Magyarság, 1937. augusztus (18. évfolyam, 173-197. szám)
1937-08-01 / 173. szám
2 egyenesen a támadásba és azt hiszi, hogy a magyar kormányra is ráterítheti a rágalom vizes lepedőjét. Ezt a nekibátorodást bizonyítja az is, hogy a cseh propaganda angol nyelvű folyóirata a napokban durván megtámadta az európai tekintélynek örvendő kiváló angol tudóst, Toynbee professzort is, aki a helyszínen tett tapasztalatai alapján szót mert emelni a cseh kormány kisebbségeket elnyomó és a nyugati demokrácia szemébe port hintő politikájával szemben. Az angolországi cseh propaganda különösen azóta vált nagyon harciassá, amióta annak vezetését a cseh köztársaság elnökének unokaöccse, a Londonba áttelepedett Benes Bohus vette át. Vájjon miért választotta most a cseh propaganda főhadszíntérül Angliát? Ennek okaira a Magyarság már ismételten rámutatott. Az angol közvélemény éppúgy, mint a hivatalos körök is, az utóbbi időben egyre növekvő figyelemmel fordultak a dunavölgyi helyzet és annak keretében a magyar kérdés felé. Érdeklődésüknek rugóját nem annyira a Magyarországgal szemben elkövetett trianoni igazságtalanságokban kell keresnünk, mint inkább az angol politikai körök részéről történő ama fölismerésben, hogy a dunavölgyi állapotok háborús veszedelemmel fenyegetik Európát. Úgy látják, hogy a békeszerződések alapján létrejött dunavölgyi helyzet alakulása nem a konszolidáció, hanem a robbanásig feszülő ellentétek felé vette útját. Másrészt megjelent a színen a hitleri Németország kelet felé, a bomladozó Dunamedence felé tartó politikai és gazdasági terjeszkedési törekvése. Ez a hatalmi céloktól fűtött megmozdulás angol fölfogás szerint is a legkomolyabban fenyegeti az európai egyensúlyt és a béke fenntarthatását. Az angol politikusok tisztában vannak már azzal is, hogy a Dunamedence szétszaggatásában és ennek az állapotnak fenntartásában a főbűnös elsősorban Csehország, a cseh politika. Épp ezért vált az utóbbi években egyre barátságtalanabbá az angol politikai közvélemény hangulata Prágával szemben. Ennek hatása természetszerűen nem maradhatott el a francia közvéleményre és külpolitikára sem, amely egyre idegesebben kezdte számonkérni Prágától azt a dunavölgyi konstruktív politikát, amellyel Benesék immár közel két évtized óta hitegették a Quai d'Orsayt. A nagytekintélyű angol publicistának, Garvinnak csehellenes cikkei vészharangként zúgtak a prágai fülekbe. A cseh körök, önként érthetően, legott fölismerték az angol közvéleménynek és politikai életnek ebben az elfordulásában rejlő nagy veszedelmet. Emlékeztek arra, hogy a monarchia sorsát tulajdonképpen már a háború előtt megpecsételte az angol külpolitikának elhidegülése attól a dunavölgyi nagyhatalomtól, amely önállóságát és külön hivatását föladva, a háború előtti években tulajdonképpen a német hatalmi politika függvényévé és segítőtársává sülyedt. Tenni kellett tehát valamit abban az irányban, hogy az angol dunavölgyi politikát legalábbis türelemre és várakozásra bírják a Prágával szemben támasztott és a dunavölgyi öszszeműködés helyreállítását sürgető követelések tekintetében. Prága sohasem volt őszintén híve a szétszaggatott dunavölgyi kapcsolatok helyreállításának, mert ez élesen és szervesen szembekerülne minden nagyszláv elgondolással. Ennélfogva Prága minden törekvése most arra irányul, hogy megtévesztéssel és halogató taktikával időt nyerjen. Bármily nehézzé vált Csehország kül- és belpolitikai helyzete, Prága még mindig nem adta föl azt a reményt, hogy a mai kritikus helyzeten jelentősebb engedmények nélkül át tud majd vészelni és valami csoda végül mégis a nagyszláv imperialista törekvések birtokába juttatja a szétbomlott Dunamedencét. A cseh propaganda tehát az időnyerés irányában igyekszik mindent elkövetni. A háború alatti és a béketárgyalások során elért példátlan sikereinek igézete alatt állva, erősen bizakodik abban, hogy az a propaganda, amelynek oly nagy része volt a „csehszlovák“ állam világrahozásában, a most fenyegető veszedelmek közepette is életben tudja tartani a bomladozásnak indult cseh államot mindaddig, s amíg a nagyszláv imperializmus úrrá tud lenni a Dunamedence fölött. És Magyarország, a legjobban érdekelt fél a dunavölgyi nagy pörben, vájjon mit gondol és mit tesz a cseh propaganda rendkívüli angliai erőfeszítéseinek láttára? Alig többet a semminél, azaz, amit a múltban tett. A mi hivatalos köreink a háború előtt, alatt és után egyaránt vajmi kevés érzéket tanúsítottak a Értesítés: Magyarország összes intézeteinek és iskoláinak egyenruhái megrendelhetők a msm otthon-bm m, B»ro«i-n. 77. IV, sata-n. 2. I., Ménáros-a. 2. A rendelések zavartalan lebonyolítása érdekében kérjük már most szives látogatását, a leszállítást az iskolaév kezdetén bármely tetszés szerinti időben pontosan elvégezzük A megrendelt ruhák kifogástalan minőségét és elsőrangú kivitelezését a cég jóhírneve biztosítja mandarinok vagytok s biztosan adtatok rá okot. A többi mandarin majd holnap járuljon elém, ma már nagyon kifáradtam a rengeteg ajándékba s legalább holnapra is marad dolguk a hóhéroknak. (Kívül nagy zaj, fegyvercsattogás.) KABUL KÁNkorona a fején. Nagy fegyveres kísérettel jön, félretolva az ajtónállókat): Pusztuljatok előlem! Hol az a nagy császár, az a híres Vai-Vai? FŐUDVARMESTER (magához térve az általános dermedtségből, amit Kabul-Kán berohanása okozott): Ki vagy te, hitvány teremtés, hogy be mersz rontani a nagy császár fényes színe elé? KABUL: Hitvány teremtés, én?! Máskor tanítsd nyelvedet tisztességre! (Egyetlen kardsuhintással lecsapja az udvarmester fejét.) VAI-VAI: Csín! Csen! Csan! Csün! Én vagyok a menny hasonlíthatatlan fényességű fia és tudd meg, akárki vagy is, halál fia vagy merészségedért! Ki vagy hát, hitvány teremtés, hogy tudjam, kit töretek kerékbe s kinek a porait szóratom a szelek szárnyára?! KABUL: Rettegj! Kabul vagyok, a tatárok kánja! VAI-VAI: Az nem lehet, mert a tatárok földje túl van a nagy falon, amit birodalmam védelmére építettem, s amelyik hoszszabb, mint a Jang-Cse-Kiang, magasabb mint a Himalája, szélesebb, mint egy nyíllövés, erősebb mint a kőszikla s azonfelül tornyok és bástyák őrzik. Csak szálló madár juthat át felette, de az is sas legyen! KABUL: Hát akkor tudd meg, hogy én sas vagyok, mert seregeimmel együtt átjöttem a falon, hogy segítsek népeiden, akik fölött Te kegyetlenül uralkodsz, kizsákmányolod őket s naponta ezer, meg ezer alattvalódat végezteted ki. Én hát most szakálladnál fogva rángatlak le trónodról, melyre méltatlannak bizonyultál. (Felmegy Vai- Vaihoz s szakállánál fogva rángatja le a trónról.) UDVARI NÉPESSÉG (földre veti magát): Jaj, a nagy császári Baj-baj! Vai-Vai! Bajbaj! Haj-baj! Jajj-jajj! (siránkoznak.) KABUL (rángatja a földön fetrengő császár szakállát): Most mit csináljak veled? Választhatsz: akasztófa, karó, bárd, vagy inkább kerékbe töresselek? VAI-VAI: Kegyelem! Kegyelem! Vai-Vai! KABUL: Te ismertél kegyelmet? VAI-VAI: A jövőben ismerni fogok! Vaivai! KABUL: Nem fogsz kivégeztetni ártatlanokat? Nem veszed el a lakosság vagyonát? VAI-VAI: Igazságos, jóságos uralkodó leszek! Vai-Vai! KABUL: Hát nem bánom, most az egyszer megkegyelmezek neked. Ülj vissza trónodra. De tudd meg, ha azt hallanám rólad, hogy megint kegyetlenkedsz, eljövök újra s akkor kötelet burkoltatok nyakad köré! Hogy pedig a mai nap mindenkor eszedben forogjon, elrendelem, hogy e napnak minden évfordulóján megtartsad „A nagy császár szakállának ünnepét“, amelyik napon minden alattvalóid, akinek csak legkisebb panaszra is van oka, eléd járulhat s kedvére megráncigálhatja szakálladat. VAI-VAI (ijedten simogatja szakállát): Aj-vaj! Vaj-baj! Baj-vaj! Szegény szakállam! Ilaj-hajl KABUL (udvaroncokhoz): Ti pedig kiáltsatok: éljent a nagy császár szakálláva! UDVARONCOK: Csin-csen-csun-csan! Éljen a nagy császár szakálla! Csin-csen-csuncsan! Éljen! (Függöny.) MIGHESIC 1937 augusztus 1. vasárnap szellemi fegyverek harcbavitele és hatása iránt. A trianoni döbbenetes tanulságok szinte nyomtalanul múltak el ebben a tekintetben. Változatlanul nem sokra értékelik nálunk a sajtónak, a rendszeresen és céltudatosan terjesztett szellemi termékeknek elhatározásokat formáló hatását a nemzetek belső életére éppúgy, mint nemzetközi viszonyainak alakulására. Nem vesznek tudomást a láthatatlan és ki nem tapintható fluidumnak nem egyszer igen nagy erejéről, a szellemi propaganda által támasztott légkör befolyásáról az államférfiak elhatározására. Bizonyára most is megütköző elképedéssel értesültek a Sorensen képviselő interpellációiban megnyilatkozó gyanúsításról, arról a cseh vádról, hogy magyar hivatalos körök foglalkoznának politikájuk érdekében propagandával. Ugyan ki hihet el ilyesmit magyar kormánykörökről, amelyek tudvalévően előkelő óvatossággal mindig távoltartották magukat az ilyen eszközök igénybevételétől, sőt magát a magyar társadalmat, a hazafias egyesületeket és egyéneket egyaránt állandóan tartózkodásra és mérsékletre intették, cselekvő készségükre nem egyszer igyekeztek béklyót rakni. A cseh propaganda e vád hangoztatásának megkísérlésénél nyilvánvalóan önmagából indulhatott ki, avagy összetéveszthette Magyarországot Olaszországgal, Németországgal, avagy Ausztriával, ahol igen komoly és nagy hatáskörű hivatalos szervek irányítják és részben végeztetik is az ország érdekeit szolgáló fölvilágosító és a lelkek megnyerésére irányuló szellemi tevékenységet, legfőképpen nemzetközi vonatkozásban. Bizonyos külföldi modern politikai berendezkedések válogatás nélküli utánzására hajlandóság mutatkozott nálunk az utóbbi időben, de hivatalosan megszervezett és irányított szellemi propagandára vezető köreink tudtunkkal eddig még nem gondoltak. Talán az ebben az irányban folyó és nem veszély nélküli angliai cseh erőfeszítések ösztönzésül fognak szolgálni és e téren is szerves és céltudatos cselekvésre késztetik majd hivatalos köreinket is. Visszavonultak a spanyol vörösök a terueui fronton Párisból jelentik: A spanyol polgárháborúban a santanderi szakaszon és Castroalen környékén heves tüzérségi csaták folytak. A nemzeti csapatok repülőgépei bombázták az ellenséges állásokat. Az ötödik nemzeti hadtest csapatai bevonultak Terrientébe, amely a Roquelából Canigrasba vezető út mentén fekszik. A nemzeti csapatok már szerdán este megérkeztek a város elé, de csak kétnapi ostrom után tudták elfoglalni, mert a köztársasági hadak szívósan védekeztek. A nemzetiek előbb elfoglalták a közeli hegyekben fekvő Saldon megerősített községet és csak azután ostromolták Termentét. A várost két két oldalról közelítették meg. A gyalogság támadását a tüzérség és a repülőgépek támogatták. A köztársasági csapatok dél felé visszavonultak. Ötven milicista a nemzetiek fogságába esett. A köztársasági csapatok parancsnokságának hivatalos hadijelentése szerint a terueni harctéren ugyancsak erős nyomást gyakorolt a köztársasági csapatokra. Az asturiai harctéren a nemzeti tüzérség hevesen bombázta a köztársasági csapatok vonalait. Az Albarracintól délre elfoglalt Torrendo helységből szombaton a nemzetiek folytatták előrenyomulásukat és most már a Torriendótól mintegy nyolc kilométerre fekvő Valdecuenca közelében állanak. Az Albarracintól Cuenca tartomány határát és fontos állásokat szálltak meg. A teureli szakasz déli részén a legutóbbi tizennégy nap alatt a nemzetiek mintegy 28 kilométert haladtak előre. Az ellentámadás megindítása óta a nemzetiek mintegy ezer négyzetkilométernyi terepet nyertek ezen a hadszíntéren s ezáltal Teurel városa, amelyet a köztársasági csapatok három oldalról már bekerítettek, lényegesen jobb helyzetbe került. Villanueva de la Canada -szakaszán a nemzeti tüzérség szombaton délelőt hevesen lőtte a köztársasági állásokat.