Magyar Nemzet, 1994. július (57. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-01 / 152. szám

PÉNTEK, 1994. július – Nemzetközi élet Mozgósították az izraeli rendőrséget Arafat ma érkezik Gázába (Folytatás az 1. oldalról) Slomo Goren volt izraeli főrabbi Arafat látogatása alkal­mából újból engedetlenségre szólította fel a hadsereg kato­náit, arra, hogy tagadják meg a PFSZ-vezető biztonságának szavatolását. A volt főpap né­hány héttel ezelőtt azzal tette hírhedtté nevét, hogy Arafat meggyilkolására buzdított. Ji­­chak Samír volt kormányfő (Li­kud -jobboldal) „Izrael lerom­bolása kezdetének és palesztin állammá alakításának szimbó­lumát,, véli látni a palesztin ve­zető gázai útjában. Samír sze­rint, aki a rádiónak nyilatko­zott, Arafatot meg kell akadá­lyozni a látogatásban, bár azt nem fejtette ki, miként. Jichak Rabin izraeli kormányfő a rég­óta várt, de váratlanul bejelen­tett út előrejelzése után néhány órával, szerda este adta „bele­egyezését” Arafat utazásába. A tervek szerint péntek reg­gelre Kairóba várják a PFSZ el­ső emberét, aki találkozik Hosz­­ni Mubarak egyiptomi elnök­kel. Ezután repülővel az észak­­sínai El-Árisba utazik, majd on­nan autóval megy Gázába, ahol érkezésekor kizárólag palesztin politikusok fogadják Arafatot. A tágabb térségből érkezett hírek szerint az izraeli légierő gépei csütörtökön támadást in­téztek az Irán-barát Hezbollah síita muzulmán szervezet két dél-libanoni támaszpontja el­len egy órával azután, hogy a fundamentalisták rakétával lőt­ték a dél-libanoni megszállt te­rületeket. Jelcin fogadta az indiai kormányfőt (Moszkvai tudósítónktól) A kínai külügyminiszter után az indiai kormányfő vendégeskedik az orosz fővárosban, ahol csütör­tökön Viktor Csernomir­­gyin mellett Borisz Jel­cinnel is tárgyalt. Nara­­simha Rao megbeszélése­inek középpontjában az egymással hagyományo­san jó partneri viszony­ban lévő két ország kö­zötti gazdasági együtt­működés kérdései állnak,­­ különös tekintettel az utóbbi években erősen visszaesett kereskedelmi forgalomra. Mint az Interfax hírügy­nökség jelentette, Jelcin és Rao közös deklarációt írt alá „a soknemzetiségű államok ér­dekeinek védelméről” és az indiai-orosz együttműködés „fejlesztéséről és elmélyítésé­ről”. A felek kifejezték eltö­kéltségüket a béke és stabilitás fenntartására a két ország hatá­­­­rának" térségében, valamint hangot" adtak aggodalmuknak az Afganisztánban folytatódó véres konfliktus miatt, és sür­gették a belviszály politikai megoldását. Ami a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat illeti, India és Oroszország egyebek közt lézertechnológiák kidol­gozásában, repülőgépgyártás­ban, űrkutatásban való együtt­működésről állapodott meg. Mint Jelcin elnök a Rao tiszteletére rendezett állami fogadáson elmondott beszédé­ben kiemelte, Oroszország nem kívánja elveszteni India hatalmas piacát. Ennek el­lenére három év alatt a két or­szág közötti áruforgalom érté­ke az 1990-es öt és fél milliárd­­ról egymilliárd dollárra csök­kent, ami megfigyelők szerint mindenekelőtt a konvertibilis elszámolásra való áttéréssel magyarázható. Az orosz export több mint felét haditechnika te­szi ki, s most elvi megegyezés jött létre arról, hogy az orosz szállítások folytatása mellett közösen is gyártani fognak bi­zonyos fegyvereket. (v. 1.) Clinton jövő héten Lettországba látogat Moszkva éleslátásra inti Rigát (Moszkvai tudósítónktól) Az orosz külügyminiszté­rium csütörtökön kifejez­te reményét, hogy a lett parlamenti képviselők­ben felülkerekedik az „értelem és éleslátás”, és az állampolgárságról szó­ló törvényt a nemzetközi elvárásoknak megfelelő­en módosítják azután, hogy Guntis Ulmanis el­nök a tervezetet átdolgo­zásra visszaküldte a szejmnek. Mint Grigorij Karaszin külügyi szóvivő sajtótájékozta­tóján emlékeztetett, az ügyben gyakorlatilag egyszerre hallat­ta hangját az EBEÉ és az Euró­pai Unió, valamint más nem­zetközi szervezetek, szakértők és egy sor állam kormánya. Egységesen negatívan értékel­ték a lett honatyák által elfoga­dott törvényt, amely egyértel­műen állandósította volna a balti köztársaságban élő, de ál­lampolgársággal nem rendel­kező, zömében orosz és orosz ajkú lakossággal jelenlegi diszkriminatív státusát. Kara­szin jelezte, hogy Moszkva változatlanul számít a nemzet­közi szervezetek támogatására, arra, hogy továbbra is „nagy kitartást” tanúsítanak, és elérik azt, hogy Riga teljesítse a nem­zetközi jog normáival össz­hangban lévő ajánlásaikat. Az orosz külügyi szóvivő értésre adta, hogy Moszkva megértést és segítséget vár azoktól az országoktól is, me­lyek „hagyományosan különle­ges érdekeltséget mutatnak a balti államok és Oroszország viszonyának normalizálódása iránt”. Karaszin szerint ebben az összefüggésben az orosz fő­városban megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítanak Bill Clinton július 6-án esedékes ri­gai tárgyalásainak. v. L. Li Peng Bécsben Az emberi jogok kérdésén kívül a gazdasági kapcsolatok témája állt előtérben Li Peng kínai kormányfő és nagy létszámú kísérete csütörtöki bécsi tárgyalásain. Az első megbeszélésen Thomas Klestil államfővel szóba került az észak-koreai atomprogram is. A kínai kormányfő később Vranitzky kancellárral tárgyalt. (MTI külföldi képszolgálat­i AP) leesura]11 W 2500 HUM BUDAPEST VI. BAJCSY-ZSILINSZKY ÚT 37. ES H-399 BUDAPEST. Pf. 701/438 9­­36-13 112 0630 · Fax: (36 1) 1113443 EREDMÉNYHIRDETÉS A Vas Megyei Gabonaipai Rt. az 1993. november 23-i és­­ az 1994. március 10-i benyújtási határidővel, a társaság egyes telephelyeinek megvásárlására kiírt nyilvános pályázatok végeredményét az alábbiakban hirdeti ki. A kiíró: - a celldömölki malomüzemre a Polinvest Kft., Győr; - a celldömölki raktárra az Európai Esőcsatorna Kft., Csehimindszent; - a vasvári raktárra a Lavant Mezőgazdasági, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Salomvár, - a jánosházi raktárra az AQUINCUM Nemzetközi Kereskedelmi Kft., Budapest; - a hegyfalui raktárra a Gabonaipari Rt., Budapest ajánlatát fogadta el legjobb pályázatként. A kiíró a pályázatok sorrendjét és az ajánlott vételárak összegét összehasonlítva állapította meg. A nyertesnek minősített pályázókkal kötött adásvételi szerződéseket az Állami Vagyonügynökség jóváhagyta. Megköszönjük valamennyi pályázó érdeklődését. Folytatódik a térképalku Elkeseredett harcok Boszniában (Folytatás az I. oldalról) Az okmánycsomag a térké­pek mellett magyarázatokat és garanciákat is tartalmaz, ame­lyeket a javaslattevők igyekez­nek titokban tartani, s amelyekre szintén a miniszterek mondják ki az igent. A harmadik okmány, amely különösen titkos, arra az esetre vonatkozik, ha az egyik fél, vagy mind a kettő (három), elutasítja a tervet. Ezzel az utób­bi okmánnyal kapcsolatban a legtöbb a találgatás és a nem mindig teljesen megbízható ér­tesülés. A javasolt „serkentő intézke­dések” között van a Szerbia elle­ni szankciók fokozatos megszün­tetésének lehetősége - de emle­getik a kéksisakosokat megsegí­tő póterők küldését is Boszniába -, a büntetőintézkedések között pedig a békeerők kivonása és a Szerbia elleni szankcióknak nemcsak a fenntartása, hanem még a szigorítása is. A muzul­mánok nagyon kifogásolják, hogy az okmányba mégsem ke­rült bele a fegyverembargó fel­függesztése arra az esetre, ha a szerbek elvetik a tervet A Beta nevű független ju­goszláv hírügynökség Kninből a helyi rádió hírére hivatkozva­­jelentette, hogy a vukovári szerb hatóságok nem engedték meg Peter Galbraith amerikai nagykövetnek a városba láto­gatni, mert „a zágrábi amerikai nagykövetség a látogatás elő­készítése során úgy viselke­dett, mintha Vukovár Horvát­országhoz tartozna”. Egyéb­ként sem kívánatos a szerbelle­nes nagykövet megjelenése Vukovárban, tette hozzá a leni­ni rádió vukovári tudósítója. (Sebestyén) Ismét hatalomban a konzervatívok • Új kormány Japánban HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Alig egyéves megszakítás után visszajutott a hatalomba a Japánt évtizedeken keresztül kormányzó konzervatív Liberá­lis Demokrata Párt. A szerdán kormányfővé választott Mura­­jama Tomiicsi szociáldemokra­ta­ párti vezető ugyanis a konzer­vatívok és egy kis középutas párt bevonásával hárompárti kabinetet alakított. Az erőviszo­­­nyokat azonban jól jelzi, hogy az új kabinetben az LDP tizenhá­rom miniszteri tárcához jutott, ezzel szemben a szociáldemok­raták mindössze öt minisztert adnak, míg a harmadik párt, a koalíciós szövetség létrehozásá­nál segédkező Szakigake (Elő­futár) Párt két minisztert. Tokiói megfigyelők szerint mindez egyértelművé teszi, hogy ismét a konzervatív párt lett Japán leg­befolyásosabb politikai ereje, és a 48 órája hivatalban lévő Mura­­jama miniszterelnök az LDP tá­mogatásának köszönheti a kor­mányfői széket. A tárcák elosztása is az LDP erős befolyásáról tanúskodik, mivel az LDP elnöke, Kono Jo­­hei lett a külügyminiszter, illet­ve egyszemélyben a miniszter helyettese, s ugyancsak konzer­vatív politikus áll a befolyásos Nemzetközi Kereskedelmi és Ipari Minisztérium, a Mi­l­l élén. A pénzügyminiszter Take­mura Maszajosi, a Szakigake párt el­nöke lett. A merőben új három­párti kormány programja még nem ismert, ami megerősíti, hogy teljesen váratlan, a külföl­det, valamint a hazai üzleti vilá­got teljes meglepetéssel „sújtó” koalícióról van szó. A három párt vezetője csupán arra tett ígéretet, hogy Japán kül- és gaz­daságpolitikájában nem lesz számottevő változás, de a részle­tek kidolgozására, továbbá a pártok közötti véleményeltéré­sek áthhidalására a szóban forgó pártok főtitkáraiból álló egyezte­tő testületet hoznak létre. Tokiói értesülések szerint az üzleti élet vezetői nemcsak meglepetéssel, de némi csaló­dottsággal vették tudomásul azt a tényt, hogy szociálde­mokrata pártelnök vette át a kormány irányítását. Az üzlet­emberek attól tartanak, hogy megreked az éppen hogy csak beindult politikai és gazdasági reformfolyamat. Egyes sajtó­­kommentárok szerint a­ sziget­­országban most nagyobb a bi­zonytalanság, mint a kormány megalakulása előtt volt. P. L. Magyar Nemzet 3 Jeszenszky Géza elégedetten távozik A külügyminiszter az elmúlt négy évről A leköszönő kormány külügyminisztere, Je­szenszky Géza elégedet­ten távozik posztjáról. A politikus sikerként köny­veli el, hogy nagyobbrészt megvalósultak az MDF 1989-es programjának, majd az erre épülő kor­mányprogramnak a kül­politikai tézisei. A kor­mány végrehajtotta a ma­gyar politika vágányának átállítását. Magyarország mind szellemi, mind poli­tikai értelemben vissza­tért a Nyugathoz. A távo­zó külügyminiszter az MTI érdeklődésére készí­tett „kasszát,, a magyar külpolitika elmúlt négy évéről. A külügyminiszter kiemel­te: bár hazánk európai integrá­ciójának intézményesülési fo­lyamata még távolról sem feje­ződött be, meghatározó kap­csolódási pontot jelent, hogy Lengyelországgal egyetemben Magyarországnak ratifikált, működő társulási szerződése van az Európai Unióval, és Brüsszel elfogadta a teljes jogú tagságra vonatkozó kérelem benyújtását. A NATO-val elju­tottunk a békepartnerséghez, ami Magyarország intézmé­nyes kötődését jelenti az észak­atlanti szervezethez. Ezzel együtt az orientációváltás nem jelentette azt, hogy Magyaror­szág elhanyagolta volna keleti kapcsolatait. A szomszédokhoz fűződő viszonyt illetően Jeszenszky­­ Géza a leghatározottabban visszautasította azokat az „egyre erőteljesebben suly­kolt” véleményeket, melyek szerint a magyar külpolitika gyengéje volt, hogy prekon­cepciókból indult ki, sérelmek­re alapozott, múltba nézett, ideologikus volt. A külügymi­niszter szerint tények nem tá­masztják alá ezeket a vádakat. 1989-1990-ig visszavezethe­tően Magyarország a megbé­kélést, a kiegyezést szorgal­mazta valamennyi szomszédjá­val. Jelenleg négy szomszé­dunkkal - a körülményekhez képest - a lehető legjobb a vi­szony. Magyarország intenzív, gyümölcsöző együttműködést folytat Ausztriával, Horvátor­szághoz, Szlovéniához és Uk­rajnához pedig szerződéses kapcsolat fűzi. Különösen fon­tos, hogy ezek az alapszerző­dések kifejezetten védik a határokon túl élő kisebbsége­ket. Sajnos a kapcsolatokat ép­pen azzal a három országgal - Romániával, Szerbiával és Szlovákiával - nem sikerült kellő mértékben rendezni, ahol a legnagyobb lélekszámú ma­gyarság él. A „kiegyezést” ne­hezíti ezen országok hagyomá­nyos politikája, illetve azok az újkeletű sérelmek, amelyek fö­lött nem lehet elsiklani. Nem arról van tehát szó — fűzte hoz­zá Jeszenszky Géza -, hogy Magyarország valamiféle nosztalgiából támogatta volna a magyar kisebbségek törekvé­seit. Csupán a precedensek - a múltban is biztosított jogok, il­letve a nemzetközi normák, ajánlások - érvényesítését szorgalmazta. Ennek fényében nem helytálló az a vélekedés, hogy a kapcsolatok rendezésé­nek akadálya a magyar kor­mány lett volna. Mindezek okán a távozó külügyminiszter óvott a túlzott optimizmustól azt illetően, az új kormánynak sikerül-e alapszerződést kötnie úgy, hogy az alapvető magyar érdekek, illetve a határon túl élő magyar közösségek érde­kei ne sérüljenek. Vélekedése szerint, ha meglett volna a készség az érintett országok­ban, akkor már rég meglenne a szerződés velük is. Végezetül, a személyzeti ügyeket illetően a távozó kül­ügyminiszter óvta az új kül­ügyi vezetést a radikalizmus­tól. Utalt arra, hogy a rend­szerváltozást követő négy év alatt a külügyminisztériumi állománynak mintegy harma­da cserélődött ki. Miközben az MSZP részéről állandóan azt vetették a külügyi vezetés szemére, hogy jó szakembere­ket küldenek el, és dilettán­sokkal váltják fel őket, addig a Magyar Fórumban, illetve egyes szélsőségesebb emig­ráns körökben olyan vádak fo­galmazódtak meg: a Külügy­­ben semmi nem változott, csupa régi figura, ügynök képviseli Magyarországot. Holott valójában egészséges vérfrissítés történt az appará­tusban. A folytonosság mind a külpolitika tartalmát, mind a személyi ügyeket illetően kí­vánatos­­ nemzeti érdek. Személyes terveit illetően Je­szenszky Géza elmondta: bár hosszabb távon nem mond le a tudományos munkáról, s a tanítást az elmúlt években is folytatta, jelenleg elsősorban országgyűlési képviselőként kíván működni, a Parlament külügyi bizottságának tagja­ként. Budapest és Bukarest között Szakértői tárgyalások lesznek (Folytatás az 1. oldalról) A politikus „hosszú és tar­talmas” beszélgetést folyta­tott Marcel Dinu külügymi­niszter-helyettessel és talál­kozott Oliviu Ghermannal, a Szociális Demokrácia Romá­niai Pártja, a román kormány­párt elnökével - az utóbbi ve­zette az SZDRP küldöttségét a szegedi találkozón, amelyen az MSZP delegációjának élén Horn Gyula pártelnök állt. Hárs - jelentette az MTI tudó­sítója - ugyancsak megbeszé­lést folytatott Emil Constanti­­nescuval, a Romániai De­mokratikus Konvenció elnö­kével, Petre Románnal, a De­mokrata Párt elnökével, Ser­giu Cunescuval, a Szociálde­mokrata Párt elnökével és Ni­colae Manolescuval, a Polgá­ri Szövetség Pártjának elnö­kével és találkozott az RMDSZ vezetőivel A látogatás célja az volt, mondta Hárs Gábor, hogy - akárcsak egy héttel korábban Szlovákiában - első kézből nyújtson tájékoztatást a ro­mániai politikai tényezőknek az új koalíció terveiről, kül­politikai elképzeléseiről, a magyar-román kapcsolatok javítására irányuló szándéka­iról, az ezekből következő le­hetőségekről. A Marcel Dinu­­val folytatott megbeszélésen szóba kerültek olyan konkrét kérdések, mint a román-ma­gyar alapszerződés ügye, va­lamint a határokon kialakult helyzet. A magyar fél igényt tart arra, hogy a kisebbségi jogok továbbra is szerepeljenek az alapszerződésben. Az RMDSZ vezetőivel tárgyalva Hárs biztosította partnereit: az új koalíció semmit nem kí­ván visszalépni a romániai magyarság támogatásától, minden alapot nélkülöz az az állítás, hogy el­ fogja hanya­golni a határokon túl élő ma­gyarságot. A politikus a magyar poli­tika prioritásairól szólva hangsúlyozta, hogy egyaránt fontos a szomszédos orszá­gokban élő magyar kisebbsé­gek támogatása és a jó­viszony a szomszéd orszá­gokkal, illetve az euroatlanti integráció. Az első jelentés a Whitewater-ügyről (Washingtoni tudósítónktól) Nem tartott sajtóértekez­letet csütörtökön Robert Fis­ke független vizsgálóbíró, csupán annyit válaszolt ripor­terek odakiáltott kérdésére, hogy befejezte a Whitewater­­ügy első szakaszának a vizs­gálatát. A kiadott közlemény­ből az derül ki, hogy nem emelnek vádat fehér házi és pénzügyminisztériumi hiva­talnokok ellen, akik gyanúba keveredtek, hogy esetleg tör­vénytelenül beszélték meg az arkansasi Madison takarék­­pénztár ügyeit. Ennek a pénz­intézetnek volt tulajdonosa James McDougall, Clintonék jó barátja és üzleti partnere a Whitewater ingatlan vállalko­zásban. Fiske leszögezte azt is, hogy Vincent Foster, a Fehér Ház néhai jogi tanácsadója valóban öngyilkos lett. Ko­rábban olyan hírek is elterjed­tek, hogy Fostert megölték, mert netán sokat tudott a Whitewater-ügyről. A vizsgá­lat egyelőre nem tárt fel sem­mi terhelőt az elnöki párral kapcsolatban, ám a kutatás majd Little Rockban folytató­dik. S megkezdődhetnek júli­us végén a kongresszusi meg­hallgatások is. Fiske egyéb­ként azért nem kívánt kérdé­sekre válaszolni hivatalos tá­jékoztatón, mert a fehér házi és pénzügyminisztériumi hi­vatalnokoknak a vádesküdt­szék előtt elhangzott vallo­másai titkosak, s nyilván nem akart részletekbe bocsátkoz­ni, netán valamit kiszivárog­tatni. (k. m.)

Next