Magyarország, 1986. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-28 / 39. szám
Paleoantropológia Közös vagy más? Újabb lelet Kenyában A vita tovább folyik A Nature című angol természettudományos folyóirat egyik utóbbi számában R. E. Leakey, a neves paleoantropológus és munkatársai közleményben adták hírül, hogy a kenyai Turkana-tó nyugati partján olyan, újabb koponyát fedeztek fel, amely nemcsak bővíti, hanem új irányba is tereli eddigi leszármazástani ismereteinket. A tudományos szenzációszámba menő lelet 2,5 millió éves üledékrétegből került elő. Noha a koponya nem teljes, de így is az afrikai földből szép számban kiásott előember-leletek közül a legépebbek közé tartozik: csak a koponyatető egy része, az alsó állkapocs, s — egy kivételével — a fogak hiányoznak. KNM-WT 17000 A KNM—WT 17 000 kóddal jelölt kövület felnőtt egyed koponyája. Antropológiai jellegzetességei az úgynevezett hiperrobusztus australopithecusok formáival egyeznek. A felfedezők nem kevesebb, mint 40 koponyaparamétert határoztak meg rajta, és azokat egybevetették az eddig leírt hasonló koponyák négy főbb típusával (A. afarensis, A. africanus, A. robustus és A. boisei). E vizsgálatból arra a következtetésre jutottak, hogy a KNM—WT 17 000 az A. boisei egy önálló változata, amely az Etiópiában 1967-ben kiásott egyik koponyamaradványhoz áll legközelebb. Eric Delson, a New York-i Egyetem antropológus professzora a Nature-nek ugyanabban a számában méltatja a lelet jelentőségét. „A robusztus australpolithecusoknak nevezett korai előemberfajok egyikének most felfedezett koponyája alighanem arra készteti majd az ősembertan művelőit — írja —, hogy újólag átgondolják a kapcsolatokat az australopithecus formák között.” Majd röviden összefoglalja a fejlődés lépcsőfokainak eddigi koncepcióját. A korai emberősök (felegyenesedett kétlábúak, kis szemfogakkal és a testméretekhez képest már részben fejlett aggyal) első nyomai mintegy 4—5 millió évvel ezelőttről valók, Kelet-Afrikából. Valamennyire ép maradványok a tanzániai Laetoliban és az etiópiai Hadarban kerültek elő a föld alól, az előbbiek 3,7 millió, az utóbbiak 3,3—3,0 millió évesek. Általában A. afaransis néven tartják számon őket, és jelenleg ez a faj tekinthető az emberhez vezető törzsfejlődés ismert legrégibb képviselőjének. A későbbi ausztralopithecus-fajok közé tartozik a dél-afrikai „gracilis’ A. africanus, kora 3,0—2,3 millió év, az ugyancsak dél-afrikai A. robustus, kora 1,9—1,16 millió év, és a hiperrobusztus A. boisei, amely 2,0—1,3 millió évvel ezelőtt élt Kelet-Afrikában. A legkorábbi Homo-kövületek mintegy 2 millió évvel ezelőttről valók. Tovább bonyolítja Noha a tudósok véleménye nem egységes, a többség egyetért abban, hogy az A. afarensis közel van az emberelődök két fő vonalának közös őséhez; közülük az egyik vonal az ember felé mutat, de ez a 2—3 millió évvel ezelőtti forma — leletek híján — ismeretlen, míg a másik vonal a „gracilis” szakaszon át több robusztus fajhoz vezet. Ez utóbbiak közül valószínűleg a dél-afrikai forma a közös ős. Vannak, akik az A. afarensist két faj keverékének tartják: egy korai robusztus és egy későbbi gracilis fajénak (ennek egyik képviselője a Lucynak elkeresztelt hadari csontkövület); mások úgy gondolják, hogy mind a Homo, mind pedig a robusztus formák az A. africanus leszármazottai lennének és az A. afarensis a törzsfejlődés egy korábbi, ősi szakasza. Eric Delson szerint a Leakey-ék által leírt új lelet a már amúgy is zavaros képet még tovább bonyolítja. Vizsgálataikból két következtetésre jutnak: az egyik, hogy a lelet az A. boisei ismert fajába sorolható, a másik kora kizárja annak lehetőségét, hogy az A. robustus ősibb forma, mint az A. boisei. A 40 koponyaparaméter összehasonlító elemzése nem győzte meg Delson profeszszort arról, hogy a WT 17 000 egyértelműen A. boiseinek minősíthető. Szerinte elképzelhető, hogy a további vizsgálat kimutatja: a lelet egyike ama ritka eseteknek, amikor új fajt ismernek fel. Ami pedig a leszármazást illeti, Leakey-ék szerint — mint említettük — az új koponyalelet magas kora kizárja azt a feltevést, hogy az A. robustus vagy egy hasonló faj régebbi, mint az A. boisei. Ám az amerikai professzor véleménye szerint nem lehetetlen, hogy egy A. robustushoz hasonló forma népesítette be Dél- (vagy Kelet-) Afrikát 2—3,5 millió évvel ezelőtt, és a 2,5 millió évesnél fiatalabb robusztus fajok, beleértve a WT 17 000-et is, mind ennek a fajnak a leszármazottai. A bizonyíték persze még hiányzik. A fajok (vagy egyedek) rokonságának fokát nem az időrend, hanem a morfológia határozza meg, és Delson úgy véli, jelen esetben az a leginkább elfogadható értelmezés, hogy a Turkana-tó menti robusztus formák olyan populációt képviselnek, amely a déli és a keleti változatok elágazódásához közeli időben népesítette be a lelőhelyek vidékét. A WT 17 000- nek — bár az A. afarensis (és talán az A. africanus) számos jellemzőjét felmutatja — sok olyan tulajdonsága is van, amely valamennyi robusztus formát jellemez, de kevés közöttük a specifikusan boiseire vagy robustusra emlékeztető vonás. A felfedezés — fejezi be kommentárját a professzor — arra készteti az ősembertan kutatóit, hogy újraértékeljék a gracilis és a robusztus fajok rokonságának elméletét, és az A. afarensis kapcsolatát valamennyi későbbi fajjal. Csak egyik az ősünk Richard Leakey a felfedezésről hírt adó közlemény megjelenésével egyidejűleg sajtókonferenciát tartott Londonban. Ebből az alkalomból a New Scientist című hetilapban Sarah Burney emlékeztet rá: a robusztus australopithecusok családjából való leghíresebb koponyamaradványt Richard édesanyja, Mary Leakey találta meg 1959-ben. Ez a koponyatöredék azonban háromnegyed millió évvel fiatalabb az új leletnél, ami arra vall, hogy a robusztus australopithecusok faja a hominidák családjának sikeres és hosszú életű ága volt. Az újonnan feltárt koponya megerősíti azt a vélekedést, hogy Afrika a 2 millió évesnél régebbi, korai hominidák több fajának nyújtott otthont — állapítja meg a szerző —, de ezek közül csak az egyik volt a modern ember közvetlen őse. Mint a mostani felfedezés jelzi, a robusztus australopithecusok legalább 1,5 millió évig éltek szerte Afrikában, azaz, vagy harmincszor annyi ideig, mint amióta az anatómiailag modern ember a Földön él. Nagyobb figyelemre méltók, mint amenynyiben eddig részesültek. Az új leletet Nabokotome kenyai várostól 50 kilométerre délre ásták ki; itt találta meg ugyanez a kutatócsoport nemrég egy korai Homo erectus-fiú mintegy 1,6 millió éves csontvázát. Míg ez a fiú a modern emberhez vezető származástan vonalhoz kapcsolódik, a KNM—WT 17 000 egy másik filogenetikai vonalat képvisel, amelynek antropológiai jellemzői a nagy és széles pofacsontok, a masszív zúzó- és őrlőfogak a kemény növényi táplálék fogyasztásához, továbbá a koponyacsont erősen kidomborodó taréjai a vastag áll- és nyakizomrötegek csatlakoztatásához. A lelet e tulajdonságokat szélsőséges formában mutatja. Két vagy három faj A hetvenes években Donald Johanson és társai nevezték el Australopithecus afarensisnek a Hadarban és Laetoliban talált előemberi csontmaradványokat. Sokan azóta is úgy vélik, hogy az A. afarensis valamiképpen a mi leszármazási vonalunk őse, vagy az A. africanuson át (amely faj esetleg azonos az A. afarensisszel), vagy a Homo habilis útján. Ez a vélemény abból az előfeltevésből indul ki, hogy 3 millió évvel ezelőtt Afrikában csak egy korai hominida-faj élt, az A. afarensis (vagy A. africanus). E felfogással ellentétes az a mindinkább általános nézet, hogy a Hadarnál kiásott számos hominida (Lucy és társai) két, sőt esetleg három fajt képvisel, legalábbis egy megtermettebb s egy kisebb és emberszabásúbb fajt. Talán itt keresendő a „robusztus” és az emberi leszármazás. Egyes kutatók közeli rokonságot látnak az A. afarensis és a robusztus eredetvonal között, D. Johanson és mások, a kaliforniai Berkeley Egyetem kutatói pedig azt állítják, hogy a hadak nagy egyedek hímek, a kisebbek pedig nőstények, innen a különbség, és hogy ezek lennének a későbbi australopithecusok, valamint a Homo-ág közös ősei. Leakey nem ért egyet ezzel. Új lelete mindössze félmillió évvel fiatalabb, mint a hadari egyedek s ez — mondotta a sajtókonferencián — megerősítette őt abban a meggyőződésében, hogy az A. afarensis gyűjtőnéven emlegetett valamennyi forma — köztük Lucy — nem esik az emberi faj fő fejlődési vonalába, hanem csak a későbbi australopithecusok ősének tekinthető. Mindenesetre tovább kutat az emberi faj őse után a 4—2 millió éves időtartományban. További bizonyító erejű leletei döntik majd el a vitát. S hogy mikor? Ez a kutatók szorgalmának és szerencséjének, i nem utolsósorban a kutatások finanszírozásának függvénye. ELEK ISTVÁN A TURKANA-TÓ MELLETT FELFEDEZETT KOPONYA Leakey nem ért egyet ezzel MAGYARORSZÁG 1986/39