Magyar Szó, 1972. március (29. évfolyam, 59-89. szám)
1972-03-01 / 59. szám
2. oldal Hétfőn kezdődött San Joséban Angela Davis bűnperének tárgyalása. Az ismert néger polgárjogi harcost a napokban óvadék ellenében szabadlábra helyezték. Az a vád ellene, hogy 1970-ben részese volt a San Raphael-i lövöldözésnek, amelyben négy ember életét vesztette Összecsapás a tüntetők és rendőrök között Párizsban Tíz tüntető és huszonöt rendőr megsebesült • Megromlott a politikai helyzet Franciaországban Párizsból jelenti a Tanjug. Hétfőn este a rendőrök megütköztek mintegy 10 000 tüntetővel és 10 embert megsebesítettek, 33-at pedig letartóztattak. A hatósági közlemény szerint, a tüntetők, akik ezúttal is Pierre Overney-nak, a Renault gyár munkájának a meggyilkolása miatt tiltakoztak, 25 rendőrt megsebesítettek. Az incidenst megelőzően a tüntetők nagy felvonulást rendeztek. A menetoszlop élén Michel Rocard, az Egyesült Szocialista Párt főtitkára, Jean-Paul Sartre író, a szélsőbaloldali szervezetek vezetői és több közéleti személyiség és kultúrmunkás haladt. A menet békében vonult végig a párizsi utcákon, de később a rendőrök összecsaptak a szélsőbaloldaliakkal. Pierre Overney munkást a Renault gyár egyik tisztviselője ölte meg, amikor az úgynevezett maoisták egy csoportja a gyár területén röpiratokat akart terjeszteni. A gyilkosság ügyében szerteágazó vizsgálat indult. Egyelőre nem tudni, mikor temetik Overneyt. A szélsőbaloldal nagy tiltakozó tüntetésre készül a temetés napján. A Francia Szocialista Párt vezetősége hétfőn úgy döntött, hogy valamenynyi tagot felszólítja, vegyen részt a temetésen. Az elmúlt két nap alatt erősen megromlott a politikai légkör Franciaországban. A Kommunista Párt és a hozzá közelálló munkásszakszervezet vezetősége azzal vádolja a kormányt, hogy a szélsőbaloldallal együttműködésben nyugtalanságot igyekszik kelteni, hogy később a maga javára fordíthassa a helyzetet. Georges Marchais, a Francia KP főtitkárának helyettese, hétfőn helytelenítette a Renault gyárban rendezett sztrájkot, amelyben csak a demokratikus szakszervezetek tagjai vettek részt. Marchais szerint, a sztrájk kudarccal zárult. Fennáll a veszély — hangoztatta —, hogy újabb provokációk történnek. Észak-Korea tiltakozik a dél-koreai hadsereg felfegyverzése miatt Az észak-koreai kormány tiltakozó levelet intézett a fegyverszüneti bizottsághoz. Többek között az áll benne, hogy az amerikai imperialista agresszorok szakadatlanul erősítik a dél-koreai hadsereget. Minthogy ezzel megszegik a fegyverszüneti egyezményt, Észak-Korea követeli, hogy a fegyverszüneti bizottság tegye meg a szükséges intézkedéseket. Észak-Korea végül követeli, hogy Dél-Korea hagyjon fel a háborús kihívásokkal, s hogy Dél-Koreából vonják ki mindazokat a fegyvereket és katonai berendezéseket, amelyeket a fegyverszüneti egyezmény megkerülésével vittek be az országba. Megdrágultak a francia újságok Párizsból jelenti a Tanjug. Mától kezdve drágábbak lesznek a francia lapok. A napilapok ára az eddigi 50 centime helyett 70 centime lesz. A L’Humanité és a Le Monde új ára 80 centime. A kiadóvállalatok az általános drágulásra, a papír magas árára és a nagy adóterhekre hivatkoznak. Az áremelés a kisebb példányszámú lapoknak okoz kárt. MAGYAR SZÓ Szerda, 1972. március 1. Amerika lázban égett Hogyan látta Oriana Fallaci, a híres olasz újságírónő Nixon pekingi látogatását Washingtonból Oriana Fallaci, a L’Europeo című olasz képeslap világhírű riporternője, Nixon pekingi látogatása alatt az Egyesült Államokban tartózkodott. Lapjának főszerkesztőjével folytatott telefonbeszélgetésben mondta el, hogyan kísérte figyelemmel a nagy eseményt —, az amerikaiak között. Kissé megkésve ugyan, de érdekesnek találtuk, hogy — némi rövidítéssel —, közöljük a L’Europeo riportját. — Oriana, szeretnénk ha elmondaná, hogyan vélekednek az amerikaiak Nixon kínai útjáról. Milyen benyomást szerzett ott, Washingtonban? — Azt mondanám, hogy az amerikaiak ezekben a napokban teljesen megbolondultak, elvesztették minden arányérzéküket. Nixon útjára úgy tekintenek, mint a Hold meghódítására. Rendben van, egyetértek azzal, hogy ez nagy fordulat Amerika és Kína húsz évig tartó viharos viszonya után, de mégiscsak egy utazás. Az amerikaiak számára azonban ez a nagy utazás felér a Holdra való leszállással. A tudósítók sem tudták megőrizni hidegvérüket — Hogyan magyarázza ezt? — Nixon teremtette meg ezt a légkört útnak indulása előtt mondott beszédével, amelyben kijelentette, hogy utazását legszívesebben ugyanolyan emléktáblával jelezné amilyet az Apollo— 11 legénysége hagyott a Holdon: „Békében és az egész emberiségért érkeztünk ide.” Mondhatom, hogy a felforrósodott hangulat a tévétudósítókat is magával ragadta, akik különben a nagy űrutazások idején is megőrizték hidegvérüket. Íme néhány mondat, amely szinte másodpercenként ismétlődött meg a Nixon kínai látogatásáról küldött jelentésekben: „Gondoltuk-e valaha, hogy mindig ez megtörténhet korunk-iban?” — „Nem hiszek a saját szememnek, nem hiszek a fülemnek, ez valóban valami abszolút, abszolút rendkívüli” — „Istenem, az az érzésem, hogy leesek a székről,, — „Annyira felindult vagyok, hogy legszívesebben kisírnám magamat”. Az újságírók, akik New Yorkból beszélgetnek a Pekingbe küldött szerencsés kartársaikkal, úgy viselkednek, mintha kollégáik valóban a Holdra érkeztek volna. Elcsukló hangon érdeklődnek, mélyen volt az utazás, mit esznek, hogyan bánnak velük stb. — Valóban ennyire drámai volt az amerikaiak számára ez az esemény? — Ismétlem, teljesen elveszítették a fejüket! A New York Times ma reggel ezzel a főcímmel jelent meg: „Akár a holdutazás”. Képzeljék csak el, az amerikaiak kétezer újságírót akartak Kínába küldeni. A kínaiak először mindössze tizenöt újságíró benevezését fogadták el. — Ez azt jelenti, hogy a kínaiak jelentősnek tartják az eseményt, de mégsem tekintik történelmi mérföldkőnek. — Éppen ezt akarom mondani. Az amerikaiakat anynyira hatalmába kerítette a megalománia, hogy Kínába rém tudósítókat, hanem a tévéállomások és a lapok igazgatóit küldték. Természetesen van az újságírók között több híresség is: Walter Cronkite, a legismertebb amerikai tévékommentátor, de Pekingbe utaztak az NBC és az ABC tévéállomások igazgatói is, sőt egy újság főszerkesztőnőjének kizárólag az a feladata, hogy az amerikai olvasókat Nixonnéról tájékoztassa: ruháiról, mosolyáról, szavairól. Elképesztő, hogy mi mindent tettek meg az amerikaiak, hogy a különjelentések időben és biztosan megérkezzenek Pekingből. Szinte hihetetlen, milyen jók a pekingi tévétudósítások. Peking kísértetiesen üres volt — Az amerikaiak tehát nagy történelmi pillanatnak tartják Nixon pekingi látogatását? — Igen, de az embernek mégis nehéz megemésztenie a túlzásokat. Képzeljük csak el: február 20-án este az amerikai tévéállomások valamennyi csatornáján — tucatnyi van belőlük — egy és ugyanazon program volt műsoron: Nixon érkezése Pekingbe. Számoljuk most ki, hogy a tévéállomások menynyit fizettek azért, hogy egész este kapcsolatban álljanak Pekinggel, csakhogy az amerikaiak láthassák e egy repülőgép leszállását. Méghozzá üres repülőtérre. — Üresre? — Teljesen üresre, hanem számítom a díszzászlóaljat. A repülőtéren, a légikikötő utascsarnokában senki sem volt. Pedig az amerikaiak mindent megtettek, hogy bemutassák a világnak, hogyan fogadja Kína Nixon elnököt. Ultramodern tévékamerákat szereltek fel nemcsak a repülőtéren, hanem szerte a városban. Csak látta volna, milyen volt Peking a televízió képernyőjén! A város teljesen üres volt, kísértetiesen üres. Pedig valahányszor korábban láttam Pekinget a televízión, mindig feltűnt a nagy tömeg, mint ahogy általában a nap minden szakában rengeteg ember tartózkodik a túlzsúfolt ázsiai metropolisok utcáin. Ezúttal azonban az utcák teljesen kihaltak. A híres pekingi tér, a Tien An Men, a moszkvai Vörös-térre hasonlított, amikor éjfélkor teljesen elcsendesedik. Pekingben azonban nem éjfél, hanem délelőtt 11 óra volt. Ebbe a pusztaságba érkezett meg az amerikai elnök repülőgépe. Nixon feszült várakozás után lépett ki a repülőgépből. Sokkal feszültebb, mint amikor Neil Armstrong a Holdra lépett. Esküszöm, most nagyobb volt az izgalom. IKIMA - EMBERKÖZELBŐL RÉSZLETEK ANDRÉ MALRAUX ELLENEMLÉKIRATAIBÓL (8) — Természetesen. A katona és egységének viszonya éppen olyan fontos, mint a hadsereg kapcsolata a néppel. Ezt példáztam én a vízben úszó hallal. Amikor Peking ellen meneteltünk, a megvert seregek tudták, hogy semmi bajuk sem lesz, ha megadják magukat Tömegesen jöttek át hozzánk. Tábornokok is. A párt parancsol a puskának . Visszafoglaltuk Jenant, Dél-Kínát Északon kapcsolatot teremtettünk az oroszokkal, ezzel biztosítottuk magunkat a bekerítés ellen. Csang Kaj-seknek még mindig több millió katonája volt. Biztonságos támaszpontokat létesítettünk, fejlesztettük a pártot és szerveztük a tömeget. — A Szovjetunióban a párt teremtette meg a vörös hadsereget, itt, úgy látszik, sokszor a felszabadító hadsereg fejlesztette a pártot — Sose engedjük meg, hogy a puska parancsoljon a pártnak. Igaz azonban, hogy a harcoló VIII. hadsereg erős pártszervezetet létesített Észak-Kínában: kádereket, iskolákat, tömegmozgalmakat teremtett. Jenant a puska építette. A puskacsőből sok minden kikel... — Jenanban, egy olyan réteggel találkoztunk, amilyenre nem találtunk sem Délen, még kevésbé a hosszú menetelés idején: a polgársággal és értelmiségiekkel, akik őszintén elfogadták az egységfrontot a japánok ellen. Jenanban felvetődött a hatalom kérdése. Amit most mondok, bizonyára meglepi: ha az ellenség nem kényszerít bennünket, mi sem támadtunk volna. — Azt hitték, hogy megsemmisíthetik a vörös hadsereget — Igen. Csang Kaj-sék tábornokai sokat hazudtak és hazudoztak az amerikaiaknak is. Csang azt hitte, hogy majd hagyományos csatákat vívunk. Csu De és Cseng Ji azonban csak akkor bocsátkozott harcba, ha az ellenfélnél nagyobb erőt tudott csoportosítani. Csang Kaj-sek sok katonaságot kötött le a városok védelmére, mi viszont nem támadtuk a városokat... — Az oroszok emiatt sokáig számba se vették magukat. Ha forradalmat csak a munkássággal lehet kivívni, akkor mi természetesen nem csinálhattunk forradalmat. Az oroszok jóindulatát Csang Kaj-sek bírta. Amikor menekült Kínából, a szovjet nagykövet utolsóként búcsúzott tőle. A városok később érett gyümölcsként hullottak az ölünkbe__ (Folytatjuk) A több ezer éves civilizáció higgadtságával Nixon végre megjelent az ajtóban, s lefelé lépkedett a lépcsőn. Csou En-laj feléje indult. Komolyan, magabiztosan. Nixon szinte olvadt a mosolytól, hogy ne is beszéljek feleségéről, aki ugrándozott, forgott minden irányban és kezet fogott mindenkivel. A kínaiak viszont teljesen nyugodtan álltak ott, egyforma, egyhangú ruhában, rendkívül méltóságteljesen, a több ezer éves civilizáció higgadtságával. Ez idő alatt Nixonné egyre csak hajlongott ide-oda, a kínaiak meg csodálkozva bámulták, mint valami más égitestről érkezett lényt. Nixon végre, széles mosollyal, abbahagyta Csou En-laj kezének rázását. Ideje volt, valóban. Elbűvölő volt Csou En-lajt látni a televízión, élvezni higgadt, szomorú arcát, diszkrét mosolyát. S ekkor a kínai zenekar az amerikai himnuszt kezdte játszani. Valóban izgalmas pillanat volt, tényleg történelmi. Beismerem, hogy ebben a pillanatban én is megborzongtam. Ezután következett a kínai himnusz. Nixon itt követte el első baklövését: abban a pillanatban, amikor befejeződött az amerikai himnusz, elindult a díszzászlóalj felé, Csou En-laj azonban feléje fordult és szigorúan rá nézett, mintha ezt akarta volna mondani: „Hé, várjon csak, most jön a mienk”. És eljátszották a kínai himnuszt is, az árbocra felkúsztak a zászlók — valóban izgalmas volt. Nixont mintegy negyvenen fogadták. Valamennyiükkel kezet szorított, mindenkinek mondott valamit. Azt hiszem, megtanult néhány mondatot kínaiul. Megrázta minden kínai funkcionárius kezét, mondott nekik valamit, amire a kínaiak csak mosolyogtak. Ki tudja miért, talán azért, mert Nixon rosszul ejtette ki a kínai szavakat. (Folytatjuk) Iraki titkos ügynöküket csempésztek Egyiptomba Kairóból jelenti a MENA. Murad Galeb egyiptomi külügyminiszter hétfőn tiltakozott Irak ügyvivőjénél amiatt, hogy titkos ügynökök ki akarják végezni az iraki politikai menekülteket. Galeb szerint az iraki ügynökök hamisított útlevéllel érkeztek Egyiptomba, s hogy egy magas rangú iraki funkcionárius látta el őket fegyverrel. A MENA hírügynökség szerint az egyiptomi hatóságok 17 iraki titkos ügynököt fogtak el, közülük ötnek sikerült elmenekülnie. Az volt a megbízatásuk, hogy hármas csoportokban legalább 10 iraki politikai menekültet gyilkoljanak meg, köztük Aref Abdel Razak egykori miniszterelnököt és Abdul Hamid volt külügyminisztert. Az olaszok elégedetlenek az idegenforgalom eredményével Az olasz idegenforgalomgátók száma tavaly mindtavaly 653 milliárd líra össze 1,8 százalékkal volt (mintegy 1 milliárd 150 nagyobb, mint tavalyelőtt, millió dollár) jövedelmez de a külföldi vendégeket valósított meg, de nagyobb része csak néhány olaszok mégis elégedetle napig tartózkodott Olasznek. országban, tehát keveseb Ennek nemcsak az az bet is költött, oka, hogy évről évre több Mit kell tenni, hogy olasz utazik külföldre és fenntartsák az idegenformind több pénzt visz mogalom fejlődésének eddigi gával (tavaly 900 millió ütemétg teszik fel a kétdollárt), hanem az is, hogy most az olasz turisztikai nem teljesítették a tervet, szakértők. Az Il Messagiero A lemaradás okát kutat megemlíti a jugoszláv példa az olaszok két mozzadát. Rámutat, hogy az Adnatra hívják fel a figyel- Kai-tenger jugoszláv partnet: növekszik a többi tán nagy figyelmet szenmediterrán ország, Görög- telnek a téli idegenforgóország, Spanyolország és lomnok, jelentős kedvez- Jugoszlávia konkurrencia- menyeket nyújtva elsősorba, másrészt tavaly a ban a hazai vendégeknek, pénzügyi válság csökken A téli turizmust az állam tette az idegenforgalmat is támogatja — állapítja Az Olaszországba látó meg az Il Messagiero.