Magyar Polgár, 1870. január-június (4. évfolyam, 1-75. szám)
1870-06-03 / 65. szám
»«védik évfolyam. Elváseteti feltételük: . . . l 'í rtrt — tsr. dvre fi ívre........................a » » fozyedMv ■ » — » ...................1 ii nito^ielmik aeionkml hirur|»«ir; V Kairan p, b « o r JA a te 1* e n t u k * a s zerkesztőség és kiadóhivatal: Monostor ntciH L. HAnyai hAr, alatt. M L _ ■■■■ / MAGYAR POLGAR POLITIKAI LAP. XV*»'»'»«.'«** 65-ik sznm KolozsVárfi, péntek junius 3 1870 Hirdetési dijak. Kr. ^.aZÖ.r tK8Abo.,tt sor Ara 6 Kr lyogdij minden hi rdetöstől SO kr. i,irde^-eknél kilön kedvea- 71 *' nyújt » kiadó -hivatal. ** ok-kiado-hivatalok: “«»». Krím« HUal. Knyadlan: VokAI Jino. 8iamo»uj»Arut C.«^. testvérek. KoloasvArtt • Stein J. 4. Demjén L M.-Vásárhelytt: WittichJ6*»Ötnél. KOLOZSVÁR, JUNIUS 2 Legifjabb távirati tudósitások. Pest, jun. 2. Romániában, Botusánban a választásnál gyalázatos zsidókra vad fejlődött. A zsidók ablakait beverték s közülük sokat tettlegesen bántalmaztak. — A lembergi tartományi fegyház , foglyai fellázadtak, s csakis a katonai interventióra csendesedtek el. — Napoleon egy 19,000 aláírással ellátott kérvényt hozó deputatiot fogadott, kérvény tárgya a francziaországi közbiztonsági állapot javítása. — Az olasz kormány Garibaldit is megidéztette a republicánus mozgalmak miatt folyó vizsgálatokra. — Prima cortes jun. 6 iki ülésén a spanyol kormány nevében jelentést tesz a minisztériumnak a kormány véglegesítésére irányzott fáradozásairól. Válasz azEgy pár szó a kolozsmonostori gazd. tanintézetről“ez. czikkre. Bár a bevezett czikk épen nem tanúskodik arról, miszerint annak névtelen írója a kolozsmonostori gazdasági tanintézet jelen állásáról biztos tudomást igyekezett volna szerezni magának, vagy hogy az intézet tervrajzát figyelemmel átolvasta volna, mielőtt észrevételeit megírta; miután még csak anynyi fáradságot se vett magának, hogy azon intézetben levő növendékek számát, habár csak egyik növendéktől is, megtudakozta volna; mégis miután az intézet érdeke azt kívánja, miszerint a t. közönség részéről intézetünk iránt tanúsított legkisebb érdekeltséget is örömmel fogadjunk s az intézet czélja felöl létező legkisebb kétséget is egész készséggel eloszlatni törekedjünk, köteles-ségemnek ismertem a nevezett czikk egyes tételeire is a következőkben megfelelni. Mindenek előtt örömömre szolgál az intézetben levő ösztöndíjas és külnövendékek számát illetőleg czikkíró urnák tudomására hozhatni, miszerint ez nem 28, mint a megnyitáskor volt, hanem 37, miután időközben az intézetbe felvett 40 növendék közül 3 el- 1 távozott. Lehet, hogy vannak, kik még ezt is igen csekély részvétnek tartják, de akik ismerik a kolozsmonostori gazdatanintézethez hasonló intézetek feladatát, azok előtt tudva van, miszerint a túlságos nagy csődület ily intézetnek javára nem szolgál; miután a gyakorlati kézfogásokba való beleoktatás, minél nagyobb számban vannak az ifjak, annál kevesebb figyelemmel történhetik , ennélfogva mi részünkről az ez iránybani részvétet illetőleg, tökéletesen meg vagyunk elégedve. Hogy az intézet nem állami, hanem bérbe vett birtokon van elhelyezve, azt mi épen nem vagyunk hajlandók hibául felróni a kormánynak, mivel távolról sem lehet azért a kormányról azon különös gondolkodásmódot feltenni, melyet czikkíró elsorol, hanem véleményünk szerint az intézet bérbe vett birtokon lett elhelyezésének egyedül azon körülményben keresendő az oka, miszerint Kolozsmonostoron, hová az intézet, a mint tudomásom van róla, Erdély legtöbb gazdáinak kívánsága szerint helyeztetett, más alkalmas birtok nem volt. Hogy pedig ezen birtok csupán bérbe lett véve, s nem örök áron megszerezve, az csak azt mutatja, miszerint a kormány azt akarta, hogy az intézettel összekapcsolt birtokon oly gazdálkodás folytattassék, hogy ez mint bérleti gazdaság is, megálljon a maga helyén, vagyis hogy az annak idejében mint ilyen is, megfelelő jövedelmet mutasson fel. Czikkiró úrnak az intézet berendezése körül felhozott azon észrevételét illetőleg, „miszerint fontos hiba az intézet berendezése körül, ha a Hideghéty úr felterjesztése mindenben finormértéknek tekinthető, hogy a birtok termő növelésére az ugar-rend-szer van legalább egyelőre javas- l latba hozva,“ csak annyit vagyok bátor megjegyezni, miszerint ily elhagyatott birtoknál, mint melyet az intézet átvett, igen is egyelőre, mig t. i. az kellő mivelet és trágyázás által megfelelő karba hozható, mind a tudomány, mind a gyakorlat, az ugaros gazdálkodást javasolják. Nem tudom, várjon czikkiró úr ismeri-e az intézeti birtok földjeit, mert ha igen, akkor valóban csodálkoznom kell, hogy megütközött azon, miszerint egyelőre az ugaros gazdálkodás hozatott javaslatba, s a szerint fog a gazdálkodás nagyrészt vitetni. Azonban nem csupán csak a nyomásos gazdálkodás, mint Erdélyben eddig átalában gyakorlatban van, hanem többféle, a helyi viszonyok és körülmények által követelte vetésforgás lesz, de egyelőre mind ugartartással kapcsolatban alkalmazásba. Távol legyen azonban tőlünk, hogy mi az ugarnak holdankint 30—40 mázsa trágya ér- féket tulajdonitnánk, régen volt az, midőn ily nézetek uralkodtak az ugar felöl, s ily módon számították a trágyaerő-szaporulatot, ma már az ugarmivelést csak mint oly miveletet ismerjük, mely által utat nyitva a légköri behatásoknak, ez után az abban talált even dogmákkal teli katholicismus felett, e ez ellen ök, az örökös protestánsok, mely protestálásnak a Lutheré csak egy episodja.“ II. Halljuk már a másik felet: „Midőn F. H. Jacobi igy szóla: „Minden erkölcstannál jobb és biztosabb a nemesen születettnek szive“, nem azt mondá e ki kora és philosophiája nyelvén, a mit a theologusok az elölt kétszáz évvel az elrendelésről s a kegyelemnél fogva való elválasztásról beszélve az akkori hittan nyelvén? Csupa esetiessége, hogy az oly sokszor elfojtott augustinianismus újra meg újra megjelen a germán fajta nemzeteknél, holott a román vagy latin fajtájuknál soha sem verhetett gyökeret? Csupa történetessége, hogy az újkori Anglia és Némethon költőinek, jóllehet eszük szabad volt ama dogma jármától, képzelődésük mintegy titkos ösztöntől hajtva, azokat a nemes kebleket szereti festegetni, melyek szenvedélyek kies és kicsapongások közepette, a szennytől nem fogva, elvégre is tiszták és elválasztották, magas lebegésre szántak az aljas és közönséges keblek felett, bárha ezek hibátlanul, feddhetetlenül is folytatnak éltöket? Nem különös e, hogy a germán fajtának kedvencz típusai az olyanok, mint Henrik herczeg, Tom Jones, Childe Harold, Pendennis, Egmont, Wilhelm Meister, Moor Károly? Ne feledjük az erkölcsi kiinduló pontok mélyen fekvő különbségéről is a germán és latin nemzeteknél, kik közül az elsőbbek, mint kiválólag egyéniesek, azt a lelkiismeretbe helyezik; az utóbbiak, mint lényegesen társadalmiasak, az összeegyezésben keresik; emezek az erkölcsi törvényt röviden e szókban fejezik ki: „ne tedd másokkal, a mit nem akarnád, hogy veled tegyenek“, amazoknak szüntelen a jut eszükbe, hogy Isten a szivek vizsgálója, s szeme a magányban is rajtunk van.“ Közli: Libarios ható szerves és szervetlen anyagokat gyorsabb feloldásra ösztönözzük, s ily módon kényszerítjük a földet, ha még van benne egy kis televény (humus), legalább némi termést szolgáltatni, addig is, míg azután erősebb trágyázás által azt jobb erőre nagyobb termékenységre lehet hozni. Oly földeken, amilyeneket mi átvettünk, nagy mérvű takarmány-termesztésről jelenleg még szó sem lehet. Majd, ha eljön az ideje, nem fogja az kikerülni a mi figyelmünket sem, amint ki nem kerülte az sem, hogy Kolozsvárról olcsón, sőt ingyen is lehet ma még trágyát kapni. Nehogy azonban, ha a „Komsa“ alá ki talál menni, hová épen trágyát hordatunk, az aránylag gyenge trágyázáson megütközzék, megjegyzem, miszerint a kolozsmonostori határt épen most mérik és 1871-ik év őszre hihetőleg meglesz a kihasítás is. Hogy nincs kivétel téve az intézet növendékei között, hanem kivétel nélkül minden intézeti növendék köteles a mezei munkákban részt venni, az intézet tervrajza értelmében, s véleményünk szerint igen helyesen történik, mi ugyanis azt óhajtjuk, hogy minél több oly gazda legyen minél előbb az országban, ki a mezei gazdaság minden ágában előjövő teendőkkel s mivelezekkel gyakorlatilag is ismeretes s az ezen műveletek körül előforduló műszaki kézfogásokban jártas; mivel enélkül soha sem képes megítélni, mire képes a munkás, a cseléd; mit lehet tőle jogosan követelni, mi nélkül viszont az egyes munkák terjedelme fölött nem képes ítéletet hozni, és hogy enélkül mire megy a gazda, az iránt már rég tisztában vagyunk. Azért szánt a legtöbb gazdának oly roszul a bérese, mert a gazda nem tudja megfogni becsülettel az ekeszarvát! Ha azon intézkedés, hogy a kolozs-monostori gazdatanintézetben minden növendék köteles a mezei munkákban részt venni, elidegenítve a nagyobb birtokosok gyermekeit — amint ezt czikkíró úr gondolja — azt csak sajnálni fognék, mert ez annak a jele volna, miszerint a mezeigazdaság üzlet körüli feladatukat nem helyesen fogták fel, mely igenis azt követeli, hogy aki helyesen akar rendelkezni, az ismerje is egész a legapróbb kézfogásokig üzletének minden részecskéjét. Angol és Németországban a legelső, leggazdagabb gépgyártulajdonosok fiait, mielőtt a gyárban hatáskört nyernének, ott találjuk évekig az ülő, a gyalupad vagy eszgeme egy ily ékszerektől csillogó, tarka-barka színvegyületű, selyem, atlasz, bársonyba öltözött, keleti hév és puhultsággal egyesült női alak. Az öltözet következő: rendesen sárga bőr saru, az alól bekötött eürü ránczolatokban aláhulló fehér atlasz bugyogó, a gazdag arany, ezüst hímzésű térdig érő, szintén fehér atlasz öltöny (entarisz), melyre a megyszű U, kék, sárga vagy más színekből álló kö köpeny járul (fémázsi), s e tarka szinvegyület minél bennebb, annál otthonosabb, s bámulnunk kell a természet szeszélyét, mely keleten az állatokat is ily kirívó színekkel ékiti föl. De nem csak az öltözet, maga az ábrázat is ily színvegyületekből áll. Az azoz nagyon halovány, mit a gyakori melegfürdők és háremi elzárt élet okoz. Egész éjeken elmereng a török nő a sűrü farostélyos ablakon, a temetők hideg kövére tekintve (Törökországban az utczákban vannak a temetők), gyakran látható a rácsozat mögött egy-egy ily alak, még a legkésőbbi órákban is, mig ajtaja előtt a ravasz éber eunuch szunyad; s mig tán a zsarnok férjről gondolkozik, a leendő jegyesről, kit nem szabad ismernie, az ebek vonítása zavarja fel ábrándjaiból. A szemöldököt feketére festik, melyeknek nagyon össze kell érni, majdnem egygyé olvad, a szemek alá kék karikákat festenek, mi még emeli az arcz halványságát, de egyszersmind az ajkak pírját is. Picziny bársonykezeiben a körmöket szintén sárga és feketére festik , így rutitván el azon képet, mit a természet oly széppé alkotott, de mit a miveletlen hiúság még szebbé akar tenni, épen mintha barbár kéz Raphael, Murillo vagy Correggio alakjainak rohanva, bemázolná éktelen színekkel. Tétlenül csupán czifrálkodás, illatos szerek pepecselésével, mihez jobban értenek, mint az európai nők, bárha semmit sem olvasnak a hölgydivatlapokban , öltözködés, hímzés és álmodozó merengések között várják a férjhezmenetelre való szerencsét. Midőn a fiatalember házasodni készül bejelenti azt először szülei vagy rokonainak, s ekterga mellett, korántsem, hogy azzal keressék kenyerüket, hanem hogy mielőtt a felügyeletet az üzlet egyik-másik ága felett átvennék, azt minden részében alaposan ismerjék. Épen igy kell ennek lenni a mezei gazdasági üzletnél is, s valóban a kolozsmonostori gazdatanintézethez hasonló Weichenstefánban nem egy nagybirtokos fiát lehet találni, kiknek távolról sem jut eszökbe restelleni mindazon munkákban részt venni, melyek a gazdaságban előfordulnak. Később, ha majd mind a három évi folyam fel fog állani, hihetőleg meg lesz engedje korosabb, a mezei gazdasággal már több év óta foglalkozott egyéneknek csupán az elméletet hallgatni, de egyelőre erre az intézet figyelmét még ki nem terjeszthette. Azon megjegyzésre, miszerint a közönséggel közlött felhívásban nincs szabatosan meghatározva, mily előleges tudományos képzettségről van feltételezve az intézetbe való felvétel, szabadjon az intézet tervrajzának 11-ik lapjára utalnom, hol ez áll: „IV. Felvételi feltételek, legalább 17 éves kor, s 6 gymnasiumi vagy 4 reáliskolai osztálynak sikerrel való bevégzése; munkára képes egészséges testalkat s jó erkölcsi magaviselet.“ Hogy azonban oly egyéneket is felvegyenek ily intézetekbe, kik talán még elemi iskolákat sem végeztek az egy kissé igenis naiv óhajtás, és aligha előfordul valahol Európában. Végül az apróbb megjegyzések közül csupán két tárgyat akarok még érinteni e sorokban, az egyik az, miszerint igen lekötelezett volna a czikk írója, ha részletesebben közöl írta volna, mit ért „primitív szerkezetű szekerek“ alatt,és hogy daczára annak, miszerint vetőgépeink vannak, mégis kézzel vezettünk, annak oka abban rejlett, mert ősszel egyetlen talpalatnyi földet sem lévén képesek, mert hiányzott az igás erő, megmunkálni, teljes lehetetlen volt oly munkát tenni, mely a vetőgéppel való vetést megengedte volna. Egy kis darabban azonban mégis alkalmunk volt a sorvetőgéppel való munkát is bemutatni az ifjúságnak, s őszre ha az Isten segít, hisszük, hogy e részben is eleget teszünk a czikkiró ur óhajtásainak is. Kolozsmonostor, 1870. máj. 31. Kodolányi Antal, igazgató. - i.v. Két nyilatkozat a román és germán elem közti ellentét felől. Protagoras gophistának sokat kárhoztatott tana szerint, minden állitásra kétféle és pedig ellentétes módon lehet érvelni. Protagoras mellett szól jelen közleményünk, melynek egyik részében dr. Eckardt Lajos, másikában egy román tudós nyilatkozik a román és germán elem felöl. Előre bocsátva, hogy dr. Eckardt nyilatkozatát „Luther és Loyoláról tartott felolvasásából szakítjuk ki, halljuk előbb a németet is. „Európa minden nemzetei közt, csak egyik dac volt az ó Róma fegyvereivel a többiek mind fejet hajtottak a Caesaroknak. Csak a német nemzzet atyái tartották fenn a fejeket, s a teotoburgi ütközet áldását ma is érzi a német nemzet, mert a Rómától legyőzött nemzeteket le kette hogy győzze meg egyszer a német. Germania vad fiai a római fórumon táboroztak, s javakra vált, ha haza jöttek kel sem az ottani nyelvből, sem az ottani gondolkodásból nem hoztak semmit magukkal, különben ők is románok lesznek s a románok sorsában osztoznak. A román nép még ma is, mintha élne az ős Róma, a centralisatiót szereti, a ger- mán foederalista, a román a nagy birodalmakat szereti, a germán a kis államot, a kantont ked- iveli; a román csak saját nemzetét ismeri és szereti, a patriotismust addig fokozza, mig csaknem torzkép válik belőle; a germán szereti, hogy min- iden nemzet békében és szabad legyen, s már a történelem szánta a többi nemzetet, az emberiség Szabadkájának; a románnak fejedelem kell, ő az imperialistmusnak hódol; a németet a köztársasághoz húzza a szive. Mindezen politikai sajátságok visszatükröződnek a vallásügyben is: itt is a román, mint a szláv is, a centralisatiót szereti, melynek képviselője délen a pápa, északon a czár, így állanak kétfelől szorongatva a germánok, bajos, de tiszteletet érdemlő középben, s e téren is magasan lobogtatják az egyéni meggyőződés zászlaját a me- Vázlatok a török életből. Három czikk: Harrach Józseftől. II. Nem is lehet csodálni, hogy e király meszsze szétszárnyalt, mert valóban meglepő az idő__________ kor két nő rokona leány nézőbe megy, mire visszatérnek a leány jellemzésével, hogy törpe, magas, szőke vagy barna. Ha megelégszik a lefestett képpel, a leány erkölcsisége után tudakozódik mely fontos kérdés keleten, mielőtt kalapot kell emelni a mivelt nemzeteknek, bárha ez erkölcs magában véve nem igen dicsérendő, mert nem magasb szempontból tisztelik azt csak is férfiak féltékenysége ellenőrzője annak. Ha semmi kifogást nem talált azon leány ellen, elküldi az előbbi nőket, hogy kérjék meg számára, mi következő szavakkal történik: „Hatalmas Allah nevében, a szent próféta törvénye szerint, nőül kérjük leányodat N. N. számára.“ A leány anyja kitől a megkérés történik egy heti határidőt kér a feleletre, mit tudtára ad az atyának, ki szintén a fiatal ember erkölcse után tudakozódik, s ha érdemesnek találja oda ígéri lánya kezét, akkor a férfi jegyajándékot küld 4- től 100 aranyig, a nő pedig viszonzásul a jegyváltás fejében aranyzott hímzésű fehér zsebkendőt. E perctől fogva el van jegyezve. Ezután a fiú és leány atyja szigorán kialkosszák a menyasszonyi ruhát, mit a vőlegény szokott venni, valamint a nőtartásra szánt díjat, s ritka esetben a női hozományt, mely szerződés hivatalosan a biró előtt nyolc tanú jelenlétében történik, mi két példányban, a fiú és lány szüleinél marad, az ügy birói jegyzőkönyvre vétetvén; ez pusztán polgári szerződés, mert ez a házasság szükséges kelléke a többi mellékes dolog. Elérkezvén az esküvő napja megjelennek a férfiak a vőlegénynél, a nők a menyasszonynál, hol a szokott , erős dohány, sörbel és kávéval kínálják, a nőket pedig sörbel és gyümölcsökkel. Ekkor elmegy három férfi a kadi (biró) vagy tő Mohához a házassági engedélyért, kik azt rendesen megadják, felhatalmazván a teendőkre az Imámot. Ezután az Imám a tanukkal elmegy a menyasszonyhoz e kérdést intézve hozzá: „Lányom felhatalmazol, hogy férjhez adjalak N. N-hez.“ A szegény nő csak ekkor tudja meg férje nevét; jaj neki ha e kérdés-