Magyar Nemzet, 1990. december (53. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-01 / 282. szám
2 elnöki programjában, a kínai külügyminiszternek mégiscsak sikerült találkoznia Bush elnökkel is, aki — fenntartásait protokolláris fogással érzékeltetendő —, nem is az ovális irodában, hanem a kabinetteremben, tehát minél formálisabban, Baker és Sunmin stábfőnök és egyéb munkatársai társaságában, s főként „az asztal túlsó oldalán” fogadta Peking vezető diplomatáját. „Nagyobb a tét...” Bosszúsan robogott ki a BT- tanácsterméből az iraki ENSZ- nagykövet, amikor — már az országának adott ultimátum megszavazása, és a voksok külügyminiszteri megindoklása után — Kuvait diplomáciájának vezetője kapott szót, megköszönni a támogatást. Ám azt még meghallgatta Bagdad küldötte, hogy Baker felé fordulva így summázta a történteket: „Ha elvetik a békét, mindent el fognak veszíteni." Egymás után tudatták a külügyminiszterek a BT-asztal mellől Szaddám Huszeinnel, hogy most az „utolsó esélyt” kapta: a határidőig visszakoznia kell. A francia Dumas kijelentette, hogy „nem akarunk odáig (mármint az erő bevetéséig) jutni, hiszen mi mindig jó viszonyban voltunk Irakkal, s most váltig reméljük, megfelelően válaszol”, s akkor „legitim sérelmeit megvitathatja a kuvaiti kormánnyal". Sevardnadze szerint a világ „nagylelkűen még egyszer időt adott” Bagdadnak, s most Szaddamnak „túl kell emelkednie a tekintélyi szempontokon”. Hiszen a világ számára nagyobb a tét, mint csupán Kuvait sorsa.” Baker „vízválasztónak” minősítette a szavazást, amely után „Szaddám Húszeinnaik nem lehetnek többé illúziói”. A világ viszont „válaszút elé került” az amerikai külügyminiszter szerint, aki később sajtóértekezletén ehhez hozzátette, hogy az amerikai kongresszus nemkülönben döntésre kényszerül. Sajtóértekezletén Bush elnök szinte könnyedén kezelte a kérdést: ő ugyan még csak „tájékozódik” a rendkívüli ülésszak lehetőségéről, ám a kongresszusi vezetőknek is jogában áll, nemcsak az elnöknek, a törvényhozók visszahívása Washingtonba: „Húsz másodpercen belül, én két szett állok rá...”. Bush azonban nem óhajt 335 honatyával alkudozni, s a ,,kéztördelést’ sem látná szívesen. Irak engedni fog? Mind több közíró nem titkolt gyanúja szerint a politikusok ódzkodnak a felelősségvállalástól, s éppen ezt óhajtják elkerülni az időhúzással, és a szankciók hathatósságának emlegetésével. Csütörtök este Richard Gephardt, a demokraták képviselőházi többségi vezére a CBS híradójának kijelentette, ő ugyan nem bánná a rendkívüli ülésszakot sem, ám személy szerint most még nem szavazná meg a BT-határozathoz hasonló felhatalmazást az elnöknek az erő bevetésére, s inkább azt kéri Bushtól, „tartson ki az addigi vonal mellett”. Erre mondta a Fehér Házban jóváhagyott beszédében csütörtökön New Jerseyben Dan Quayle alelnök, hogy netán a további várakozás okozhat egy háborúban jóval nagyobb amerikai veszteségeket (az irakiak még jobbera beássák magukat), s ezért ,i kell, hogy legyen határa a türelmünknek”. Pénteken reggel az elnök kulcsemberei, Baker, Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsadó a tévéhíradóknak nyilatkozva úgy fogalmaztak, hogy a BT-döntés önmagában még nem jelenti a háborút, ám Szaddámnak végre értenie kell a szóból, különben — mondta komoran Scowcroft — valóban közeledünk az összecsapáshoz. Más kérdés, hogycsütörtök este az NBC tévékommentátora fanyarul megjósolta: Bagdad az utolsó pillanatban engedni fog, kivonul Kuvaítból, megtartva az óhajtott tengeri kijáratot és a két szigetet, ezzel felbomlasztva a világegységet, s akkor „oda az utolsó alkalom" leszámolni a diktátorral. A » A BT ultimátuma nem jelent szükségképpen háborút Világszerte nagy figyelmet szentelnek a Biztonsági Tanács csütörtöki Irak-ellenes határozatának. „Zöld fény a háborúnak” címmel kommentálják a döntést a francia lapok. Az elemzések azonban aláhúzzák: az „ultimátum” további jelét adta az eltökéltségnek, hogy az Öböl-válság békés eszközökkel oldódjon meg. London Douglas Hurd külügyminiszter New Yorkból a BBC televízió útján figyelmeztette Irakot, nehogy vegyi fegyvert vessen be a várható konfliktusban, ,,megsértve a fegyveres harc törvényeit” — tudósít az MTI. Odahaza közben a közvéleménykutatások azt mutatták, hogy — legalábbis keddig, a csütörtökön nyilvánosságra hozott legutolsó felmérés elkészültéig — a brit közvélemény fokozatosan megbarátkozott a háború gondolatával. A megkérdezettek 62 százaléka támogatta, 27 százaléka ellenezte a fegyveres beavatkozást. Az országnak lélektanilag fel kell készülnie egy különösen csúnya háborúra. Meg kell mondani a közvéleménynek, hogy sok veszteség lesz. Ezzel még nem nézett szembe a nemzet — mondta a brit tévének adott nyilatkozatában Szaúd-Arábiából a brit 7. páncélos dandár, a „Sivatagi patkányok” parancsnoka, Patrick Cordingley dandártábornok. Párizs „Háború 48 nap múlva", „Zöld lény a háborúnak”, „Ultimátum” — ilyen címekkel számolt be pénteken reggel a francia napilapok többsége első oldalán a Biztonsági Tanács új határozatának elfogadásáról. Nem egy lap hangot adott a közvélemény aggodalmának; a legutóbbi felmérések szerint a franciák többsége nem akarja, hogy országa bekapcsolódjék a fegyveres akcióba, bár úgy látja, hogy az elkerülhetetlen. A Le Figaro vezércikke szerint a Biztonsági Tanács határozata az emberi jogok nevében született. „E blokád nem kényszerítette térdre Szaddám Huszeint, becstelen zsarolása a túszokkal nem bontotta meg az ellene létrejött nemzetközi szolidaritást. Az ENSZ határozata ezt a két tényt összegezi” — írja a lap. A Le Quoddien de Paris vezércikke szerint az ENSZ-határozat után „a második világháború óta legnagyobb erő-összpontosítás feladata már nem csupán a védelem, hanem a támadás is". „Ez nem jelent szükségképpen háborút. A legfontosabb, hogy a bagdadi diktátor nem próbálkozhat ellenfelei megosztásával” — írja a lap. A Liberation szerint sem egyértelmű, feltétlenül bekövetkezik-e a háború az ultimátum lejártával. „Ha a háború eléri célját, felszabadítja Kuvaitot és súlyos csapást mér Irakra, kérdésessé válhat az egész Közel-Kelet egyensúlya” — mutat rá az elemzés. Sonn Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsa legújabb határozatával további jelét adta azon eltökéltségének, hogy az Öböl-válság békés eszközökkel oldódjon meg, állapította meg a német kormány pénteken szóvivőjén keresztül az ENSZ BT legújabb Irak-határozatával kapcsolatban, amelyet általában úgy értelmeznek, hogy az a katonai megoldás lehetőségét is magában foglalja. Bagdad Bagdad pénteken „agresszívnek, igazságtalannak és törvénytelennek" minősítette az ENSZ Biztonsági Tanácsa által hozott határozatot — jelentette az AP —, amely lehetővé teszi katonai erő alkalmazását is a Kuvaitot megszálló iraki csapatok kiűzésére. Az erről szóló közleményt az iraki Forradalmi Parancsnokság Tanácsa és a kormányon levő Baath-párt vezetősége — a két legfőbb vezető testülete péntek délelőtti ülése után hozták nyilvánosságra. A bagdadi nyilatkozat szerint a BT-határozat már csak azért is érvénytelen, mert az azt megszavazó országok némelyike „amerikai nyomás alatt cselekedett". Az Egyesült Államok „a nyomásgyakorlás, a terrorizmus és a megvesztegetés minden formáját bevetette” a határozat elfogadása érdekében — hangzik az iraki vezetés közleménye, amely szerint „a szégyenletes döntés meghozatala az Egyesült Államok hegemónietörekvéseinek színpadává züllesztette a Biztonsági Tanácsot”. A bagdadi nyilatkozat szerint Irak „a történelemben példátlan keménységű leckében részesíti mindazokat, akik ellene fordultak”. Budapest A Magyar Köztársaság alapvetően érdekelt abban, hogy a nemzetközi életben, az államok egymás közti viszonyában a nemzetközi jog, a törvényesség érvényesüljön — hangzik a Külügyminisztérium nyilatkozata, amelyet a kormány megbízásából tett közzé az MTI útján. Éppen ezért határozottan és késedelem nélkül elítélte Irak Kuvait elleni agresszióját, s támogatásáról biztosította az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatait, amelyek az agresszió és következményeinek felszámolására irányultak. A Magyar Köztársaság nagy jelentőségűnek tartja és üdvözli a BT 678. számú, 1990. november 29-i határozatát, amely még egy utolsó lehetőséget ad Irak számára, hogy 1991. január 15-ig eleget tegyen a BT korábbi határozataiban foglaltaknak. Magyar Nemzet ■MMnaaBn· Szombat, 1990. december 1. Bizonytalan időre elhalasztották Gorbacsov kisinyovi látogatását Moszkvából jelenti az MTI. Mihail Gorbacsov nem utazik Kisinyovba, s így az előzetes bejelentésekkel ellentétben nem vesz részt a moldovai parlament rendkívüli ülésszakán, amely a köztársaságban kialakult súlyos helyzettel foglalkozik. A TASZSZ szerint a szovjet elnök munkalátogatását bizonytalan időre elhalasztották. A szovjet hírügynökség — jól tájékozott forrásokra hivatkozó jelentésében — nem közölte, milyen megfontolások játszottak közre abban, hogy Gorbacsov lemondta kisinyovi útját, amely hosszú hónapok óta az első belföldi utazása lett volna. Moszkvában felhívják a figyelmet arra, hogy Gorbacsov a héten lemondta oslói látogatását is, noha csaknem biztosra vehető volt, hogy személyesen veszi át a Nobel-békedíjat. Akkor ezt a feszült belpolitikai helyzettel indokolták, amely szükségessé teszi a szovjet államfő személyes részvételét a napi gondok megoldásában. Emelkedőben, a kivándorlási hullám Nem építhetők új falak Kelet-Európában A Pentagonale római tanácskozása Rómából jelenti az MTI. Az ötoldalú együttműködés eddigi mérlegét vonták meg és a további terveket egyeztették a Pentagonale (Magyarország, Olaszország, Ausztria, Csehszlovákia és Jugoszlávia) külügyminiszterei pénteken a római külügyminisztériumban tartott tanácskozásukon, amelyen — ezúttal először — parlamenti képviselők is részt vettek mind az öt tagországból. Az ülésen drámai hangsúllyal vetődött fel a jövő évben várható kelet-európai kivándorlási hullám, elsősorban a Szovjetunióból, amellyel szemben közös kezelési mód kidolgozásában egyeztek meg. Az ülésen Gianni de Michelis olasz külügyminiszter elnökölt. Ausztriát Alois Mock alkancellár, külügyminiszter, Jugoszláviát Rudomir Loncsar külügyminiszter, Csehszlovákiát Jiri Dienstbier külügyminiszter képviselte, Magyarországot Kodolányi Gyula, a miniszterelnöki hivatal címzetes államtitkára. A politikai együttműködés keretében — közölte De Michelis — az ötök közös javaslatot dolgoznak ki az európai nemzetiségi kisebbségek jogvédelmére, a nemzetiségi jogok szavatolására, miután ez a probléma robbanásveszélyes, különösen Közép-Kelet- Európában. A magyar kormány a felelőse annak, hogy az ötök összehangolt bevándorlási politikát alakítsanak ki. Ismeretes, hogy a Szovjetunióban január 1-jétől az állampolgárok szabadon utazhatnak külföldre. A nyugat-európai közösségben azt várják, hogy akár több millió munkát kereső kiutazóval kell számolni a következő években, és ez a tömeg első állomásként a szomszédos Magyarországra és Csehszlovákiába áramlik majd. „Miután leomlottak a korábbi válaszfalak és szabaddá tettük az utazást Európában, nem építhetünk újabb válaszfalat Keleten. „ Ugyanakkor a probléma rendkívül érzékeny és kényes. Közös kezelési módot kell kialakítanunk” — hangoztatta De Michelis. Egyelőre csak tág határok közötti becslések vannak a Szovjetunióból várható kiutazásokra (1- 3, esetleg 10 millió), ugyanakkor Olaszország és Ausztria számol azzal is, hogy növekedni fog a magyar, csehszlovák és jugoszláv munkaerő kiáramlása is a következő időszakban. De Michelis a tanácskozásról beszámolva közölte, hogy a Pentagonálé a Világbankhoz és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankhoz fordul legsürgősebb programjai finanszírozása végett. Az egyikelső ilyen terv, amelyhez támogatást kérnek, a Trieszt —Zágráb—Budapest autópálya megépítése: Antall József az EK segítségét kéri A Pentagonale miniszteri ülésén a magyar kormányt képviselő Kodolányi Gyula, a miniszterelnökségi hivatal címzetes államtitkára pénteken levelet adott át Antall József miniszterelnöktől Giulio Andreotti olasz kormányfő részére az olasz miniszterelnöki hivatal kabinetfőnökének. Az államtitkár tájékoztatása szerint a levélben a magyar kormányfő arra hívja föl Andreotti figyelmét, hogy a magyar gazdaságot az Öböl-válság nyomán kiéleződött energiagondok és a KGST-kereskedelem összeomlása miatt olyan nagyságrendű veszteségek érték, amelyek teljesen elvonják a gazdaság szerkezetváltására, privatizációjára, illetve az ebből fakadó szociális feszültségek enyhítésére fordítható erőforrásokat. Antall József a nyugat-európai közösség segítségét és támogatását kéri ebben a helyzetben Andreottitól, aki jelenleg a közösség kormányfőinek elnöke. Az RMDSZ szerint a gyulafehérvári határozat eszméi a modern Európát előlegezik Először hivatalos ünnep Erdély és Románia egyesülésének napja Bukarestből jelenti az MTI. Romániában szombaton első ízben lesz hivatalos nemzeti ünnep december 1., Erdély és Románia egyesülésének napja. A főbb ünnepi rendezvényekre Bukarestben és Gyulafehérváron kerül sor, de természetesen más városokban is megemlékeznek az eseményről. A román fővárosban katonai díszszemlét tartottak. Gyulafehérváron, az ősi koronázó városban pedig ünnepi műsor, koszorúzás, hivatalos beszédek köszöntik „a román nemzeti egység kiteljesítésének" napját. Ebből az alkalomból beszédet mond Ion Iliescu, Románia elnöke és más vezető román politikusok. Az RMDSZ képviselői és szenátorcsoportja nevében Szőcs Géza szólal fel. A közelgő ünnepségek alkalmából az RMDSZ elnöksége nyilatkozatot tett közzé, amelyben leszögezi: december 1-je a románság sok évszázados törekvései beteljesülésének napja. A romániai nemzeti kisebbségek számára a gyulafehérvári határozat kapcsán válik emlékezetessé, amely demokratikus módon széles körű jogokat biztosított a nemzetiségek számára is. Így „az esemény megünneplése új reményeket ad" a magyar kisebbség számára is, amely bízik egyéni és kollektív kisebbségi jogainak biztosításában. A továbbiakban a nyilatkozat kiemeli: „A gyulafehérvári határozat eszméi az egyenjogúság és az önkormányzati elvek alapján születő modern Európát előlegezik, feltételezve minden együttélő nép számára a teljes nemzeti szabadságot, vagyis azt a jogot, hogy minden nép saját nyelvét használja aziktatásban, a közigazgatásban és a bíráskodásban, soraiból származó egyének által, ugyanakkor kimondja, hogy minden nép az őt alkotó egyének számának megfelelően képvseleti jogot kap a törvényhozó testületben és az ország vezetésében." Az RMDSZ elnöksége által megszövegezett dokumentum szerint „nem létezik más út a békés, baráti együttműködésre, csak egy, a valóságban is demokratikus jogállamiban”. A dokumentum végezetül kifejezésre juttatja a magyarság képviseleti szervének, s az erdélyi magyaroknak azt a szilárd meggyőződését, hogy „a határozatban foglalt alapelvek fenntartások nélküli elfogadása és gyakorlatba ültetése nemcsak a román állam fejlődését és prosperitását biztosítaná, de az évtizedeken át elnyomott és megalázott magyarság reményeinek újjáéledését is jelentené”. A román fővárosban a román nemzet ünnepe, 1918. decemberje alkalmából nagygyűlést szervezett a Keresztény és Demokrata Nemzeti Parasztpárt. Az öszszejövetel eredeti célja az volt, hogy a résztvevők ünnepélyes keretek között megemlékezzenek Erdély és Románia 72 esztendővel ezelőtt történt egyesüléséről. A gyülekező tömeg azonban csakhamar kormány- és Iliescuellenes jelszavakat kezdett kiabálni. A szónokok hevesen bírálták a román vezetést. A nagygyűlés és a tüntetés békésen, incidensek nélkül zajlott le. Nem csupán Bukarestben, de más városokban is egyre gyakoribb támadások érik az önálló magyar nyelvű oktatási intézményeket. Legutóbb Kolozsvárott a szélsőséges nacionalista hangvételéről hírhedtté vált megyei napilap, az Adevarul in Libertate közölt durva hangú cikket a Brassai Sámuel Líceumról. Ez az iskola egyébként nem is tekinthető teljesen magyar nyelvűnek, hisz van román tagozata. A cikkíró „önmagukat európaiaknak nevező egyének maroknyi csoportjának” tevékenységét ítéli el. Szerinte e csoport tagjai — a magyar tagozat hallgatói és tanárai — erőszakot alkalmaznak a román osztályok ellen. 3 munkatársunk telefonjelentése Szlovákiai anzix Vladimir Meciartól Modra-Harmonia, november 30. Tájékozódó és tájékoztatási körútra invitálta a szlovák kormány a magyar újságírók egy csoportját, akik véletlenszerűen Belgiumból érkezett flamand és vallon kollégáikkal is „összefutottak". Közösen vehettek részt azon akötetlen beszélgetésen, amelyen Vladimir Meciar szlovák kormányfő vázolta gondjaikat, értelemszerűen középpontba állítva az utóbbi hetekben föllángolt nemzetiségi vitát. A kiváltó ok a parlament elé került nyelvtörvény volt, s mint a miniszterelnök mondta, a nyelv az, amely valamely nép öntudatát kifejezi, ezért válhatott ez Szlovákiában is kényes kérdéssé. Fölborzolta a kedélyeket, s e hangulatot kihasználták a szélsőséges nacionalisták. Fölidézte azokat a „forró pillanatokat”, amelyek válság szélére sodorták a helyi kormányt, hiszen a parlamentet ostrom alá vették azok, akik a szlovák nyelvet kizárólagosnak akarták elismertetni. Az ehhez képest kompromisszumként elfogadott változat lecsendesítette az utcai tüntetőket, de még mindig kevés ahhoz képest, amit az emberi jogok törvénye megkíván. Nevezetesen, csak húsz százaléknál nagyobb lélekszámarány esetén használhatják hivatalosan is a magyart. A nemzetközi jog viszont nem fogad el semmiféle korlátozást. Mrttirrmégee himakhu Meciar, aki lendületes és szellemes mondataival meghódította hallgatóságát, elismerte, a szélsőséges szlovák csoportok nagy kárt okoztak Szlovákiának; ez milliárdokban fejezhető ki, hiszen nemcsak az Európa Tanácsba való kérelmüket utasítják el azzal, hogy előbb teremtsék meg a kívánatos demokráciát, hanem a pozsonyi fölfordulás láttán sürgősen csomagolni kezdtek olasz, angol, amerikai üzletemberek is. Némelyikük kifogást sem keresve megvallotta, ilyen légkörben nem lehet tárgyalni. ..Mondani sem kell — fogalmazott a miniszterelnök —, hogy milyen nagy szüksége volna Szlovákiának is a nyugati tőkére a gazdaság talpra állításához, de ehhez meg kell nyerni a leendő partnerek bizalmát. Ám a szélsőségesek, a nacionalista Matica Slovenska vezérletével, nem nyugodtak bele a „vereségükbe”, hiszen új akcióval ötszázezer aláírást akarnak összegyűjteni, hogy az elfogadott „félig jó” nyelvtörvényt megsemmisíttessék. Teszik ezt annak ellenére, hogy az egy hete lezajlott helyhatósági választások eredményei rádöbbentették őket, nincs bázisuk. A Szlovák Nemzeti Párt, az egyik hangadó, alig több mint három százalékot kapott. Bekerültek viszont Dél- Szlovákia rengeteg önkormányzatába a magyarok, jelezvén, hogy az ott élők elutasítják a mesterséges hisztériakeltést. Neuralgikus téma Vladimir Meciar egyébként kétszer is megismételte, hogy a nemzetközi megítélés miatt sem tekinthetik lezártnak a nyelvtörvényt. December 10-én alkotmányozási vitát kezdenek a parlamentben az emberi jogokról, beleértve a kisebbség szerepét, s annak keretében, majd pedig jövő ősszel az új cseh, szlovák és a köztársasági alkotmány megfogalmazásakor visszatérnek e neuralgikus témára. Addig a végrehajtási utasításokat fogalmazzák, mert e kompromisszumos törvénynek sem végleges még a szövege. A késő éjszakába nyúló beszélgetésen sok mindent, a két országot időnként diplomáciai pengeváltásokra késztető ügy is szába került, a sajtóban megjelenő tudósításoktól Bős—Nagymaros problémájáig, s a jelenlévőknek az az érzésük támadhatott, s béke szállt közéjük. Meciar, szlovák kormányfőként elsőként, megismételte, amit Václav Havel nem kis feltűnést keltő nyilatkozatában másfél éve mondott, hogy a magyarokat nemlehet kollektív bűnösöknek tekinteni az ötven éve a Felvidéken történtekért. Ám felelet nélkül hagyta a faggatódzást, hogy a félmilliónyi, vagy annál több magyar miért nem lehet államalkotó nemzet Szlovákiában. Pozitív példák is elhangzottak, s Meciar a jelen lévő belga újságírókra utalvamegemlítette, hogy minta lehet, amint náluk a flamand—vallon villongásokat leszerelték. Kérdésre válaszolva viszont nem hallgatta el, hogy nagyobb veszély is fenyeget: a Csehország és Szlovákia együttélését megkérdőjelező szeparatista törekvés. A Szovjetunió és Jugoszlávia újkeletű problémáin okulva, keresik a megoldást, hogy a lehetséges megoldások közül számukra melyik volna áldásos. Elszakadva, amint a tízszázaléknyi szélsőséges sürgeti, teljesen egyedül, vagy ha együtt maradnak, milyen feltételekkel. Erős központosított hatalommal és helyi gazdasági függetlenséggel, vagy nagyobb politikai jogokkal és alárendelt gazdasági szereppel? Duna fölötti párbeszéd A Budapesttel építendő kapcsolatokat is meghatározza ez, hiszen Pozsonyban eddig minden alkalommal kifogást találtak abban, amiben Prága a magyar kormánnyal megállapodott. Most Meciar is szükségesnek mondotta a Duna fölötti párbeszédet. Októberben a szlovák belső feszültség miatt elhalasztották tervezett budapesti látogatását, a december közepére kitűzött újabb időpont viszont a magyar kabinetnek vált alkalmatlanná. Ezért talán januárban tarthatnak kétoldalú találkozót. Annak sikerét, vagy sikertelenségét az fogja bizonyítani — fejtegette Meciar, aki a jószándéka felől nem hagyott kétséget —, hogy megélénkülnek-e a szakminiszterek eszmecseréi. Az általa kialakított derűs kép kissé homályosabbá vált, amikor magyar és szlovák újságírók egymás között maradva, kevésbé protokollárisan mondhatták el a véleményüket. Gyorsan fölkavarodott a mély, és ismét előkerült az a vád is, hogy egyes helyeken a többségben lévő magyarok elnyomják a szlovák lakosokat. Sőt, ők Dél-Szlovákia bizonyos falvaiban a nyelvüket sem használhatják hivatalosan. Vagy hogy egy magyar iskola igazgatója elbocsátott volna két szlovák pedagógust, mert a Matica Slovenska tagjai. A Budapestről érkező újságírónak meg feidéződött annak a pozsonyi kollégának az elcsukló hangja, aki bő egy évvel ezelőtt szomorúan mondta: „Ma rosszabb itt magyarnak lenni, mint bármikor korábban." Nyilván mindkettő szélső pont, s az igazság valahol középütt van, de hogy minden bajt, gazdasági és megélhetési gondot ne egymás nyakába varrjon a két népesség Szlovákiában, Meciarnak olyan meggyőzően kell kormányoznia otthon, ahogy a külföldi újságírók megnyugtatását célba vette. Zsigovics Edit „Ok kell lenni a pályán" Major harmonikus partnerséget ajánl Nyugat-Európának Londonból jelenti az MTI. Nagy-Britanniának testestül-lelkestül részt kell vennie a Közös Piac építésében, mondta egy pénteken Manchesterben elhangzott beszédében John Major, az új brit miniszterelnök. Hangsúlyozta, hogy nem lehet Európa jövőjébe beleszólni „a nézőtérről , ott kell lenni a pályán és keményen küzdeni”. „Együtt vagyunk partnereinkkel az új Európa építésében, erről meg kell győznünk őket, mert ez megkönnyíti saját elképzeléseink előterjesztését is”, magyarázta Major, hozzátéve, hogy Nagy-Britannia „nem ért egyet automatikusan mindennel, amit mások akarnak”. . „Elő kell terjesztenünk a liberális és nyitott közösségre vonatkozó saját elképzeléseinket és mindenképpen meg kell győzni partnereinket, hogy ezt fogadják el.”★ Antall József, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, levélben üdvözölte John Majort, a brit Konzervatív Párt vezérévé történt megválasztása és kormányfővé való kinevezése alkalmából. (London, MTI) „A hidegháborúnak vége, a Szovjetunió nem fenyeget senkit, át kell értékelnünk az erőegyensúly fogalmát", nyilatkozott John Galvin tábornok, a NATO európai haderőinek főparancsnoka, az Észak-atlanti Közgyűlés csütörtökön Londonban befejeződött 36. ülésszaka után, beszámolva novemberi, Szovjetunióban tett látogatásáról is. (Bonn, MTI) A német állam legmagasabb közjogi képviselői, Richard von Weizsäcker köztársasági elnök és Rita Süssmuth, a Szövetségi Gyűlés elnöke is felszólította pénteken a német lakosságot, hogy adakozzon a nélkülöző szovjet lakosság javára, miközben a német Vöröskereszt is útnak indította az első, főleg élelmiszerrel megrakott teherautókat a Szovjetunióba.