Árendás Zsuzsa - Szeljak György (szerk.): Vándorló tárgyak - Tabula könyvek 12. (Budapest, 2014)
WILHELM GÁBOR: Migránsok és tárgyi kultúra. Elméleti és módszertani megjegyzések
ezzel szemben a „kultúra” és ily módon az etnikus kultúra is laza, átjárható, nem egységes, változó, dinamikus, kontextuális, folyamat jellegű jelenség. A materialista fordulat során és után megjelenő tárgyelméletek nagyon változó tárgyfelfogásában ugyanakkor alapvető különbség mutatkozik abban, hogy mennyire válik szét a személy (mint szubjektum) és a tárgy (mint objektum). Láthattuk, hogy amilyen mértékben közeledünk a mához, az egyes elméletek egyre kevésbé húznak éles határokat a két terület közé. A migránsok és a tárgyi kultúra kapcsolatát legalább két szinten lehet vizsgálni. A migránsok alkothatnak egy adott kategóriát, mely mint kiemelt csoport szerepelhet egy antropológiai tárgykutatásban. Kutathatjuk azonban a migránsok és tárgyaik viszonyát a maga sajátos mivoltában is. Ebben az esetben nem egy vizsgált csoportról, hanem egy vizsgált témáról, kapcsolatrendszerről van szó. Kutatható természetesen mindkettő egymással párhuzamosan vagy egymással való kapcsolatában is. A következőkben egyik szintet sem szeretném kihagyni, bár a második tematika izgalmasabbnak tűnik, az elsőhöz viszont jóval több út vezet. Ember és tárgy viszonyának antropológiai elméleti tisztázása sajátos módon folyamatosan elmaradt a különböző korszakokon belül, legalábbis ami az 1970-es évek előtti időszakot illeti. Bár az „anyagi” vagy „tárgyi” kultúra mint kutatási terület a kezdetektől jelen van a tudományon belül, súlya önálló kutatási területként nem érte el a kritikus mértéket, mivel a vele kapcsolatos tudományos problémák idővel és rendszeresen más típusú kérdéseknek rendelődtek alá. A gyakorlatban ez azt eredményezte, hogy az alkalmazott terminusok által elvben lefedett világnak (kultúrának, társadalomnak) csak egy töredéke került a tudományos érdeklődés látóterébe (Hennig 2004) az antropológián belül. A fókusz a legtöbb esetben - számos ismert okból - a kézművestárgyakra esett, a modern technika tárgyai pedig a másik végponton sokáig szinte teljességgel kimaradtak ebből. A kultúra tárgyaival foglalkozó antropológusok véleménye szerint azonban a tárgyelemzés a materiális kultúra tanulmányozásának legfontosabb magja (Pearce 1995; Fleming 1974; Fürst 1989). A tárgyaknak mint kulturális (azaz kulturálisan létrehozott, felhasznált, értelmezett) vagy társadalmi tárgyaknak a szerepe az antropológián belül legalább kettős: egyrészt valamilyen összefüggésben megkerülhetetlen a vizsgálatuk a hétköznapi súlyuk, sűrű jelenlétük miatt (hiszen nincs olyan emberi tevékenység, mely ne tárgyakra irányulna, vagy ne tárgyak révén valósulna meg, közvetítődne), másrészt az antropológiai kutatásokon belül talán a legtisztázatlanabb társadalomelméleti háttérrel rendelkeznek (azaz nehéz megmondani, adott elméleten belül mi is az a tárgy). Számos megfogalmazás szerint a néprajzi tárgykutatás legnagyobb kerékkötője jelenleg éppen egy megfelelő tárgyelmélet hiánya (Beck 1997; Paine 1985; Fenton 1995:230; Schiffer 1999). Az otthon i migránslét elkerülhetetlen, meghatározó velejárója a földrajzi távolság a korábbi lakóhelytől. Azt is lehet mondani, hogy a korábbi lakóhely ebben az értelmezésben kitüntetett szerepű, azaz ilyenkor az otthonról beszélünk. A migránslét tehát nem 24 csupán helyváltoztatás, hanem az otthon hosszabb-rövidebb ideig való elhagyása.