Népszabadság, 1999. május (57. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-05 / 103. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 1999. MÁJUS 5., SZERDA A szövetség látja a kockázatot A magyar külügyminiszter a szárazföldi hadműveletről Martonyi János külügyminiszter szerint a NATO világosan látja azokat a politikai és katonai kockázatokat, amelyeket egy, a Jugoszlávia ellen északról induló száraz­földi hadművelet kiváltana. A NATO nem gondolkodik ilyen hadműveletről, ez ugyanis veszélybe sodorná a vajdasági ki­sebbségeket, az ottani magyarságot, és újabb etnikai tisztogatás, népirtás fenye­getne - közölte a külügyminiszter a parla­ment külügyi és nemzetbiztonsági bizott­ságainak együttes keddi ülése után. A két bizottság közösen tájékozódott a katonai helyzetről, és ismét szó esett az MSZP azon javaslatáról, hogy támadó repülőgépek ne induljanak hazánk terü­letéről jugoszláviai célpontok ellen. Martonyi a NATO akciójával kapcsolat­ban a magyar nemzeti egység helyreállí­tását tartotta az egyik legfontosabb fel­adatnak. Mint mondta: nem érti ponto­san, hogy a múlt heti, egységet tükröző hatpárti tárgyalások óta miért változott meg az MSZP véleménye, hiszen ekkor is teljesen világos volt, hogy a NATO re­pülőgépei esetlegesen támadó hadműve­letek céljaira is használhatják Magyaror­szág repülőtereit. Keleti György, a nemzetbiztonsági bi­zottság szocialista elnöke kijelentette: nem a szocialisták álláspontja változott meg, hanem a körülmények, hogy a NATO repülőgépei hazánk reptereit is felhasználják légicsapások indítására. A szocialista politikus szerint további poli­tikai egyeztetésekre van szükség. Szent- Iványi István, a külügyi bizottság sza­baddemokrata elnöke elmondta: az SZDSZ nem támogatja az MSZP módo­sító javaslatát a korábbi parlamenti hatá­rozat megváltoztatására. Szerinte az MSZP-s képviselők kezdeményezése nem volt kellőképpen átgondolt, megtör­het a Magyarország kiszámíthatóságáról és megbízhatóságáról alkotott kép. Kö­zölte: a kormány és az ellenzék közös fe­lelőssége, hogy fennmaradjon a NATO- akcióval kapcsolatos nemzeti egység. Tegnap egyébként öt NATO-szállító­­gép érkezett a Ferihegy 1 repülőtérre. A C-130-as típusú repülőgépek technikai és kisebb szállítóeszközöket hoztak Buda­pestre, amelyek az üzemanyag-szállításra és légi utántöltésre is alkalmas KC-135- ös tankergépek fogadásához, működteté­séhez szükségesek. Az öt repülőgép a nap folyamán el is hagyta a magyar légteret. I. B. Több tiltakozó nyilatkozat fogadta a Balkán Békéjéért Mozgalom felhívását, amelyet a napokban - többek között - szocialista és liberális politikusok, új­ságírók, békeaktivisták írtak alá. Fideszes képviselők, mint az közleményük­ből kiderül, „őszinte értetlenséggel” olvasták a Balkán Békéjéért Mozgalom felhívását. A parlament legfiatalabb tagjai, a Diktatúraellenes Akciócsoport alapítói leszögezik, hogy Koszovóban népirtás folyik. A fideszesek csodál­koznak, miként „felejthette el Konrád György és Krausz Tamás, hogy a ’30- as évek Európájának fasizmussal szembeni politikai közönye hova vezetett”. Tiltakozik az ’56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága (Deport’ 56) elne­vezésű szerveződés is. Brüsszelben nem értik az MSZP kezdeményezését BRÜSSZELI TUDÓSÍTÓNKTÓL Brüsszelben meglepetést és értetlenséget váltott ki az MSZP kezdeményezése. Az atlanti szövetségben eddig úgy értelmez­ték: a parlamenti pártok között konszenzus alakult ki a NATO-csatlakozás ügyében, és Magyarország tisztában van azzal, hogy a tagság jogokkal és kötelezettségekkel is jár. Szövetségi illetékesek emlékeztettek arra, hogy a koszovói beavatkozás elkerül­hetetlenné vált, és annak valamennyi lépé­séről egyhangú döntés született. NATO-tisztviselők hangsúlyozták, hogy Magyarországra fontos szerep vár a koszovói válság rendezésében, s a tér­ség politikai stabilitásában és gazdasági talpra állításában a magyarok is érdekel­tek. Magyarországra, mint Jugoszláviá­val szomszédos tagállamra, különös fi­gyelem irányul, s a többi NATO-tag hosszú távon is figyeli, miként viszo­nyulnak a politikai vezetők a kötelezett­ségekhez és a kockázatokhoz. Javier Solana főtitkár környezetéből származó információk szerint a NATO nemcsak a magyar kormánnyal, hanem a vezető ellenzéki politikusokkal is tartja a kapcsolatot. Egy magas rangú szövetségi tisztviselő úgy fogalmazott: nem hiszi, hogy az MSZP ne tudná, milyen irányban alakul a jugoszláviai NATO-akció. Pócs Balázs Budapestre várják Solanát és Clarkot Június 19-től 23-ig Budapest lesz a házi­gazdája a NATO évente megrendezésre kerülő nem hivatalos konferenciájának, a „workshop”-nak. A tanácskozás tiszte­letbeli elnöke a szövetséges erők euró­pai főparancsnoka, Wesley Clark tábor­nok. A szövetség vezetői - így Javier Solana főtitkár - a hasonló NATO-kon­­ferenciákon eddig mindig részt vettek, ám az idén a koszovói események kér­désessé tették a jelenlétüket. A rendezvényre a tag- és a partnerálla­mok legmagasabb szintű képviselői kap­tak meghívót, jóllehet a tapasztalatok azt mutatják, hogy a nagyobb súlyú orszá­gok állam- és kormányfői ezzel nem mindig élnek. Az Egyesült Államok pél­dául előreláthatóan „csak” államtitkári szinten képviselteti magát. Szövetségi illetékesek azonban úgy vélték, hogy a rendezvény nagy presztízse miatt való­ban számítani lehet mintegy 50 magas beosztású személy - köztük védelmi és külügyi tárcák vezetőinek - jelenlétére. Magyarország már egy éve készül az esemény megrendezésére - tudtuk meg a HM NATO­ együttműködési főosztá­lyán. A tanácskozás címe A politikai és katonai döntéshozatal a NATO-ban, de a felszólaló miniszterek várhatóan Koszo­vóra összpontosítanak majd. A konfe­rencia színhelye a budapesti Hilton szál­loda lesz, egy rövid programnak pedig az Országház ad otthont. 1993-ban Ma­gyarország egyébként már volt házigaz­dája hasonló rendezvénynek és ez volt az első alkalom, hogy a tanácskozást egy - akkor még­­ nem NATO-tagor­­szágban rendezték. P. B.-Sz. Z. Demonstrációk Hebron környékén Hét palesztin tüntető és egy fotóriporter sebesült meg Ramallah és Hebron kör­nyékén, amikor az önálló palesztin álla­mért tüntető palesztin fiatalok összecsap­tak izraeli rendőrökkel. A demonstráció hátterében az áll, hogy a palesztinok teg­napra tervezték kikiáltani önálló álla­mukat, de a PFSZ Központi Tanácsa a május 17-i izraeli választásokra tekintet­tel júniusra halasztotta a döntést. Benjámin Netanjahu izraeli kormány­fő, Ariél Saron külügyminiszter és Mósé Arensz védelmi miniszter társaságában tegnap soron kívüli sajtóértekezleten magának és „szilárd politikájának” tulaj­donította a palesztin halasztó határozat érdemét. Ezzel szemben Jichak Morde­­hai volt védelmi miniszter kifejtette, hogy a halasztásról már a Wye Planta­­tion-i konferencia idején megállapodtak. Y.L. NATO-vadászok hazánkban? A NATO hivatalosan még nem kérte a magyar kormánytól, hogy Magyarorszá­gon állomásoztathasson és jugoszláviai célpontok ellen indíthasson szövetséges vadászgépeket, de a kérés valószínűnek tűnik - mondta tegnap lapunk kérdésére Peter Tufo, az Egyesült Államok buda­pesti nagykövete. A NATO katonai szakértői április végén Taszárt, Kecske­métet és Pápát találták alkalmasnak a csapásmérő gépek fogadására, amelyek között amerikai, brit, francia, német és holland felségjelűek egyaránt lesznek. D. A. ET: kemény hangon Koszovóról MUNKATÁRSUNKTÓL Az elfogadandó Koszovó-határozat nem mossa egybe (a két szemben álló felet terhelő) a felelősséget, és nem lesz ál­pacifista, jelezte keddi budapesti nem­zetközi sajtótájékoztatóján Martonyi Já­nos külügyminiszter, aki az Európa Ta­nács küszöbönálló, 104. budapesti mi­niszteri üléséről tájékoztatott. Az ET rendezvényen várhatóan döntenek az emberi jogok biztosa posztjának a létre­hozásáról. A pénteki budapesti miniszteri bizott­sági ülésen jóváhagyandó Koszovó-do­­kumentum egyértelműen rámutat a főfe­lelősre, kifejezve az európai parlamenti közgyűlés és a miniszteri bizottság véle­ményét. Martonyi ugyan nem nevezte meg a felelősöket, de emlékeztetett rá, a térségben az elmúlt nyolc-kilenc évben ez legalább a harmadik etnikai tisztoga­tási hullám. A miniszteri bizottság 104. ülése el­fogadta a „budapesti nyilatkozatot” amely az Európa Tanács elmúlt ötven évét áttekintve felvázolja a jövő kerete­it is. Martonyi, aki az elmúlt hat hónap­ban Magyarországot képviselve az ET miniszteri bizottságát vezette, áttekin­tette a féléves „pünkösdi királyság” ide­jén elérteket. A magyar külügyminisz­ter értékelése szerint sikerült előre lépni az európai parlamenti közgyűlés és a miniszteri bizottság közötti együttmű­ködés szorosabbra fűzésében. (Ismere­tes, hogy a két euroszomszédvár viszo­nya egyáltalán nem problémák nélküli). Grúziát, amelynek vezetője, Sevard­­nadze hangsúlyozta euroatlanti elköte­lezettségét, felvették a szervezetbe az ET 41. tagjaként. Grúziának, mint az el­ső, transzkaukázusi államnak a felvétele jelzésértékű a régió többi, az Európa Ta­nácsba törekvő országa számára. Bosz­nia-Hercegovina tagsága ügyében nem sikerült előre lépni. Mint a külügymi­niszter utalt rá, ebben szerepet játszott a közös államelnökség szerb vezetőinek a távozása. ­ Scharping-írás Milosevics rémtetteiről A lelkünket nyomasztó teher című írásá­ban válaszolt Konrád György cikkére a német védelmi miniszter, védelmébe vé­ve a Nyugat katonai fellépését Jugoszlá­via ellen. A neves író a minap a Népsza­badságban, majd német lapokban is hosszabb írásokban elemezte a koszovói helyzetet. A Frankfurter Allgemeine Zei­tung tárcarovatában közölt válaszában Rudolf Scharping költői kérdéseket tesz föl: mit lehet tenni, ha az erőszak és a gyilkolás nem egyéni cselekedetként, ha­nem államilag szervezett formában ölt testet? Ha az állam szuverenitása az em­beriség elleni legsúlyosabb bűncselekmé­nyek leplezőjévé válik? Ha százezrek el­űzésével figyelmen kívül hagyja a szom­széd országok szuverenitását? A minisz­ter szerint Szlobodan Milosevics tettei fa­siszta magból táplálkoznak, amelynek mottója: semmibe venni az embereket, megfosztani őket méltóságuktól, kultúrá­juktól, azonosságuktól - pusztán csak azért, mert „mások”, mint a szerbek. „Ha 19 demokrácia katonai eszközök­höz folyamodik, azt azért teszik, mert a Miloseviccsel folytatott tárgyalások után minden esetben újabb rémtettek kö­vetkeztek. Boszniában az ENSZ-csapa­­tok katonái fához kötözve voltak kény­telenek végignézni kivégzéseket, gyúj­togatásokat. Az EBESZ megfigyelői Koszovóban szintén tehetetlenül álltak szemben a diktátor politikájával” - em­lékeztet Scharping, majd leszögezi: „Tudjuk, hogy a Balkán számos térsége eddig nem élt toleráns, demokratikus vi­szonyok között. Ebből azonban aligha lehet azt a következtetést levonni, hogy Milosevics tettei megbocsáthatók­­ sok­kal inkább azt, hogy kötelezettség hárul ránk. A tömeggyilkosságok és az elűzés elleni irányuló katonai lépések (egyesek véleményével ellentétben) távolról sem jelentik a politika végső eszközeit. A ra­kéták után jönnek majd, akik tető alá hozzák és megvalósítják a békét. A ket­tő elválaszthatatlan egymástól. A mi eszközeink a béke eszközei, nyelvünk a diplomáciáé. Ez így volt, s a jövőben is így lesz” — írta Konrádnak válaszolva a német miniszter. Kenyérharc és infláció Nem dicsekvésből mondom, de nálunk, a kétezer-egynéhányszáz lelkes kis faluban legalább tízféle kenyeret lehet kapni. Boltból is van nyolc. (Kocsmából kilenc, de ezt most hagyjuk.) A község polgára a Jászság és Pest megye határán akár vasárnap is vehet szezámmagos rozscipót, vagy más, egyre rafináltabb ízesítésű és formájú péksüteményt. Szinte minden környező településen működik pékség - akad, ahol kettő is a fehér iparág vállalkozói keményen versenyeznek a helyi piacért. Hasonló a helyzet a henteseknél (ráadásul napjainkban éppen húsválság is van), sok a konkurens a tejforgalmazásban is, de még a pufit, a felfújt ropogtatni­valót is három cég térítői kínálják a környék üzleteinek. És ez - ugyebár - egyáltalán nem baj. Verseny van, afféle kapitaliz­mus. Az árak persze emelkedgetnek felfelé, de­ aki a kelleténél nagyobbat lép, könnyen orra bukhat. A konkurenciáénál lényegesen drágább árut nem viszi el a vevő, s abba manapság gyorsan tönkremegy a vállalkozó. Olvashattuk különböző elemzésekben, hogy az utóbbi időben az inflá­ció egyik fontos fékje volt az élelmiszer-ágazat. Több alapvető tennék - főként és mindenekelőtt a hús - ára stagnál, vagy éppen olcsóbb, mint ko­rábban volt. Mi lehet ennek oka? Volt tavaly az orosz válság, amely miatt alaposan megcsappan a magyar agrárexport, meg itthon is történt a vásár­lóerővel ez-az - de a versengő pufisok már négy-öt éve járják árujukkal a boltokat. A verseny régebben kezdődött, s egyre élesebb. Ráadásul az iga­zi harcot természetesen nem a pufisok, hanem a fogyasztás kétharmadát le­fedő üzletláncok vívják. A magyar élelmiszerárak ma már jórészt úgy ala­kulnak, ahogy éppen áll a nagyok háborúja­­ egymással és beszállítóikkal. Úgy hat-hét éve, hogy a fogyasztás templomai, a nemzetközi cégek uralta bevásárlóláncok és a hipermarketek, gigaáruházak gyors szaporo­dásnak indultak Magyarországon. Tőkéjükkel, kapcsolataikkal - s nem utolsósorban igényeikkel - hatalmasat lendítettek a hazai élelmiszer-kí­nálaton, s három-négy esztendeje már Magyarországon is teljesen termé­szetessé vált a mindig dugig rakott polcok, szinte eladhatatlan mennyi­ségben feltornyozott áru látványa. Akció és rendkívüli árengedmény na­ponta, lassan már a mosóporra is hitelt lehet felvenni, csak minél több fogyjon belőle. És főképp: legyen minden olcsó, sőt nagyon olcsó. A kampányok meg is teszik hatásukat: árad a boltba a nép sűrű fillére. A multik természetesen keményen diktálnak a másik oldalon: polc­pénzt (elnézést, „hálózatépítési díjat”), valamint állandó árengedményt követelnek a kiszolgáltatott beszállítóktól. Időnként közüik velük, hogy most csak hatvan vagy kilencven napra fizetnek, s ha valakinek ez nem tetszik, mehet panaszra a jóistenhez. A szervezetlen hazai élelmiszer-ter­melő ágazattal szemben gyakorlatilag bármit megtehetnek, ráadásul időnként a külföldiek kezére játszik a belső verseny: élelmiszergyáraink üzletkötői hajlamosak a másik alá ígérni, s akár veszteséggel megkötni egy-egy szállítói szerződést. Ha nekünk nem jó, akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is. Óvatos becslések szerint is legalább a reális belső fogyasztás harmadát többletként állítja elő a finanszírozási gondokkal küzdő, termelési kény­szerpályára szorult hazai élelmiszer-ágazat. Ezt vagy sikerül kivinni kül­földre, vagy nem. Az utóbbi időben szűkült ez a lehetőség, az áru pedig megjelent a hazai piacon, a kis és nagy elárusítóhelyeken egyaránt. Amíg ez a helyzet lényegesen nem változik, addig a forgalmazó üzletek (meg az olcsó árut kereső vásárlók) lesznek nyerésben. Az inflációméricskélő pénzügyi kormányzat még jó darabig nyugod­tan alhat a magyar élelmiszerárak miatt. Ők igen. Tamás Gábor Hegyet tervezett építeni a Népligetbe alig fél évszázaddal ezelőtt Bartos János. A nyolcvanhat éves nyugdíjas posta- és távidatiszt — mint az 1951- es keltezésű, a Tervhivatalnak címzett leveléből kiderül -, a világháborús ostrom törmelékét hordatta volna egybe a kietlen városszéli parkba., A hegyet úgy terveztem, ha fel lesz építve, a tetejébe egy 50 méter magas kilátó és egy kisebbfajta erőd, ha megtámadnának minket” - érvelt az idős úr a terv előnyei mellett. S hogy miért lett volna szükség a romokból épült hegyre Budapesten? Bartos János így indokolt: „Már azért is felépítjük azt a gyönyörű szép emlékművet, majd az utánunk jövő nemzedék megáll előtte és elgondol­kodva, elmerengve áll. Tulajdonképpen mi is történt Nagybudapesttel és lakóival 1944-45-ben. Ezt most mi el tudjuk mondani, de 2 vagy 300 év múlva nem tudunk már beszélni. A műemlék majd elmond mindent a rég letűnt idők borzalmairól és tanulságairól”. Ami azt illeti, érdekes dolgokat mesélhetne az utánunk jövő nemze­déknek egy másik gyönyörű szép emlékmű is: ha az Erzsébet téri bunker fölött felépül valaha a millenniumi Ezredévi emlékmű mása a gipszszob­rokkal - noch dazu szökőkútilag kiképezve —, lesz min gondolkodnia az utókornak. Lesz miért emlékeznie az 1998-99-es évekre. Ki fogja tudni mondjuk száz év múlva, hogy Schickedanz fellengzős emlékművének kicsinyített, csobogó mása nem több dafkeépítménynél? Ki foglalkozik majd akkor azzal, hogy a régi nagyságot felidézni hivatott gipsztükör nem valamiért, hanem valami helyett épült? Ki fogja tudni, hogy mi itt, az ezredvégen nem mindannyian tekintettük origónak a száz évvel korábbi ezredévi ünnepségek sajátos történelemszemléletét, nagy ívű várostervezéssel keveredő vásáriasságát? Ha a millenniumi emlékmű kicsinyített másának felhúzása a város kel­lős közepén nem félresikerült tréfa, hanem teljesen komolyan gondolja a kultuszkormányzat, mi több, ha keresztül is viszi akaratát - s miért ne vinné, szokása ez neki -, akkor bizton állíthatjuk: teli szájjal fognak raj­tunk nevetni az utódok. Mert gyönge és erőtlen az a kor, amely nem képes megteremteni a ma­ga szimbólumait. Kiforratlan az a hatalom, amelynek az elődök jelképei­hez kell nyúlnia, ha emlékművet akar állítani önmagának. Zavaros a köz­­gondolkodás, ha nem képes különbséget tenni két századvég, két millen­nium, két ünnep között. A Hősök tere monumentális dísze, a millenniumi emlékmű nem több és nem kevesebb, mint a városszövet része, védendő műemlék és szépen fotografálható turistalátványosság. Magán hordozza az elmúlt száz év történelmi fordulóinak lenyomatát: a második világháború után, tudjuk jól, nem eredeti formájában, hanem aktualizálva állították helyre. A népi demokrácia reformer magyarokra cserélte kiegyezés megalapozta pros­peritásban tobzódó századfordulón kötelező mód megjelenített Habsbur­gokat. A megépítendő gipszmás is egy ilyen ideológiai öszvért tükrözne. Az ideológia még hagyj­án. Tessék csak maguk elé képzelni az Erzsé­bet teret, a modernista buszpályaudvart és az Adria Biztosító hajdani székházát, az Andrássy út eklektikus bérházait, Finta irodaépületét és a nem messze fölsejlő robusztus bazilikát. Hogy fog itt festeni a Schickedanz által az Andrássy út túlsó végébe, az utólag szándékosan hasonló stílbe tervezett Szépművészeti Múzeum és Műcsarnok közé iga­zított millenniumi kolonnád - kicsiben? Megvallom, képtelen vagyok szabadulni a gondolattól, hogy ha tény­leg megépül a kultuszkormányzat hegye, az Erzsébet téri gipszemlékmű, akkor az nem a Hősök terén magasodó eredetire, hanem a közeli, ugyan­csak ívesen formált Anker-házakra fog rímelni. Arra az épülettömbre, amelynek láttán a tervező, Alpár Ignác neje így kiáltott fel: „Ignác, nem szégyelli magát?” N. Kósa Judit 3

Next