Népszava, 1923. március (51. évfolyam, 48–73. sz.)

1923-03-22 / 66. szám

L­« évS» ^S« sz« Bsiaapsst, 1923 ra&fdiss 22, csOtSrtSh Ava korona AZ ELŐFIZETÉS ARA I neKjeS irr« 1709 kor. - kiiUHldre . EM» kar. esry hóra... 688 kor. - kfllfSldre . 16511 tar. Ausztria egy hóra IM msrjar korona. EGYES SZÁM ARA : Magyarországon 30 korona, Jugoszláviában 10 jus. kor., Ausztriában ISOO osztr. bor. MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA­­ KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA­I. SZ, Z^IGUH/\ (Telefon: József 8—11 és József S—M) OHIVATAL: VIII, CONTI-UTCAI. SZ, (Telefon: József 1—31 és József J-Sz) Védelmet a kapitalizmus éhségkorbácsa ellen! Budapest és környéke vas- és fémipari gyárainak munkássága előtt a munkáltatók bezárták a gyárak kapuit és a harcba kény­szerített munkásság negyedik hete állja a küzdelmet. Fegyelmezett, öntudatos, kemény­lelkületű, dolgos emberekről van szó, olyan munkásságról, amely a háború ideje alatt éjt nappallá téve dolgozott, amelynek teljesítő­képességére egy Magyarországnál jelentő­sebb iparállam népe is büszkeséggel néz­hetne, olyan dolgos emberek nagy tömegéről, akiket nem nélkülözhet a megcsonkított Magyarország, ha feltámadásáról nem akar önként lemondani. A munkásság kizárásának okait már is­mertettük lapunk útján ismételten, megvilá­gítottuk a munkáltatói érdekeltség önző céljait és szándékait és rámutattunk arra is, hogy az erős egységgé kovácsolt ipari kapita­lizmus blokjával szemben nincs más erő, mint a munkásság ellen­állása, ennek az ellenállásnak minden eszközzel való lehe­tővé tétele. A kormánynak az ilyen harcok eseteiben kétségtelenül vannak kötelességei, a mai időkben pedig különösen volna köte­lessége, mert amidőn egy ország kormánya érzi azt, hogy tehetetlen a közgazdasági élet vad kinövéseivel szemben, tehetetlen a pénz vásárlóerejének leromlásával, a drágaság hihetetlen emelkedésével szemben, súlyával és tekintélyével erejének is kellene lépni arra, hogy száztíz ipari vállalat kiskirályait rákényszerítse a magasabb állami és társa­dalmi érdekek respektálására, profitéhségük csillapítására. A négyhetes küzdelem moz­dulatlansága igazolja, hogy a Bethlen-kor­mánynak nincs meg sem az ereje, sem a te­kintélye a nagytőke uraival szemben, hogy tétlenül kénytelen nézni 50—60.000 munkás vívódását a kapitalizmus erőszakosságával és részvétlen kénytelen belenyugodni abba, hogy közel egynegyedmillió lélek betevő falat nélkül tengődjön heteken át, csak azért, hogy a nagytőke biztosíthassa magának a zavartalan kizsákmányolást és a magas vál­lalkozói hasznot A munkásság tudomásul veszi a kormány­nak ezt az erőtlenségét, de rámutat arra is, hogy ennek oka az a reakciós osztályuralmi törekvés, amely útját állja a demokratikus irányba való kialakulásnak, mert kétségte­len, hogy a demokrácia uralma esetén a tár­sadalomnak egy ilyen szűkkörű osztálya nem juthatna abba a helyzetbe, hogy fittyet hányjon az állami és társadalmi érdekeknek és a maga önző gazdasági érdekeit fölébe helyezze magas közérdekeknek. A harcba kényszerített munkástömegek nyomorúságát és nélkülözését most már nemcsak a kizártak és családjaik érzik, ha­nem érzi a kereskedelem és kézműipar is, érzi a polgárság, amelynek üzletfelei, vevői és jövedelmének biztosítói a munkásság kö­réből kerülnek ki. 50—60.000 keresetnélküli munkás, ezek nagyszámú családjai, ha ki­kapcsolódnak a fogyasztásból, ezt meg kell érezniök a legszélesebb rétegeknek s már ér­zik is és a zúgolódás moraja mind erősebbé válik náluk. A harc befejezése pedig egyelőre lehetet­len az ipari kapitalizmus makacs és önző ellentállása és a föntebb is közölt okok miatt A munkásság nem dobja magát oda a kapitalizmus kénye-kedvének, nem teszi ki magát és családját az éhenpusztulásnak. De most már ne harcoljanak egyedül a harcolók, ne viaskodjanak magukra hagyot­tan a kizárt munkások tízezrei, most már forduljon szembe a tőke önhitt lovagjaival az egész magyar munkásság és minden jó­érzésű embere az országnak. A Magyar Vasművek és Gépgyárak Egye­sületében, a Gyáriparosok Szövetségében és a kisebb ipari érdektársaságokban egyesült munkáltatói érdekeltségek blokja a munká­sok kiéheztetésére építi föl győzelme remé­nyét. Ezt a reményt kell meghiúsítania a szervezett magyar munkásságnak, ezt a le­igázási kísérletet kell egyesült erővel visz­szaverniök mindazoknak, akik tudják, hogy ha rést engedünk ütni a munkásosztály vá­rán, ezen a résen keresztül a kapitalizmus kizsákmányolási dühének szennyes hullámai ön­tik el a munkásság életérdekeit, megélhe­tésének lehetőségét A harcban állókon kívül van itt még be­lőlünk, dolgos emberekből, néhány százezer, lássuk, megbírnak-e a nagytőke lovagjai ez­zel a lavinával, lássuk, nincs-e ebben az erős, teremteni, alkotni tudó, öntudatos tá­borban annyi erő, hogy kitépje a kapitaliz­mus kezéből az éhség korbácsát, hogy visz­szakergesse odújába a munkáskizsákmányo­lás ronda polgáját? Igen, a kiéheztető kapitalizmussal szembe kell helyeznünk az elbírható legmagasabb fokú áldozatkészséget a kizártak anyagi tá­mogatására. A milliók uraival szemben a proletármegértés és együttérzés, fillérekből összegyülemlő millióit és — akár tetszik ez valakiknek, akár nem — igénybe kell ven­nünk a nemzetközi szolidaritás áldozatkész­ségét is. A külföldön még nem felejtették el a magyar munkásság szenvedéseit és ál­dozatait s nem fog hiányozni a megértés most sem, amikor a magyarországi nagy­kapitalizmus koncentrált támadását kell a szervezett magyar munkásságnak vissza­vernie. Most tehát haladéktalanul mozduljon meg a munkásosztály minden rétege. Gyorsan, erélyesen és öntudatosan lássunk a feladat megoldásához. Egy hét múlva itt lesznek a húsvéti ünnepek. A keresztény kurzus re­akciós árnyékában meghúzódó kapitalista reakció slágernek tartja a húsvéti ünnepek üres asztalát a proletárhajlékokban a maga győzelme számára. Nem szabad megenged­nünk, hogy ezeken a napokon kenyér nélkül maradjanak a kizárt munkások és család­jaik. Csak kenyér lesz az ünnepi lakoma, de azért ünnep lesz ez a munkásság szá­mára, mert mindent pótol az a szent érzés, hogy a munkásság egyeteme megmenti a küzdelemben álló társakat a kapitalizmus igájától, a jogosulatlan kizsákmányolás kar­maitól. Az éhségkorbács suhogtatói pedig lássák, hogy mit vetnek s mit fognak aratni a dol­gos emberek lelkébe plántált gyűlöletük nyomán. , terjesszünsk elszámolást a nemzet­áyű­lés elé a Horthy-akcióról!" * Nem titkos szervezetek kapják-e a milliárdokat T­V Vile a mezőgazd­a­­sági munkaviszonyok szabályozá­sáról. A nemzetgyűlés szerdai ülésén először h­ar­­madszori olvasásban megszavazták a mezőn gazdasági munkásházak építéséről szóló javas­latot majd a mezőgazdasági munkaviszonyok közigazgatási szabályozásáról szóló javaslat vitáját folytatták. Ennek során Drózdy Győző­ ugyanazokat a szempontokat hangoztatva, mint előző napon a szociáldemokrata fölszólaló­ megállapította, hogy ez a javaslat mostani for­májában nem teljesítheti hivatását és ezért­ javasolta, hogy a törvényjavaslatot vonják vissza átdolgozás végett. Ezután Drozdy az ellenzék általános helyeslése közben követelte, hogy a Horty-akcióról terjesszenek elszámo­lást a nemzetgyűlés elé, hogy a közvélemény­ megtudhassa, kik, várjon nem titkos szerveze­­tek kapták-e az akció részére gyűjtött millió­­­kat, esetleg milliárdokat Az ülést délelőtt 11 órakor nyitotta meg Szcitovszky elnök. Felolvastatta a bejegyzett interpellációkat A nemzetgyűlés úgy határo­­zott, hogy 1 órakor térnek át az interpellá­­ciókra. Walkó kereskedelmi miniszter jelentéseket terjesztett be a statisztikai hivatal munkater­véről, az Árvizsgáló Bizottság eljárásáról, a Bu­dapesti Közúti Villamos és Helyiérdekű Vasutak jogviszonyáról, a kéményseprőipar­ról, továbbá törvényjavaslatokat a vámokról szóló 1890. évi törvény módosításáról és a ma­­gyarországi ingatlanok statisztik­ájáról. A bizottsági előadó beterjesztette az egyesí­í­tett bizottságok jelentését a mezőgazdasági munkabérekről szóló javaslatra vonatkozóan, majd harmadszori olvasásban elfogadták a mezőgazdasági munkásházak építéséről szóló­­ javaslatot Következett a gazdasági munkaviszonyok szabályo­­zásáról szóló javaslat folytatólagos tárgyalása. Temesváry Imre egységes párti a javaslati mellett beszélt Csik József keresztény-szociá­­­lis papképviselő hangoztatta, hogy a bíráskoz­dást nem a szolgabíróra, hanem független bí­róra kell bízni. A javaslatot nem fogadta el Perlaky Győző egységes párti a közigazgatást védte az ellenzéki kifogásokkal szemben, a j­a­vaslatot elfogadta. Drózdy Győző reformpárti sürgette, hogy a a nemzetgyűlés olyan javaslatokat tárgyaljon, amelyek a nagy néprétegek érdekeit szolgált­ják. Ezt a javaslatot a kormány nem teheti kirakatba, mert tele van hibákkal. A földmun­­kások tízszeri elolvasás után se értenék meg. Határozati javaslatot nyújtott be, amely­ szerint a kormány vonja vissza a javaslatot és a hibák pótlása után nyújtsa be újból. A szolgabírói kar nem törődik a dolgozó nép­­pel. (Az elnök: „Nem szabad ilyen hangon be­­szélni általánosságban egy tisztviselői kar­ról!") Elfogadja Szeder abbeli indítványát, hogy végső fokon a közigazgatási bíróság­ döntsön. A kormányzat szűkkeblű, mert 5 mil­lió koronával akarja megoldani ezt a nagy problémát Majd arról beszél, hogy a kormány­ eltűri, hogy az országot titkos társulatok ke­­resztül-kasul behálózzák. (Nagy zaj és ellent­­mondások az egységes párton.) A kormány pontos elszámolást terjesszen a parlament elé a Horthy-jótékonysági akcióról, hogy meg­­tudjuk, kik kapták a milliókat esetleg milliárdo­kat. Nem-e a titkos szervezetek?! (Állandó zaj az egységes párton.) A javaslatot nem fogadta el Szakács Andor elen aki azt fejtegette, hogy amíg a főszolgabírók az uradalmaktól fölv­ területeket bérelnek, addig függő helyzetben vannak tőlük. (Nagyatádi Szabó földmivelés-

Next