Magyar Szalon, 17. kötet (9. évfolyam, 1891-1892/2)

Tartalomjegyzék

6a8 2. A baktériumok formái és életjelenségei. A baktériumok kivétel nélkül mikroskopi kicsinységű lények, sőt nagy részük csakis a legerősebb nagyítás mellett vehető észre; valamennyien egysejtűek, külső burokkal rendesen el vannak látva, ellenben sejtmag­nak a jelenléte még ekkoráig nem volt ki­mutatható, a szerves lények között általában a fejlettség legalsóbb fokán állanak. Bár általában a növényországba szokás őket számítani, bizonyos tekintetekben mégis a legalsóbb fejlettségű állatokra is emlékez­tetnek. A növények között az oszló mosza­­tokhoz — diatomaceae — állanak ugyan legközelebb, a­melyektől csakis a chlorophyll hiánya által térnek el lényegesebben, a­mi­nek folytán a légköri levegő szénsavának szénenyét testük felépítése czéljából leválasz­tani képesek nem lévén, a chlorophylltalan növények azaz a gombák közé szokás őket oszlógombák , schyzomycetes nevezet alatt számítani ; ezen elnevezés egyúttal jellegző szaporodásmódjukat is kifejezi, a­mi egy­szerű kettéválás, kettészakadás által megy végbe. De mielőtt életjelenségeikkel foglal­koznánk, alaki viszonyaikat kell kissé köze­lebbről szemügyre vennünk. Az alak szempontjából a növényvilág egyetlenegy csoportjánál sem találunk oly csekély változatosságot, mint itt, a­mi bizo­nyára oda vezethető vissza, hogy rendkívüli kicsinységük folytán csak körvonalaikat tud­juk még a legjobb segédeszközökkel is meg­különböztetni: 1. a gömbalakok — kokkusok — 2. a pálizika-alakok, 3. a fonalalakok és 4. a csavaralakok. A kokkusok gömb- vagy ellipsoid alakúak, nagyságuk O'OO6—0'012 mm. között ingado­zik ; a kisebb formákat mikrokokkusoknak a nagyobbakat makrokokkusoknak is szokták nevezni. Ha a kettéválás a térnek csupán egy irányában következik be, s a sejtek kisebb­­nagyobb számban egymással szoros kapcso­latban maradnak, hosszabb vagy rövidebb lánczok jönnek létre, a mely alakot Strepto­kokkus — lánczkokkus — névvel szokás je­lölni s a mely számos moszatnál is észlel­hető. A kokkusok azonban a térnek két sőt három irányában is kettéválhatnak anélkül, hogy összefüggésük megszűnnék. Kokkus formája van például a himlő, a geny stb. baktériumának. A pálczika-alakok szintén szerfölött inga­dozó nagyságú, hengeres sejtekből állanak; a rövidebb pálczikákat általában baktérium, a hosszabbakat pedig bacillus névvel szokás jelölni. Pálczika alakja van pl. a typhus, a tuberculosis, a tüdőgyuladás, a lépf­ene, a diphteritis, a takonykor stb. baktériumának. Ha a pálczikák hosszirányban nagyobb számban sorakozódnak egymás mellé, az eset­ben a fonal-alak, illetőleg csavar-alak jön létre. A fonalak gyakran teljesen egyszeműeknek látszanak, mintha egyetlenegy sejt alkotná csupán, a­mint azonban jódoldattal kezel­jük, az egyes egymás mellé sorakozott hosz­­szúkás sejtek válaszfalai tisztán kivehetőkké válnak. Rendszerint csak egyféle pálczika tesz egy-egy ilyen pálczikakolóniát össze, bár ki­vételesen szorosabb értelemben vett bacillu­­sok, baktériumok és kokkusok együttesen is fordulhatnak elő. Fonalbaktérium pl. a vízve­zetékekben gyakran fellépő és sok bajt okozó kútfonal, a fogszú gombája stb. A csavaralak — spirobakteriumok — neve­zete alatt többé-kevésbbé dugaszkúzószerűleg csavart egyes alakokat, pálczikákat, vagy na­gyobb halmazokat, fonalakat szokás érteni. Ide tartozik a cholera spirillum, az ismét­lődő typhus organismusa stb. Fel kell végre még említeni a tulajdonké­­peni Zoogloea-alakot, mely az által jön létre, hogy számos egymás mellé lazán elhelyez­kedett hasadó gomba individuum kocsonya­szerű tömeggé alakul át, melyek együttesen gyakran igen jelentékeny nagyságú nyálka­­vagy kocsonya-tömeget képeznek. A legis­meretesebb idetartozó alakok egyike a most már ritkább, de azelőtt a czukorgyárakban nagyon rettegett Leuconostoe mesenterioides — békaporonty gomba — mely nevét a békaporontyhoz való hasonlatossága után nyerte. Mindaddig, a­míg a baktériumok a rájuk nézve kedvező körülmények között vannak, növekedésük és szaporodásuk gyorsan megy­­ végbe. A növekedés azonban az összes egye s sejtű lényeknél nagyon korlátolt, s így ha egy baktérium egy bizonyos, nagyon kevéssé ingadozó nagyságot elért, a kettéválás kö­vetkezik be nála. Ez azzal veszi kezdetét, hogy a sejt közepén lassanként mindinkább tisztábban kivehető választófal lép föl; ezzel egyidejűleg fokozatosan előhaladó befűződés következik be, miáltal, pl. a kokkusok, azon sajátos zsemlyealakot veszik föl, melyben Diplokokkus­oknak szokás őket nevezni, míg végre az eredeti sejt két leánysejtre esik szét. Ez individuumnak mindegyike — legyenek azok akár egyszerű kokkusok, pálczikák, csavarok vagy fonalakká, csomókká, táblákká egyesült baktériumok — ismét bizonyos nagyságig növekedik, hogy újra ketté oszol­hassák. E szaporodás a különböző fajok és a külső körülmények szerint lassabban vagy gyor­sabban megy végbe, kedvező hőmérséklet és a nekik megfelelő tápanyagok bőséges jelen­léte mellett a növekedés bámulatosan gyors s a szaporodás oly hihetetlen gyorsasággal megy végbe, mint ahogy azt semmiféle más lényeknél nem találjuk. Kedvező körülmények között egyes baktériumok 30 perczenként, sőt némelyek még rövidebb időközönként ketté­hasadhatnak s a kettéválás útján létrejött új alakok ugyanezen gyorsasággal szaporodnak tovább, úgy hogy egyetlenegy baktériumból egy óra alatt 4, két óra alatt 16, három óra alatt 64 s igy fokozatosan előhaladva, 24 óra S. F.

Next