Magyarság, 1976 (51. évfolyam, 1-48. szám)

1976-07-23 / 28. szám

1976. július 23. Barangolás Tűz Tamás álomvilágában Írta: Szitnyai Zoltán Kevés nagyob­b élményem van, mint írott alko­táson át belesnem egy lélek rejtekébe. — Tűz Tamás­nak ‘Hova tűntek a szitakötők” című könyvének versei kitáruló őszinteséggel teszik láthatóvá érzelmi és szellemi életének zugait. Pályája a hontalanságban vált irodalomtörté­nelmivé, de indulásaikor még Babits volt az irodalmi törekvések legfőbb fóruma és a Nyugatban való megjelenés az írói elhivatottság bizonyítéka. Az el­indító bátorítást Harsányi Lajostól, az elhallgatott kiváló papköltőtől kapta, de a Nyugatból lett Magyar Csillagban közölt verseivel vette tudomásul az iro­dalmi világ. Művében sem szóvirág, sem banálissá koptatott kifejezés. Nem politizál, de rávilágít az örök igazsá­gokra. Költészetét a meglátás és szemléltetés erede­tisége jellemzi. Mint például: “Nyivákol a vers, mert a szedő a rímre lépett. Vagy: “A szavak bolyhos me­legébe bújnak.” Vagy: “sebezhetetten árnyak al­szanak.” — Költészete labirintusában meghökkentő kijelentések, formarobbantó versek torlaszai állítják meg a ritmussal ringatott, rímeket pendítő verseket. A túl szigorú költő egy versében némi hetykeséggel írja:­ “aki nem érti, pattogtasson kukoricát­­az utca­sarkon­’ Az olvasó aligha teljesíti a felszólítását. Még a vers hatása ott van, amelyet oldalakkal előbb olvasott a Budapesten született fiatal nőről. Pár vonásnyi lelki és testi rajz. A nő, aki könyvei piramisáról lé­pegetett le sarjú illatú irodalommal a hóna alatt, pep­­szikólát szürcsölt rémregénybe túrt, zöld szőnyegre hasalt s amikor a konyhából már szállt a gulyásillat, kivett egy halkonzervet a hűtőszekrényből. u­gyanily könnyedséggel vázolja a lépcsőn álló modelljét, akinek arcát a görög szobor ihlette át­tet­szebbre, tomporát egy váza gömbölyebbre. A kép­zelet látványa ez, “a szem, az orr, a comb”. Aztán a nő lélegzete kihűl, muzsikáló ujjai beledermednek a szeplőtlen anyagba, “így kövült át mindene lassan a halhatatlanságba.” E versei is hivatása miatt tit­kolt rejt­ékből szólaltak meg. Kimagaslik a “Curriculum spirituálé”. Ágoston elmélyülés őszinteségével írja: “Míg vártam istent, vágyaim alatt ágaskodott már az eret­nek szálka.” Az önmagáról szóló verse elragadtatott olvasója strófától-strófáig, lélegzet-visszafojtva kö­veti a mélyből magasba iramló szavakat. Az eszmélés­­nek, gyötrelmeknek forró lávája lövelli fel azokat, akár Wilde Oskar De profundis-a. Aztán ismét vál­takozó hatású versek egymásutánja. Alig találkoz­tam költővel, aki oly sokszor hevít, hol meg lekiűt. Álomszerűen szép mondatokat lehangoló prózaiság követ. Szab­adi versei legtöbbjéből hiányzik a rejtett, gondolati ritmus, amelyet a közösségi érzés nagy köl­tője, Walt Whithman hozott az irodalomba s ná­lunk Kassák, Bartalis, Babits, Kosztolányi művei­tek. E műfajt elhervasztotta a forma egyformasá­gával kiváltott unalom. Ez méginkább áll a forma­bontó versekre, amelyekkel Tűz Tamás is kísérle­tezik. A formabontó költészet valójában nem is verse­lés, hanem darabokra tört, szeszélyesen szétszórt, la­za összefüggésű gondolatok halmaza. Megfejtésé­hez lelemény kell, akár a rejtvényekhez. És többnyi­re hiányzik belőlük a tűz, a Walt Whithman szabad­verseinek magukkal ragadó sodra. Tűz Tamás mindkét műfajban tud meglepőt ad­ni. Például Párisról írott verseiben. Érdekes meg­látással, vízió­san, ironikus pillanatfelvételekkel, apokaliptikus jóslattal. Bea jelenen túl a jövőig az olyan versei érkeznek el, mint az Tn illő tempore. ■—­­Saját maga által tört ösvényen, színdús képzelettár­sítással megelevenítő erővel. Ezt tanúsítják a záró­sorok: “Mielőtt észbe kapnék, talán kiröppen már zseb­­kendőn, bűvös tegezetből a nekem szánt,­ rég őr­zött, mérgezett nyíl, hogy révbe jusson bennem halálosan és üdvöt hozón egy elfelejtett homályos bordaközben. ’ ’ Majd így ír: “Magamra maradtam töredező, fakuló arcké­peddel, mit már darazsak feketesárga csíkjai ke­reszteznek s a kisvasút is, mi itt fut be az alagútba. Úgy kell kihámoznom belőlük fanyar kis mosolyod, a durcás ráncokat homlokodon, a gyerekesen elsietett frissen szült szavakat, miket valaha Balassa sóhajai közé csempésztem be. Igazából te voltál nekem a költészet és a nyelv az ékezet és a szókincs Vetélkedtünk mámorosan a lágyuló boltozat alatt. Vitánkba belekondult egy bazilika vén harangja, s én akkor észre vettem hogy te vagy az örök és nem a város te vagy a legyőzhetetlen és nem a márványkapu. Hangodban benne zengett a föld az ég a tenger és az élet. Hogy pára vagy te is meg én is, kit érdekel­­? Ma vagy holnap úgyis indulunk már vissza a városból haza, haza.” Irodalmunk papköltői között, Tűz Tamás az első, akiből leplezetlen őszinteséggel szólal meg a szerelem és akiről elmondhatjuk azt is, hogy újat hozó színek­kel tette dúsabbá a magyar költészet flóráját. A verseket tömör és az író egész életét felvázoló önéletrajz, meg szüleit, őt magát, barátait megörökí­tő fénykép­gyűjtemény követi. A könyv első része Kemenes Géfin Lászlónak a stilisztikai pontosság mérlegelésével készült magas tudósi igényű tanulmánya Tűz Tamás költészetével foglalkozik. — A borítólap érdekes rajza alatt a ki­váló magyar festőművész aláírása: “Gyula Varjas”. Megrendelhető a szerzőnél: 2234 Ellesmere Rd., Carboro, Ont. MÍG 399, Canada. — MAGYARSÁG ŐRJARAT “SENKIT MEG NEM SÉRTENI,­­ MINDENKINEK MEGADNI, AMI ŐT MEGILLETI!” Az UNCA 51. Magyar napot rendezett július hó 11-én a Litván Clubnak gyönyörű ]­­arkj­ában. Gondos előkészület volt és minden jó lett volna, hogyha az időjárás is szé­pen viselkedik... Bellát a rádió állandó tornádó­ veszélyt, jelentett és még azokat is elriasz­totta, akik csakugyan ké­szültek a Magyar Napra. Ilyenformán, csak vala­mi, százhúszon —“zajlot­tunk­’ — a ‘tömeget’ mí­melve... Egy szó, mint száz : a rendezőség minden elis­merést m­egé­rdemel! Valley Géza, az UMCA fáradhatatlan elnöke fele­ségestül (Amália) élén járt a rendezésnek. Nagy segítségükre volt Molnár Béla, Szarka Lajos, Fá­bián Jzsef, Tereny Anna, a Bück-házaspár. A műsort a teremben kellett megtartani. Nívós volt, mint máskor is. Ma­gyar ünnepi beszédet az UMCA-elnök mondott,­­ angolul pedig dt. Göndör Kálmán ref. lelkész . A műsor­vezetői tisztet Dr. Török Dénes a tőle már megszokott frissességgel, szellemességgel látta el. Selmeczi Gábor tökéle­tes előadásban tolmácsol­ta Tollas Tibor egyi ver­sét. Csorba Csilla szava­latát is örömmel vették. Szarka Lajos alelnök a záróbeszédben mondott kö­szönetet mindenkinek. A szakácsnak, Salamon Juliska, Azubersky Júlia, meg a többbiek szíves ki­szolgálást végeztek. — A­­báréiban láttuk Lak­­ner Sándort, Buck And­rást. — Kijött a Magyar Nap­ra Ft. Dizmacsek Ferenc plébános, aki imát mon­dott, ott volt Ft. Dr. Csia György ref. lelkész, Bérei József, a Magyar Ház ki­tűnő elnöke. — A pitts­­burghi cserkészek nevé­ben C­soba, Csilla és Vára­­dy Karika, volt zászló­tartó. — Monongaheláról özv. Chuka Vilmosné. — Brownsvilléről Tóth Mi­hály jött el. Selmeczi Jó­zsef, a Prof. Cub alelnök, Czernai Gábor volt UM­­CA. elnök, feleségestől is ott volt, Törökék családos­tól, barátaikkal és a mi kedves hazelwoodiaink: Nagy János, Petőházy Fe­renc, Síró Lajos, Kerék­gyártó György, Kerék­gyártó János, Cséfalvy Elemér, Bíró Lajos Mc­­keesportról Dénes Ferenc fiaival. ... És mások. (Talán jövőre majd jobb időt kapunk!) 5. oldal A XI. Krónika a clevelandi Magyar Tár­saság díszes kötésű, tar­talmas könyve az 1966-os “ Magyar Kongresszus” - ról megjelent. Ismerteté­sére visszatérünk. — REMEMBER 4th of JUNE, 1920. JUSTICE FOR HUNGARY! Maradj meg magyarnak!

Next