Magyar Nemzet, 1985. július (48. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-01 / 152. szám
Hétfő, 1985. július 1. Portugál plüss egy A TALÁLGATÁSOK lázában él egy hónapja Portugália, hogy Ramalho Eanes államfő a lehetséges változatok közül melyiket is részesíti előnyben a kormányválság megoldására. Most csütörtökön este végre megszületett a döntés: feloszlatják a parlamentet és előrehozott választásokat rendeznek. Az időpontot az elnök ugyan nem jelölte meg, de több-kevesebb valószínűséggel következtetni lehet rá. Banes világossá tette, hogy a közös piaci csatlakozás június 12-én aláírt dokumentumának két hét múlva esedékes törvényhozási ratifikációs vitájáig a nemzetgyűlés megmarad jelenlegi összetételében. Az államfőnek ezt követően még négy nap áll a rendelkezésére, hogy éljen alkotmányos jogkörével, és elrendelje a ház feloszlatását. Az elnöknek immár második mandátuma az év végén lejár, s azt megelőzően, pontosan július 14-ét követően ilyen horderejű kérdésekben már nem léphet. Minthogy viszont kilencven napon belül a választásokat meg kell tartani, október dereka lenne a végső dátum, amíg az urnák elé hívhatják az állampolgárokat. Azért kell feltételezésekbe bocsátkozni az időpontot illetően, mert az említettekből kiderül, hogy Portugáliában az idén elnökválasztást (sőt helyhatósági választásokat) is rendeznek. Az államfőnek tehát nem ok nélkül fájt a feje a kirobbant kormányválság miatt, s kereste kitartóan június eleje óta a lehetőséget, miként mentesíthetné az országot „a plusz egy” erőpróba terhétől. A többszörös politikai küzdelem túlságosan is leköti az energiákat olyan kritikus időpontban, amikor pedig a közös piaci belépés gazdasági felkészülésére kellene összpontosítani. Működőképes kormányzás híján Lisszabon fontos hónapokat veszteget el, márpedig január elsejétől a szélesre záruló nyugat-európai keretek nem csupán előnyöket kínálnak majd. Portugália az EGK „szegénygyermekének” számít, hiszen az egy főre jutó évi kétezer dollárnyi nemzeti termék (GDP) a tízek átlagának a negyedét sem éri el. Számítások szerint az első öt évben az Ibériai-félsziget kisebbik országa a közösségtől csaknem egymilliárd dollár támogatást kap ugyan, de a teljes jogú tagság 1990-től súlyos kihívás elé állítja a versenyképtelen agrártermelést, az utóbbi évtizedben felduzzasztott állami szektort. KÉRDÉSESSÉ válik a tízezreknek megélhetési lehetőséget biztosító halászat jövője a közös piaci felségvizek összevonásával; a kis bárkák aligha tudnak majd,versenyre kelni a korszerű óriáshajók halfogásával a védővámok leépítését követően. Az EGK magasabb árszínvonala ugyancsak fenyegető veszély az élelmiszerbehozatalra szoruló ország szempontjából. A The Economist becslése szerint az átlag portugál jövedelmének mintegy a felét költi az étkezésre, miközben a tízek lakosai csak az egyötödét. A tízmilliós lélekszámú ország külső tartozása meghaladja a 15 milliárd dollárt, s az állami költségvetés a most lelépő Soares-kormány erőfeszítése ellenére az idén is deficites lesz. Fizetésemelésre ezért aligha kínálkozik mód, legalábbis semmiképpen olyan mértékben, hogy a lakosság nyugodtan várhassa a „felzárkózást” a közös piaci árakhoz. Korszerűsíteni kell a gazdaságot, ebben mindenki egyetért. De hogy milyen úton és milyen áron — ez a vita tárgya tulajdonképpen az 1974-es áprilisi szegfűs forradalom óta, s ez okozza a lisszaboni kormányzatok állandósult ingatagságát, magyarázza a mostani újabb koalíciós válságot is. A diktatúra megdöntését követő változások szele jelentős államosításokat, földreformot hozott magával, s rövid ideig a politikai inga balra lendült. Azóta viszont a centrum felé tendál, a politikai irányváltozás a gazdaságban a magánkezdeményezésnek kedvez. A forradalom több vívmányát már semmivé tették, s most az EGK-tagság küszöbén az útválasztás, az irányzatok harca újabb indítékot kapott. Az ellentmondás abból fakad, hogy közben a választópolgárok véleménye alig módosul, leszámítva persze egy értelemszerű ingatag rétegét. A kommunista párt vezette baloldal megőrizte a voksoknak nagyjából az egyötödét. Mario Soares szocialistái miközben a balközép felől a centrum irányába haladtak, veszítettek ugyan a szavazótáborukból, de még mindig a legerősebb pártnak számítanak. A centrum bizalmáért vetekszik a fokozatosan jobbra tartó, magát szociáldemokratának nevező, ám inkább liberálisnak minősülő PSD is, míg a kereszténydemokrata CDS egyértelműen a jobbszárny érdekeit képviseli. Az eltelt egy évtized tanúsította, hogy a kialakult pártviszonyok közepette egyetlen erő sem tud egymagában kormányozni. Lisszabon immár kimerítette az összes változatot, egy kivétellel: a kommunistákat egyetlen esetben sem vonták be a kormányzásba. A vázolt pártszerkezetben a PSD töltötte be az inga szerepét: 1979 és 1983 között jobboldali nagykoalíció, 1983-tól pedig a szocialistákkal kötött centrista kabinet részvevőjeként. ELMÉLETBEN megvolt a lehetősége a stabil kormányzásnak; Soares kormányfő és Mota Pinto pontokba rögzítette a teendőket, ami fokozatos jobbratolódást vetített előre. A két párt nézeteltérései azonban abban jelentkeztek, hogy milyen ütemben haladjanak a reprivatizálások útján. Soares taktikázásra kényszerült, nem leplezett vágya ugyanis, hogy örökölje Eanestől az elnöki tisztséget. Ezért tekintettel kellett lennie azokra a választókra is, akiknek a sorsa az állami szektorban vagy a földreform révén a forradalom vívmányaihoz kötődik. A PSD viszont a közös piaci tagság időszakára összpontosítva, úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a változások a jobboldalnak kedveznek , majd. Ezért még időben távozásra szánta el magát a koalíciótól. A szociáldemokraták májusi kongresszusán Cavaco e Silvát, a megelőző jobboldali nagykoalíció volt pénzügyminiszterét választották új pártvezérré, aki állítólag egy nyolcperces ultimátumjellegű beszélgetésen közölte Soares kormányfővel, hogy kiválnak a kormányból. A döntést gazdasági megfontolásokkal indokolta, s az igazi kegyelemdöfést azzal kívánta megadni a miniszterelnöknek, hogy az év végén esedékes elnökválasztáson nem a szocialisták, hanem a kereszténydemokraták jelöltjét .fogják támogatni. Az alkotmány iránti hűség, illetve az ország előtt álló problémák alapos mérlegelése késztette elsődlegesen Eanes elnököt arra, hogy a június elején kirobbant válságot lehetőleg új választások nélkül próbálja áthidalni. Soares azonnal felkínálta ugyan a lemondását, de, a portugál politikai élet két nagy riválisa, az államfő és a kormány ezúttal egyetértett abban a tekintetben, hogy a közös piaci csatlakozás követelményeinek az elsődlegessége miatt meg kellene kímélni a lakosságot az erőpróbától. A KOMPROMISSZUMOS kísérletek azonban nem leltek támogatásra a többi pártnál. Eanes döntését bonyolította, hogy az elnököt támogató mozgalom időközben párttá formálódott: a februárban alakult Demokratikus Megújulás Pártja (PRD) június közepén megtartotta első kongresszusát, s bejelentette, kész indulni az esetlegesen előrehozott választásokon. A megfigyelők nem tartják kizártnak, hogy a középbal erőkre számító új párt a voksok akár húsz százalékának az elhódításával lényegesen módosíthatja az eddigi papírformát. Ma még nem világos, hogy Eanes vállal-e szerepet az új pártban, hiszen az időtényezőket aligha tudja öszszeegyeztetni, ha az elnökválasztásokat megelőzően kell az urnákhoz szólítani a lakosságot a képviselői mandátumok eldöntésére. A csütörtök estibejelentés ellenére ezért a találgatások aligha csitulnak el, a pontos időpontok közlése még várat magára. Ortutay L. Gyula Ma£wpnts or Budapesten folytatódott a nukleáris háborúellenes nemzetközi orvoskongresszus KÖZÉLETI HÍR Losoniczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Kanada nemzeti ünnepe alkalmából, táviratban üdvözölte Jeanne Sauvé főkormányzót, szaporodik az atomfegyverek száma — hangoztatták a felszólalók —, úgy nő a valószínűsége annak, hogy a helyi háborúkban is szerephez juthatnak. , Jelenleg a kölcsönös pusztulás bzeszélye kellő biztosíték arra nézve, hogy egyetlen atomhatalom sem kezd nukleáris háborúba. Egyesek azonban azt akarják elérni, hogy egy tömegpusztító eszközökkel rendelkező nagyhatalom meglepetésszerűen megindíthassa, és meg is nyerhesse az atomháborút. Ezért el kell érni, hogy valamennyi atomhatalom mondjon le az első csapás mérésére alkalmas atomfegyverek gyártásáról, ne helyezzenek el szövetségeseik területén tömegpusztító eszközöket, s tárgyaljanak az újabb fegyverrendszerek hadrendbe állításának megakadályozásáról — hangoztatták a felszólalók. A fegyverkezéssel kapcsolatos pazarlással összefüggésben elhangzott: a harmadik világ számos állama hatalmas összegeket fordít a nemzet jövedelemből fegyverkezésre; ezeket az anyagi eszközöket az oktatástól és az egészségügyi ellátástól vonják el. A közvéleménynek fel kell emelnie a szavát az erkölcstelen fegyverkereskedelem, a hagyományos fegyverek gyártása ellen is — vélekedtek a vitában felszólalók. A kongresszus hétfőn az eszmecserék eredményeit összegző jelentések előterjesztésével, s dokumentumok elfogadásával fejezi be munkáját. Világvisszhang A világ hírügynökségei terjedelmes tudósításokban számoltak be a budapesti tanácskozás eseményeiről. A szocialista hírügynökségek ismertették Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának az Elnöki Tanács tagjának a megnyitón elhangzott üdvözlő beszédét. A nyugati hírügynökségek a tanácskozás jelentőségét hangsúlyozva kiemelték, hogy az MSZMP főtitkára részt vett és üdvözlő beszédet mondott a mozgalom budapesti kongreszszusának nyitónapján, valamint Brúnó Kreisky volt osztrák és Willy Brandt volt nyugatnémet kancellár is jelen van. Két kiállítás Gyógyíthatatlan bajon csak egyetlen orvosi és társadalmi stratégia segíthet: a megelőzés. — Bernard Loion professzor, a szervezet társelnöke fogalmazott így, s ehhez a nagyon is átgondolt stratégiához tartozik az a két kiállítás, amit a Hilton Hotelben és az MTA Zenetudományi Intézetének udvarán rendeztek meg gyermekrajzokból, illetve plakátokból. Azok a gyerekek, akik tíztizenkét éves korukban erős érzelmi töltésű, tiszta szándékú festett, rajzolt, aplikált képeikkel ilyen szépen, tudásuk legjavát adva szólnak a békéért, talán felnőtt korukban is megtesznek majd minden tőlük telhetőt a háború ellen. Aki olyan boldog szánkózókat tud festeni, mint az egyik magyar kisgyerek, akinek rajzából sugárzik a békés gyerekkor, nem bólinthat rá felnőtt fejjel egyetlen támadó tervre, fegyverkezési programra sem. Ö, ők valóban megelőzhetik a pusztítást. A másik tárlat már érett grafikusművészek munkáit mutatja be, akik pontosan tudják, hogy mi ellen emelik fel szavukat. Nemzetközi pályázat alapján született meg ez a kiállítás is. Az IPPNW az idén Magyarországon, a rendező országban a Rézkarcoló Művészek Alkotóközösségét kérte fel, hogy az általuk megadott zöld alapszínű plakáton lévő fehér körbe rajzolják bele tiltakozásukat. Tizenhárom művész vállalkozott a feladatra, saját eszközeivel, a művészet agitatív erejével protestálva, a béke mellett, a háború ellen. Az ő alkotásaikat a bejárati szinten, egy csokorban szemlélhetik meg a látogatók a Várban, a Táncsics utca 7-ben. A korábbi pályázatokra beküldött és a zsűri által bemutatásra érdemesnek tartott külföldi művészek plakátjai az alagsorban és az emeleten láthatók. Ezek közé került most négy magyar is, Kiss János, Gross Arnold, Rékassy Csaba, Szemethy Imre és Varga Imre egy-egy műve is, amelyek a kiállítás százhatvan darabjával együtt Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában tesznek körutazást 1987. közepéig — és remélhetőleg mind több embert sikerül meggyőzniük arról, hogy a Fóláét meg kell védenünk, hogy egy nukleáris háborúban mindannyian elpusztulunk i d.é. Willy Brandt elutazott hazánkból Szombaton délelőtt elutazott Budapestről Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt és aSzocialista Internacionálé elnöke, aki az MSZMP Központi Bizottságának meghívására látogatást tett hazánkban, kíséretében volt Karsten Voigt, az SPD parlamenti frakciójának kül- és biztonságpolitikai szóvivője és Norbert Wieczorek képviselő, a Bundestag költségvetési bizottságának tagja. Willy Brandtot és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára búcsúztatta. Csökkenteni a fenyegetettség érzését Teljes leszerelésre van szükség Szombaton plenáris üléssel folytatódott a budapesti Hilton szállóban a nukleáris háború megelőzéséért küzdő nemzetközi orvosmozgalom ötödik kongresszusa. Az ülésen dr. Hollán Zsuzsa, a kongreszszus elnöke üdvözölte a résztvevőket, majd dr. Ligyija Novak, a szovjet egészségügyi dolgozók szakszervezetének elnöke olvasta fel több, hazánkban tanácskozó egészségügyi szakszervezet képviselőjének üdvözletét. Köszöntötte a kongresszus résztvevőit dr. Eeva Kuuskoski-Vikatmaa, Finnország szociális és egészségügyi minisztere. Amerikai és szovjet felszólalás Dr. Victor W. Sidel, az USA- beli Albert Einstein orvostudományi egyetem tanára,, ’az amerikai egészségügyi szakszervezetek elnöke beszédében a fegyverkezési hajszának a világ egészségügyi helyzetére gyakorolt negatív hatását elemezte. Mint elmondta, a kongresszus előző napi ülésének ideje, tehát ilyen rövid idő alatt 20 ezer gyerek halt meg a világon. Ugyanezen idő alatt egymilliárd dollárt költöttek fegyverkezésre. Nem is kellett volna ennyi e gyermekek életének megmentésére. Az az öszszeg, amit 6 hónap alatt fegyverkezésre fordítanak a világon, elég volna egy olyan 20 évre szóló program anyagi fedezetére, mellyel elegendő élelmet és megfelelő egészségügyi ellátást lehetne biztosítani a világ fejlődő országaiban. A következő előadó dr. Jevgenyij Csazov, a nemzetközi mozgalom szovjet társelnöke ugyancsak arról szólt, hogy a katonai szembenállás megszüntetésével milyen nagy erő,kit lehetne felszabadítani az emberiség szolgálatára. Az orvosok, a tudósok együttműködése már eddig is jelentős eredményeket hozott a betegségek leküzdésében. Nemzetközi összefogással — szovjet és amerikai orvosok irányításával — sikerült leküzdeni például a himlőt. Ehhez hasonló és még szélesebb körű összefogássa meg lehetne szervezni a világ valamennyi gyermekének védőoltását, és ezzel számos fertőző betegséget győzhetnénk le. A himlő ellen védőoltásokhoz 83 millió dollárra volt szükség, ezt az összeget 55 perc alatt költik el fegyverekre. A gyermekek életének megmentésére indított nemzetközi orvosi program mindössze 250 millió dollárt igényelne, szemben a naponta fegyverkezésre költött 2,5 milliárddal. Száz hidrogén bomba Délután a Magyar Tudományos Akadémia várbeli kongresszusi termében kezdődött meg a kongresszus fő témájának megvitatása Atomfegyverek és atomháború: orvosi áttekintés címmel. Az ülésen nemzetközi szaktekintélyek adtak tájékoztatást a fegyverkezési verseny orvosi vonatkozásairól, és beszámoltak arról, milyen szerepet játszhatnak a világ orvosai a nukleáris háború megelőzéséért folytatott küzdelemben. A felszólalók hangoztatták: szükség van arra, hogy az emberek érzelmileg is kapcsolódjanak a békéért folytatott küzdelemhez. Rámutattak : a nagyhatalmak viszonya veszélyesen megromlott napjainkban. Az Egyesült Államok kormánya bizalmatlan a Szovjetunióval szemben, s erőpolitikát folytatva a fegyverkezési verseny ellenőrizhetetlenségére hivatkozik. Száz hidrogénbomba ledobásával a földön minden élet elpusztítható — hangsúlyozták felszólalók. A nukleáris csapás után már nincs mód a védekezésre, tehetetlenek lesznek az orvosok, nem segíthet az orvostudomány. Ahhoz, hogy a jelenlegi helyzet javuljon, a fenyegetettség érzése csökkenjen, a taktikai fegyvereket is meg kell semmisíteni, azaz teljes leszerelésre van szükség. Ennek kapcsán szorgalmazták, hogy például Görögország, Spanyolország, a Német Szövetségi Köztársaság és Japán száműzze területéről a nukleáris fegyvereket. Az ülésen a nagaszaki atomtámadás egyik túlélője is felszólalt, s megrázó szavakkal idézte fel a szörnyűséges pusztulásról megmaradt gyermekkori emlékeit. Bizalomlélektan Szekcióüléseken folytatódott vasárnap a nukleáris háború megelőzéséért küzdő nemzetközi orvosmozgalom budapesti kongresszusa. A kelet-nyugati bizalom, illetve bizalmatlanság pszichológiai vonatkozásairól tanácskozó szekcióban felhívták a figyelmet: nemcsak a diplomáciai tárgyalásokon szükséges elérni a bizalom növekedését, hanem az orvosok és a világ más dolgozói között is. A másik féllel szemben érzett harag nem teszi lehetővé, hogy meglássuk egymásban a pozitív tulajdonságokat — mondották. Az Országos Béketanács elnöksége levélben üdvözölte a kongresszus résztvevőit. Ebben leszögezi: ..Hazánkban a béke hívei mindig is nagy figyelemmel és rokonszenvvel kísérték Európában és a világ más tájain a nukleáris háború megakadályozásáért, az atomfegyverkezés megfékezéséért küzdők erőfeszítéseit. Nagymértékben az Önök tudományos kutatásainak és felvilágosító munkájának az eredménye, hogy szertefoszlóban vannak az úgynevezett korlátozott nukleáris háború lehetőségének illúziói. Mind nagyobb számban értik meg egyszerű emberek és józan gondolkodású politikai tényezők egyaránt, hogy egy atomháborút nem lehet megvívni, még kevésbé megnyerni.” A konferencia „Atomfegyverek és atomháború: orvosi áttekintés” elnevezésű fő témájának megvitatása ugyancsak folytatódott vasárnap. Többen rámutattak: A mai nukleáris fegyverek mozgékonyabbak, könnyebben elrejthetők, s ez a katonai vezetőkben nagyfokú bizonytalanságot okoz. Ahogy 3 -----A NAP ----------------------------------------» . Képzelt fűszerek Azt álmodtam, pörköltet rendeltem, s hozták is, jó forrón, de sót, borsót s minden fűszert csak írásban mellékeltek. Paprika helyett papírka. Tányérom mellé újságpapír-cédulát csúsztatott a pincér: „A kedves vendég szíveskedjék hozzáképzelni a kívánt fűszereket!” Ütögetett a guta. Hiszen bármekkora raktár lenneis a fantáziám, és zsákszámra állna benne só, fehér bors, sáfrány , sápadt, alig ízű ebédem képtelen az önáltatásra. ■ Persze képzelegtem én már sikeresen földi s szellemi javakról: mai gondjaimhoz mindig hozzácsipegettem egy kevés holnapi örömet, de azért képzelt fizetésemelésen vett fantomtárgyakon sosem ujjongtam. A képzelet a valóság korrekciója— gondoltam magamban nemegyszer — csakhogy nagy baj van, ha a fantázia teljesen önállósítja magát, s a tények helyébe tolakszik. ... Egyre-másra olvasom a vakmerő hangú képzelt riportokat. Basáskodó benzinkutasokról, pofozkodó óvónőkről, sörittas sofőrökről, megorroló orvosokról, izgága igazgatókról. Hangjuk megvastagítva avagy sipolóra fogva. Orruk bibircsókos, a végén a toll úgy elveri rajtuk a port, hogy ahhoz képest Döbrögi uram igen-igen jól járt. Bábszínház-riportok, szerző egyik kezén a Rossz, másik kezén a Bátor. Se név, se helyszín. Se irodalmi hitelesség. • Akkor már százszor jobban tisztelem a rendőrségi riportert, aki nem novellásítja ugyan a bűntényt, álnevet sem ad a betörőnek, viszont egyre-másra kapja az életveszélyes fenyegetéseket. Nem képzelt sóval fűszeres, s az igazit mondja, sőt: az igazat. DIURNUS