Magyar Szó, 1971. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1971-04-08 / 96. szám
A tojós tyúk vízigénye A ketreceit tojós tyúkok szenvedélyes vízivók. Az, hogy a tyúkok testének kétharmada vagy ennél is nagyobb hányada — hasonlóképpen más élőlényekéhez — víz, közhelynek számít. Ismerjük a víz fontos szerepét az emésztésben, a testszövetek felépítésében, a hőmérséklet szabályozásában. Már évtizedekkel ezelőtt megállapították, hogy a tyúk testnagyságához képest sokkal több vizet fogyaszt, mint a legnagyobb tejhozamú fejőstehén. Ez utóbbi adatokból azt a logikus következtetést vonták le, hogy a tyúk részére annyi vizet kell biztosítani, amennyit el kíván fogyasztani. Az utóbbi időben pedig éppen ezt a megdönthetetlennek tartott szabályt kezdik egyes kutatók és gyakorlati állattartók is kétségbe vonni. Szerintük a tyúkok gyakran több vizet isznak, mint amennyire ténylegesen szükségük van. Jelentősen megnövekszik a tyúk ivóvízszükséglete magas hőmérsékletű körülmények között. Amerikai kísérleti adatok szerint 18,3 fokos hőmérsékleten tartott tojás tyúk a felvett takarmány kétszeresét fogyasztja el vízből. Ha azonban a hőmérsékletet 30 fokra emelik, a vízfogyasztás 4,7-szeresére nő. Kiszámították, hogy egy tyúk évenként felvett folyadékmennyisége 2,5-szerese annak, ami 240 tojás termeléséhez szükséges. Ugyancsak állítják, hogy a felvett takarmány mennyiségéhez viszonyítva megivott 2,7-szeres vízmennyiség több annál, amenynyire a szervezet hűtőmechanizmusának szüksége lenne 11,7 fok hőmérsékleti emelkedés kiegyensúlyozására. A tojás tyúk túlzott vízfogyasztásra való hajlama nyilvánvalóan megmutatkozik a ketreces tartásban, amikor a trágya rendkívül vizessé, csaknem folyóssá válik. A West Virginiai Egyetem kísér 3008 leti intézetében megállapították, hogy a ketreceit tyúkok friss trágyájának átlagos víztartalma 74,35 százalék, az almán tartottaké 70,35 százalék. (Az utóbbi esetben a trágyarácson áteső friss trágya víztartalmát vizsgálták.) Ennek minden valószínűség szerint az az oka, hogy a ketreceit tyúk zártságában, unalmában fogyaszt többet, már csak azért is, mert nem kell megkeresnie a vizet, mint az almán tartottaknak, hanem ott van előtte, csak a nyakát kell kinyújtania. A vízivás szokássá válik, szenvedéllyé, csakúgy, mint az ember is sokkal több folyadékot fogyaszt, ha állandóan előtte van. Egyes kísérletező kutatók szerint az Egyesült Államokban a ketreceit tyúkok vízfogyasztása eléri a szükséges vízmennyiség kétszeresét. Megállapították, hogy 18,3 fokos — tehát az optimális — hőmérsékleten a tojás tyúk egységnyi mennyiségű felvett takarmányhoz képest 1,5 egységnyi trágyát ürít. Káros lehet-e a túl sok vízfogyasztás? — tehetjük fel a kérdést. Egy amerikai kutató szerint igen. Ezt így indokolja: Ha meleg időben a tyúk egész napon át vizet iszik, víztúltelítetté válik, és képtelen a takarmányt jól megemészteni. A felvett többletvíz, ami az emésztőcsatornába kerül és átfolyik a szervezeten felhígítja az emésztőnedveket és sietteti a takarmány átfutását, ezáltal nincs elegendő idő a tápanyagok tökéletes kivonására. Ennek következménye a takarmányértékesülés romlása, ami drágítja a tojás önköltségét. Ehhez járul az a kellemetlen következmény is, hogy a magas víztartalmú trágya tartástechnológiai problémákat okoz. A nagyon vizes trágya bűzösebb, vonzza a legyeket és más bogárféléket. Különösképpen problémát okoz az olyan ketreces tartásmód esetében, amikor nincs tárgyakivonó szerkezet, hanem a trágya a ketrec aljában halmozódik fel. Fokozza a levegő páratartalmát, amit a ventillációval kell eltávolítani és a ketrec taposórácsa is mind piszkosabbá válik, s fokozatosan szennyezi a tojást. A tyúk vízfogyasztási szenvedélyének meggátlására az Egyesült Államokban olyan gondolat is felvetődött, hogy a vizet ízesíteni kellene olyan anyaggal, melynek semmi káros hatása nincs, de csökkentené a tyúk vízfogyasztását. Ilyen anyagot is kipróbáltak, állítólag sikerrel. A lengyel mezőgazdaság problémái Az utolsó két évben a lengyel mezőgazdaság fokozottan magára vonta a figyelmet, bár évek óta egyébként is a közfigyelem tárgya volt. Indokolt ezért megfigyelni a mezőgazdaság fejlődési irányait. 1956 és 1960 között a négy fő gabonából évente átlag 13,5 millió tonnát takarítottak be, ami alig haladta meg a háború előtti átlagtermést. A következő ötéves tervben a hozam már elérte az évi átlagos 14,4 millió tonnát, majd a harmadik ötéves tervben a 16,5 millió tonnát. A növekedés üteme csaknem kétszeresére növekedett. Az egy hektárra eső termés 1956—60-ban 15,1 mázsa, a következő ötéves tervben 17,4 mázsa, a harmadik tervidőszakban pedig 20,4 mázsa volt, vagyis az előző időszakhoz képest 17 százalékkal növekedett. A burgonyatermesztés hasonló ütemben emelkedett. Bár a mezőgazdasági termelés fejlődési tendenciája pozitív, kétségtelenül vannak ingadozások a termelésben, ez azonban nem sajátosan lengyel, hanem világjelenség. Így a múlt évtizedben a mezőgazdasági termelés mutatója az alábbi ingadozásokat mutatja: Dániában 100-ról 94 százalékra csökkent, Franciaországban 114-ről 96 százalékra, az NSZK-ban 118-ról 87 százalékra, Csehszlovákiában 107-ről 92 százalékra, Jugoszláviában 110-ről 88 százalékra, Magyarországon 107- ről 94 százalékra, Lengyelországban 110-ről 92 százalékra csökkent. Ha megnézzük a növénytermesztés fejlődési dinamikáját jelző adatokat, különösen a gabonatermelés adatait, látjuk, hogy a probléma nem a lakosság gabonaellátása, hanem megfelelő takarmányalap biztosítása az állatállomány számára. Az állattenyésztés fő problémája úgy jelentkezik, mint a hústermelés fokozása, a növekvő igényeknek megfelelően. Az egy főre eső lengyel húsfogyasztás az 1955. évi 37,7 kilóról 1969- ben 52,6 kilóra növekedett, és az éves húsfogyasztás a nehézségek ellenére tavaly is legalább ezen a szinten maradt. Mindez természetesen függvénye az állatállomány létszámának. A takarmányhiány következményei 1963- ban kezdtek érződni, amikor az 1962. évi 13,6 milliós szarvasmarha-létszám viszszaesett 11,6 millióra, vagyis kétmillióval csökkent. 1969- re a szarvasmarha-állomány 14,3 millióra gyarapodott. Sajnálatos tény, hogy a lengyel mezőgazdaság minden erőfeszítése és minden támogatása ellenére sem lesz képes a takarmánymérleg hiányait a közeljövőben eltüntetni. Az új ötéves terv 20—25 százalékkal kívánja növelni a gabonatermesztést, 10—15 százalékkal a szálastakarmány termesztését. Ennek megfelelően a sertésállomány 1,3—15,5 százalékkal, a szarvasmarhaállomány 11—13 százalékkal emelkedik, de az idények ennél nagyobb arányban növekszenek. w ^ ^ Bírfi(Миуаше £ra|iov2 |) Krtolinnal trágyázzuk a burgonyát A kísérletekben igen jól bevált — A Prahovói Vegyi Művek gyártják A Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint az elmúlt tízéves időszakban 289 000—334 000 hektáron termesztettek az országban burgonyát. Ebből következik, hogy a vetésterület nagyságát illetően a kukorica, a A táblázatból is látszik, hogy a burgonyát inkább a földművesek termesztik. A termésátlagok azonban sokkal nagyobbak a nagygazdaságokon, mutatván ezzel is, hogy a burgonyatermesztésben a nagygazdaságok a korszerű agrotechnikát alkalmazzák, és jobban trágyázzák ezt a növényt, mint a magántermelők. A burgonyának ez a fontos helye a vetésforgóban, továbbá szerepe a táplálkozásban igazolttá teszi a nagyobb hozamra való törekvéseket. A mezőgazdasági termelők óhajának tett eleget a Prahovói Vegyi Művek műtrágyagyára, amikor egy olyan komplex műtrágyát állított búza és az árpa után a negyedik helyen áll. A mezőgazdasági termelésben tehát igen jelentős helyet foglal el. Az alábbi táblázatban az utóbbi évek terméséről és az átlaghozamokról közlünk kimutatást: elő, mely elsősorban a burgonya trágyázására alkalmas. A termelés bejáródása után januárban elkezdődött a Krtolin elnevezésű új műtrágya gyártása. Már kezdetben bebizonyosodott, hogy a mezőgazdasági termelők érdeklődése felülmúlt minden várakozást. Mivel magyarázható az új műtrágya iránti nagy kereslet? Az alábbiakban feleletet adunk erre a kérdésre. — A burgonyatermesztésben jártas és erre a termelésre szakosított szakemberek véleményének kikérése után fogott hozzá a gyár a Krtolin gyártásához, összetétele azon alapszik, hogy a burgonya milyen tápanyagokat kíván. Egy mázsa krtolin 10 kiló nitrogént, 12 kiló foszfort, 26 kiló káliumot és egy kiló magnéziumot (mind tiszta hatóanyagban számítva) tartalmaz. Összetételénél fogva, szakszerű alkalmazással és a többi agrotechnikai művelet alkalmazásával nagy termés elérését teszi lehetővé. — A Krtolin különleges műtrágya, ezért termelésével a prahovói gyár nagy űrt töltött ki. Várható, hogy elterjedésével a termelők sokkal jobban trágyázzák a burgonyát, és ennek nyomán növekednek a hozamok is. — A Krtolinban található tápanyagok a növények számára igen hozzáférhető vegyületekben fordulnak elő. A nitrogén ammónium alakjában van, a foszfort vízben teljesen oldódik (ez még inkább növeli ennek a műtrágyának az értékét), úgyhogy minden talajtípuson igen jól felhasználható. A kálium legnagyobb része káliumszulfát alakjában fordul elő. A nitrogénen, foszforon és káliumon kívül, a krtolin magnéziumot is tartalmaz. Ez a nyomelem átlag 5—8 százalékkal növeli a hozamot, a laza és középkötött talajokon (mint amilyenek a hegyvidékeken találhatók) 20 százalékkal is. Ezenkívül a burgonya étrendi hatása növekszik, ellenállóbbá válik a betegségekkel szemben, a gumók szebbek, jobban főzhetők, jobbízűek lesznek. A krtolin igen sok tápanyagot tartalmaz, alkalmazása ezért gazdaságos. Használata révén csökkennek a szállítás, a be- és kirakás, a tárolás és a kiszórás költségei. — összetételénél és nagy hatóanyag-tartalmánál fogva a Krtolin valójában olcsóbb és gazdaságosabb műtrágya az egyszerű vagy a kevert műtrágyáknál, hatóanyagegységre átszámítva ugyanis kevesebbe került mint az említett műtrágyák. A jó vetőmag, a megfelelő ápolás és a Krtolin alkalmazása lehetővé teszi a nagy hozamok elérését. A Krtolin szemcsézeti állapotban kerül forgalomba, igen kevés nedvességet tartalmaz (legfeljebb 2 százalékot), műanyag zsákokba csomagolják, úgyhogy fizikai és vegyi tulajdonságainak változása nélkül hosszú tárolásra alkalmas. A Krtolin alkalmazása igen egyszerű. Hektáronkénti 300 mázsás termés eléréséhez 900 kiló kiszórása szükséges. Az egészet az ültetés alkalmával juttatjuk a talajba. Az említett adag az egész tenyészidőre elegendő. Esetenként azonban (ha gyenge tápanyag-ellátottságú talajon termesztik) az első kapálás alkalmával fejtrágyázni szükséges. Egy hektárra 200 kiló, 18:6:6 vagy 14,14:14 összetételű komplex műtrágya kell. A Katolin előbb említett tulajdonságainál fogva igen alkalmas a burgonya és más gumós növények trágyázására. A mezőgazdasági termelők minden bizonnyal megkedvelik. A Prahovói Vegyi Művek mindent elkövetnek hogy a keresletet február, március és április folyamán kielégítsék. Dusan JOVANOVIC mérnök 3009 Termés vagon Átlagos hozamok q/ha 1967 1968 1969 1967 1968 1969 Nagygazdaságok 8 746 8 065 8 188 147 181 174 Földművesek 271 254 281 000 306 229 84 86 94