Mérleg, 1981 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
Kérdés — felmér Téma: a bizalmi jogkör Kérdés: A Munka Törvénykönyve 16. §-a alapján a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges a szakszervezet választott tisztségviselőjének munkaviszonyával kapcsolatos több fontos kérdésben történő döntéshez. Kit kell közvetlen felsőbb szakszervezeti szervnek tekinteni? Felelet: Annak a dolgozónak, akinek több választott szakszervezeti tisztsége van, mindig a legmagasabb tisztségének megfelelő közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv jogosult a Munka Törvénykönyvében biztosított jogok gyakorlására. A SZOT állásfoglalása alapján a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv mindenhol operatív testület legyen. Közvetlen felsőbb szakszerevzeti szerv: 1. Ahol összevont taggyűlés van: bizalmi helyettes, bizalmi, főbizalmi helyettes, főbizalmi és a társadalmi munkabizottság tagjai esetén — a szakszervezeti bizottság. Az szb tagjai, az szvb tagjai, a társadalmi munkabizottságok vezetői, a vállalati munkaügyi döntőbizottság vezetője és tagjai esetében — a megyei, budapesti bizottság, a középszervi jelleggel működő tröszt, nagyvállalati szakszervezeti bizottság. 2. Ahol bizalmi testület működik: a testület tagjai, az szvb tagjai, a munkabizottságok vezetői, a munkaügyi döntőbizottság vezetője és tagjai esetében — a megyei, budapesti bizottság, a középszervi jelleggel működő tröszti, nagyvállalati bizalmi testületek. Ahol kétszintű bizalmitestület működik, a 2. pontban jelzett tisztségviselők jogvédelmét az eggyel magasabb szintű bizalmi testület szakszervezeti bizottsága látja el. 3. Az a bizalmihelyettes, bizalmi, főbizalmihelyettes, főbizalmi és társadalmi munkabizottsági tag, aki nem tagja a bizalmi testületnek — a szakszervezeti bizottság. Kérdés: A bizalmi testület hatáskörébe utalt kérdésekben a döntést lehet-e más szervek hatáskörébe vonni, vagy utalni? Felelet: Nem lehet. A bizalmi testület ülésein a hatáskörbe utalt kérdéseket mindig konkrét döntéssel kell lezárni. Ha erre valamilyen ok miatt nincs mód, a témát ismét vissza kell vinni a testület elé. Kérdés: Milyen legyen a bizalmi munkája a bizalmi testület ülései között? Felelet: A bizalmiak csak akkor tudnak eredményesen részt venni a testület munkájában, ha maguk mögött érzik a szakszervezeti csoport többségének véleményét és támogatását. A testület két ülése között ennek a háttérnek a kialakítása, erősítése, formálása a legfontosabb feladat. Ha a bizalmi nem akar passzív szemlélője maradni a testületi üléseken zajló eseményeknek, akkor szüntelenül gyarapítania kell ismereteit, tudását. A csoportélet keretében megfelelő kapcsolatot kell kiépítenie csoportja tagjaival, és bizalmi társaival is. Képesnek kell lennie a központi akaratot a tagság körében gyorsan, lényegretörően ismertetni, elfogadtatni és érvényesíteni. Képesnek kell lennie arra is, hogy a tagság akaratát, álláspontját értékelje és ha azt helyesnek, jónak tartja, kifejezze és érvényesítse, mindezzel formálva a csoport tagjainak felfogását, nevelve őket a közösség szolgálatára. Kérdés: Mit értünk állásfoglalás alatt? Felelet: A határozathozatal egyik formája az állásfoglalás. Erre olyankor kerül sor, amikor a szakszervezeti vezetőtestület egy adott kérdésben, vagy kérdéscsoportban saját hatáskörében nem határozhat, de szükségesnek tartja álláspontját kifejteni, illetve rögzíteni, mintegy igényelve a döntésre jogosult szervektől és vezetőktől, hogy intézkedéseik megtételekor ezt vegyék figyelembe. Állásfoglalásra kerülhet sor a gazdálkodás alakításával összefüggő kérdésekben. Ez esetben megfogalmazzák a szakszervezet véleményét, ajánlásait és a testület a gazdasági vezetőktől igényli az intézkedést. Állásfoglalás az is, ha a testület megbízást ad alsóbb szerveknek, vagy saját vezetőinek, hogy meghatározott — még folyamatban lévő — ügyben az állásfoglalás értelmében járnak el, intézkedjenek. Kérdés: A bizalmi munka módszere az egyetértési jog gyakorlásakor mikor helyes? Felelet: Akkor helyes, ha nem saját egyéni véleményére alapoz csupán, hanem minden egyetértésre váró kérdésben megkérdezi a csoporttagok véleményét, megvitatja velük a készülő döntést és figyelembe veszi észrevételeiket. A csoport tagsága, minthogy jól ismeri a dolgozókat, megfelelő érvekkel és tárgyilagos szemlélettel segítheti a helyes véleményformálást, melyet azután a bizalmi egyetértési jogának gyakorlásakor érvényesíthet az illetékes fórumok előtt. M. F. 2 FIGYELŐNK KEDVEZŐEN FEJLŐDÖTT A BELKERESKEDELEM. Az elmúlt öt év eredményeinek gyorsmérlegét összegezte ezen a címen az az MTI-tudósítás, melyet majd mindegyik országos és megyei lap közölt Ebből az MTI-anyagból megtudhatjuk többek között, hogy az eddigi számítások szerint a kiskereskedelem áruforgalma, folyó áron, az 1975. évi 218,4 milliárd forintról 1980-ra mintegy 346 milliárd forintra emelkedett. A tervidőszakban a lakosság 520,7 milliárd forintért vásárolt élelmiszereket és élvezeti cikkeket, ruházkodásra 238,3 milliárd forint jutott, s legjobban növekedett a tartós fogyasztási cikkek forgalma. A háztartások ugyanis 666,8 milliárd forint értékű vegyes iparcikkel lettek ellátottabbak. Az elmúlt öt évben — annak ellenére, hogy a fővárosban némiképp elmaradtak a hálózatfejlesztésben — sokat javultak a vásárlási körülmények is. De beszámol arról is ez a tudósítás, hogy a tervidőszak első évében 90 ezer, 1980-ban 110 ezer, az öt év alatt pedig összesen 591 200 személyautót vásárolt a lakosság. VEVŐCSÁBÍTÁS. Mi mindent próbál meg a kereskedelem, milyen új eszközökkel és ötletekkel igyekeznek az üzletek számára vásárlóközönséget toborozni? Erről olvashattunk cikket a Magyarországban. Dicséri ez az írás a kereskedelem kezdeményező kedvét és szellemességét. Mint Bedecs Éva megállapítja, az ember csak kapkodja a fejét, a fogyasztó ámul és új fogalmakkal ismerkedik, többek között azzal, hogy mi az a „fizess és vidd!”-elv, mit jelent a diszkont, miért árul olcsóbban az Expo Áruház és csakugyan egy ugrás-e a Sugár? Ez valami nyugati dolog — gondolják sokan és van is valami benne, mert az effajta vevőcsábító akciók nem számítanak magyar találmánynak. Vegyük példának a tavalyi év sokat vitatott kereskedelmi slágerét, a boltok csütörtöki meghosszabbított nyitvatartási idejét. Most már, amikor egyértelműen igazolódott, hogy a bevásárló csütörtök Magyarországon sem mondott csütörtököt, igazán nem kell titkolni, hogy a maratoni vásárlónapok ötlete külföldön járó kereskedelmi szakemberektől származik, akik már évek óta tapasztalták, hogy a nyugati nagyvárosokban a boltok és áruházak nyitvatartási ideje igyekszik alkalmazkodni a vásárlók kívánságához. De idézi ez a cikk a Skála-Coop vezérigazgatójának, Demjén Sándornak azt a véleményét is, mely szerint „a sűrű fillér jobb, mint a ritka forint”. A továbbiakban olvashatunk ebben az írásban arról is, hogy mi igazolja a Skála- Expo létrejöttének szükségességét. A vásárigazgatóság télen, a holt idényben is igyekszik hasznosítani a pavilonok területét, a Skála pedig a kiköltözéssel a nagy karácsonyi csúcsforgalmat igyekezett enyhíteni. A sokat eladni, de olcsón, ma is klasszikus, egyszersmind időszerű üzletpolitikai sakkhúzásnak bizonyult. A diszkont ezúttal is beváltotta a hozzáfűzött reményeket. De ír Bedecs Éva a cikkében a nemrégiben megnyílt Sugár központ vonzerejéről és a Corvinról is, melynek jelszava: rugalmasabban alkalmazkodni a vásárlási szokásokhoz. A vevő ugyanis szívesen vásárol ott, ahol mindent megkap egy helyen, így az élelmiszert is. A Centrum áruházak 1980 januárjában szentesített élelmiszer-programjának egyik első fegyverténye volt például, hogy még a nyáron megnyílt a Corvin csemegeosztálya. A MAGYAR NEMZET EGYIK VEZÉRCIKKÉBEN ARRÓL ÍRT RÁCZ JUDIT, hogy az ipar és kereskedelem szorosabb együttműködése bővíthetné a kínálatot. Ez azonban többé-kevésbé sajnos, még ma is csak óhaj. Ipar és kereskedelem rendszeresen találkozik az úgynevezett börzéken, ahol a hazai gyártók teljes kínálatát egy helyen láthatják — s megrendelhetik — a kereskedők. Hogy miért nem kerül mégsem minden szép, divatos holmi a vevőkhöz? Mert — a várakozásul ellentétben — még ma sem születnek valódi szerződések ezeken az éppen e célra rendeltetett bemutatókon. Mert a szériagyártáshoz gyakran nincs megfelelő alapanyag, mert nem tudják garantálni az időbeni szállításokat, s még számtalan létező, de el nem fogadható indok teszi „döcögőssé” az összhang megteremtésének útját. ESSEN & TRINKEN: „Hasznos” masinákat ajánl ez a népszerű német gasztronómiai magazin azoknak, akik nem akarnak mindig szigorúan diétázni és az elfogyasztott kalóriákat számlálni. Ilyen például az a „beszélő” jégszekrény, melynek ha kinyitják az ajtaját, így figyelmezteti a torkoskodót: Már megint ennivalót keresel? Hát nem szégyelled magad? Majd meglátod, mi lesz ebből, te hájpacni. A „beszélő” jégszekrénynél lényegesen olcsóbb és ezért nagyobb jövő elé tekinthet viszont az a villa, amely zöld színt mutat — igaz, rövid ideig —, ameddig szabad enni, és pirosat, amikor már nem. De ha ekkor is szájába venné a mohó tulajdonos, enyhe áramütés a büntetése. Piacra dobtak ezeken kívül egy úgynevezett diétakomputert is. Ez összeadja a napközben megevett kalóriákat és estére eldönti: fogyasztható-e még valami? Természetesen ez a csodamasina is számol az emberi gyengeséggel: ha mégis enne a tulaj, a gép hangosan fogyasztó tornára ad utasítást. Például, egyetlen vékony szendvicsért 30 perc futással kell fizetni. A kérdés ezek után azonban már csak az, hogy miként lakhat mégis jól az ember, ha ilyen őrködő és éber gépei vannak? A válasz egyszerű: ki kell húzni a dugójukat a konnektorból Egyből elnémulnak. a Magyar Reklámszövetség minősítő versenyén Az esztendő kirakatrendezője A Magyar Reklámszövetség a kirakatrendező szakma fejlődésének és magas szintű bemutatkozásának elősegítésére meghívásos, minősítő szakmai kirakatversenyt hirdetett. A verseny célja az volt, hogy olyan szintű kirakatok készítésére ösztönözzön, amelyek tükrözik kirakatkultúránk értékeit, egyben országosan meghatározó, előremutató szerepet töltsön be, jelölve a követendő utat a kirakatrendezők számára. A minősítő szakmai versenyt november 7-e tiszteletére hirdették meg, a szövetség az országos, fővárosi és a megyei kirakatversenyeken első helyezést nyert szakembereket kérte fel a részvételre. A feltételek között szerepelt, hogy a „szakmai diplomát" már elnyert kirakatrendezők nem indulhattak, az alkotó jelleg érvényesülése végett a kirakat csak egy ember munkája lehet. A kiírás értelmében csak azok nyerhették el a minősítést igazoló „szakmai diplomát”, akik az elérhető maximális 100 pontból 80-nál többet kapnak munkájukra. A Magyar Reklámszövetség dekoratőr szakosztályának közelmúltban tartott kibővített vezetőségi ülésén Merena Sándor, a szakosztály titkára értékelte a vezetőség 1980. évi munkáját, a szakmai minősítő versenyt, majd Szabó Imre, a Magyar Reklámszövetség főtitkára adta át aszakmai diplomáikat. Tóthné Rédey Györgyi (Budapest, Úttörő Áruház) 91, Horváth László (Szombathely, Borostyánkő Áruház) 85 és Veres Ildikó (Budapest, Kelenföldi KÖZÉRT) 82 ponttal érdemesült a „szakmai diplomá”-ra, amelynek révén jogot nyertek akirakatrendező mestertanfolyamra. Ugyancsak ezen az ülésen adták át Magyarországon első ízben a Magyar Reklámszövetség által alapított, „az év kirakatrendezője” vándordíját. — Sokan nem is gondolják, milyen nagy felelősség s egyben lehetőség van a kirakatrendezők kezében — mondta Szabó Imre. — Egyáltalán nem közömbösek azok az impulzusok, amelyeket az emberek, különösen a külföldiek a kirakatok által szereznek. Mert mit lát elsősorban az idegen : az utcát, az embereket, a kirakatokat, s a kirakatok előtt állva a látottak jó vagy rossz közérzetre hangolják. E lehetőségekkel jól és felelősséggel élt Dudás József, az Eger és Vidéke Afész dekoratőr csoportvezetője, Szabó Imre, a Magyar Reklámszövetség főtitkára (balról) és Dudás József, „az év kirakatrendezője” vándorserleggel aki az utóbbi két esztendőben sok versenyen jeleskedett. Szakmatörténeti pillanat volt, amikor a 31 éves egri kirakatrendező átvette „az év dekoratőre" vándordíját. Nézzük, mivel vált érdemessé erre a magas szakmai elismerésre? Az 1979-es Agria kirakatversenyen az iparcikk kategóriában a reklám fődíjat nyerte el, élelmiszer-kirakata II. díjat kapott (I. díjat nem adtak ki). Szegeden, az ünnepi heteken a ruházati kategória első díját vitte el, majd a szövetség felkérésére csehszlovákiai versenyen vett részt, s Darabont Tamásnéval közösen készített kirakatukkal II. díjat hoztak el. Az 1979-es évet a fegyveres erők napja alkalmából meghirdetett Heves megyei kirakatverseny II. díjával zárta. Az 1980-as esztendő ugyancsak sok örömet hozott. Az MSZMP XII. kongresszusa tiszteletére hirdetett versenyen különdíjat kapott kirakata. Az Agria ’80-on már valósággal tarolt: élelmiszer-kategória: I. díj, iparés kik-kategória: I. díj és vándorserleg. A szegedi ünnepi játékokon a ruházati kategória fődíját kapta meg kirakatötletének megvalósításáért, s ugyancsak elsődíjas volt a Heves megyei KRESZ-kirakatversenyen. Szabó Zsigmond Eseteim — aprólékokkal vés Klárikától. De mivel az éves szabadság őt is megillette, három hétig egy fiatal hölgy helyettesítette. Ő is aprólékot árul, igaz azonban, hogy „csont” képében. El is határoztam, hogy mivel közel lakom a piachoz, beviszek egy mintát az Állatorvostudományi Egyetem anatómiai tanszékére, hátha hasznát veszik valamire, mert ugyebár fogyasztásra ... Meggondoltam magam, majd csak kibírok három hetet csirkeaprólék nélkül is. Ahogy jártam-keltem a piacon, megláttam az egyik bolt pultján — igaz, kissé letakarva — libaaprólékok sokaságát. És mivel kedvem szottyant rá, vásároltam is egy kilót. Fizettem harminchat forintot, ami tulajdonképpen a „friss” libaaprólék fogyasztói ára. Amikor hazaértem, és kicsomagoltam, csodálkozva vettem észre, hogy apró jégdarabkák csillognak a megvásárolt árun. Vagyis mirelit készítményt kaptam „friss” áru helyett... Azt mondtam magamban, a fene egye meg, nem a két áru közötti árkülönbözet érdekel — pedig ez kilónként tizenhárom forint —, de addig nem vásárolok aprólékot, amíg Klárika vissza nem jön a szabadságáról. Jött azonban a vasárnap és tyúkcomb vásárlására kaptam megbízást a családi konyhafőnöktől. Az egyik boltban ki is választottam egy párat. Tetszett még a színe is, mondtam magamban, hogy ez a tyúkocska alaposan becsapta társait, mert kiválogatta a tápszerből a kukorica javát. Most kivételesen nem a minőséggel volt fenntartásom, inkább azzal, hogy a kiválasztott áruhoz ,,mellékelték” a tyúkocska farrészét is ... Ismét eszembe jutottak az aprólékokkal kapcsolatos korábbi tapasztalataim, melyekért korántsem illeti elismerés az illetékeseket. A minőség ... ? Vagy talán én lennék nagyon is „aprólékos”? Erre tessék már válaszolni nekem. Varga Zsigmond VII., Hernád u. 14. A Ai tagadás, szeretem a szárnyasaprólékot, méghozzá válogatás nélkül, legyen az liba, kacsa, csirke, pulyka. Lehet, hogy gyermekkori emlékeimből fakadnak a vágyak, ugyanis gyermekkoromban nekünk mindig csak az aprólék jutott osztályrészül, a „főbb”, nemesebb darabok mindig édesapámat illették. Nos, mind a mai napig változatlan az aprólékok iránti hűségem és a Garay piacon rendszeresen vásárolom is a mindenki által közkedvelt, ked-