Magyarország, 1986. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1986-09-28 / 39. szám

Paleoantropológia Közös vagy más? Újabb lelet Kenyában A vita tovább folyik A Nature című angol termé­szettudományos folyóirat egyik utóbbi számában R. E. Leakey, a neves paleoantropológus és mun­katársai közleményben adták hí­rül, hogy a kenyai Turkana-tó nyugati partján olyan, újabb ko­ponyát fedeztek fel, amely nem­csak bővíti, hanem új irányba is tereli eddigi leszármazástani is­mereteinket. A tudományos szen­zációszámba menő lelet 2,5 millió éves üledékrétegből került elő. Noha a koponya nem teljes, de így is az afrikai földből szép számban kiásott előember-leletek közül a legépebbek közé tartozik: csak a koponyatető egy része, az alsó állkapocs, s — egy kivételé­vel — a fogak hiányoznak. KNM-WT 17000 A KNM—WT 17 000 kóddal je­lölt kövület felnőtt egyed kopo­nyája. Antropológiai jellegzetessé­gei az úgynevezett hiperrobusztus australopithecusok formáival egyeznek. A felfedezők nem keve­sebb, mint 40 koponyaparamétert határoztak meg rajta, és azokat egybevetették az eddig leírt ha­sonló koponyák négy főbb típu­sával (A. afarensis, A. africanus, A. robustus és A. boisei). E vizs­gálatból arra a következtetésre jutottak, hogy a KNM—WT 17 000 az A. boisei egy önálló változata, amely az Etiópiában 1967-ben ki­ásott egyik koponyamaradványhoz áll legközelebb. Eric Delson, a Ne­w York-i Egyetem antropológus professzora a Nature-nek ugyanabban a szá­mában méltatja a lelet jelentő­ségét. „A robusztus australpolithe­­cusoknak nevezett korai előember­fajok egyikének most felfedezett koponyája alighanem arra készte­ti majd az ősembertan művelőit — írja —, hogy újólag átgondol­ják a kapcsolatokat az australopi­­thecus formák között.” Majd rö­viden összefoglalja a fejlődés lép­csőfokainak eddigi koncepcióját. A korai emberősök (felegyene­sedett kétlábúak, kis szemfogak­kal és a testméretekhez képest már részben fejlett aggyal) első nyomai mintegy 4—5 millió év­vel ezelőttről valók, Kelet-Afriká­­ból. Valamennyire ép maradvá­nyok a tanzániai Laetoliban és az etiópiai Hadarban kerültek elő a föld alól, az előbbiek 3,7 millió, az utóbbiak 3,3—3,0 millió éve­sek. Általában A. afaransis néven tartják számon őket, és jelenleg ez a faj tekinthető az emberhez vezető törzsfejlődés ismert legré­gibb képviselőjének. A későbbi ausztralopithecus-fajok közé tar­tozik a dél-afrikai „gracilis’ A. africanus, kora 3,0—2,3 millió év, az ugyancsak dél-afrikai A. ro­bustus, kora 1,9—1,16 millió év, és a hiperrobusztus A. boisei, amely 2,0—1,3 millió évvel ez­előtt élt Kelet-Afrikában. A leg­korábbi Homo-kövületek mintegy 2 millió évvel ezelőttről valók. Tovább bonyolítja Noha a tudósok véleménye nem egységes, a többség egyetért ab­ban, hogy az A. afarensis közel van az emberelődök két fő vona­lának közös őséhez; közülük az egyik vonal az ember felé mutat, de ez a 2—3 millió évvel ezelőtti forma — leletek híján — isme­retlen, míg a másik vonal a „gra­cilis” szakaszon át több robusztus fajhoz vezet. Ez utóbbiak közül valószínűleg a dél-afrikai forma a közös ős. Vannak, akik az A. afarensist két faj keverékének tartják: egy korai robusztus és egy későbbi gracilis fajénak (en­nek egyik képviselője a Lucynak elkeresztelt hadari csontkövület); mások úgy gondolják, hogy mind a Homo, mind pedig a robusztus formák az A. africanus leszárma­zottai lennének és az A. afarensis a törzsfejlődés egy korábbi, ősi szakasza. Eric Delson szerint a Leakey-ék által leírt új lelet a már amúgy is zavaros képet még tovább bo­nyolítja. Vizsgálataikból két kö­vetkeztetésre jutnak: az egyik, hogy a lelet az A. boisei ismert fajába sorolható, a másik­ kora kizárja annak lehetőségét, hogy az A. robustus ősibb forma, mint az A. boisei. A 40 koponyapara­méter összehasonlító elemzése nem győzte meg Delson profesz­­szort arról, hogy a WT 17 000 egyértelműen A. boiseinek minő­síthető. Szerinte elképzelhető, hogy a további vizsgálat kimutatja: a lelet egyike ama ritka eseteknek, amikor új fajt ismernek fel. Ami pedig a leszármazást illeti, Leakey-ék szerint — mint említet­tük — az új koponyalelet magas kora kizárja azt a feltevést, hogy az A. robustus vagy egy hasonló faj régebbi, mint az A. boisei. Ám az amerikai professzor véle­ménye szerint nem lehetetlen, hogy egy A. robustushoz hasonló forma népesítette be Dél- (vagy Kelet-) Afrikát 2—3,5 millió év­vel ezelőtt, és a 2,5 millió éves­nél fiatalabb robusztus fajok, be­leértve a WT 17 000-et is, mind ennek a fajnak a leszármazottai. A bizonyíték persze még hiány­zik. A fajok (vagy egyedek) rokon­ságának fokát nem­ az időrend, ha­nem a morfológia határozza meg, és Delson úgy véli, jelen esetben az a leginkább elfogadható értel­mezés, hogy a Turkana-tó menti robusztus formák olyan populációt képviselnek, amely a déli és a keleti változatok elágazódásához közeli időben népesítette be a lelőhelyek vidékét. A WT 17 000- nek —­ bár az A. afarensis (és ta­lán az A. africanus) számos jel­lemzőjét felmutatja — sok olyan tulajdonsága is van, amely vala­mennyi robusztus formát jellemez, de kevés közöttük a specifikusan boiseire vagy robustusra emlékez­tető vonás. A felfedezés — fejezi be kommentárját a professzor — arra készteti az ősembertan kuta­tóit, hogy újraértékeljék a graci­lis és a robusztus fajok rokonsá­gának elméletét, és az A. afaren­sis kapcsolatát valamennyi ké­sőbbi fajjal. Csak egyik az ősünk Richard Leakey a felfedezésről hírt adó közlemény megjelenésé­vel egyidejűleg sajtókonferenciát tartott Londonban. Ebből az alka­lomból a New Scientist című he­tilapban Sarah Burney emlékez­tet rá: a robusztus australopithe­­cusok családjából való leghíresebb koponyamaradványt Richard édes­anyja, Mary Leakey találta meg 1959-ben. Ez a koponyatöredék azonban háromnegyed millió év­vel fiatalabb az új leletnél, ami arra vall, hogy a robusztus aust­­ralopithecusok faja a hominidák családjának sikeres és hosszú életű ága volt. Az újonnan feltárt koponya megerősíti azt a vélekedést, hogy Afrika a 2 millió évesnél régeb­bi, korai hominidák több fajának nyújtott otthont — állapítja meg a szerző —, de ezek közül csak az egyik volt a modern ember közvetlen őse. Mint a mostani fel­fedezés jelzi, a robusztus australo­­pithecusok legalább 1,5 millió évig éltek szerte Afrikában, azaz, vagy harmincszor annyi ideig, mint amióta az anatómiailag mo­dern ember a Földön él. Nagyobb figyelemre méltók, mint ameny­­nyiben eddig részesültek. Az új leletet Nab­okotome ke­nyai várostól 50 kilométerre délre ásták ki; itt találta meg ugyanez a kutatócsoport nemrég egy korai Homo erectus-fiú mintegy 1,6 mil­lió éves csontvázát. Míg ez a fiú a modern emberhez vezető szár­mazástan­ vonalhoz kapcsolódik, a KNM—WT 17 000 egy másik fi­logenetikai vonalat képvisel, amelynek antropológiai jellemzői a nagy és széles pofacsontok, a masszív zúzó- és őrlőfogak a ke­mény növényi táplálék fogyasztá­sához, továbbá a koponyacsont erősen kidomborodó taréjai a vastag áll- és nyakizomr­ötegek csatlakoztatásához. A lelet e tu­lajdonságokat szélsőséges formá­ban mutatja. Két vagy három faj A hetvenes években Donald Johanson és társai nevezték el Australopithecus afarensisnek a Hadarban és Laetoliban talált elő­­emberi csontmaradványokat. So­kan azóta is úgy vélik, hogy az A. afarensis valamiképpen a mi leszármazási vonalunk őse, vagy az A. africanuson át (amely faj esetleg azonos az A. afarensisszel), vagy a Homo habilis útján. Ez a vélemény abból az előfeltevésből indul ki, hogy 3 millió évvel ez­előtt Afrikában csak egy korai hominida-faj élt, az A. afarensis (vagy A. africanus). E felfogással ellentétes az a mindinkább általános nézet, hogy a Hadarnál kiásott számos homi­­nida (Lucy és társai) két, sőt eset­leg három fajt képvisel, legalább­is egy megtermettebb s egy ki­sebb és emberszabásúbb fajt. Ta­lán itt keresendő a „robusztus” és az emberi leszármazás. Egyes ku­tatók közeli rokonságot látnak az A. afarensis és a robusztus ere­­detvonal között, D. Johanson és mások,­­ a kaliforniai Berkeley Egyetem kutatói pedig azt állítják, hogy a hadak­ nagy egyedek hí­mek, a kisebbek pedig nőstények, innen a különbség, és hogy ezek lennének a későbbi australopithe­­cusok, valamint a Homo-ág közös ősei. Leakey nem ért egyet ezzel. Új lelete mindössze félmillió évvel fiatalabb, mint a hadari egyedek s ez — mondotta a sajtókonferen­cián — megerősítette őt abban a meggyőződésében, hogy az A. afa­rensis gyűjtőnéven emlegetett va­lamennyi forma — köztük Lucy — nem esik az emberi faj fő fej­lődési vonalába, hanem csak a későbbi australopithecusok ősének tekinthető. Mindenesetre tovább kutat az emberi faj őse után a 4—2 millió éves időtartomány­ban. További bizonyító erejű leletei döntik majd el a vitát. S hogy mikor? Ez a kutatók szorgalmá­nak és szerencséjének, i nem utolsósorban a kutatások finanszí­rozásának függvénye. ELEK ISTVÁN A TURKANA-TÓ MELLETT FELFEDEZETT KOPONYA Leakey nem ért egyet ezzel MAGYARORSZÁG 1986/39

Next