Mozgó Képek, 1988 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1988-07-01 / 7. szám
6 fIUMELET Mondják, a DEFA babelsbergi műtermeiben pillanatnyilag egyetlen szabad kamera sincs - „mindenki dolgozik”. Noha az NDK filmgyártása már hosszú ideje évente csak tizenhat játékfilmet állít elő, a stúdiókban koprodukciós alkotásokat, bérmunkában vállalt filmeket és számos tévéfilmet is forgatnak. Munka tehát van bőven, és bizonyosra vehető, hogy a hazai mozilátogatók változatos, érdekes filmekkel találkozhatnak majd a jövő szezonban. A most készülő filmek ugyanis csak jövőre kerülnek a mozikba, és ez a „jövőre” már 1988 őszével kezdődik. Az új filmek egy csoportja a szerelemmel, házassággal, a párkeresés (és -találás) időszerű problémáival foglalkozik. Dietmar Hochmuth rendező a Vlagyimir Makanyin elbeszéléséből készült Egy lélegzetvétellel című filmjében egy olyan fiatalember ötletgazdag próbálkozásait mutatja be, akit elhagyott a kedvese, s ő most megpróbálja visszaszerezni. A film új színészt avat: Steffen Menschinget, akit korábban ígéretes, induló lírikusként ismert meg az olvasóközönség, és aki most élete első (és utolsó?) filmszerepét alakítja. Ő maga erről a szerepéről úgy nyilatkozott, hogy meglehetősen közel áll hozzá, anynyira, hogy szinte önmagát kell alakítania. Ezért nem tudja, adódik-e még a számára ilyen alkalom, játszik-e még valaha filmben. Iris Gusner új filmje, a Szeretlek, április, április komédia. Egy ifjúkorában nagy titokban egybekelt és már réges-régen elvált házaspár különös története, amely az egyetemen kezdődik. A családjog nagy tekintélyű professzora igen csinos, elsőéves hallgatójának bevallja, hogy ő az apja. A lány figyelni kezdi a professzort, és lassacskán kideríti, hogy a házasság intézményének a nyilvánosság előtt is ádáz ellenfele valójában a nőt nem elbájoló kedvességű rajongója. Ezt a gyengéjét kihasználva vezeti vissza a profeszszort elvált feleségéhez, az édesapját az édesanyjához. Michael Kann rendező új alkotása, A távolság közted, köztem és közte afféle háromszögtörténet, amelyben egy popénekesnő, egy újságírónő és egy könyvkereskedő éli át a szerelmet, a válást, s vállalja ezáltal önmaga keresését. Hedda Zinnersnek Kiegyezés a halállal című, a német könyvpiacon sikeres regényéből készít moziváltozatot Siegfried Kühn. A színésznő című film főhőse egy ifjú sztár (Corinna Harfouch alakítja), aki előtt nagy karrier áll, de 1933-ban végzetesen beleszeret egy zsidó fiatalemberbe (André Hennicke). És mert szerelmétől semmiképpen sem akar elválni, osztoznia kell annak tragikus sorsában. Míg Kühn egy szerelem kapcsán leplezi le a hitleri fasizmus gyilkos arcát, a nemzetközileg is nagyra értékelt rendező, Roland Graf Fallada - az utolsó fejezet című filmjében, egy, a hitleri Németországban is elismert író - Hans Fallada - sorsán keresztül mutatja be, milyen hatású volt a nácizmus a lelkiismeretes emberekre. Fallada, ellentétben más, világhírű írókkal, a kisemberek sorsának költője, krónikása. Hitler uralomra jutása után is otthon marad, nem emigrál, mert nem tud elszakadni azoktól, akik „elsősorban ihletik és elsősorban olvassák”. Ám ezért a döntéséért később súlyos árat kell fizetnie: az egészségébe, végül az életébe kerül. Gráf filmje 1937-ben kezdődik és 1947- Szerelmek, krimik, történelmi históriák ben, Fallada halálával ér véget. Az utolsó évtized krónikája az író félelmeit, depressziós rohamait jeleníti meg, amelyek végül alkoholizmushoz, morfinizmushoz vezetnek. Mindent tisztán lát, de nem szólhat, nem cselekedhet. A tehetetlenség testileg-lelkileg felőrli. Majd jön 1945, a béke, s az író rövid fellángolása, mely három jelentős alkotást eredményez - A nép nevében, az Emlékezések és a világsikerű Halálodra magad maradsz - valamint egy, csak a halála után közreadott, nem teljesen befejezett művet, Az iszákost. Maga a rendező így beszélt a filmről: „Fallada élete igazi írótragédia és kispolgárdráma. Bizonyos tekintetben hasonlít sok-sok ezer német életrajzához. Csak Fallada veszélyeztetettebb volt náluk, mélypontjai mélyebbek voltak, felemelkedése fárasztóbb, mint a tehetséggel kevésbé megvert embereknél. Fallada az átlagos esetek között különlegesen koncentrált példája annak, hogy az emberrel mi minden fordulhat elő. Ami a filmben Falladéval történik, nemcsak vele eshetik meg, hanem velem, velünk is, és nem csupán a fasizmusban, de itt és ma is. Erről szól ez a film.” Karl-Heinz Heyman rendező filmje, a Szerencsénk van is a múltat idézi, nevezetesen 1945—46 telét. A komédia Walter Paschel sikeres regénye, az Iskoladisznó alapján készül. Fő alakjai, egy kis falu lakói, más-más érdekből vadásznak egy vaddisznóra: a tanító az iskolának szánja, a pap a hús feléért szenet szeretne cserélni, a rendőr az előírások alapján kíván végezni vele és így tovább. Az indokok és a résztvevők jellemrajzai viszszaadnak valamit a korszak hangulatából. Jörg Foth és Tran Vu rendezők közös filmje, a Dzsungel ideje történelmi história, amely azonban már a koprodukciók világába vezet. Hősei a negyvenes évek végének német idegenlégiósai, akik francia színekben harcolnak a független Vietnamért küzdő hazafiak ellen. Néhányuk azonban megérti és magáévá teszi a vietnamiak célkitűzését, és csatlakozik a szabadságharcosokhoz. Az első felvételi napon a hanoi katedrálisban csaknem másfél ezer statiszta és hét NDK-beli színész állt a kamerák elé. Az NDK-beli vietnami koprodukció főszereplője: Hans-Uwe Bauer. Február végén svájci NDK-beli koprodukcióban kezdődtek meg a Pestalozzi hegye című film felvételei. Rendezője a svájci Peter von Gunten. A látványos Pestalozzi-életrajz címszereplője: Gian-Maria Volonté. A kiemelkedő jelentőségű humanista nevelő életéről készített film Lukas Hartmann 1978-ban megjelent regényes életrajzára épül. Még számos filmről adhatnék hírt, közülük azonban most csak még kettőt emelnék ki. A nagyon tehetséges Rainer Simon rendezi A Chimborazo megmászása című filmet, amely a nagy tudós, Alexander von Humboldt életét eleveníti meg. A felvételek Francia- és Spanyolországban, Ecuadorban és az NDK-ban készülnek. Frank Beyer rendező A betörés címmel bűnügyi komédiát készít Wolfgang Kohlhaase forgatókönyve és egy 1957-ben ténylegesen megtörtént bankrablás nyomán. A szereposztás érdekessége, hogy Otto Sander és Rolf Hoppe oldalán a nyugatnémet Götz George, a Tetthely-sorozat népszerű Schimanskija alakítja a főszerepet. Beyer és George ezúttal már másodízben dolgozik együtt. Ezenkívül még egy krimi készül A tettestársak címmel. Rendezője a külföldön is jól ismert Horst Seeman. A film forgatókönyve Konrad Wolf Jules című regényén alapul. Úgy érzem, a DEFA következő szezonja érdekes, szórakoztató lesz, és néhány valóban művészi filmet ígér. FRANK KÖNIG Szeretlek, április, április! - Iris Gusner filmje. Képünkön Henriette Paetz, Slawomir Józwik, Jan Nowicki, Amina Gusner A távolság közted, köztem és közte Michael Kann rendező új filmjében Silvia Rieger és Kirsten Block alakítja a főszerepet Készül a Fallada - az utolsó fejezet. A kamera előtt Jörg Gudzuhn, a címszereplő, a kamera mellett Werner Kos, a kamera mögött Roland üressel Kicsoda Berky Harry? Pontatlan a kérdés, mivel 1944-ben meghalt a deportálásban. Ki volt hát Berky Harry? Gyermekszínész. Lakner bácsi gyerekszínházának frakkos pöttömje. 10 éves, amikor a Fővárosi Operett Színház épületében működő Bárdos Artúr igazgatta Művész Színházban André Birabeau Déligyümölcs című vígjátékának gyerekszerepére Góth Sándor kiválasztja negyven jelentkező közül, és hatalmas akkori szériát fut a francia sikerdarab (1938. január 19-től). Játszott filmen is. 1936-ban forgatta Eötvös József-filmjét Balogh Béla: A megfagyott gyermek (Tomi). A forgatókönyvet a rendező gyakorlott szcenarista leánya, Orsi Mária írta napjainkban Szepes Mária néven nemzetközi népszerűségű regényíró. Pünkösti Andor, a Madách Kamara alapító-igazgatója, a nagyszerű színikritikus és rendező forgatta le az Álomsárkányt (1939), ami a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország motívumainak dramatizálása. Felkai Ferenc forgatókönyvében a főszerepet, Mikit, a kis rikkancsot alakította Berky Harry. Barsi Ödön, a rádió főrendezője sokat foglalkoztatta hangjátékok gyerekszerepeiben (Légy jó mindhalálig, Anna testvére stb.) Bajor Gizi jótékonysági matinét rendezett a nyomorék gyermekek megsegítésére. Berky Harry ezen Szép Ernő prológusát mondta el. Elvégezte az elemi iskolát, beíratták a Szent István Gimnáziumba. Berky Harry 60 éves Lakner bácsi gyerekszínésze Berky Harry Azután kezdetét vette az államosított fajelmélet. Törvénybe iktatták: ki léphet színpadra és kit foglalkoztathat a film. Berky Harry nemkívánatos személlyé lett. A száműzöttek színháza (az OMIKE művészakciójaként) megnyílt a Wesselényi utcában, a zsinagóga oldalépületének dísztermében. A Nemzeti Színház egykori Ádámja, Beregi Oszkár volt a főrendező, Bánóczy László az igazgatója és Bálint Lajos a művészeti vezető. Egykori közönségkedvencek és fiatal művészek menekültek itt a nyilvánosság elé. Egyik utolsó bemutatójuk volt (1944. január 8.) Jacob Gordin négyfelvonásos színműve (Anyaszív), amit a Thália Társaság hajdani tagja, Gellért Lajos fordításában adtak elő. Berky Harry ebben a darabban is játszott Róbert Mária partnereként (aki utóbb a Nemzeti Színházban a Hamlet Színészkirálynője és a Csongor Mirigy boszorkánya volt). Magyarország német megszállásának napján (március 19.) játszották utoljára Gordin darabját. Ekkor ért véget az OMIKE pályafutása és Berky Harry gyerekszínész pályája. Amikor véget ért az Anyaszív előadása, végigmorajlott a nézőtéren, hogy német katonák körülzárták a hitközség épületét. A kis gyerekszínészt, amikor édesanyjával együtt elhagyta az épületet, megmotozták, nincs-e náluk fegyver. Ősszel az óbudai téglagyárba gyűjtötték be. Apja Dachauba került, Harry Harkán át Felixdorfba, ahonnan nem tért vissza a harmincas évek sikeres gyerekszínésze. MOZGÓ KÉPEK