Népszabadság, 2000. július (58. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-03 / 153. szám
10 NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 2000. JÚLIUS 3., HÉTFŐ Warhol unokái Bázeli képzőművészeti vásár, 2000 Bázel, Kunsthalle, összetákolt kiállítóstand, diszkófények. Kosztümös hölgy propagálja a színekben úszó tárgyakat. A tombola nyertesei hazavihetik a kiállított kipukkadt kosárlabdát vagy a gumibeöntőt. Helybeli fiatal művészek performansza ez, a művészeti piacról, a kínálat meghatározó elemeiről, reflektorfényben a Rajna túlpartján zajló vásár. Bázel ezekben a napokban művészeti paradicsom. Június 21-26-ig tart a 31. nemzetközi képzőművészeti vásár. Az 1970-től évente megrendezett esemény a világ legnívósabb modern művészeti találkozóhelye. Profiljához egyaránt hozzátartozik a klasszikus modernek, a kortárs klasszikusok, illetve a fiatal kortársak művészete. Egy hétig itt randevúznak a világ gyűjtői, galériái, művészei, kurátorok és művészetkedvelők. A hivatalos megnyitó előtti nap a legizgalmasabb. Ilyenkor a legforróbbak a standok, fölvonulnak a meghívott gyűjtők. Talán az ascoti derbin vannak ilyen értő Higgins professzorok, túlöltözött Lizák és topiák Doolittle-ek. Európa, Amerika, Ázsia és Ausztrália 271 galériája mintegy ötezer művet állít ki egy csarnokban. Így lehetséges, hogy New York, London, Párizs, Milánó, Köln itt néhány (bár jó néhány) utcán bejárható. Az idén Németország, az Egyesült Államok és Svájc képviseltette magát legnagyobb arányban. A megannyi angol, francia és olasz kiállító mellett nem lekicsinylendő Belgium, Spanyolország és Hollandia, valamint az előző évekhez képest megnövekedett kelet-ázsiai, skandináv és latin-amerikai részvétel. Megdöbbentő, hogy a kelet- és közép-európai régió egyáltalán nincs jelen egy ilyen óriási méretű és jelentőségű eseményen. A vásár tematikailag külön helyet szán a klasszikusoknak, az emeleten Art Statement címmel pedig az egészen fiatal kísérleti galériáknak. Bemutatóhelyet kapott két tucat fotóspecialista kiállító és több mint hatvan művészeti folyóirat. Az Art Unlimited keretében az idén először az eddig kiállításra képtelen óriás installációk, szobrok, akusztikus alkotások bemutatására is lehetőség nyílt. A térspecifikus munkákat Theo Holz svájci sztárépítész üvegpavilonja fogadta be. A földszinti standok a klasszikus moderneké. Az ember azt hihetné, hogy álmodik. A genfi Krugier a század szobrászatából kínál ízelítőt, Rodin, Giacometti és Calder kápráztatják a rácsodálkozót. A színvonalas kölni Greve Galéria a bemetszett vásznairól híres Fontana kerámiáival okoz meglepetést. Amely Juda Christo néhány, eddig még piacon nem látott becsomagolt dobozát mutatja be. Ezen a standon kedves a szemnek Moholy-Nagy plexiformája. Egy másik kölni kiállító, az elsősorban Bauhausra specializálódott Fiedler Galéria kortárs fotókon mutatja be a megvalósult építészeti alkotásokban rejlő óriás plasztika már évek óta jelen levő divatos tendenciáját. A New York-i Möller szép Feinigereket és Duchampot mutat be. Öröm látni Louise Bourgeois megannyi jellegzetes művét. Némely galéria egy-egy művésznek szentel retrospektívet, így például idén egy-egy dukéta gyűlt össze Picasso, Beckmann és Kokoschka műveiből. Izgalmas párbeszéd ez a huszadik század generációi között. Max Ernst és Chagall beszélgetnek Rothkóval és Ruschával. A látás felőli teóriák olyan kortárs művészek alkotásaiban tükröződnek, mint Helmut Donner szín-árnyék játéka a többé nem létező vásznon, Flavin a hagyományos képkereten túlra sugárzott fénycsőszínei. Látásunk fejlődése, a metafora megértése, újabbnál újabb koncepciók versenyeznek egy-egy pillantásért. Mennyire meghatározó volt Duchamp elmélete az ötletről és az ehhez képest jelentéktelen végtermékről, azt Sherrie Lewine bizonyítja a híres readymade, a Kút bronzba öntött változatával. A cézanne-i értelemben az alkotásban jelen levő művész lírai visszhangot talál Twombly festményein. Különleges jelenség például, hogy Warhol, aki iskolát teremtve idollá tette a hétköznapi látványt, annyira népszerű, hogy képei saját művei tárgyai lehetnének. Basquiat egy-egy műve frissebbnek hat. Az idei vásár érdekessége, hogy a zürichi Bischofberger közös munkájukat, a Nyersen egy millió dollárt mutatja be. A kiállítók vallják, egy ilyen vásár sokkal inkább megközelíti a művek valódi értékét, mint egy aukció, ahol az árak véletlenszerűen alakulnak. Egy sikeres aukcióval szemben, ahol az elért ár képezi a szenzációt, a vásáron az eladott képek áráról nem is adnak információt. Ily módon az aukciók eredményei természetesen befolyásolják a galériák által megcélzott árakat. A piacon jelen lévő egyre több Picasso-mű ténye ellenére például egy Dora Maar-portré még mindig mintegy 5 millió dollár (egy a közelmúltban sikeres New York-i árverés nyomán). Egy másik új tendencia, hogy az eddig a festészettel szemben mostohagyereknek számító plasztika árban kiegyenlítődik, így például Calder izgalmas-vicces mobiljai, melyek szinte kötelező hozzátartozói a klasszikus standoknak, több millió dollárba kerülnek. A hivatalos vásárral párhuzamosan egy Rajna menti üzemépületben működik a Liste 2000, az avantgárd vásár, a Visszautasítottak Szalonja. Itt állítanak ki azok a fiatal galériák, amelyek nem jutottak be a hivatalos kiállításra. Magával ragadó erővel és kiváló hangulatban néhány igazán jó színvonalú alkotás látható itt, többek között a varsói Foksal Foundation vagy a moszkvai Aidán galériáktól. Az idei vásáron hozzák nyilvánosságra a jövő évtől induló testvérvásár alapításáról szóló programot. 2001. december 12-től 16-ig először rendezik meg a bázeli vásár miniatűrjét Miamiban. Az új rendezvény témája a kortárs művészet lesz, és száz-százötven amerikai, latinamerikai és európai galéria lesz a meghívottak között. Nieder Imola Az eddig a festészettel szemben mostohagyereknek számító plasztika árban kiegyenlítődik. Izgalmas párbeszéd ez a huszadik század generációi között _________Könyv_________ A kérdőnő V. Bálint Éva: Kövek és kavicsok Ha nem lenne modoros és elcsépelt ilyent mondani, akkor azt mondhatnánk, hogy kétféle az ember: az egyik kérdez, a másik válaszol. Ha így lenne - mert nem biztos, hogy így van -, akkor V. Bálint Éva kolléganő az előbbiek közé tartozna - hivatásos kérdező ő, mégpedig a legjobbak közül való. Azt hihetnők, hogy az a könnyebb, kérdezni, s válaszolni a bajosabb. Nem így van, hanem fordítva éppen. Válaszolni az idióta is tud, és mint ahogy azt nap mint nap tapasztalhatjuk, nemcsak tud, hanem szokott is. Kérdezni, az a nehéz. Miért? - hogy kérdezzünk rögtön egy könnyedet. Mert akkor a másikra kell odafigyelni. Vagy legalábbis úgy kell tenni, mintha a másikra figyelnénk. És az bizony kutyanehéz. A másikra való odafigyelés képessége ritka adomány. V. Bálint Éva bír ezzel a képességgel. Bizonyítja ezt most megjelent kötete is. A zömmel a Magyar Hírlapban megjelent interjúkból, beszélgetésekből hat csokorba markolt össze a szerző. Az első sorozatban a századvégről okoskodnak olyan bölcs emberek, mint Bródy András, Fejtő Ferenc, Teller Ede, Kertész Imre, sőt György Péter. A második ciklusban a magyar rendszerváltozás első tíz esztendejének tanulságait taglalja egyebek között Szalai Erzsébet, Huszár Tibor, Lengyel László, Babarczi Eszter. Öt interjúban az észtveszejtő balkáni háborúról szólnak Heller Ágnes, Völgyes Iván mások között, majd két nagyobb válogatás kerül ki az irodalom és a zene tárgyköréből. Végül Sorsok alcímmel emberi portrék villannak föl, olyan emberekét, akik - és itt már a szerző kilép a kérdező szerepéből — V. Bálint Évához érezhetően közel állnak. E sorozat első írása a szerző útra bocsátó tanárát, az utolsó pedig a barátnőt, előre siető kollégánkat, Bossányi Katalint búcsúztatja el. Az értőn kérdő V. Bálint Éva könyvéből kirajzolódik a magyar ezredvég minden gondja, baja, bánata, és persze az egész század, ami ide vezetett, felvonulnak mindenféle furcsa figurák, súlyos alakok, fénylő formátumok, körvonalazódnak nemzedékek, körök és iskolák, és a könyv végére fölsejlik egy portré is, magának a kérdezőnek az alakja, egy rokonszenves, művelt nőé, akinek kedvenc szavai vannak, szenvedély, hőség, kaland, titok, példának okáért, és aki sok mindenre tudja már a választ, csak nem mondja azt, hanem kérdezi. (Filum Kiadó) B. I. Ljubljanai szólisták a szlovén zenei életről A budapesti szlovén nagykövetség meghívására érkezett a fővárosba a Ljubljanai Szólisták Trió, és június 28-án hangversenyt adott az MTA dísztermében Telemann, Giuliani, Paganini, Lipovsek, Kumar, Faure, Ibert és Kreutzer műveiből. Cveto Kobal, Jerko Novak és Tomas Lorenz lapunknak nyilatkozott pályájáról és arról, hogy az elmúlt években mennyiben változott a szlovén zeneművészek élete. Mindhárom művész hasonló életutat járt be: ljubljanai tanulmányai befejezése után külföldön tanult. — Ha egy zenész befejezi a zeneakadémiát, akkor szeretne minél több zenei irányzattal, hangszeres iskolával megismerkedni - mondta Tomas Lorenz hegedűművész. - Olaszországban és Magyarországon képeztem magam tovább. Alkalmam volt tanulni Brüsszelben Gertler Endrétől is, aki Bartók Béla tanítványaként még együtt adott koncerteket a világhírű zeneszerzővel. A fuvolista Cveta Kobal a ljubljanai zeneakadémia elvégzése után Franciaországba utazott, hogy Alain Marionnál csiszolja tovább zenei tudását. Sikerült eljutnia Los Angelesbe is. A francia és amerikai ösztöndíjnak köszönhetően nagyon jó körülmények között éltem - emlékezett vissza Cveta Kobal. - A tandíj és a szállás kifizetése után még költőpénzem is maradt. Franciaországban csak azokat az órákat látogattam, amelyekhez kedvem volt. Amerikában viszont szinte egész nap az iskolában voltam, részt kellett vennem kamarazenei órákon, fellépéseken. " A felsőfokú zenei képesítést a kollégáimtól eltérően nem Ljubljanában szereztem - vette át a szót a gitárművész Jerko Novak. - A hajdani Jugoszláviában gitártanszak csak a belgrádi zeneakadémián volt. A horvát és szlovén gitárosok inkább - talán a közelsége miatt is - a grazi zeneakadémián tanultak tovább. A zeneművész diplomát Ausztriában szereztem. A Ljubljanai Szólista Trió tagjai egybehangzóan állították, hogy a szlovén zenei életet nem érintette hátrányosan Jugoszlávia szétesése. Talán szám szerint kevesebb fellépésük van, de az életszínvonaluk javult. Igaz, szólistaként, kamarazenészként nem tudnának megélni. Főállásban mindhárman tanárok. - Meggyőződésem, hogy csak az a jó zenepedagógus, aki nemcsak a tanteremben, hanem a pódiumon is otthon érzi magát — mondta végül Tomas Lorenz. — Szlovéniában az elmúlt években megnőtt a zenetanulási kedv. Olyan sok növendék jelentkezik, hogy a zeneiskolák nem tudnak mindenkit felvenni. Vannak ugyan magán-zeneiskolák, de a magas tandíjért cserébe az ott tanulók nem mindig kapnak magas színvonalú képzést. Szlovéniában egyébként — talán mert a keleti tömbhöz tartozott — igen nívós zeneoktatás folyt az elmúlt évtizedekben. A szlovén zeneművészképzés Európában még mindig a jobbak közé számít. Nagy Marianna Tomas Lorenz, Jerko Novak és Cveta Kobal FOTÓ: GÁRDI BALÁZS A Kodály-módszer Pekingben Évzáró bemutató tanítás és koncert a pekingi Központi Zenei Konzervatóriumban. Egy gyakorlatilag új tanszak két évfolyamának 21 hallgatója, döntő többségében hölgyek, leendő ének- és zenetanárok adnak számot, hogy mit tanultak, fejlődtek négy hónap alatt a Kodálymódszerrel, Szirányi Borbála segítségével. A koncertteremben diákok mellett a főiskola tanárai, akik maguk is most ismerkednek a Kodály-módszerrel. A legrangosabb kínai zenetanoda első ízben hívott magyar vendégtanárt. - Kitűnő, csodálatos az önök Kodálymódszere, s örülünk, hogy ilyen hozzáértő tanárhoz volt szerencsénk. Végigkövettem a kurzust, amely sok új tanítási metódust hozott, s az eredmény valóban nagyon jó. Szeretnénk folytatni az együttműködést, felkértük Szirányi tanárnőt, hogy jövőre is vállaljon el egy szemesztert - mondja Vang Ce-csao professzor, a konzervatórium elnöke. Szirányi Borbála, az Erkel Ferenc tizenkét osztályos iskola tanárnője négy hónapos tapasztalatai alapján úgy látja, hogy Kína általános külföld felé nyitásának keretében zenekultúráját és különösen zenei nevelését is nyitottabbá kívánja tenni. Maga a kormány kezdeményez és finanszíroz a zenetanároknak tanfolyamokat meghívott előadókkal a külföldi zenei tanítási módszerekkel. - Rövid tartózkodásom arról győzött meg, a szülők igénylik, hogy gyerekeik tudjanak hangszereken játszani. Már négyéves kortól kezdenek tanulni, de nem láttam kialakult módszert, nem tapasztaltam, hogy valóban koncepciózus zenei képzés folyna. Alighanem ezt ismerték fel, legalábbis ennek tulajdonítom, hogy egy szemeszterre vendégtanárt kértek Magyarországról a Kodálymódszer kipróbálására. De tudomásom van arról is, hogy hasonló módon ismerkednek a német Orff-, illetve Dalcrozemódszerekkel. A tanítási feltételek kedvezőek voltak. Mindössze két évfolyamot indítottak eddig a zenetanári szakon, ahová az ország majd valamennyi részéből jelentkeztek felvételre. S a legtehetségesebbeket válogatták ki. Szirányi tanárnőnek mégis az volt a tapasztalata, hogy ami az otthoni főiskolásoknál természetes része az ismereteknek, itt hiányzik: alapvető zenei formákat, elemeket kellett tanítani. Másik gyenge pontnak tartja, hogy nem tudnak tisztán énekelni, intonálni, ami ismét csak a megfelelő tanítási módszer hiányának tudható be. Egyáltalán hiányzik a zenei nevelésből az énekes megközelítés, mert mindent hangszeren játszanak rögtön. Éneklés, énektudás nélkül viszont aligha képzelhető el, hogy a lejátszandó zenét előzetesen belsőleg hallja az ember. A meghívásnak megfelelően jövő márciustól a pekingi konzervatórium leendő zenetanárai újból egy szemeszteren át tökéletesíthetik tudásukat a Kodály-módszerrel, s hasznosíthatják majd később pedagógiai, nevelői pályafutásukkor. Japán után Kínában is népszerűvé válik a Kodály-módszer? Peking, 2000. július Ortutay L. Gyula OCTOGON ízelítő az új számból Portyázó magyarok: Expo 2000, Hannover - VII. Nemzetközi Építészeti Kiállítás, Velence - A Nemzeti Színház pályázatának tervei - Milánó - Salone del Mobile - Interjúk Piero Lissoni olasz építész-designerrel, Kas Oosterhuis holland építésszel, Jancsó Miklóssal - Janáky István luxusvillája - Cseh Annamari Pesten - fotósorozat - Hírek, érdekességek a kultúra, az építészet és a design világából.