Vitányi Borbála: Justh Zsigmond írói névadása - Magyar Névtani Dolgozatok 50. (Budapest, 1983)
Bevezetés Justh Zsigmondi /1863—1894/ pályája jelesen bizonyítja, hogy milyen erősen összekovácsolódhat írói kifejezésmód, átélt élményanyag és a nyomukban születő alkotás. Éles és mély emberlátása, tragikus sorsa Thuryval rokonítja, paraszttípusai villanásnyira Tömörkényt idézik. Amíg kortársai egy-egy tájegység világának megszólaltatói, Justh Pusztaszenttornyát, ezt a Békés megyei községet, birtokát mintázza meg az irodalom rangjára emelve azt. Nem maradhat el a bevezetésből sem a másik helyszín említése: ez a nagyváros Párizs vagy Pest, szereplői arisztokraták vagy a művészvilág kiválóságai. Justhot elsősorban nem novellistának tekintik. Az irodalomtörténet a lélektani regény művelői között jelöli ki helyét. Csupán ilyen indokkal kár lenne lemondani munkásságának névtani feldolgozásáról egy olyan dolgozatban, amelynek célja az ország különböző területeinek egy meghatározott korszakban történő irodalmi névadásának áttekintése. Névanyagomat a nyomtatásban megjelent öt regényén és kötetekbe rendezett huszonegy novellán kívül a következő korabeli napi- és hetilapokból gyűjtöttem össze: Fővárosi Lapok, Magyar Szalon, Orosházi Közlöny, Magyar Bazár, A Hét, Arad és Vidéke. A felsorolt folyóiratok 1884—1894 közötti különböző évfolyamai újabb harminchét Justh Zsigmond aláírással ellátott cikket jelentettek. A „Justh Zsigmond parasztszínháza" c. kiadvány /Békéscsaba, 1973./ sajnálatos módon csak három színművét örökíti meg teljes terjedelemben, de ezek közül az egyik elbeszélésként is ismert. A többi színpadi munkát a forrásokra való utalások hiányában nem tudtam felderíteni. - 3 -