Magyar Nemzet, 2004. augusztus (67. évfolyam, 200-228. szám)
2004-08-12 / 210. szám
Amikor mindenki együtt táncol , Elkezdődött Véget ért a tizenkettedik Sziget Fesztivál • Végeláthatatlan embertömeg él JVKtny 8X SZl^JCt Újra megvolt az egy hét együttlét, ami kell, de most aztán tényleg vége, lassan a sok mázsa hulladék is eltűnik, a műanyag korsók halma alól az utolsó tarajos pank is kikúszik, és hazakószál valahogy, felölti zakóját, s otthon, az irodában húzza újra az igát. SZIGETELŐ : Nedbál._____________________ És jön, az utolsó napon mintha mindenki eljött volna, ezt nem lehetett kihagyni, ha eddig nem volt, azért, ha végig itt volt, akkor azért. Sőt, mintha mindenki hozott volna magával még egy embert, nyomor, tömeg, már szinte felesleges beállni bármilyen sorba, úgysem ott a vége, úgysem oda vezet, s itt úgysem lehet sört kapni. „Te, figyelj, van egy húszasod, tényleg sörre kéne, nem kajára, á, minek, ezt az egy napot már kibírom” - mondja valaki hátulról, de már mintha arcok se lennének, csupán egy hatalmas nagy massza, ráncokkal, fáradt szemekkel, karszalagokkal, poros cipőkkel. Az utolsó napon mintha mindenki feszült lenne, a karszalagellenőrzők a bejáratnál még éberebbek, a rendőr a híd másik oldalán egy tizenévessel üvölt, de a tömeg csak hömpölyög befelé megállíthatatlanul. A Nagyszínpadon a Die Arzte zúzza a német punkosrockos talpalávalót, de hamarosan a magyar nemzeti hip-hopot megteremtő, BKV-ellenőrök kegyeiből már régen kieső, a gyaloglás végére szavazó gólemek, a mindenben csak a bajt kereső, királyokat és képviselőket soroló, üde színt hozók, azaz a Belga veszi át a teret. Az átlagéletkor biztosan tizennyolc alatt, az első sorokban csupa pattanásos, de azért a mai estére kifent tinilány, mellettük vastag keretes szemüveges, zsíros hajú lúzer, aki ma csak azért is megmutatja, hogy ő nem olyan. A legjobb nem moccanni onnan, ahol vagyunk, de még így is sikerül mindenkit elhagyni, egyébként sem érdemes senkit keresni, de semmi para, le kell ülni, s aki számít, néhány órán belül biztosan felbukkan. A Nagyszínpad melletti VIP-szekcióban most aztán már tényleg mindenki ott nyüzsög, már bárki bejöhet. „Az a csaj a csajod?” - kérdi a biztonsági, s már bent is vagyunk, de hely az persze itt sincs. Közben már a színpadon a gyökerek nélküli, hitetlen Faithless, amire aztán egybeolvad a színpad előtti végeláthatatlan embertömeg. A lassan tízéves együttes negyedik albuma No roots címmel világszerte júniusban jelent meg, amelyről jó pár szám már pereg is a színpadon. Egyesítenek sok mindent, talán ezért is szól mindenkinek, a soultól, a reggae-n, dubon át az olykor már talán erős house-ig, az „intelligens” dance zene, amelyben az igét Maxi Jazz, a „rappelő, fekete buddhista” osztja. De valahogyan mintha nem úgy szólna, ahogyan kellene, valami hibádzik, ám ez sokakat nem is igazán érdekel, együtt táncol a kigyúrt, izompólós, aranyláncos a tarajossal, a tűsarkú cipős, kifent cicamica a tarisznyás bölcsésszel, a hétvégi diszkópatkány a mindenki felett álló partiarccal. De ez mégiscsak így szép, még ha már más is, és mindent ellepnek a hostessek, a reklámtáblák, a szórólaposok és a szendvicsemberek, a Nagyszínpad kivetítőjén a koncert alatt házat is lehet venni negyvennyolcmillióért - hívj fel ma, ha te vagy a tizedik vásárló, ajándék fogkefét kapsz. Ez már sok(k), ahogyan az egy négyzetméterre jutó emberek száma is, gyorsan el, mielőtt elsüllyed ez az egész. További információk a 17. oldalon Egyesítenek sok mindent, talán ezért is szól mindenkinek FOTÓ: MÁTÉ PÉTER Színes karneváli hét Debrecenben Vasárnap a LUX együttes Ethnosphéra című koncertjével kezdődik, és 22-én a III. Nemzetközi Kaktuszkiállítással zárul Debrecenben a karneváli hét. B Dombi Margit_______________ D ebrecen legnagyobb szabású és tömeget megmozgató rendezvényének nevezte Túri Gábor alpolgármester az augusztus 20-i virágünnepet, ami megőrizte hagyományait, és számos új programmal bővült az utóbbi években. A karneváli menet a reggel nyolckor kezdődő karneváli futást követően indul a nagyállomás elől, és tíz órára érkezik a nagyerdei stadionba, ahol a résztvevő tánccsoportok és zenekarok műsort adnak. A virágkocsik este újra felvonulnak, majd tűzijáték és utcabál zárja a nemzeti ünnepet. A karneváli hét rendezvényei közül kiemelkedik a Bohém Ragtime Band augusztus 16-i, illetve St. Martin, a Franciaországban élő szaxofonművész 17-i koncertje. Mindkét program helyszíne a nagytemplom előtti Kossuth tér lesz. Izgalmasnak ígérkezik az ExperiDance táncegyüttes szerdai estje. Csütörtökön a Debrecennel tíz éve testvérvárosi kapcsolatot ápoló Paderborn mutatkozik be. Este Demjén Ferenc-, őt követően pedig Boney M-koncert lesz a Kossuth téri központi színpadon. A komolyzene kedvelői ugyanezen az estén Berkes Kálmán klarinét-, Bényi Tibor gordonka- és Grünwald Béla zongoraművész kamaraestjét hallhatják a Vár utcai Kodály Teremben. Magyarok Válaszúton Az évek során enyhült az idegenkedés Bárnfy Edit Erdélyben nyaranként egymást érik a különféle néptánc, népzenei és kézművestáborok. Ezek színhelyei közül talán a legismertebb - hiszen Kallós Zoltán neve mint márkanév fémjelzi - a válaszúii. A július végi családos tábor résztvevői Erdélyből, a Partiumból, Magyarországról érkeztek, sőt volt ott egy svédországi és egy svájci magyar anyuka is a gyermekeivel. A Kallós Alapítvány ezen miszsziója nemcsak abból áll, hogy lehetőséget nyújt a zenei és mozgási kultúrájuk megismerésére, bizonyos szinten való elsajátítására, hanem abban is, hogy a határon innen és túl élő gyermekek együtt lehetnek. S így valamit megtapasztalhatnak abból, hogy széttöredezettségében is egységes a magyar nép. Az alapítvány munkatársainak szívéhez a legközelebb talán mégis a környékbeli, mezőségi gyermekek nyaraltatása áll e programok közül. Ezek a fiúk, lányok ugyan e nélkül még a falujuk határát sem hagynák el nyaranként. Az 1992-ben létrehozott alapítvány több alkalommal látott vendégül moldvai csángómagyar csoportot is a jellegzetes Kallós-kúriában. Őket nemcsak ingyen fogadták, de még az útiköltségüket is fizették. Az emeleten és a padlástérben lévő hálószobák év közben sem üresek, sőt. Mintegy negyven 5-10 éves, környékbeli magyar gyermeknek ad iskolaidőben otthont. Huszonöt éves kényszerű szünet után úgy indulhatott el újból a válaszúti állami iskolában a magyar tagozat, hogy Balázs Bécsi Gyöngyi, az alapítvány elnöke a falu református lelkészével együtt végigjárta a környék településein a magyar szülőket. Az évek során egyre több szülőt sikerült arról meggyőzni, hogy jobb, ha a gyermeke a válaszúti iskolában tanul az anyanyelvén, és az alapítvány által működtetett szórványkollégiumban él hét közben. A körzetesítés miatt egyébként sok esetben nem is tudna saját lakóhelyén iskolába járni a gyermek, hanem naponta a szomszéd faluban lévő román iskolába kellene átgyalogolnia. Egyébként Kallós Zoltán - akit Zoli bácsinak nevez mindenki a táborokban - szerint a szórványmagyarság megmaradásának leghatékonyabb eszköze az lenne, ha az egész térséget az 1-8. osztályosok számára létesített központi kollégiumok és iskolák hálózata fedné le. Válaszúton ma már gyakorlatilag kinőtték a mezőségi, moldvai népművészeti múzeumként is működő kúriát, s reményeik szerint októberben a szórványkollégium átköltözhet az ugyanazon a több hektáros telken álló, e célra épített új épületbe. Ez esetben már jobban elférhet a kúriában a Kossuth-díjas és Corvin-lánccal kitüntetett néprajzkutató által összegyűjtött felbecsülhetetlen értékű tárgyi emlékek rendezett tára, és helyet kaphat a könyvtár is. Az épületet, melyet még a szülőktől koboztak el az ötvenes években, az 1989-es fordulat után sikerült visszaperelni. Kallós Zoltán nem a maga hasznára szerezte vissza a kúriát, hanem az általa alapított alapítványnak adományozta. Balázs Bécsi Gyöngyi elmondta, hogy az iskolában a román kolléganőktől tapasztalt kezdeti idegenkedés, estleges ellenséges érzület az évek során enyhült, s ma már elismeréssel szólnak arról, hogy a magyar tanítónők mennyire összetartók. Az elismerésből kijut a magyar gyermekeknek is, akik a versenyeken is jó összesített eredményeket érnek el. Nemcsak tudást ad a válaszúti miliő és példa, hanem tartást és olyan erkölcsi tőkét, melyet hazatérve felnőttként is tudnak a kis maroknyi magyar közösség javára kamatoztatni. „Magyar ma az - idézte Balázs Gyöngyi Válaszút másik nagy szülöttjének, Wass Albertnek a gondolatát -, aki magyarul érez. Aki vállalja a magyarsággal járó felelősséget. Magyarnak lenni ma hűséget jelent és cselekvést a hűség jegyében.” Kallós Zoltán a szüleitől elvett kúriát ajándékozta az alapítványnak 2004. augusztus 12., csütörtök KultuFft " Illíts Vfflát"! 03 Kiss Eszter Veronika_________ Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke megnyitó beszédével és Bethlen Farkas, Verőce polgármestere üdvözlőjével tegnap elkezdődött a IV. Magyar Sziget Verőce- Kismaroson. A rendezvény első estéjén az Ismerős Arcok és a P. Mobil zenekar adott koncertet. A Kárpát-medencei összmagyar ifjúsági találkozón ma délelőtt elindulnak a történelmi és a politikai előadások is: tíz órakor Kiszely István a magyarok ősi kultúrájáról és történetéről beszél, délután kettőtől Schütz István koszovói helyzetismertetése következik, majd Z. Kárpát Dániel Túlélésünk vészprogramja, Jankovics Marcell pedig Közszolgálati feladatok címmel tart előadást a Nagyszínpadon. A Kiszszínpadon öt órakor Orbán Éva az 1956-os szabadságharcot ismerteti nem reformkommunista szemszögből. Az esti koncerteken a Stratégia, a Credo, valamint a Pokolgép együttes lép a közönség elé. A holnap délelőtti programot lapunk munkatársa, Szentesi Zöldi László Világterrorizmus... című előadása nyitja meg, délután pedig a rendező kommentálásával levetítik Csáky Zoltán Van-e Magyar Jövő Kolozsváron című dokumentumfilmjét. A 18-án végződő találkozóra összesen nyolc-tízezer fiatalt várnak. A rendezvényen gyermeksarok is működik, ahol szakképzett felügyelők vezetik a gyermekprogramokat. A szervezők így szeretnék elérni, hogy minél több kisgyermekes család vehessen részt a Magyar Szigeten. Az előadások és a koncertek mellett íjászverseny és solymászbemutató színesíti a találkozó programját. Van élet a Délvidéken, de vigyázni kell rá NI Vtot.a Orsqeya Emília_________ V égy egy vízpartot, egy horgászbotot, egy bográcsot, melyben a kifogott zsákmányt elkészítheted, és mindezt tűzdeli meg kulturális eseménnyel. Így szólhat a recept a Délvidéken, egészen pontosan egy pici faluban Péterrévén, melynek ipara és mezőgazdasága a 90-es években lezajlott balkáni háború óta haldoklik, így a falu gondolt egy merészet, és kihasználva lehetőségeit, világraszóló kulturális hétvégét rendezett. Augusztus elején tartották meg - immáron hagyományosan - a nyári napokat, amelyre határainkon innen, Harkányból és Siklósról is érkeztek vendégek és fellépők. A házigazda Tisza Népi Együttes ifjait látva, dalaikat hallgatva megnyugodhatunk, hogy a fiatalok lelkesedését nem sikerült megtörniük a hatóságoknak és a vehemensebb odatelepülőknek. A legbélcegebb táncost is soraiban tudó 14-20 éves fiatalokból álló gárda szatmári táncaival elkápráztatta a nézőket. A stadionban, mely a szegényes körülmények ellenére rendelkezik reflektorokkal, kigyúltak a fények, és érkeztek a Tisza Népi Együttes fiatal színi növendékei. Érdekes volt hallani az egykoron agyonhallgatott, de mára a polcra helyezett Hofi- és Markos- Nádas-dialógusokat teljesen hibátlanul, szinte ugyanazzal a hangsúlyozással. A rendezvény után a nézők soraiból is jöttek az egykori poénok, amelyek a nyolcvanas években még úgy tűnt - teljesen szembeszegülnek az akkori világrenddel. Mindenki kívülről fújta a Vajdaságban a honvédséget, a pártot, a falugyűlést kritizáló mondatokat - persze nem is lehet mást tenni, ha napjainkban még nem született ezeknél jobb anekdota. A rögtönzött jelenetek után ismét a táncé volt a főszerep, a többször minősített siklósi Pelikán és a harkányi Harka Művészeti Kör bizonyította, hogy határokon innen is van jövője a népi hagyományok ápolásának. A második nap a Tisza ártereiben kialakított Csík tavon horgász- és halászléfőző versennyel folytatódott a program. A tegnap este szereplői most mint a halastavak és a hallé specialistái szerepeltek. Mi a jó halászlé titka? Annyi csak, hogy ugyanúgy készítsük el, ahogy annak idején ránk hagyták, és a verseny kedvéért se változtassunk az ízeken. S ha még azt is hozzátenném, hogy kell mellé egy-két jó táncos és énekes, akkor lenne teljes az igazság. A délután folyamán véget ért versenyt a siklósi Pelikán „csapatkapitánya” nyerte meg. Az ízek és illatok kavalkádjában jólesett a Csíkban megmártózni és felfrissülni. Egy pici falu, a maga elzártságával, finom halaival és fergeteges táncosaival kivívta a résztvevők elismerését és tiszteletét. A péterrévei nyári napokon a nap sugarai vígan játszottak a felfelé kanyargó füstben, ami a bográcsok alól érkezett, és önfeledten kalandoztak el a tó és a halászlé mélyében. Megnyugodtak az odaérkező és az ott élő emberek láttán, s megegyeztek abban, itt így van még élet a Délvidéken, ha van, aki feléleszti azt. Egyetértettek abban is, hogy oda kell figyelni rá, és meg kell őrizni, nehogy végleg eltűnjön. Fergeteges hangulat volt a színpadon is