Magyarság, 1926. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1926-04-01 / 74. szám

1926 április 1, csütörtök warfHnste A franciák újabb sebet kívántak a frankügyben Kérik a parlamenti vizsgálóbizottság adatait is — A Magyarság tudósítójától — A frankhhamisítási ügy friss lendületet ka­pott — jelenleg negyedik — pótnyomozása során ma délelőtt Lakatos Lajos dr. rendőr­­kapitány a pestvidéki királyi ügyészség fog­házába szállott ki, ahol előbb Rába Dezsőt, Windischgraetz herceg titkárát, majd Dere Lászlót, a Térképészeti Intézet volt helyettes vezetőjét hallgatta le, a francia kiküldöttek jelenlétében, a frankhamisítás technikai rész­leteire vonatkozólag, de legkiváltképp — amit a francia kiküldöttek sürgetnek — a papír­anyag beszerzésére vonatkozólag. Sem Rába, sem Gerő nem egészítették ki újabb részletek­kel korábbi vallomásaikat, mire megtörtént a szembesítés kettejük között. A szembesítés so­rán Lakatos dr. rendőrkapitány most már eléjü­k tárta a franciák németországi nyomo­zásának eredményét. Eszerint 1923-ban mind a ketten megfordultak Németországban, ahol pontos adatok bizonyítják, mikor és melyik szállóban szálltak meg és Trautmann ezredes, a müncheni Térképészeti Intézet vezetőjének vallomása szerint ő adta át a frankhamisítás­hoz szükséges papíranyagot Rába Dezsőnek. A szembesítés szintén nem hozott újabb ered­ményt és nem tisztázta még azokat az ellen­téteket sem, amelyek , Gerő és Rába külön­­kü­lön jegyzőkönyvbe mondott vallomásai kö­zött mutatkoznak. A déli órákban a kihallgatásokat félbesza­kították, majd délután folytatta azt Lakatos Lajos dr. rendőrkapitány, aki ezúttal Rába Dezsőnek Telesd Pál gróf és Páter Bónis Arkangyal szerepére vonatkozólag tett fel kérdéseket. A kihallgatások megkezdése előtt, már a kora reggeli órákban, a francia kikül­döttek megfordultak a főkapitányságon, ahol zárt ajtók mögött Katona Rezső dr. rendőrfőtanácsossal a bűnügyi osztály veze­tőjével tanácskoztak. A franciák beterjesz­tették a főkapitányságnak a Németországba kiküldött párisi rendőrtisztviselők nyomozá­sának eredményét, majd kifejtették, hogy a vizsgálat anyagában még súlyos hézagok mu­tatkoznak, különösen Teleki Pál gróf szerepe körül, azonkívül egész sereg más politikai momentum tekintetében. Kérték a franciák többek között, hogy a rendőrség legközelebb Mir György nemzetgyűlési képviselőt, to­vábbá Dánér Béla dr.-t is hallgassa ki, mert a pótnyomozás során olyan tárgyi tényeket kell még a hatóságoknak tisztázni, amelyek feltétlenül szükségesek az ügy felderítésére. Nem tisztázta a rendőri nyomozás a frank­klisék előkerülésének részleteit, sem azt, hogy hol és kiknek a lakásán rejtegették ad­dig a kliséket és felderítetlen a papíranyag beszerzési forrása is. A főkapitányságon a francia kiküldöttek elé terjesztették a rendőri nyomozás anyagát, amely szerint a rendőrség mindent elköve­tett, hogy a lito­gráf­ kövek megkerülésének körülményeit felderítse, kihallgatták Szen­­drey Lászlót, Fekete Györgyöt, Juhász Lászlót, Szentpály Károlyt, aki a csomagot a hordárnak átadta, de nem tudták kiderí­teni, honnan kerültek a klisék Sir György lakására. Sir György képviselő kihallgatá­sát, betegsége miatt, el kellett halasztani. A nyomozás, az adatok szerint, a klisék előke­rülésére vonatkozólag és a litográf­ kövek rejtegetőinek felkutatására még folyamatban van. A francia kiküldöttek a beszélgetés vé­geztével kijelentették, legközelebb kérni fog­ják azt is, hogy a parlamenti vizsgálóbizott­ság adatait tegyék át az ügyészséghez, hogy ott a franciák abba betekintést nyerhessenek. A franciák délelőtt tizenegy óra tájban hagyták el a főkapitányság épületét. A frankhamisítási ügyben a rendőrség most teljes erővel folytatja a nyomozást és addig az ügyészségi vizsgálat teljesen szüne­tel. Az új pótnyomozás előreláthatólag ápri­lis végéig, az akkorra kitűzött főtárgyalásig, fog tartani. Kocogott hát Samnabel szép csendesen, köpcös termetét nyakig szűrbe burkolva, mert csipős hajnali szél kerekedett, amely kárminpirosra festette uborkaorrát, lapát­fülét és amely apró hófelhőket szitált ál­mos, kis szemébe. Alig hagyta el azonban egy kilométer­rel a falu szélét, gyors rántással hirtelen megállásra kényszerítette a pejkót. Volt is oka rá: előtte, alig huszonöt-harminc lépésnyire a kis híd mellett, egy hatalmas, barnavörös testű szörnyeteg feküdt az utón. Samnabel lélegzete elakadt: __Ember, tehén nem lehet, az bizonyos, __de hát mi? Valami ismeretlen, szokat­lan formájú bestia, amilyen csak nagy­ritkán kerül e vidékre. Samnabel hátán végigfutott a hideg, dermedten meredt a fenevadra,_A mikor pedig a halotti csendben halk mormogás s krümmölés hatolt füléhez, egyszerre tisztán meredt elé a szörnyű való, hogy egy hatalmas medve fekszik vele szemközt az utón. Még Isten áldása, hogy rá nem hajtott a ködben! Borzalmas nagy állat s igen dühös lehet, ahogy mormogásából ítélni lehet. Sam­abel halálfélelmében inkább ösz­töne, mint józan eszétől vezettetve, meg­fordította a pejkót, aztán úgy a füle közé vert az ostor boldogabb végével, hogy szegény pára struccmadárként iramodott neki s még a tajték is kiverte, mire vissza­értek Cservenkára. Meg sem állt, mig a falu közepén az elé a kis, földszintes ház elé nem ért, amelyben akkoriban, egy őrmester pa­rancsnoksága alatt, nyolc katona kép­viselte a cservenkai fegyveres hatalmat. Benyitott az ajtón, azaz, hogy inkább bebukott azon: __Der Bär... der Bär!... A medve !... Az álmukból felriadt katonák puska után kapkodtak, ahogy a dülledtszemü rémüldözőt megpillantották s majd hogy őt nézték medvének, de aztán, hogy vala­hogy mégis csak kimagyarázta az esetet, az őrmester, mint világjárt hadfi, azonnal belátta, hogy itt cselekedni kell. __ De hogy kerülhetett ide? Bizonyo­san Szerbiából szökött át! Alarmirozta rögtön az embereit, ki­osztott nekik öt-öt éles töltényt, aztán megindultak gyors, szapora léptekkel, a vacogó fuvaros vezetése alatt, a kritikus hely felé a hajnali szürkületben. A falu végén aztán magától meglassu­­dott a tempó s suttogássá fajult a beszéd: __Merre?___suttogta az őrmester. __Csak erre, erre!___susogott vissza a félholtra vált titokzatosan, ahogy meg­indult lábujjhegyen. Bátorságát csak igen kis mértékben növelte az a tudat, hogy nyolc töltött puska jár az oldala mellett. Nemsokára odaértek. Samnabel resz­ketve mutatott előre, a szürkületből ki­váló tömegre s csak a szája mozgása árulta el, mit akar mondani: __Duort!... duort liegt im Schnee! Az őrmester némán jelezte két karjá­val, hogy fejlődjön le a haderő félkörben s úgy közelítse meg a bestiát, s mig azok óvatosan előretopánkáztak, Samnabel illő távolban hátramaradt, hogy ha futásra kerülne a sor, közelebb essék a faluhoz. A vadállat meg se mozdult, úgy lát­szik, észre se vette a közeledőket. Talán az volt az oka, hogy a szél ellenirányból fújt, talán, hogy a puha hó felfogta a lép­tek neszét. Alig voltak tőle ötven lépésnyire. Az őrmester hirtelen elhatározással tü­zet vezényelt: __Vatra!___ Tűz! Egyszerre dördült el minden fegyver. A bestia oda se hederített. __Mi ez? Kimúlt volna egy szó s hang nélkül? Avagy tán elhibázták volna? De talán valamelyes olyan varázslatos állat, melyen a golyó se fog? A kommandó újra elhangzott: — Pucaj ! Pucaj! (Tüzelj !) A puskák meg dörögtek, egyik a másik után, míg csak a töltényekben tartott,d_ semmi mozdulat, csak valami fájdalmas, siralmas hangot ver feléjük a szél. Már csak meg kell nézni, mi van vele, a becsület kedvéért is. Előretartott szuronyos fegyverrel, óva­tosan odamerészkedtek hát egészen a kö­zelébe. Már a helyzet is barátságosabbá vált, mert lassan derengeni kezdett. Ak­kor látták, hogy a veszedelmes vadállat, amelyet kegyetlenül meglövöldöztek, nem volt más, mint egy nagy­bőgő, a Marci cigány rostává lövöldözött nagybőgője, amely lepottyant a saroglyából a puha hóba, úgy hogy a bóbiskáló, mámoros banda észre se vette, mikor vesztette el. A halk brummogó morgást meg a szél okozta, ahogy megrezegtette a vastag húrokat, így folyt le a híres cservenkai medve­hajtás. ♦ Miután pedig úgy illik, hogy minden rendes történetet egy csattanó fejezzen be, egész bátran vehetjük ide csattanónak azt a csattanó pofont, amelyet a lóva­­tartásért az őrmester kent le Sannabel kerek képére. Ez azonban olyan csatlanós volt hogy a derék fuvaros, előbbi láto­másával ellentétben, most meg az eget nézte nagybőgőnek. OLCSÓ HÉT OLCSÓ HÉT Női felöltő ................. 590. — Női ruha .................. 750.— ^63 pongyola................. 200.­Női ing, hímezve .. 45.­Férfifelöltő .................1200.— Férfiöltöny ............ 950 — és feljebb. Az árak ezrekben értendők Részletre is kaphatók! Fehérnemű Melleré­rt Budapest, IV., Semmelweis­ utca 2. félemelet Kossuth Lajos­ utca sarkán. Gyulavári»Koh­n háborús karrierje és bukása Szentes, márc. 31 (A Magyarság tudósítójától) Jelentettük már, hogy az Országos Föld­birtokrendező Bíróság Gyulavári (Kohn) Géza szentesi városi helyettes tanácsnok és felesége, Kurz Emma, összes földbirtokaira nézve kimondotta az igénybevételt. A bíróság ítélete a terjedelmes indokolással együtt most került nyilvánosságra. Az ítélet részleteiből érdekes és jellemző módon bontakozik ki egy háborús karrier visszataszítóan csúnya tör­ténete. Az ítélet szerint a megváltott szentesi és magyartési ingatlanok területe összesen 134 katasztrális hold, a megváltási árra vonatko­zólag az ítélet kimondja, hogy az nem lehet nagyobb az annak idején megkötött adás-vételi szerződésekben meghatározott koronaössze­geknél, minden átértékelés nélkül. Külön fogja megállapítani a bíróság, hogy az egyes föld­­h­özjuttatottak milyen ellenértéket fizetnek az ingatlanokért; a két ár közötti különbözet az Országos Földbirtokrendezési alapot illeti. A terjedelmes indokolás megállapítja, hogy az ingatlanok megválthatóságát a Föld­birtokrendező Bíróság már a múlt évben meg­hozott ítéletében kimondotta, azt azonban, hogy mennyit váltson meg a földekből, attól tette függővé, hogy Gyulavári Géza érdeké­ben, mint méltánylást érdemlő körülményt, figyelembe lehet-e venni köztisztviselői minő­ségét. Gyulavári ellen ugyanis különböző visz­­szaélései miatt büntető- és fegyelmi eljárás in­dult meg, amelyekről Gyulavári azt állította, hogy reánézve kedvező eredménnyel végződ­tek. A Földbirtokrendező Bíróság tehát be­szerezte Gyulavári fegyelmi ügyének iratait, amelyekből azután megdöbbentő kép zárult a bíróság elé. Az iratokból megállapították, hogy Gyula­vári ellen két büntetőeljárás van folyamat­ban. Az egyik a véderő ellen elkövetett bűn­cselekmények miatt, a másik pedig közokirat­­hamisítás büntette, hivatali sikkasztás bün­tette, közokirathamisítás vétsége, hivatali ha­talommal való visszaélés vétsége, kétrendbeli csalás büntette, lopás büntette és magán­­okirathamisítás büntette miatt. Az első ügy­ben 1918 novemberében az akkori amnesztia­rendelet alapján szüntették meg az eljárást, a második ügyben Gyulavári egy ideig előze­tes letartóztatásban volt, később azonban a királyi ügyészség a vádat elejtette. A biróság azonban mindkét esetben áttette az ügyirato­kat Gyulavári fegyelmi hatóságához fegyelmi eljárás megindítása végett. A fegyelmi eljá­rás meg is indult és annak során Csongrád­­vármegye fegyelmi választmánya Gyulavári Gézát bűnösnek mondotta ki fegyelmi vétség­ben és ezért 600.000 korona pénzbüntetésre ítélte. A fegyelmi választmány a Gyulavári elleni vádakat tizenkét pontban foglalta össze. Ezek egy része olyan cselekményeket tartalmaz, ame­lyeket Gyulavári Géza a város ellen követett el, a cselekmények másik csoportja pedig egyes magánszemélyek ellen irányult. A vá­lasztmány a többi közt megállapította, hogy Gyulavári Szentes városát több kisebb adás­vételi ügyletben megkárosította, a városházá­ról egy meglehetősen értékes képrámát el­tulajdonított, olyanokat, akik a katonai szol­gálat alól fel voltak mentve, kényszerített, hogy részére ingyen végezzenek gazdasági munkákat, végül másokat kedvezményekkel vagy fenyegetésekkel rávett földjeik eladására vagy föld vásárlására. A választmány meg­­állapítása szerint ugyanis Gyulavári kiterjedt üzérkedést folytatott ingatlanokkal és az üzér­kedés közben kihasználta hivatalos ügykörét, amely a katonai szolgálattal kapcsolatos ügyekre is kiterjedt. Erre vonatkozólag a fe­gyelmi választmány egész tömeg konkrét ese­tet állapított meg, így például 1916-ban idb­. Farsang Ferenc szentesi lakost rávette har­mincegy hold földjének eladására azzal az ígérettel, hogy fiát felmenti a katonai szolgá­lat alól. A megszerzett ingatlant nyomban nagy haszonnal továbbadta Gyulavári. Ugyan­ebben az évben Dencsó Jánost addig unszolta, mig az telkét átruházta Gyulavárira. Hasonló körülmények között kényszeritette föld­eladásra vagy földvásárlásra Rúzs Molnár Sándort, Sárközi Jánosnét, Bálint Józsefet, Berczeli Károlynét, Gyarmati Lajosnét, az 1918. évben Fábián-Nagy Andrást és Fábián- Nagy Zsigmondot, akikkel szemben már nyíl­tan fenyegetőzött. Amint több tanú vallomá­sából kitűnt, Szentesen köztudomású volt, hogy felmentést vagy szabadságmeghosszabbí­­tást csak úgy lehet elérni, ha Gyulavárinak megfizetnek érte. A földdel való üzérkedéssel Gyulavári saját kimutatása szerint a háborús években mintegy 1.175.000 koronát keresett. Gyulavári nemcsak földdel üzérkedett a fel-­­ mentett katonák terhére, hanem egyébként is igyekezett hasznot szerezni. Mindenféle más ajándékokat, természetbeni szolgáltatásokat is követelt, másokat viszont különböző gazdasági felszerelési tárgyak vagy egyéb ingóságok el­adására kényszerített, mélyen a valódi érté­ken alul levő áron. A háborút követő nehéz időket is kihasználta Gyulavári arra, hogy a köztisztviselői tisztességgel össze nem egyez­tethető módon vagyont szerezzen. Az OFB ezeknek az adatoknak alapján megállapította, hogy Gyulavári Géza köz­­tisztviselői kötelességeit sokszor és súlyosan megsértette és ezért köztisztviselői állását, amellyel visszaélt, mint a megváltás alól men­tesítő okot nem hozhatja fel. Ezért mentes­ségi ok hiányában az OFB az összes ingat­lanok megváltását elrendelte. A visszaélések és bűncselekmények árán, katonák és értük aggódó hozzátartozóik meg­­zsarolásával összegyűjtött háborús vagyon ezentúl tehát a köz érdekeit fogja szolgálni; az ítélet szerint az OFB később fog dönteni arról, hogy a megváltott birtokokat milyen földbirtokpol­i célokra fordítsa. A tanyá­val ellátott birtokrészeket lehetőleg egységes, kisebb gazdaságként kell arra érdemes gazdál­kodóknak juttatni, vagy vitézi telek céljára a Vitézi Széknek; a birtok egyéb részei más igényjogosultaknak, falusi nincsteleneknek fognak jutni. Szentes város és egész Csongrád vármegye nagy elégtétellel vette tu­domásul az OFB ítéletét, amely valóban a megsértett erkölcsi világrendet állítja helyre szigorú intézkedésével. 3 99 Szemüveg hel­y a legjobbat­" Az intelligens publikumnak ez a kívánsága indította a Chmura-céget arra, hogy a leg­tökéletesebb „Ultrasin“-üvegeket forgalomba­­hozza. Ezek a jól bevált szemüvegek félórán belül készülnek el a Chmura-cég IV., Feren­­ciek­ tere 2., vagy V., Fürdő-utca 7. számú üzleteiben. (Érdeklődők kérték az U. 1. sz. prospektust.)

Next