé elnöke, aki az MSZMP Köz­ponti Bizottságának meghívá­sára látogatást tett hazánkban, kíséretében volt Karsten Voigt, az SPD parlamenti frak­ciójának kül- és biztonságpo­litikai szóvivője és Norbert Wieczorek képviselő, a Bun­destag költségvetési bizottsá­gának tagja. Willy Brandtot és kíséretét a­ Ferihegyi repülőtéren Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára búcsúz­tatta. Csökkenteni a fenyegetettség érzését Teljes leszerelésre van szükség Szombaton plenáris üléssel folytatódott a budapesti Hil­ton szállóban a nukleáris há­ború megelőzéséért küzdő nemzetközi orvosmozgalom ötödik kongresszusa. Az ülésen dr. Hollán Zsuzsa, a kongresz­­szus elnöke üdvözölte a részt­vevőket, majd dr. Ligyija No­vak, a szovjet egészségügyi dolgozók szakszervezetének el­nöke olvasta fel több, hazánk­ban tanácskozó egészségügyi szakszervezet képviselőjének üdvözletét. Köszöntötte a kongresszus résztvevőit dr. Eeva Kuuskoski­-Vikatmaa, Finnország szociális és egész­ségügyi minisztere. Amerikai és szovjet felszólalás Dr. Victor W. Sidel, az USA- beli Albert Einstein orvostu­dományi egyetem tanára,, ’az amerikai egészségügyi szak­­szervezetek­ elnöke beszédében a fegyverkezési hajszának a világ egészségügyi helyzetére gyakorolt negatív hatását ele­mezte. Mint elmondta, a kong­resszus előző napi ülésének ideje, tehát ilyen rövid idő alatt 20 ezer gyerek halt meg a világon. Ugyanezen idő alatt egymilliárd dollárt költöttek fegyverkezésre. Nem is kellett volna ennyi e gyermekek életé­nek megmentésére. Az az ösz­­szeg, amit 6 hónap alatt fegy­verkezésre fordítanak a vilá­gon, elég volna egy olyan 20 évre szóló program anyagi fe­dezetére, mellyel elegendő élel­met és megfelelő egészségügyi ellátást lehetne biztosítani a világ fejlődő országaiban. A következő előadó dr. Jev­­genyij Csazov, a nemzetközi mozgalom szovjet társelnöke ugyancsak arról szólt, hogy a katonai szembenállás meg­szüntetésével milyen nagy erő­,­kit lehetne felszabadítani az emberiség szolgálatára. Az or­vosok, a tudósok együttműkö­dése már eddig is jelentős eredményeket hozott a beteg­ségek leküzdésében. Nemzet­közi összefogással — szovjet és amerikai orvosok irányításával — sikerült leküzdeni például a himlőt. Ehhez hasonló és még szélesebb körű összefogássa­ meg lehetne szervezni a világ valamennyi gyermekének vé­dőoltását, és ezzel számos fer­tőző betegséget győzhetnénk le. A himlő ellen védőoltásokhoz 83 millió dollárra volt szükség, ezt az összeget 55 perc alatt költik el fegyverekre. A gyer­mekek életének megmentésére indított nemzetközi orvosi program mindössze 250 millió dollárt igényelne, szemben a naponta fegyverkezésre költött 2,5 milliárddal. Száz h­idrogén bom­­ba Délután a Magyar Tudomá­nyos Akadémia várbeli kong­resszusi termében kezdődött meg a kongresszus fő témájá­nak megvitatása Atomfegyve­rek és atomháború: orvosi át­tekintés címmel. Az ülésen nemzetközi szaktekintélyek adtak tájékoztatást a fegyver­kezési verseny orvosi vonatko­zásairól, é­s beszámoltak arról, milyen szerepet játszhatnak a világ orvosai a nukleáris hábo­rú megelőzéséért folytatott küzdelemben. A felszólalók hangoztatták: szükség van ar­ra, hogy az emberek érzelmileg is kapcsolódjanak a békéért folytatott küzdelemhez. Rámu­tattak : a nagyhatalmak viszo­nya veszélyesen megromlott napjainkban. Az Egyesült Ál­lamok kormánya bizalmatlan a Szovjetunióval szemben, s erő­­politikát folytatva a fegyver­kezési verseny ellenőrizhetet­lenségére hivatkozik. Száz hid­rogénbomba ledobásával a föl­dön minden élet elpusztítható — hangsúlyozták felszólalók. A nukleáris csapás után már nincs mód a védekezésre, tehe­tetlenek lesznek az orvosok, nem segíthet az orvostudo­mány. Ahhoz, hogy a jelenlegi helyzet javuljon, a fenyege­tettség érzése csökkenjen, a taktikai fegyvereket­ is meg kell semmisíteni, azaz teljes leszerelésre van szükség. En­nek kapcsán szorgalmazták, hogy például Görögország, Spanyolország, a Német Szö­vetségi Köztársaság és Japán száműzze területéről a nukleá­ris fegyvereket. Az ülésen a n­agaszaki atomtámadás egyik túlélője is felszólalt, s megrá­zó szavakkal idézte fel a ször­nyűséges pusztulásról megma­radt gyermekkori emlékeit. Bizalomlélektan Szekcióüléseken folytatódott vasárnap a­ nukleáris háború megelőzéséért küzdő nemzet­közi orvosmozgalom budapesti kongresszusa. A kelet-nyugati bizalom, il­letve bizalmatlanság pszicholó­giai vonatkozásairól tanácsko­zó szekcióban felhívták a fi­gyelmet: nemcsak a diplomá­ciai tárgyalásokon szükséges elérni a bizalom növekedését, hanem az orvosok és a világ más dolgozói között is. A má­sik féllel szemben érzett harag nem teszi lehetővé, hogy meg­lássuk egymásban a pozitív tu­lajdonságokat — mondották. Az Országos Béketanács el­nöksége levélben üdvözölte a kongresszus résztvevőit. Ebben leszögezi: ..Hazánkban a béke hívei mindig is nagy figyelem­mel és rokonszenvvel kísérték Európában és a világ más tá­jain a nukleáris háború meg­akadályozásáért, az atomfegy­verkezés megfékezéséér­t küz­dők erőfeszítéseit. Nagymér­tékben az­­ Önök tudományos kutatásainak­­ és felvilágosító munkájának az eredménye, hogy szertefoszlóban vannak az úgynevezett korlátozott nukleáris háború lehetőségé­nek illúziói. Mind nagyobb számban értik meg egyszerű emberek és józan gondolkodá­sú politikai tényezők egyaránt, hogy egy atomháborút nem le­het megvívni, még kevésbé megnyerni.” A konferencia „Atomfegyve­rek és atomháború: orvosi át­tekintés” elnevezésű fő témá­jának megvitatása ugyancsak folytatódott vasárnap. Többen rámutattak: A mai nukleáris fegyverek mozgékonyabbak, könnyebben elrejthetők, s ez a katonai vezetőkben nagyfokú bizonytalanságot okoz. Ahogy 3 -----A NAP ----------------------------------------­» . Képzelt fűszerek Azt álmodtam, pörköltet rendeltem, s hozták is, jó forrón, de sót, borsót s minden fűszert csak írásban mellékeltek. Paprika helyett papírka. Tányérom mel­lé újságpapír-cédulát csúsztatott a pincér: „A kedves vendég szíveskedjék hozzáképzelni a kívánt fűszere­ket!” Ütögetett a guta. Hiszen bármekkora raktár lenne­­is a fantáziám, és zsákszámra­ állna benne só, fehér bors, sáfrány , sápadt, alig­ ízű ebédem képtelen az önáltatásra. ■ Persze képzelegtem én már sikeresen földi s szel­lemi javakról: mai gondjaimhoz mindig hozzácsipe­­gettem­ egy kevés holnapi örömet, de azért képzelt fi­zetésemelésen vett fantomtárgyakon sosem ujjong­tam. A képzelet a valóság korrekciója— gondoltam ma­gamban nemegyszer — csakhogy nagy baj van, ha a fantázia teljesen önállósítja magát, s a tények helyébe tolakszik. ... Egyre-másra olvasom a vakmerő hangú képzelt riportokat. Basáskodó benzinkutasokról, pofozkodó óvónőkről, sörittas sofőrökről, megorroló orvosokról, izgága igazgatókról. Hangjuk megvastagítva avagy sipolóra fogva. Orruk bibircsókos, a végén a toll úgy elveri rajtuk a port, hogy ahhoz képest Döbrögi uram igen-igen jól­ járt. Bábszínház-riportok, szerző egyik kezén a Rossz, másik kezén a Bátor. Se név, se hely­szín. Se irodalmi hitelesség. • Akkor már százszor jobban tisztelem a rendőrségi riportert, aki nem novellásítja ugyan a bűntényt, ál­nevet sem ad a betörőnek, viszont egyre-másra kapja az életveszélyes fenyegetéseket. Nem képzelt sóval fűszeres, s az igazit mondja, sőt: az igazat. DIURNUS

Next