Mozgó Képek, 1985 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1985-07-01 / 7. szám
14 Eddig évente huszonnyolc népszerű-tudományos film készült a MAFILM Népszerű-tudományos és Oktatófilm Stúdiójában, ebben az évben már csak húszat tervezhetünk. Ezt a mennyiséget is csak úgy, hogy olyan országos intézményekkel működünk együtt, amelyek célkitűzései azonosak a mi feladatainkkal. Ezek az intézmények jelentős összeggel támogatják a stúdió munkáját. A kapcsolatok azért nélkülözhetetlenül hasznosak, mert ezek a szervezetek amúgy is foglalkoznának hasonló témákkal. Igaz, hogy némi kompromisszum is van az együttműködésben, mivel ők adják a pénzt, bizonyos dolgokat meg is határoznak. Ám senkinek sem érdeke, hogy rossz film szülessen, e kapcsolatok többségükben pozitívak. Elsőként az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal kötött együttműködési szerződést stúdiónkkal 1980-ban, évi három filmre. A témákat közösen határoztuk meg, és a költségek felét vállalta az OKTH. Jó hangulatú együttmunkálkodás alakult ki, a természetet szerető, munkájukat hivatásnak tekintő szakembereket ismerhettünk meg. E szerződés keretében jött létre a természetvédelmi területeinket bemutató sorozat. A puszta emeleteit Kis József és Zöldi István készítette; az Élő és holt kincsek, az Ősborókás Dél-Magyarországon alkotói: Hárs Mihály és Borbély János. A környezetvédelem témakörében A tiszta levegőért (rendező-operatőr: Schuller Imre), a Nézőpont kérdése rendező-operatőr: Lakatos Iván) és a Holt folyó völgyében (rendezte: Dévényi László, operatőr: Zöldi István) című filmet. Közülük több jelentős elismerést, nívódíjat is kapott. 1982 óta dolgozunk együtt a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjával. Itt a mai magyar képző- és iparművészet alkotásainak bemutatását, egy-egy művészeti ág összefoglaló jellemzését tűztük ki célul. Egy-egy sorozat egy-egy alkotó csoporthoz kötődött, és így eszközeikben is egynemű alkotások születtek. Ilyenek voltak György István rendező és Neményi Ferenc operatőr filmjei. Vallomások a grafikáról, valamint Gondolatok a grafikáról, majd a több részes műteremlátogatás-sorozat, amely a mai magyar festészet vagy ötvösművészet meghatározó személyiségeivel és alkotásaival ismerteti meg a nézőt. Jó a viszonyunk az Országos Egészségnevelési Intézettel. Rendelnek és támogatnak is filmeket. Az így készültek közül kiemelem dr. Buglya Sándor rendező és Kurucz Sándor operatőr a koraszülések emelkedésének okait vizsgáló Minden tizedik című filmjét, valamint Préda Tibor rendező és Tiefbrunner László operatőr kitűnő munkáját, A dohányzó embert. Mindkettő komoly társadalmi kérdéseket is felvet, és jól szolgálja az egészségnevelést. Kissé már misszionáriusnak érzi magát ezen a területen az ember. Sok a baj az egészségügyi kultúrával - például a szexuális kéz- SZEDLAY PÉTER Együttműködéseink déssel. A témával foglalkoznunk kellene - a sajtón kívül filmen is de alig merünk hozzákezdeni. Köztudottan prűd ember a magyar. Hol a határ a jó egészségügyi felvilágosító film és a pornográfia között? Nehéz a lecke. Mindenesetre szeretnénk elkezdeni egy efféle „okító” filmet az Egészségnevelési Intézettel közösen. Meg kell említenem a Reflektor Kiadóval való kapcsolatunkat is. A politikai képzéshez készülő filmjeinket használják, igénylik. Ezzel az intézménnyel még nem állunk szerződésben, de több film megrendelésével, illetve támogatásával komoly partnerei a stúdiónak. Másik profilunk: az oktatófilm-készítés. Itt a témaválasztás a külső szervezetek feladata. A Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium megbízásából készülő filmeket az Agroinformmal, a szakmunkásképzést szolgáló filmeket az Országos Pedagógiai Intézettel, a közoktatás és a felsőoktatás számára készülőket az Országos Oktatástechnikai Központtal egyeztetve készítjük. A Magyar Televízióban bemutatott stúdiónkban készült művekkel mostanában elégedettebb vagyok. Lehet, hogy elégedettségem egyetlen ember nevéhez fűződik: Pogány Éváéhoz. Amióta ő a televízió filmosztályán stúdiónkkal foglalkozik, ügyének tekinti, hogy bemutassák filmjeinket. Korábban a közművelődési filmek témáját alig egyeztettük a televízióval. A kapcsolatok most éledeznek. Néhány film közös gyártásában már megegyeztünk. Az együttműködés persze nemcsak hazai „pályára” vonatkozik. Rendszeresen készítünk közös filmeket a szocialista országokkal. A természet titkai című sorozatunk a szovjetekkel, bolgárokkal koprodukcióban születik. Minden ország öt-öt perces részt ad a kiválasztott témához, majd a Szovjetunióban a Centraancsfilm-gyárban, Zgurigyi (a világhírű természetfilm-rendező) vezetésével készülnek el a végleges változatok. Bemutatóra vár a bolgár Vreme stúdióval nemrégiben befejezett közös munkánk, a Lappangó élet. Arról szól, hogy némely növény kedvezőtlen körülmények között látszólag elpusztul, kiszárad, ha nem kap vizet, de amint kedvező körülmények közé kerül, táplálékhoz jut, újra kivirágzik. Ugyancsak együttműködünk a lengyel filmgyártás lódzi népszerű-tudományos stúdiójával. Legutóbb Bem Józsefről készítettünk egész estét betöltő művet. A gyermekkort és az ifjú éveket lengyelek vitték filmre, a szabadságharcban vállalt szerepét és aleppói pasaságának időszakát mi. Ezután az alkotócsoportok „összeillesztették” a filmet. Nagyszerűen sikerült, a két rendező - Vitéz Gábor és Stanislaw Janicki - egy hullámhosszon élte át Bem alakját. Korábban ugyan volt egy afféle idealizált Bem apó-képünk, de a mostani koprodukció (játékfilmes elemeket is használva) a teljes életutat járja be. A szovjetekkel és a csehszlovákokkal az atomenergiai ipar helyzetéről készítünk filmet. Természetesen mi Paksot mutatjuk be. A kubaiakkal együtt Magyarország geológiai helyzetéről szeretnénk filmet csinálni. A közös munka azért érdekes, mert szakemberek megállapították, hogy hazánkban pár ezer évvel ezelőtt ugyanolyanok voltak a geológiai viszonyok, mint most Kubában. Az NDK-val azért nincs igazán kapcsolatunk, mert náluk évekkel ezelőtt összevonták a népszerű-tudományos filmet a dokumentumfilmmel. Most kezdenek ismét külön népszerű tudományos filmeket gyártani. Tulajdonképpen mindegyik kapcsolatunknak örülünk, mégis örökké elégedetlenek vagyunk, mert tudjuk, hogy még mennyi mindent tudnánk csinálni. A filmjeinket szeretik, országszerte érezhető az igény. Szerintem ezeknek a filmeknek a reneszánszát hozza majd a video. Ettől együttműködésünk újabb horizontját remélem. ■ Holt folyó völgyében. Jelenet Zöldi István rendező-operatőr filmjéből Gondolatok a grafikáról - Feledy Gyula. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjával közösen készített film rendezője: György István, operatőre Neményi Ferenc Február 24., vasárnap. A budapesti Marczibányi téri Művelődési Központ délelőtti programjára a szakadó hó ellenére is rengetegen érkeztek. A színházteremben több száz kiabáló gyerek. Mesematiné bábokkal, bohócokkal. A reflektorok azonban nem a színpad felé fordulnak. A MAFILM Híradó- és Dokumentumfilm Stúdiójának munkatársai a gyerekek arcát figyelik. Fehéri Tamás forgatja legújabb dokumentumfilmjét a spontán szerveződő közösségekről. Nem egy korábbi munkájában, az Ideoda címűben, vagy a Szomszédokban ennek éppen ellenkezőjét, a felülről szervezett, formális közösségek létezését tanulmányozta. Vajon megtalálja-e a pozitív példát? A színházi előadás után a központ aulájában zajló kirakodóvásárt filmezi Surányi Z. András kamerája. Itt a gyerekek szülei nézelődnek, vásárolnak. Egy másik teremben ide is ellátogat a kamera politikai fórum. Pálfi Viktor, a Magyar Hírlap munkatársa válaszol a kérdésekre. - Ami itt látható - mondja Fehéri Tamás -, példa arra, hogy az egész családot érdeklő programok megérnek az embereknek annyit, hogy kimozduljanak hétvégi elzártságukból. Abban azonban nem hiszek, hogy egy ilyen helyzet elegendő a spontán közösségek szerveződéséhez. Március 2., szombat. A példák keresése folytatódik. Bocskaikertbe, ebbe a Debrecen melletti kisközségbe érkezik a stáb. Este budapesti művészek adnak majd műsort. A forgatócsoportot a helybeli pedagógus házaspár fogadja. Hamar kiderül, hogy itt aztán az öntevékenység mélyvizét találjuk. Bocskaikert valamennyi hivatalos szerve a szomszédos Hadháztégláson működik. A falu mint afféle szegény rokon húzódik meg mellettük. A „szervek” is csak odaát fejtik ki „közművelő” szerepüket. Ideát működik viszont egy jó kis csárda. Egy-két magyarnótaműsort azért oda is irányítanak. De akkor mi ez a ma esti műsor? Pethe István és felesége, a két pedagógus afféle autodidakta népművelőként is működik. Van a község szélén egy tágasabb helyiség - valaha tán az is valami csárdafélének Film az összetartozásról Egy forgatás naplójából készült -, amelyet művelődési házként használnak. A tüzelőt azonban sokszor még ma is a műsorokra összejáró társaság - akár egy klub - tagjai hordják össze. - Mindent önerőből végzünk - mondja Pethe István. - Segítségre csupán az Új Tükör klubmozgalomban találtunk, amely sok ilyen összejáró közösséget támogat. A művészek megérkeznek: Dévai Nagy Kamilla, Mohai Gábor, Pelsőczy László. Mint a vándorkomédiások. A pedagógus házaspár otthoában öltöznek át, innen vonulnak a falu másik végébe. A „zárszó” ma is Fehéri Tamásé. Amit láttunk, az maga a megtestesült „hátrányos helyzet”. Furcsa, hogy éppen itt lehetett fölfedezni az önálló közösségszerveződés alapjait. Az meg végképp sokat jelent, hogy a csárdában mára tervezett nótaműsor elmaradt, mert mindenki az irodalmi estre ment. Ha nem látom, nem hiszem el. Április 29., hétfő. Itt már egy valódi klubban vagyunk, Aszódon. A klubtagok különböző korosztályú és érdeklődési körű emberek. Ha a korábbi forgatásokon az öntevékenység szituációja jelent meg, most vallomásokat hallhatunk arról, hogy miért tart össze egy spontán szerveződő közösség. A klubtagok vendége Győrffy Miklós, a rádióból, aki nemcsak ennek az összetartozásnak az okairól faggatja a jelenlévőket, de tippeket is ad. Véleménye szerint a formális közösségek azért nem esnek szét, mert azonos korosztályban lévőket, vagy azonos munkakörben dolgozókat próbálnak tömöríteni. Az igazi összetartozást azonban a hasonló gondolkodás adja meg. - Attól tartok, megtalálta a pozitív példákat. Nem fél, hogy túlságosan optimista lesz a filmje? - kérdezem a rendezőt. - A közönség szemében valóban hitelüket vesztették az úgynevezett pozitív filmek. És valóban vannak olyan helyzetek, amelyeket negatív megközelítéssel érzékletesebben lehet bemutatni. Több filmemben is megpróbáltam már ábrázolni, hogy mennyire hiányzik a közösség az emberek életéből. Magammal szemben is kötelességem, hogy a rátalálás lehetséges útjait megmutassam. (Tihanyi) A vitavezető: Győrffy Miklós Fehéri Tamás az aszódi forgatáson MOZGÓ KÉPEK