Magyar Polgár, 1870. január-június (4. évfolyam, 1-75. szám)

1870-06-03 / 65. szám

»«védik évfolyam. Elváseteti feltételük: . . . l 'í rtrt — tsr. d­vre fi ívre........................a » » fozyedMv ■ » — » ...................1 ii n­ito^ielmi­k aeionkml hirur­|»«ir; V Kairan p, b « o r JA a te 1* e n t u k * a s­ zerkesztőség és kiadó­hivatal: Monostor ntciH L. HAnyai hAr, alatt. M L _ ■■■■ / MAGYAR POLGAR POLITIKAI L­A­P. XV*»'»'»«.'«** 65-ik sznm KolozsVárfi, péntek junius 3 1870 Hirdetési dijak. Kr. ^.aZÖ.r tK8Abo­.,tt sor Ara 6 Kr lyogdij minden hi rd­etöstől SO kr. i,irde^-eknél ki­lön kedvea- 71 *' nyújt » kiadó -hivatal. ** o­k-kiado-hivatalok: “«»». Krím« HUal. Knyadlan: VokAI Jino. 8iamo»uj»Aru­t C.«^. testvérek. KoloasvArtt • Stein J. 4. Demjén L M.-Vásárhelytt: WittichJ6*»Ötnél. KOLOZSVÁR, JUNIUS 2 Legifjabb távirati tudósitások. Pest, jun. 2. Romániában, Botusánban a vá­lasztásnál gy­alázatos zsidókra vad fejlődött. A zsi­dók ablakait beverték s közülük sokat tettlegesen bántalmaztak. — A lembergi tartományi fegyház , foglyai fellázadtak, s csakis a katonai interventió­­ra csendesedtek el. — Napoleon egy 19,000 alá­írással ellátott kérvényt hozó deputatiot fogadott, kérvény tárgya a francziaországi közbiztonsági ál­lapot javítása. — Az olasz kormány Garibaldit is m­egidéztette a republicánus mozgalmak miatt fo­lyó vizsgálatokra. — Prim­a cortes jun. 6 iki ülé­­sén a spanyol kormány nevében jelentést tesz a minisztériumnak a kormány véglegesítésére irány­zott fáradozásairól. Válasz az­­Egy pár szó a kolozs­monos­­tori gazd. tanintézetről“­ez. czikkre. Bár a b­evezett czikk épen nem tanús­kodik arról, miszerint annak névtelen írója a kolozsmonostori gazdasági tanintézet jelen állásáról biztos tudomást igyekezett volna szerezni magának, vagy hogy az intézet terv­rajzát figyelemmel átolvasta volna, mielőtt észrevételeit megírta; miután még csak any­­nyi fáradságot se vett magának, hogy azon intézetben levő növendékek számát, habár csak egyik növendéktől is, megtudakozta volna; mégis miután az intézet érdeke azt kívánja, miszerint a t. közönség részéről in­tézetünk iránt tanúsított legkisebb érdekelt­séget is örömmel fogadjunk s az intézet czél­­ja felöl létező legkisebb kétséget is egész készséggel eloszlatni törekedjünk, köteles-­­­ségemnek ismertem a nevezett czikk egyes tételeire is a következőkben megfelelni. Mindenek előtt örömömre szolgál az in­tézetben levő ösztöndíjas és külnövendékek számát illetőleg czikkíró urnák tudomására hozhatni, miszerint ez nem 28, mint a meg­­­­nyitáskor volt, hanem 37, miután időközben az intézetbe felvett 40 növendék közül 3 el- 1 távozott. Lehet, hogy vannak, kik még ezt is igen csekély részvétnek tartják, de a­kik ismerik a kolozsmonostori gazda­tanintézethez hasonló intézetek feladatát, azok előtt tudva van, miszerint a túlságos nagy csődület ily intézetnek javára nem szolgál; miután a gya­korlati kézfogásokba való bele­oktatás, mi­­nél nagyobb számban vannak az ifjak, annál kevesebb figyelemmel történhetik , ennélfogva mi részünkről az ez iránybani részvétet ille­tőleg, tökéletesen meg vagyunk elégedve. Hogy az intézet nem állami, hanem bér­be vett birtokon van elhelyezve, azt mi épen nem vagyunk hajlandók hibául felróni a kor­mánynak, mivel távolról sem lehet azért a kormányról azon különös gondolkodásmódot feltenni, melyet czikkíró elsorol, hanem vé­leményünk szerint az intézet bérbe vett bir­tokon lett elhelyezésének egyedül azon kö­rülményben keresendő az oka, miszerint Ko­­lozsmonostoron, hová az intézet, a mint tu­domásom van róla, Erdély legtöbb gazdáinak kívánsága szerint helyeztetett, más alkalmas birtok nem volt. Hogy pedig ezen birtok csupán bérbe lett véve, s nem örök áron megszerezve, az csak azt mutatja, miszerint a kormány azt akarta, hogy az intézettel összekapcsolt bir­tokon oly gazdálkodás folytattassék, hogy ez mint bérleti gazdaság is, megálljon a maga helyén, vagyis hogy az annak idejében mint ilyen is, megfelelő jövedelmet mutasson fel. Czikkiró úrnak az intézet berendezése körül felhozott azon észrevételét illetőleg, „miszerint fontos hiba az intézet berendezése körül, ha a Hideghéty úr felterjesztése mindenben finor­­mértéknek tekinthető, hogy a bir­tok termő növelésére az ugar-rend-­­­szer van legalább egyelőre javas- l latba hozva,“ csak annyit vagyok bátor megjegyezni, miszerint ily elhagyatott birtok­nál, mint melyet az intézet átvett, igen is egyelőre, mig t. i. az kellő mivelet és trágyázás által megfelelő karba hozható, mind a tudomány, mind a gyakorlat, az ugaros gazdálkodást javasolják. Nem tudom, várjon czikkiró úr ismeri-e az intézeti birtok föld­jeit, mert ha igen, akkor valóban csodálkoz­nom kell, hogy megütközött azon, miszerint egyelőre az ugaros gazdálkodás hozatott­­ javaslatba, s a szerint fog a gazdálkodás nagyrészt vitetni. Azonban nem csupán csak a nyomásos gazdálkodás, mint Erdélyben ed­dig átalában gyakorlatban van, hanem több­féle, a helyi viszonyok és körülmények ál­tal követelte vetésforgás lesz, de egyelőre mind ugartartással kapcsolatban alkalmazásba. Távol legyen azonban tőlünk, hogy mi az ugarnak holdankint 30—40 mázsa trágya ér-­­ féket tulajdonitnánk, régen volt az, midőn ily nézetek uralkodtak az ugar felöl, s ily­­ módon számították a trágyaerő-szaporulatot, ma már az ugarmivelést csak mint oly mi­­veletet ismerjük, mely által utat nyitva a lég­köri behatásoknak, ez után az abban talál­t even dogmákkal teli katholicismus felett, e ez el­len ök, az örökös protestánsok, mely protestálás­­nak a Lutheré csak egy episodja.“ II. Halljuk már a másik felet: „Midőn F. H. Jacobi igy szóla: „Minden erkölcstannál jobb és biztosabb a nemesen szüle­tettnek szive“, nem azt mondá e ki kora és philo­­sophiája nyelvén, a mit a theologusok az elölt két­száz évvel az elrendelésről s a kegyelemnél fogva való elválasztásról beszélve az akkori hittan nyel­vén? Csupa esetiesség­e, hogy az oly sokszor el­fojtott augustinianismus újra meg újra megjelen a germán fajta nemzeteknél, holott a román vagy latin fajtájuknál soha sem verhetett gyökeret? Csu­pa történetesség­e, hogy az újkori Anglia és Né­methon költőinek, jóllehet eszük szabad volt ama dogma jármától, képzelődésük mintegy titkos ösz­­töntől hajtva, azokat a nemes kebleket szereti fes­­tegetni, melyek szenvedélyek kies és kicsapongá­sok közepette, a szennytől nem fogva, elvégre is tiszták és elválasztották, magas lebegésre szántak az aljas és közönséges keblek felett, bárha ezek hibátlanul, feddhetetlenül is folytatnak éltöket? Nem különös e, hogy a germán fajtának kedvencz típusai az olyanok, mint Henrik herczeg, Tom Jo­nes, Childe Harold, Pendennis, Egmont, Wilhelm Meister, Moor Károly? Ne feledjük az erkölcsi ki­induló pontok mélyen fekvő különbségéről is a germán és latin nemzeteknél, kik közül az elsőb­bek, mint kiválólag egyéniesek, azt a lelkiismeret­be helyezik; az utóbbiak, mint lényegesen társa­­dalmiasak, az összeegyezésben keresik; emezek az erkölcsi törvényt röviden e szókban fejezik ki: „ne tedd másokkal, a mit nem akarnád, hogy ve­led tegyenek“, amazoknak szüntelen a jut eszük­be, hogy Isten a szivek vizsgálója, s szeme a ma­gányban is rajtunk van.“ Közli: Libarios ható szerves és szervetlen anyagokat gyor­sabb feloldásra ösztönözzük, s ily módon kényszerítjük a földet, ha még van benne egy kis televény (humus), legalább némi termést szolgáltatni, addig is, míg azután erősebb trágyázás által azt jobb erőre na­gyobb termékenységre lehet hozni. Oly föl­deken, a­milyeneket mi átvettünk, nagy mérvű takarmány-termesztésről jelenleg még szó sem lehet. Majd, ha eljön az ideje, nem fogja az kikerülni a mi figyelmünket sem, a­mint ki nem kerülte az sem, hogy Kolozsvárról olcsón, sőt ingyen is lehet ma még trágyát kapni. Nehogy azonban, ha a „Komsa“ alá ki talál menni, hová épen trágyát hordatunk, az aránylag gyenge trágyázáson megütköz­zék, megjegyzem, miszerint a kolozsmonostori határt épen most mérik és 1871-ik év őszre hihetőleg meglesz a kihasítás is. Hogy nincs kivétel téve az intézet nö­vendékei között, hanem kivétel nélkül minden intézeti növendék köteles a mezei munkákban részt venni, az intézet tervrajza értelmében, s véleményünk szerint igen helyesen történik, mi ugyanis azt óhajtjuk, hogy minél több oly gazda legyen minél előbb az országban, ki a mezei gazdaság minden ágában előjövő teendőkkel s mivelezekkel gyakorlatilag is ismeretes s az ezen műveletek körül előfor­duló műszaki kézfogásokban jártas; mivel enélkül soha sem képes megítélni, mire ké­pes a munkás, a cseléd; mit lehet tőle jo­gosan követelni, mi nélkül viszont az egyes munkák terjedelme fölött nem képes ítéletet hozni, és h­ogy enélkül mire megy a gaz­da, az iránt már rég tisztában vagyunk. Azért szánt a legtöbb gazdának oly roszul a bé­rese, mert a gazda nem tudja meg­fogni be­csülettel az ekeszarvát! Ha azon intézkedés, hogy a kolozs-mo­­nostori gazda­tanintézetben minden növendék köteles a mezei munkákban részt venni, el­­idegenítve a nagyobb birtokosok gyermekeit — a­mint ezt czikkíró úr gondolja — azt csak sajnálni fognék, mert ez annak a jele volna, miszerint a mezeigazdaság üzlet kö­rüli feladatukat nem helyesen fogták fel, mely igen­is azt követeli, hogy aki helyesen akar rendelkezni, az ismerje is egész a legapróbb kézfogásokig üzletének minden részecskéjét. Angol és Németországban a legelső, leggazdagabb gépgyártulajdonosok fiait, mi­előtt a gyárban hatáskört nyernének, ott ta­láljuk évekig az ülő, a gyalupad vagy esz­gem­e egy ily ékszerektől csillogó, tarka-barka szín­­vegyületű, selyem, atlasz, bársonyba öltözött, ke­leti hév és puhultsággal egyesült női alak. Az öl­tözet következő: rendesen sárga bőr saru, az alól bekötött eürü ránczolatokban aláhulló fehér atlasz bugyogó, a gazdag arany, ezüst hímzésű térdig érő, szintén fehér atlasz öltöny (entarisz), melyre a megyszű­ U, kék, sárga vagy más színekből álló kö köpeny járul (fém­ázsi), s e tarka szinvegyület minél bennebb, annál otthonosabb, s bámulnunk kell a természet szeszélyét, mely keleten az álla­tokat is ily kirívó színekkel ékiti föl. De nem csak az öltözet, maga az ábrázat is ily színvegyületek­­ből áll. Az azoz nagyon halovány, mit a gyakori melegfürdők és háremi elzárt élet okoz. Egész éjeken elmereng a török nő a sűrü farostélyos ablakon, a temetők hideg kövére te­kintve (Törökországban az utczákban vannak a te­metők), gyakran látható a rácsozat mögött egy-egy ily alak, még a legkésőbbi órákban is, mig ajtaja előtt a ravasz éber eunuch szunyad; s mig tán a zsarnok férjről gondolkozik, a leendő jegyesről, kit nem szabad ismernie, az ebek vonítása zavarja fel ábrándjaiból. A szemöldököt feketére festik, melyeknek na­gyon össze kell érni, majdnem egygyé olvad, a szemek alá kék karikákat festenek, mi még emeli az arcz halványságát, de egyszersmind az ajkak pírját is. Picziny bársonykezeiben a körmöket szin­tén sárga és feketére festik , így rutitván el azon képet, mit a természet oly széppé alkotott, de mit a miveletlen hiúság még szebbé akar tenni, épen mintha barbár kéz Raphael, Murillo vagy Correg­gio alakjainak rohanva, bemázolná éktelen szí­nekkel. Tétlenül csupán czifrálkodás, illatos szerek pepecselésével, mihez jobban értenek, mint az euró­pai nők, bárha semmit sem olvasnak a hölgydivat­lapokban , öltözködés, hímzés és álmodozó meren­gések között várják a férjhezmenetelre való sze­rencsét. Midőn a fiatal­ember házasodni készül bejelenti azt először szülei vagy rokonainak, s ek­terga mellett, korántsem, hogy azzal keres­sék kenyerüket, hanem hogy mielőtt a fel­ügyeletet az üzlet egyik-másik ága felett át­vennék, azt minden részében alaposan ismer­jék. Épen igy kell ennek lenni a mezei gazdasági üzletnél is, s valóban a kolozs­monostori gazda­tanintézethez hasonló Wei­­chenstefánban nem egy nagy­birtokos fiát lehet találni, kiknek távolról sem jut eszök­­be restelleni mindazon munkákban részt ven­ni, melyek a gazdaságban előfordulnak. Később, ha majd mind a három évi fo­lyam fel fog állani, hihetőleg meg lesz en­gedje korosabb, a mezei gazdasággal már több év óta foglalkozott egyéneknek csupán az elméletet hallgatni, de egyelőre erre az intézet figyelmét még ki nem terjeszthette. Azon megjegyzésre, miszerint a közön­séggel közlött felhívásban nincs szabatosan meghatározva, mily előleges tudományos kép­zettségről van feltételezve az intézetbe való felvétel, szabadjon az intézet tervrajzának 11-ik lapjára utalnom, hol ez áll: „IV. Felvételi feltételek, leg­alább 17 éves kor, s 6 gymnasiumi vagy 4 reál­iskolai osztálynak sikerrel való bevég­zése; munkára képes egészséges testalkat s jó erkölcsi magaviselet.“ Hogy azonban oly egyéneket is felve­gyenek ily intézetekbe, kik talán még elemi iskolákat sem végeztek az egy kissé igen­is naiv óhajtás, és aligha előfordul valahol Európában. Végül az apróbb megjegyzések közül csupán két tárgyat akarok még érinteni e sorokban, az egyik az, miszerint igen lekö­telezett volna a czikk írója, ha részleteseb­ben közöl írta volna, mit ért „primitív szerkezetű szekerek“ alatt,é­s hogy daczára annak, miszerint vetőgépeink van­nak, mégis kézzel vezettünk, annak oka ab­ban rejlett, mert ősszel egyetlen talpalatnyi földet sem lévén képesek, mert hiányzott az igás erő, megmunkálni, teljes lehetetlen volt oly munkát tenni, mely a vetőgéppel való vetést megengedte volna. Egy kis darabban azonban mégis alkalmunk volt a sorvetőgép­­pel való munkát is bemutatni az ifjúságnak, s őszre ha az Isten segít, hisszük, hogy e részben is eleget teszünk a czikkiró ur óhajtásainak is. Kolozsmonostor, 1870. máj. 31. Kodolányi Antal, igazgató. - i.­v. Két nyilatkozat a román és germán elem közti ellentét felől. Protagoras gophistának sokat kárhoztatott ta­na szerint, minden állitásra kétféle és pedig ellenté­tes módon lehet érvelni. Protagoras mellett szól jelen közleményünk, melynek egyik részében dr. Eckardt Lajos, másikában egy román tudós nyilatko­zik a román és germán elem felöl. Előre bocsát­va, hogy dr. Eckardt nyilatkozatát „Luther és Lo­­­­yoláról tartott felolvasásából szakítjuk ki, halljuk előbb a németet i­s. „Európa minden nemzetei közt, csak egyik dac volt az ó Róma fegyvereivel a többiek mind­­ fejet hajtottak a Caesaroknak. Csak a német nemz­­­zet atyái tartották fenn a fejeket, s a teotoburgi ütközet áldását ma is érzi a német nemzet, mert a Rómától legyőzött nemzeteket le kette hogy győzze meg egyszer a német. Germania vad fiai a római fórumon táboroztak, s javakra vált, ha haza jöttek kel sem az ottani nyelvből, sem az ottani­­ gondolkodásból nem hoztak semmit magukkal, kü­­­­lönben ők is románok lesznek s a románok sorsá­ban osztoznak. A román nép még ma is, mintha­­ élne az ős Róma, a centralisatiót szereti, a ger-­­ mán foederalista, a román a nagy birodalmakat szereti, a germán a kis államot, a kantont ked- i­veli; a román csak saját nemzetét ismeri és sze­reti, a patriotismust addig fokozza, mig csaknem torzkép válik belőle; a germán szereti, hogy min- i­den nemzet békében és szabad legyen, s már a­­ történelem szánta a többi nemzetet, az emberiség­­ Szabadkájának; a románnak fejedelem kell, ő az imperialistmusnak hódol; a németet a köztársaság­hoz húzza a szive. Mindezen politikai sajátságok visszatükröződnek a vallásügyben is: itt is a ro­mán, mint a szláv is, a centralisatiót szereti, mely­nek képviselője délen a pápa, északon a czár, így­­ állanak kétfelől szorongatva a germánok, bajos, de tiszteletet érdemlő középben, s e téren is magasan­­ lobogtatják az egyéni meggyőződés zászlaját a me- Vázlatok a török életből. Három czikk: Harra­ch József­től. II. Nem is lehet csodálni, hogy e kir­ály mesz­­sze szétszárnyalt, mert valóban meglepő az idő­__________ kor két nő rokona leány nézőbe megy, mire vissza­térnek a leány jellemzésével, hogy törpe, magas, szőke vagy barna. Ha megelégszik a lefestett kép­pel, a leány erkölcsisége után tudakozódik mely fontos kérdés keleten, mi­előtt kalapot kell emelni a mivelt nemzeteknek, bárha ez erkölcs magában véve nem igen dicsérendő, mert nem magasb szempontból tisztelik azt csak is férfiak féltékeny­sége ellenőrzője annak. Ha semmi kifogást nem talált azon leány ellen, elküldi az előbbi nőket, hogy kérjék meg számára, mi következő szavak­kal történik: „Hatalmas Allah nevében, a szent próféta törvénye szerint, nőül kérjük leányodat N. N. számára.“ A leány anyja kitől a megkérés történik egy heti határidőt kér a feleletre, mit tudtára ad az atyának, ki szintén a fiatal ember erkölcse után tudakozódik, s ha érdemesnek ta­lálja oda ígéri lánya kezét, akkor a férfi jegyajándékot küld 4- től 100 aranyig, a nő pedig viszonzásul a jegyváltás fejé­ben aranyzott hímzésű fehér zsebkendőt. E perctől fogva el van jegyezve. Ezután a fiú és leány atyja szigorán kial­kosszák a menyasszonyi ruhát, mit a vőlegény szokott venni, valamint a nőtartásra szánt díjat, s ritka esetben a női hozományt, mely szerződés hivatalosan a biró előtt nyolc tanú jelenlétében történik, mi két példányban, a fiú és lány szülei­nél marad, az ügy birói jegyzőkönyvre vétetvén; ez pusztán polgári szerződés, mert ez a házasság szükséges kelléke a többi mellékes dolog. Elérkez­vén az esküvő napja megjelennek a férfiak a vő­legénynél, a nők a menyasszonynál, hol a szokott , erős dohány, sörbel és kávéval kínálják, a nőket pedig sörbel és gyümölcsökkel. Ekkor elmegy há­­­­rom férfi a kadi (biró) vagy tő Mohához a házas­sági engedélyért, kik azt rendesen megadják, fel­hatalmazván a teendőkre az Imámot. Ezután az Imám a tanukkal elmegy a menyasszonyhoz e kér­dést intézve hozzá: „Lányom felhatalmazol, hogy férjhez adjalak N. N-hez.“ A szegény nő csak ek­kor tudja meg férje nevét; jaj neki ha e kérdés-

Next