Népszava, 1923. március (51. évfolyam, 48–73. sz.)
1923-03-22 / 66. szám
L« évS» ^S« sz« Bsiaapsst, 1923 ra&fdiss 22, csOtSrtSh Ava korona AZ ELŐFIZETÉS ARA I neKjeS irr« 1709 kor. - kiiUHldre . EM» kar. esry hóra... 688 kor. - kfllfSldre . 16511 tar. Ausztria egy hóra IM msrjar korona. EGYES SZÁM ARA : Magyarországon 30 korona, Jugoszláviában 10 jus. kor., Ausztriában ISOO osztr. bor. MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCAI. SZ, Z^IGUH/\ (Telefon: József 8—11 és József S—M) OHIVATAL: VIII, CONTI-UTCAI. SZ, (Telefon: József 1—31 és József J-Sz) Védelmet a kapitalizmus éhségkorbácsa ellen! Budapest és környéke vas- és fémipari gyárainak munkássága előtt a munkáltatók bezárták a gyárak kapuit és a harcba kényszerített munkásság negyedik hete állja a küzdelmet. Fegyelmezett, öntudatos, keménylelkületű, dolgos emberekről van szó, olyan munkásságról, amely a háború ideje alatt éjt nappallá téve dolgozott, amelynek teljesítőképességére egy Magyarországnál jelentősebb iparállam népe is büszkeséggel nézhetne, olyan dolgos emberek nagy tömegéről, akiket nem nélkülözhet a megcsonkított Magyarország, ha feltámadásáról nem akar önként lemondani. A munkásság kizárásának okait már ismertettük lapunk útján ismételten, megvilágítottuk a munkáltatói érdekeltség önző céljait és szándékait és rámutattunk arra is, hogy az erős egységgé kovácsolt ipari kapitalizmus blokjával szemben nincs más erő, mint a munkásság ellenállása, ennek az ellenállásnak minden eszközzel való lehetővé tétele. A kormánynak az ilyen harcok eseteiben kétségtelenül vannak kötelességei, a mai időkben pedig különösen volna kötelessége, mert amidőn egy ország kormánya érzi azt, hogy tehetetlen a közgazdasági élet vad kinövéseivel szemben, tehetetlen a pénz vásárlóerejének leromlásával, a drágaság hihetetlen emelkedésével szemben, súlyával és tekintélyével erejének is kellene lépni arra, hogy száztíz ipari vállalat kiskirályait rákényszerítse a magasabb állami és társadalmi érdekek respektálására, profitéhségük csillapítására. A négyhetes küzdelem mozdulatlansága igazolja, hogy a Bethlen-kormánynak nincs meg sem az ereje, sem a tekintélye a nagytőke uraival szemben, hogy tétlenül kénytelen nézni 50—60.000 munkás vívódását a kapitalizmus erőszakosságával és részvétlen kénytelen belenyugodni abba, hogy közel egynegyedmillió lélek betevő falat nélkül tengődjön heteken át, csak azért, hogy a nagytőke biztosíthassa magának a zavartalan kizsákmányolást és a magas vállalkozói hasznot A munkásság tudomásul veszi a kormánynak ezt az erőtlenségét, de rámutat arra is, hogy ennek oka az a reakciós osztályuralmi törekvés, amely útját állja a demokratikus irányba való kialakulásnak, mert kétségtelen, hogy a demokrácia uralma esetén a társadalomnak egy ilyen szűkkörű osztálya nem juthatna abba a helyzetbe, hogy fittyet hányjon az állami és társadalmi érdekeknek és a maga önző gazdasági érdekeit fölébe helyezze magas közérdekeknek. A harcba kényszerített munkástömegek nyomorúságát és nélkülözését most már nemcsak a kizártak és családjaik érzik, hanem érzi a kereskedelem és kézműipar is, érzi a polgárság, amelynek üzletfelei, vevői és jövedelmének biztosítói a munkásság köréből kerülnek ki. 50—60.000 keresetnélküli munkás, ezek nagyszámú családjai, ha kikapcsolódnak a fogyasztásból, ezt meg kell érezniök a legszélesebb rétegeknek s már érzik is és a zúgolódás moraja mind erősebbé válik náluk. A harc befejezése pedig egyelőre lehetetlen az ipari kapitalizmus makacs és önző ellentállása és a föntebb is közölt okok miatt A munkásság nem dobja magát oda a kapitalizmus kénye-kedvének, nem teszi ki magát és családját az éhenpusztulásnak. De most már ne harcoljanak egyedül a harcolók, ne viaskodjanak magukra hagyottan a kizárt munkások tízezrei, most már forduljon szembe a tőke önhitt lovagjaival az egész magyar munkásság és minden jóérzésű embere az országnak. A Magyar Vasművek és Gépgyárak Egyesületében, a Gyáriparosok Szövetségében és a kisebb ipari érdektársaságokban egyesült munkáltatói érdekeltségek blokja a munkások kiéheztetésére építi föl győzelme reményét. Ezt a reményt kell meghiúsítania a szervezett magyar munkásságnak, ezt a leigázási kísérletet kell egyesült erővel viszszaverniök mindazoknak, akik tudják, hogy ha rést engedünk ütni a munkásosztály várán, ezen a résen keresztül a kapitalizmus kizsákmányolási dühének szennyes hullámai öntik el a munkásság életérdekeit, megélhetésének lehetőségét A harcban állókon kívül van itt még belőlünk, dolgos emberekből, néhány százezer, lássuk, megbírnak-e a nagytőke lovagjai ezzel a lavinával, lássuk, nincs-e ebben az erős, teremteni, alkotni tudó, öntudatos táborban annyi erő, hogy kitépje a kapitalizmus kezéből az éhség korbácsát, hogy viszszakergesse odújába a munkáskizsákmányolás ronda polgáját? Igen, a kiéheztető kapitalizmussal szembe kell helyeznünk az elbírható legmagasabb fokú áldozatkészséget a kizártak anyagi támogatására. A milliók uraival szemben a proletármegértés és együttérzés, fillérekből összegyülemlő millióit és — akár tetszik ez valakiknek, akár nem — igénybe kell vennünk a nemzetközi szolidaritás áldozatkészségét is. A külföldön még nem felejtették el a magyar munkásság szenvedéseit és áldozatait s nem fog hiányozni a megértés most sem, amikor a magyarországi nagykapitalizmus koncentrált támadását kell a szervezett magyar munkásságnak visszavernie. Most tehát haladéktalanul mozduljon meg a munkásosztály minden rétege. Gyorsan, erélyesen és öntudatosan lássunk a feladat megoldásához. Egy hét múlva itt lesznek a húsvéti ünnepek. A keresztény kurzus reakciós árnyékában meghúzódó kapitalista reakció slágernek tartja a húsvéti ünnepek üres asztalát a proletárhajlékokban a maga győzelme számára. Nem szabad megengednünk, hogy ezeken a napokon kenyér nélkül maradjanak a kizárt munkások és családjaik. Csak kenyér lesz az ünnepi lakoma, de azért ünnep lesz ez a munkásság számára, mert mindent pótol az a szent érzés, hogy a munkásság egyeteme megmenti a küzdelemben álló társakat a kapitalizmus igájától, a jogosulatlan kizsákmányolás karmaitól. Az éhségkorbács suhogtatói pedig lássák, hogy mit vetnek s mit fognak aratni a dolgos emberek lelkébe plántált gyűlöletük nyomán. , terjesszünsk elszámolást a nemzetáyűlés elé a Horthy-akcióról!" * Nem titkos szervezetek kapják-e a milliárdokat TV Vile a mezőgazdasági munkaviszonyok szabályozásáról. A nemzetgyűlés szerdai ülésén először harmadszori olvasásban megszavazták a mezőn gazdasági munkásházak építéséről szóló javaslatot majd a mezőgazdasági munkaviszonyok közigazgatási szabályozásáról szóló javaslat vitáját folytatták. Ennek során Drózdy Győző ugyanazokat a szempontokat hangoztatva, mint előző napon a szociáldemokrata fölszólaló megállapította, hogy ez a javaslat mostani formájában nem teljesítheti hivatását és ezért javasolta, hogy a törvényjavaslatot vonják vissza átdolgozás végett. Ezután Drozdy az ellenzék általános helyeslése közben követelte, hogy a Horty-akcióról terjesszenek elszámolást a nemzetgyűlés elé, hogy a közvélemény megtudhassa, kik, várjon nem titkos szervezetek kapták-e az akció részére gyűjtött milliókat, esetleg milliárdokat Az ülést délelőtt 11 órakor nyitotta meg Szcitovszky elnök. Felolvastatta a bejegyzett interpellációkat A nemzetgyűlés úgy határozott, hogy 1 órakor térnek át az interpellációkra. Walkó kereskedelmi miniszter jelentéseket terjesztett be a statisztikai hivatal munkatervéről, az Árvizsgáló Bizottság eljárásáról, a Budapesti Közúti Villamos és Helyiérdekű Vasutak jogviszonyáról, a kéményseprőiparról, továbbá törvényjavaslatokat a vámokról szóló 1890. évi törvény módosításáról és a magyarországi ingatlanok statisztikájáról. A bizottsági előadó beterjesztette az egyesíített bizottságok jelentését a mezőgazdasági munkabérekről szóló javaslatra vonatkozóan, majd harmadszori olvasásban elfogadták a mezőgazdasági munkásházak építéséről szóló javaslatot Következett a gazdasági munkaviszonyok szabályozásáról szóló javaslat folytatólagos tárgyalása. Temesváry Imre egységes párti a javaslati mellett beszélt Csik József keresztény-szociális papképviselő hangoztatta, hogy a bíráskozdást nem a szolgabíróra, hanem független bíróra kell bízni. A javaslatot nem fogadta el Perlaky Győző egységes párti a közigazgatást védte az ellenzéki kifogásokkal szemben, a javaslatot elfogadta. Drózdy Győző reformpárti sürgette, hogy a a nemzetgyűlés olyan javaslatokat tárgyaljon, amelyek a nagy néprétegek érdekeit szolgáltják. Ezt a javaslatot a kormány nem teheti kirakatba, mert tele van hibákkal. A földmunkások tízszeri elolvasás után se értenék meg. Határozati javaslatot nyújtott be, amely szerint a kormány vonja vissza a javaslatot és a hibák pótlása után nyújtsa be újból. A szolgabírói kar nem törődik a dolgozó néppel. (Az elnök: „Nem szabad ilyen hangon beszélni általánosságban egy tisztviselői karról!") Elfogadja Szeder abbeli indítványát, hogy végső fokon a közigazgatási bíróság döntsön. A kormányzat szűkkeblű, mert 5 millió koronával akarja megoldani ezt a nagy problémát Majd arról beszél, hogy a kormány eltűri, hogy az országot titkos társulatok keresztül-kasul behálózzák. (Nagy zaj és ellentmondások az egységes párton.) A kormány pontos elszámolást terjesszen a parlament elé a Horthy-jótékonysági akcióról, hogy megtudjuk, kik kapták a milliókat esetleg milliárdokat. Nem-e a titkos szervezetek?! (Állandó zaj az egységes párton.) A javaslatot nem fogadta el Szakács Andor elen aki azt fejtegette, hogy amíg a főszolgabírók az uradalmaktól fölv területeket bérelnek, addig függő helyzetben vannak tőlük. (Nagyatádi Szabó földmivelés-