Népszabadság, 1962. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-01 / 256. szám
2 Hazautazott a román pártmunkásküldöttség A román pártmunkásküldöttséget, amely Gheorghe Rosu, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága tagjának, a bacaui tartományi pártbizottság első titkárának vezetésével tartózkodott hazánkban, szerdán fogadták Nemes Dezső és Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizottság titkárai. A megbeszélésen részt vett Heltai Imre, a Központi Bizottság külügyi osztályának vezetője és Bárányos József, a Központi Bizottság párt- és tömegszervezetek osztályának helyettes vezetője. A küldöttség szerda délután hazautazott. A román vendégeket Sándor József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője és Heltai Imre, a Központi Bizottság külügyi osztályának vezetője búcsúztatta a Ferihegyi repülőtéren. Jelen voltak Mihail Rosianu, a Román Népköztársaság budapesti nagykövete, valamint Nicolae Blejan és Constantin Vladereanu, a nagykövetség titkárai. VÉGRE: ORSZÁGOS ESŐ Heves megye teljesítette gabonavetéstervét Október utolsó éjszakáján végre fordulat állt be az időjárásban. A Meteorológiai Intézet tájékoztatása szerint öt milliméter csapadék hullott a Dunántúl nyugati szélén. Tatabányán, a Börzsöny vidékén, Balassagyarmaton pedig 9 millimétert mértek. Az ország területén általában a szerdára virradó éjszaka csak egy milliméter körül volt a csapadék, s ez a hosszú szárazság után jelentéktelen mennyiség, de a kisebb esők folytatódtak a szerdai napon és csütörtökre is hasonló idő várható. Október végéig Nógrád megye után Heves megyében is teljesítették az őszi kalászosok vetéstervét, végeztek a kukoricatöréssel is. A Heves megyeiek a jó eredményt azzal érték el, hogy a kukoricaföldeken megszervezték a komplex betakarítást, a szántó- és vetőgépeket pedig csoportosan üzemeltették. Már csak elvétve akad vetetlen föld Győr megyében is, annak ellenére, hogy az északnyugati fekvésű, hideg talajú megyében minden betakarítási munka három hetet késett. Vas megyében szerdáig több mint száz termelőszövetkezet fejezte be az ősziek vetését, s a megye szakembereinek véleménye szerint — ha az időjárás kedvez — november 5-ig végeznek a vetéssel. Tizennyolcezer hold negyvenezer hold termését adta A kukoricabetakarítás vége felé közeledve, a Szolnok megyei termelőszövetkezetek és állami gazdaságok értékelték az öntözés tapasztalatait. Megállapították, hogy az öntözés igen kifizetődőnek bizonyult. A rendkívül aszályos nyári időszakban 18 000 hold kukoricaföldet öntöttek rendszeresen, s erről a területről annyi termést takarítottak be, mint amennyit száraz művelés mellett 40 000 hold adott. A Nagykunság egyik legaszályosabb részén, Karcag határában csaknem 2000 hold kukoricaföldön ellensúlyozták a nagy szárazság hatását, s holdanként 25—30 mázsás csőtermést törtek le. A megye egyik legnagyobb kukoricatermelő gazdaságában, a szajoli Vörös Csepel Tszben az öntözött kukorica hozama némely táblán eléri a 40—50 mázsás átlagot. Az öntözött silókukorica is meghálálta a vizet: a dús szárhozamon kívül egy-egy holdról 21,5 mázsa cső került silóba. A fejlett csövekből abraktakarmánnyal egyenértékű, úgynevezett csősilót készítettek Az idei tapasztalatok alapján jövőre már 30 000 hold kukorica öntözését tervezik Szolnok megye termelőszövetkezetei és állami gazdaságai. (MTI) Új üzemcsarnok a Hungária Műanyag- és Gumigyárban Új üzemcsarnokban kezdik el a héten a próbaüzemeltetést a Hungária Műanyag- és Gumigyárban. A korszerű gépeken PVC- padlót és textíliára préselt műanyagot készítenek. NÉPSZABADSÁG 1962. november 1. csütörtök Fogadás Varsóban a magyar-lengyel kulturális munkaterv aláírása alkalmából Dr. Rosta László, a varsói magyar nagykövetség ideiglenes ügyvivője fogadást adott a kétéves magyar—lengyel kulturális munkaterv aláírása alkalmából. A meleg baráti légkörben lefolyt fogadáson megjelent a lengyel fővárosban tartózkodó kulturális küldöttség Ilku Pál művelődésügyi miniszter vezetésével. Lengyel részről ott volt W. Tulodziecki oktatásügyi, valamint T. Galinski kulturális és művészetügyi miniszter, W. Krasko, a LEMP Központi Bizottsága kulturális osztályának vezetője, T. Kotarbinski, a Lengyel Tudományos Akadémia elnöke, valamint a kulturális élet sok más kiválósága. Magyar nőküldöttség utazott Brüsszelbe Szerdán magyar nőküldöttség utazott Brüsszelbe, a nők világfórumának tanácskozására. A küldöttség vezetője Turgonyi Júlia, a Magyar Nők Országos Tanácsának osztályvezetője, tagjai: Hermann Aliz gyermekpszichológus és Nagy Jánosné, az Országos Pedagógiai Intézet tanszékvezetője. A november 2-a és 4-e közötti tanácskozás napirendjén A gyermek és az ifjúság nevelése a barátság és a népek közötti megértés szellemében című téma szerepel. (MTI) A Nemzetközi Újságíró Szervezet tiltakozása a Spiegel szerkesztőinek letartóztatása ellen Prága, október 31. (MTI) A Nemzetközi Újságíró Szervezet szerdán Adenauer kancellárhoz intézett táviratában a leghatározottabban tiltakozik a Spiegel című nyugatnémet lap szerkesztőinek letartóztatása ellen. A NUSZ az NSZK hatóságainak intézkedését a sajtószabadság elleni durva támadásnak minősíti, és követeli a törvénytelenül bebörtönzöttek Haladéktalan szabadlábra helyezését. esfogy a munkás ne bosszankodjék ! " ...a mosakodás miatt (Az alábbi történetnek nincs köze a jelenlegi általános vízproblémához — a panasz, a hiba: sokéves! —, ezt szükségesnek tartottam előrebocsátani.) Három óra délután. A Papp Károly utcai Fémbútor- és Drótszövetgyár öltözőjében még jó néhány munkás üldögél, várva, hogy végre ők is odajuthassanak a mosdóhoz. Két órakor ért véget a műszakjuk, de még mindig itt rostokolnak. Mosdó van elegendő, nem is itt a baj, hanem: ha több mosdó csapját egyszerre nyitják ki — a víz már csak szivárog, el is apad, a zuhanyozóból se folyik a víz, nem mosható le az olajos lemezek okozta piszok. Pedig piszkosan senki sem akar ruhába bújni. A munkások, persze, bosszankodnak. Kiválasztok közülük egyet: Pencz Miklós lakatost. Régóta ez a helyzet? Elpanaszolták már a dolgot a vezetőknek? — kérdezem tőle. Először nem is a kérdésre ad választ: " — Az is rossz, hogy ilyenkor még itt lézengünk, de ha az elvtárs látná, mi van itt két óra előtt! Van sok, vidékről bejáró munkásunk, ők, természetesen, sietnének a vonaljukhoz, hogy le ne késsék. Ezért már háromnegyed kettőkor abbahagyják a munkát, hogy elsőkként juthassanak a mosdóba. Én ezt meg is értem. De tény, hogy ez nincs jó hatással a brigádok, az egész üzem munkájára. Hát még ami azután, a mosdó előtt és a mosdóban következik: cívódás, perpatvar, szitkozódás a nagy idegeskedésben. — Mióta? — Sok éve. Legalább négy éve. Felvetettük mi ezt termelési értekezleteken, minden alkalommal, szinte valamennyien. Újra és újra azt a választ kapjuk: „„A vezetőség már megtette a lépéseket” — de ennek semmi nyoma. Tessék talán megkérdezni Nagy Lajos művezetőtől, ő a telep vezetője, talán többet tud a dologról ... — Valóban, ez a legsúlyosabb panasz a telepünk dolgozóinak — mondja Nagy Lajos. — Én nem intézkedhetek, továbbítottam apanaszt a felettestelepünkhöz, a Mohács utcai telepünk vezetőjének, Sztrinkei György elvtársnak. És Sztrinkei elvtársnak mi a véleménye? " — Régi panasz ez, jól ismerem a témát. De hol az volt a helyzet, hogy volt pénzünk, ugyanakkor azonban felmerült annak lehetősége, hogy a telep majd megszűnik, máskor meg nem volt pénzünk. — Négy éve nem volt erre pénz? — Sajnos, jelentős beruházásról volna szó... De én különben is a panaszt továbbítottam a Fogarasi úti központunkhoz, Kiss Kálmán főmérnöknek, aki Bánóczi Gyula előadónak adta ki az ügyet. Bánóczi előadó: „Nem rám tartozik, hanem Déri energetikusra. De úgy vagyok értesülve, hogy a Vízművek nem engedélyezi a csőbekötést az utcáról. Déri energetikus: „Én sosem hallottam ilyen panaszról. (!) Úgy látszik, a Papp Károly utcaiak nem megfelelő helyen vetették fel eddig a panaszukat.” Kiss* Kálmán főmérnök: — Persze hogy ismerem az ügyet. Lehetséges, hogy a távlati tervek szerint egyszer majd lakóház épül azon a helyen... De a fő hiba: óriási összegbe kerülne a telep csőhálózatának rendbe hozása. — Mennyibe? — Kétszázötven-háromszáz ezer forintba feltétlenül! Hát ez tényleg sok. Feltűnően sok! Ott helyben felhívtam telefonon Hajdú Györgyöt, a Vízművek vezérigazgatóját, megkértem, küldjön el egy szakembert az üzembe, nézné meg, mennyibe kerülne a csőrvezeték rendbe hozása. Tíz perc múlva megérkezett Kajdi László, a Vízművek osztályvezetője Tüzetesen megszemlélte a berendezést, a föld alatti csöveket, rajzolt, kalkulált és kimondta: — Legfeljebb tízezer forintba kerül! (Utcáról bekötés és az udvaron nagyobb átmérőjű cső.) Nyomozzam végig, hogy kinél, kiknél sikkadt el a dolgozók panasza? Nem volna értelme. Egyikük se jelentette be a munkások panaszát a Vízműveknél, nem kértek árajánlatot, egyszerűen eltemették az ügyet és elintézés helyett ígérgettek, kibúvókat kerestek, magyarán mondva: „mosakodtak”. Holott, most már végre arra volna szükség, hogy a munkások rendesen mosakodhassanak munkájuk végeztével. György István Szolnok megyei tanulságok Alkotó légkörben. Mintegy — —-------------négyszáz küldött vett részt a Szolnok megyei pártértekezletem. Választóiktól félreérthetetlen utasítást kaptak: tevékenyen, alkotóan működjenek közre a tanácskozáson. A taggyűléseken, a városi és járási pártértekezleteken nem mindenki kapott mandátumot, akit a jelölő bizottságok listára vettek. A párttagság akaratából egyesek kimaradtak, mások a küldöttek közé kerültek. S a jelölések kort zajló viták megmutatták, mi volt a párttagság legjellemzőbb törekvése: munkaképes, aktív, hozzáértő, harcos vitákra is kész emberek képviseljék őket. Túlnyomórészt eszerint választották meg küldötteiket , ez a törekvés megfoghatóan realizálódott a Szolnok megyei pártértekezleten is: igazi munkaértekezlet volt. Mondhatni, objektív légkör töltötte be, amely cselekvő szellemet táplált. A referátum, amelyet Csáki István elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára mondott el, magvas volt, a zajló élet tényeit elemezte, élő kérdésekre válaszolt, és világos tennivalókat körvonalazott. A vita részvevőinek szavai éppígy sallangtalanok: érződött, hogy senki sem latolgatta, mit ülik, mit nem illik mondani ilyen ünnepélyes alkalommal. Mindenki azt mondta el, amit szükségesnek tartott ahhoz, hogy a párt előbbre jusson. A taps, a tetszésnyilvánítás sem volt konvencionális. Mennyi egészséges jel! Akárcsak a szónoki emelvényen pergett párbeszéd, Grósz elvtárs, a martfűi Tisza Cipőgyár igazgatója említette, hogy a gyár 15 dolgozója gondban van, mert gépkocsit igényelt, és késik a kiutalás. Az ilyen gondok persze kellemesek, valósággal újságriport után kiáltanak. Ám Varga József elvtárs, a megyei lap felelős szerkesztője így válaszolt erre: a téma tetszetős, de a lap előbb meg fogja vizsgálni a cipőgyári munkásság gondjait, milyen az ellátásuk, kapnak-e elég zöldséget, gyümölcsöt, milyenek a munkakörülményeik, s majd csak azután jön ennek a tizenöt embernek az ügye. Általános helyeslés kísérte e szavakat. Itt pedig azért idézem fel, mert egészséges közszellemet jelez. A párt tekintete nem homályosul el néhány kiugró, különleges jelenség csillogásától, hanem a dolgozó emberek gondjainak sűrűjében fürkész. Nem általánosítja a kivételest, hanem azt kutatja, miként mehetünk mind gyorsabban előre együtt, közös és átfogó problémáink megoldásában! A vezetésről. A küldöttek ---------------------- többsége helyi vezető, aktivista. Nagyfokú érettségről tanúskodik szinte egyöntetű véleményük: munkánk sikere mindenütt túlnyomórészt a vezetés színvonalától függ. Kun Andrásné, a jászladányi Szabadság Tsz párttitkára mondta: „A szövetkezetben majdnem minden azon dől el, milyen a vezetők és a tagság viszonya.” Borsányi Jánosné, a megyei nőtanács titkára aláhúzta ezt: „A vezető emberek általában rendkívül elfoglaltak. De rossz az, hogy amikor az emberek valami gondjukkal felkeresik szövetkezetük elnökét, főagronómusát, egyik-másik csak fanyalog: »Ugyan, hagyjon engem, van nekem éppen elég dolgom, én mindenkiért dolgozom.« De vajon mit ér és mit tud egy elnök a tagok nélkül? Ha megfeszül is, előbbre juthat-e a szövetkezet csupán egy-két vezető odaadásából? Nem, csak az egész tagság odaadása révén!” S ezen a pártértekezleten is nem egy küldött fogalmazta meg az aranyigazságot: „A párt és a tömegek kapcsolata, amely legnagyobb erőnk, végeredményben az ilyen kézenfekvő esetekben, az egyszerű emberek és a helyi vezetők bensőséges viszonyában realizálódik." Első hallásra talán kissé meghökkentően hangzott Kun Andrásné figyelmeztetése, a járási, megyei és országos vezetőkhöz szólván: a termelőszövetkezetekben nemcsak vezetők, hanem tagok is vannak! Ki ne tudná ezt? De hát való: egyesek elfeledkeznek erről, s kilátogatván a szövetkezetekbe, csakis az elnököt, a főagronómust, a főkönyvelőt, eset-