Magyarság, 1976 (51. évfolyam, 1-48. szám)
1976-07-23 / 28. szám
1976. július 23. Barangolás Tűz Tamás álomvilágában Írta: Szitnyai Zoltán Kevés nagyobb élményem van, mint írott alkotáson át belesnem egy lélek rejtekébe. — Tűz Tamásnak ‘Hova tűntek a szitakötők” című könyvének versei kitáruló őszinteséggel teszik láthatóvá érzelmi és szellemi életének zugait. Pályája a hontalanságban vált irodalomtörténelmivé, de indulásaikor még Babits volt az irodalmi törekvések legfőbb fóruma és a Nyugatban való megjelenés az írói elhivatottság bizonyítéka. Az elindító bátorítást Harsányi Lajostól, az elhallgatott kiváló papköltőtől kapta, de a Nyugatból lett Magyar Csillagban közölt verseivel vette tudomásul az irodalmi világ. Művében sem szóvirág, sem banálissá koptatott kifejezés. Nem politizál, de rávilágít az örök igazságokra. Költészetét a meglátás és szemléltetés eredetisége jellemzi. Mint például: “Nyivákol a vers, mert a szedő a rímre lépett. Vagy: “A szavak bolyhos melegébe bújnak.” Vagy: “sebezhetetten árnyak alszanak.” — Költészete labirintusában meghökkentő kijelentések, formarobbantó versek torlaszai állítják meg a ritmussal ringatott, rímeket pendítő verseket. A túl szigorú költő egy versében némi hetykeséggel írja: “aki nem érti, pattogtasson kukoricátaz utcasarkon’ Az olvasó aligha teljesíti a felszólítását. Még a vers hatása ott van, amelyet oldalakkal előbb olvasott a Budapesten született fiatal nőről. Pár vonásnyi lelki és testi rajz. A nő, aki könyvei piramisáról lépegetett le sarjú illatú irodalommal a hóna alatt, pepszikólát szürcsölt rémregénybe túrt, zöld szőnyegre hasalt s amikor a konyhából már szállt a gulyásillat, kivett egy halkonzervet a hűtőszekrényből. ugyanily könnyedséggel vázolja a lépcsőn álló modelljét, akinek arcát a görög szobor ihlette áttetszebbre, tomporát egy váza gömbölyebbre. A képzelet látványa ez, “a szem, az orr, a comb”. Aztán a nő lélegzete kihűl, muzsikáló ujjai beledermednek a szeplőtlen anyagba, “így kövült át mindene lassan a halhatatlanságba.” E versei is hivatása miatt titkolt rejtékből szólaltak meg. Kimagaslik a “Curriculum spirituálé”. Ágoston elmélyülés őszinteségével írja: “Míg vártam istent, vágyaim alatt ágaskodott már az eretnek szálka.” Az önmagáról szóló verse elragadtatott olvasója strófától-strófáig, lélegzet-visszafojtva követi a mélyből magasba iramló szavakat. Az eszmélésnek, gyötrelmeknek forró lávája lövelli fel azokat, akár Wilde Oskar De profundis-a. Aztán ismét váltakozó hatású versek egymásutánja. Alig találkoztam költővel, aki oly sokszor hevít, hol meg lekiűt. Álomszerűen szép mondatokat lehangoló prózaiság követ. Szabadi versei legtöbbjéből hiányzik a rejtett, gondolati ritmus, amelyet a közösségi érzés nagy költője, Walt Whithman hozott az irodalomba s nálunk Kassák, Bartalis, Babits, Kosztolányi műveitek. E műfajt elhervasztotta a forma egyformaságával kiváltott unalom. Ez méginkább áll a formabontó versekre, amelyekkel Tűz Tamás is kísérletezik. A formabontó költészet valójában nem is verselés, hanem darabokra tört, szeszélyesen szétszórt, laza összefüggésű gondolatok halmaza. Megfejtéséhez lelemény kell, akár a rejtvényekhez. És többnyire hiányzik belőlük a tűz, a Walt Whithman szabadverseinek magukkal ragadó sodra. Tűz Tamás mindkét műfajban tud meglepőt adni. Például Párisról írott verseiben. Érdekes meglátással, víziósan, ironikus pillanatfelvételekkel, apokaliptikus jóslattal. Bea jelenen túl a jövőig az olyan versei érkeznek el, mint az Tn illő tempore. ■—Saját maga által tört ösvényen, színdús képzelettársítással megelevenítő erővel. Ezt tanúsítják a zárósorok: “Mielőtt észbe kapnék, talán kiröppen már zsebkendőn, bűvös tegezetből a nekem szánt, rég őrzött, mérgezett nyíl, hogy révbe jusson bennem halálosan és üdvöt hozón egy elfelejtett homályos bordaközben. ’ ’ Majd így ír: “Magamra maradtam töredező, fakuló arcképeddel, mit már darazsak feketesárga csíkjai kereszteznek s a kisvasút is, mi itt fut be az alagútba. Úgy kell kihámoznom belőlük fanyar kis mosolyod, a durcás ráncokat homlokodon, a gyerekesen elsietett frissen szült szavakat, miket valaha Balassa sóhajai közé csempésztem be. Igazából te voltál nekem a költészet és a nyelv az ékezet és a szókincs Vetélkedtünk mámorosan a lágyuló boltozat alatt. Vitánkba belekondult egy bazilika vén harangja, s én akkor észre vettem hogy te vagy az örök és nem a város te vagy a legyőzhetetlen és nem a márványkapu. Hangodban benne zengett a föld az ég a tenger és az élet. Hogy pára vagy te is meg én is, kit érdekel? Ma vagy holnap úgyis indulunk már vissza a városból haza, haza.” Irodalmunk papköltői között, Tűz Tamás az első, akiből leplezetlen őszinteséggel szólal meg a szerelem és akiről elmondhatjuk azt is, hogy újat hozó színekkel tette dúsabbá a magyar költészet flóráját. A verseket tömör és az író egész életét felvázoló önéletrajz, meg szüleit, őt magát, barátait megörökítő fényképgyűjtemény követi. A könyv első része Kemenes Géfin Lászlónak a stilisztikai pontosság mérlegelésével készült magas tudósi igényű tanulmánya Tűz Tamás költészetével foglalkozik. — A borítólap érdekes rajza alatt a kiváló magyar festőművész aláírása: “Gyula Varjas”. Megrendelhető a szerzőnél: 2234 Ellesmere Rd., Carboro, Ont. MÍG 399, Canada. — MAGYARSÁG ŐRJARAT “SENKIT MEG NEM SÉRTENI, MINDENKINEK MEGADNI, AMI ŐT MEGILLETI!” Az UNCA 51. Magyar napot rendezett július hó 11-én a Litván Clubnak gyönyörű ]arkjában. Gondos előkészület volt és minden jó lett volna, hogyha az időjárás is szépen viselkedik... Bellát a rádió állandó tornádó veszélyt, jelentett és még azokat is elriasztotta, akik csakugyan készültek a Magyar Napra. Ilyenformán, csak valami, százhúszon —“zajlottunk’ — a ‘tömeget’ mímelve... Egy szó, mint száz : a rendezőség minden elismerést megérdemel! Valley Géza, az UMCA fáradhatatlan elnöke feleségestül (Amália) élén járt a rendezésnek. Nagy segítségükre volt Molnár Béla, Szarka Lajos, Fábián Jzsef, Tereny Anna, a Bück-házaspár. A műsort a teremben kellett megtartani. Nívós volt, mint máskor is. Magyar ünnepi beszédet az UMCA-elnök mondott, angolul pedig dt. Göndör Kálmán ref. lelkész . A műsorvezetői tisztet Dr. Török Dénes a tőle már megszokott frissességgel, szellemességgel látta el. Selmeczi Gábor tökéletes előadásban tolmácsolta Tollas Tibor egyi versét. Csorba Csilla szavalatát is örömmel vették. Szarka Lajos alelnök a záróbeszédben mondott köszönetet mindenkinek. A szakácsnak, Salamon Juliska, Azubersky Júlia, meg a többbiek szíves kiszolgálást végeztek. — Abáréiban láttuk Lakner Sándort, Buck Andrást. — Kijött a Magyar Napra Ft. Dizmacsek Ferenc plébános, aki imát mondott, ott volt Ft. Dr. Csia György ref. lelkész, Bérei József, a Magyar Ház kitűnő elnöke. — A pittsburghi cserkészek nevében Csoba, Csilla és Várady Karika, volt zászlótartó. — Monongaheláról özv. Chuka Vilmosné. — Brownsvilléről Tóth Mihály jött el. Selmeczi József, a Prof. Cub alelnök, Czernai Gábor volt UMCA. elnök, feleségestől is ott volt, Törökék családostól, barátaikkal és a mi kedves hazelwoodiaink: Nagy János, Petőházy Ferenc, Síró Lajos, Kerékgyártó György, Kerékgyártó János, Cséfalvy Elemér, Bíró Lajos Mckeesportról Dénes Ferenc fiaival. ... És mások. (Talán jövőre majd jobb időt kapunk!) 5. oldal A XI. Krónika a clevelandi Magyar Társaság díszes kötésű, tartalmas könyve az 1966-os “ Magyar Kongresszus” - ról megjelent. Ismertetésére visszatérünk. — REMEMBER 4th of JUNE, 1920. JUSTICE FOR HUNGARY! Maradj meg magyarnak!